Átléphető vörösvonalat húztak Brüsszelben – engednek a Trump-alkunak, de közel sem ingyen

Az Európai Parlament nemzetközi kereskedelmi bizottsága (INTA) csütörtökön 29 igen, 9 nem és 1 tartózkodás mellett elfogadta álláspontját az EU–USA közötti júliusi Turnberry-megállapodás vámtételeit végrehajtó jogszabályokról, ezzel új szakaszba lépett a transzatlanti kereskedelmi alku intézményesítése.

Az álláspont elfogadásával közelebb kerültünk ahhoz, hogy megszüntessék az Egyesült Államokból érkező ipari és mezőgazdasági termékek többségére mai napig életben lévő vámokat. Ezt az Európai Bizottságot vezető Ursula von der Leyen még nyáron ígérte meg Trumpnak, az unióra vonatkozó 15 százalékos vámplafonért cserébe.

Ugyan a megállapodást akkor sokan kapitulációnak titulálták, Trump elég hasonló feltételekkel kötött alkut más szövetséges nemzetekkel is, egyelőre csak nőtt a kereskedelem volumene a két fél közt, és azt is kimutatták, hogy az unióból érkező termékekre kiszabott vámokat 96 százalékban az amerikai importőrök és fogyasztók nyelték el.

Az ezzel kapcsolatos friss bizonytalanságok miatt azonban az INTA nem kíván feltétel nélkül zöld utat adni a megállapodásnak. A képviselők több olyan biztosítékot építettek be a szövegbe, amelyek lényegében feltételekhez kötik az amerikai termékek vámkedvezményeinek életbe lépését.

Ezek közé tartozik egy megerősített felfüggesztési mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy

azonnal leállítsák a kedvezmények alkalmazását, ha az USA politikai okokból vetne ki új vámokat az EU-ból érkező termékekre.

A jelentéstevő, Bernd Lange hangsúlyozta, hogy az Európai Parlament nem hajlandó kiszolgáltatott helyzetbe kerülni a tárgyalások során.

Ma széles többséggel fogadtunk el egy erős szöveget, amely stabilitást, tisztességet és határozottságot kíván biztosítani az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatainkban. Az üzenetünk világos: nem hozunk végleges döntést egyértelműség nélkül. A Parlament a vezető szerepben kíván maradni, és övé lesz az utolsó szó a megállapodás alkalmazásáról.

– fogalmazott. Hozzátette azt is, hogy egy többlépcsős „biztonsági hálót” építettek be a javaslatba a Bizottság eredeti tervezetének hiányosságai miatt.

A képviselők egy úgynevezett „napfelkelte” záradékot is elfogadtak, amely szerint a jogszabály ugyan hatályba léphet, de az amerikai termékekre vonatkozó vámkedvezmények csak akkor aktiválódnak, ha Washington ténylegesen teljesíti a Turnberry-megállapodásban vállalt vámplafont.

Ehhez kapcsolódva külön feltételként rögzítették, hogy az Egyesült Államoknak

maximum 15 százalékra kell csökkenteni az olyan uniós termékek vámját is, amelyek kevesebb mint 50 százalékban tartalmaznak acélt vagy alumíniumot.

Ez komoly előrelépés lenne, hiszen bár a túlkapacitásra hivatkozva jelenleg 50 százalékos vámtétel vonatkozik erre a két nyersanyagra, az USA sok esetben kvázi önkényesen elkezdte alkalmazni acélt és alumíniumot nagy mennyiségben tartalmazó gépekre is.

Egyezkedési limbó

Az EU–USA vámalku gyakorlatilag az év eleje óta egy helyben állt, amikor Trump újabb vámokkal fenyegette meg azokat az EU-s tagállamokat, amelyek határozottabban léptek fel Grönland elfoglalására tett kijelentései miatt.

Attól eltekintve persze, hogy az EU közös vámrendszerének köszönhetően egy ilyen célzott tarifaszabás relatíve komplikált lenne, az unió több vezető politikusa is végleg belátta, hogy Trump ilyen jellegű fenyegetőzésének lehet, sosem lesz vége.

Most legutóbb az USA legfelsőbb bíróságának döntése forgatta fel az INTA döntéshozását, mivel bár a korábban Trump által használt jogszabályokkal képesek voltak országonként más-más vámterheket kiszabni, az eltörlés után a vonatkozó törvényük 122-es szekciója alapján egy globális 10 százalékos vámmal helyettesítették a „viszonossági” vámokat.

Ezzel néhány termék már most is 15 százalékos tarifa fölé csúszott Európában, de a 122-es rendeletek csupán 5 hónapig tartható érvényben, és az alkalmazott 10 százalékot csak további 5 százalékkal tudja megtolni az amerikai elnök.

• Ez az amerikai törvénykezésből fakadó plafon egyrészt egy kényelmes idősávot ad az uniós döntéshozóknak, hiszen ebben az esetben Trump tényleg csak kommunikációs szinten tud 30–50–100 százalékos vámfenyegetéseket bedobni,
• másrészt viszont az ezzel párhuzamosan indított 301-es és tervezett 232-es vizsgálatok kimenetele – amelyekkel tartósan újraírnák a „viszonossági” tarifákat – nagyban függhet attól, hogy Trump partnerként, kihívóként vagy vazallusként tekint az Európai Unióra.

Ebben a vitában vált meglepően komoly tényezővé a sok esetben érdemi döntéshozásból kiszoruló Európai Parlament és szakbizottsága, amely a drasztikus védőintézkedések beépítésével végül engedett is, meg nem is a Bizottság jóval inkább Trump megnyugtatására szolgáló kommunikációjának. Az INTA most elfogadott álláspontja ugyanakkor még nem jelenti a folyamat végét.

A jogszabályokról a teljes Európai Parlament legkorábban jövő héten, a március 26-i plenáris ülésen szavaz, ahol az egyes pártcsaládokon belül is merőben eltérő álláspontok és narratívák versenyeznek.

Ursula von der Leyen hátországaként a legtöbb támogató persze a Néppártban van, de még bőven akadnak ott is kritikusok.

A szocdemek (ide tartozik Lange is) és a zöldek tipikusan erősebb kiállást szorgalmaznak, míg a Baloldal és a szélsőjobbon álló Patrióták leginkább azt az álláspontot viszik, hogy von der Leyen alkalmatlan, és emiatt rossz az egész EU–USA megállapodás.

Ha a jelenlegi napirendtervezet érvényesül annak ellenére is, hogy Lange egy több fős INTA-kontingenssel Afrikába utazik jövő hétre, akkor attól függhet a parlamenti döntés, hogy sikerül-e teljes mértékben megszerezni az európai konzervatívok és liberális teljes támogatását, és hány szocdem, illetve zöld képviselő elégszik meg a szakbizottság záradékaival.

Címlapkép forrása: EU