Nem kell messzire menni a legjobb befektetésekért: A BÉT globális mércével is nagyot megy

A BUX index az elmúlt években kifejezetten jól teljesített, a tavalyi 40%-os növekedés pedig globális szinten is kimagasló, miközben a makrogazdasági környezet nem volt éppen támogató, a magyar gazdasági növekedés évek óta elmarad a várakozásoktól. Milyen tényezőknek köszönhető az elmúlt évek eredménye?

Elsősorban nyilván annak, hogy a tőzsdén szereplő cégek olyan teljesítményt nyújtanak, amely az árfolyamokban is megjelenik. Bár a gazdaság tényleg nem bővül ilyen ütemben, de azt látjuk, hogy a tőzsdére kifejezetten azok a vállalatok mennek, amelyekben megvan az az ambíció, hogy komoly növekedést szeretnének elérni. Sok olyan céget látok az országban, amelyek ugyan sikeresek, nyereségesek, de nincs meg bennük az a vágy, hogy még sokkal nagyobbak legyenek, és ahogy a magyar gazdaságban megjelenik az európai vagy német gazdaság teljesítményétől való függőség, úgy ezeknek a cégeknek is szűkülnek a lehetőségeik, mozgásterük.

Ezzel szemben a tőzsdei cégek többségénél azt látom, hogy egy olyan stratégia mentén működnek, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy negatív külső tényező ellenére is növekedni tudjanak, a saját területükön megtalálják a piaci réseket, új piacokat, a szervezetükön belül azokat a pontokat, amelyeken keresztül hatékonyságot tudnak javítani és évről évre jelentős eredményeket elérni. 

Tehát az a növekedés, ami a BUX indexben megmutatkozik, az alapvetően annak az eredménye, hogy a tőzsdén jegyzett cégek folyamatosan javítani tudnak az eredménytermelő képességükön. És ez nem nemcsak a tavalyi évre igaz, hiszen

az elmúlt három év mindegyikében 30% feletti növekedést produkált a BUX, tavaly júliusban pedig elérte a 100 ezer pontos szintet, majd fél év alatt ment további 20%-ot: még ősszel átléptük a 110 ezres szintet, idén év elején pedig már 120 ezer fölött van a BUX, ami globális szinten is kiemelkedő növekedés.

Egy ilyen jelentős emelkedési szakasz után felmerülhet a túlárazottság kérdése, de a nyugat-európai, amerikai piacokhoz képest még mindig „olcsónak” számít a magyar tőzsde. Számításaink szerint a P/E rátánk – amely a részvény árához viszonyítja a megtermelt nyereséget – 7 körüli szinten van, amíg a DAX, tehát a németországi cégek 14-15-ös P/E-n forognak, az Egyesült Államokban pedig 20 fölötti az átlag. Tehát további nagyon jelentős növekedési potenciált látunk, az év eleje pedig eddig arról tanúskodik, hogy ez az eredménydinamika folytatódik.

Tehát azt lehet mondani, hogy a tőzsdei cégek és a gazdaság többi szereplőjének teljesítménye jelentősen eltér egymástól. Mennyire látszik, hogy bővül az előbbi kör, tapasztalható növekedés az új belépők számát tekintve is?

Nagyon optimista vagyok ezen a téren, a tavalyi év alapján is azt látom, hogy az érdeklődés továbbra is kitart, számos vállalat áll a tőzsde kapujában. Az egyetlen probléma, amit látok, hogy sokan úgy vannak a tőzsdére lépéssel, mint az árokugrással. Szeretnének átugrani, de előtte még erőt gyűjtenek, várják a megfelelő pillanatot, majd, ha meglesz a kellő lendület, akkor ugranak.

Az elmúlt közel egy évben sok tőzsdei cég vezetőjével beszélgettem, és nagyon jók a visszajelzések. Ami a tőzsdei lét sajátja, mint például az IFRS könyvelés, a negyedéves jelentések készítése, nyilván felkészülést igényel, de nem gátja a működésnek, növekedésnek, hanem ha egyszer átáll ezekre egy szervezet, akkor – ahogy látjuk a tőzsdei cégek teljesítményében is – ezek egyfajta addicionális motorként működnek, ami kiemelkedő növekedést biztosít.

A kezdeti nehézségek leküzdésére pedig egy olyan rendszert építettünk fel az elmúlt években, amely egyfelől összegyűjti azokat a cégeket, amelyekben megvan a tőzsdére lépési potenciál és a szándék is. De nemcsak megtalálni szerettük volna ezeket a cégeket, hanem a környezetünkben akarjuk tudni őket, ezért folyamatos képzésekkel, tanácsadással, beszélgetésekkel, programokkal olyan kapcsolatot alakítunk ki velük, amivel segítjük az útjukat a tőzsdéig.

A legfontosabb gyakorlati lépés ennek kapcsán az Xtend piac létrehozása volt, amely még nem szabályozott piac, hanem a tőzsdének az előszobája, egyfajta könnyített pálya. Itt még nem várjuk el az IFRS könyvelést, nincs negyedéves jelentéstételi kötelezettség, és azt látjuk, hogy kifejezetten működik az az életpálya, ami miatt ezt létrehoztuk, hogy a cégek belépjenek az Xtendre, majd utána lépdeljenek tovább a magasabb szintű piacokra. Az egyik legjobb példa erre, hogy tavaly decemberben ünnepeltük a Start Holdingnak az átlépését a szabályozott piacra. Ők 24 hónappal ezelőtt jöttek be az Xtendre, és ez idő alatt úgy érezték, hogy elég felkészültek ahhoz, hogy tovább lépjenek a BÉT Standard kategóriájába, sőt, ehhez kapcsolódóan egymilliárd forint fölötti tőkeemelést is sikeresen végrehajtottak.

A tőzsde teljesítményéhez visszakanyarodva, tavaly ünnepelték a 35 éves jubileumot, amely idő alatt több mint százszorosára nőtt a BUX. Régiós összehasonlításban mennyire számít ez jó eredménynek?

Amikor 1991. január elsején elindult a tőzsde nagyon kevés céggel, mint például a Fotex, az IBUSZ vagy a MÜSZI, nemcsak a tranzakcióknak a volumene volt csekély, de a kereskedési órák hossza is rövid volt, naponta alig másfél órára nyitott ki a tőzsde. Ami talán legjobban mutatja az indulás, illetve a tavalyi jubileum közötti különbséget, hogy

a BUX 1991-ben 1000 ponttal indult, majd az indulás után be is esett 7-800-as szintekre, tavaly pedig elérte a százezres szintet. Ha ezt éves hozamra lefordítom, az egy 14%-os növekedés évente.

Ilyen növekedési dinamikát a rendszerváltó országok közül egyedül Lengyelország tudott felmutatni. De van más mutató is, amely igazolja, hogy a Budapesti Értéktőzsde a kelet-közép-európai régióban a rendszerváltó országok közül a második legerősebb, ez pedig a likviditás. A tavalyi évben azt láttuk, hogy nagyon nagy emelkedésen vagyunk túl,

50%-kal nőtt a napi átlagos forgalom a tőzsdén. 2024-ben ez átlagosan 12 milliárd forint volt, tavaly már meghaladta a 18 milliárd forintot.

Mégis azt látjuk, hogy a lakossági megtakarítások mindössze körülbelül 3 százaléka kerül tőzsdei részvényekbe, amíg Nyugat-Európában ennek a duplája jellemző, globálisan pedig a 10 százalékos arányra is találni több példát. Mi az oka a részvényektől való ódzkodásnak, hogyan lehetne növelni a lakosság befektetési hajlandóságát, mik lehetnek a visszatartó tényezők?

Az alacsonyabb lakossági részvétel alapvetően annak köszönhető, hogy az emberekben van egy konzervatív szemlélet, egy óvatosság, ami nem csak a befektetésekre vonatkozik, de a hitelezésre, az eladósodottságra is. A jelzáloghitelezés aránya GDP-arányosan nagyságrendekkel magasabb például Szlovákiában is, befektetési, megtakarítási oldalon inkább a konzervatív lehetőségeket keressük, ezt igazolja az állampapírok sikere is.

A másik - az óvatossági motívum mellett -, a pénzügyi ismeretek és a pénzügyi tudatosság hiánya, például nagyon sokan nem ismerik a tőzsde teljesítménye kapcsán említett kiemelkedő számokat, vagy ha informálódtak is róla, akkor sem feltétlenül van olyan tudásuk, hogy gyakorlatban a pénzük egy részét tőzsdei papírokba tudják fektetni.

A harmadik tényező pedig, ami adhat egy belső késztetést arra, hogy a tőkepiacokra menjünk, hogy milyen garantált hozamszint vagy kamatszint érthető el az adott országban. Amikor mondjuk egy nyugat-európai megtakarító azt látja, hogy a bankbetétben tartott pénze 1-2%-os kamathoz jut, akkor sokkal nagyobb a belső késztetés arra, hogy jobb alternatívát keressen. Nyilván egy olyan piacon, ahol még pár évvel ezelőtt állampapírral 18%-ot lehetett keresni, ott ez a belső motiváció kisebb.

A pénzügyi edukáció fontos, de az eredményei csak hosszabb távon érvényesülnek igazán. Ugyanakkor a neobankok gyors piacnyerése kapcsán is látjuk, hogy a megfelelő technikai háttér biztosítása, felhasználóbarát applikációk ösztönzőleg hatnak a lakosság befektetési kedvére. Mennyire vannak ebben elmaradva a magyar szolgáltatók?

Ez egy kulcsmomentum a magyar piacon. Jelenleg a tőzsdén közvetlenül kereskedni nem lehet, a tőzsdéhez kapcsolódó valamelyik befektetési szolgáltatón keresztül tudja a lakosság megvásárolni a tőzsdei részvényeket. Hogy a befektetési szolgáltatók között mekkora és milyen a verseny, hogy ők milyen gyorsan és mennyit fektetnek technológiai fejlesztésbe, ez alapvetően az ő kompetenciájuk és felelősségük. Én azt látom, hogy

Magyarországon bizonyos tekintetben lemaradásban vagyunk, de azt is érzem, hogy ezt a hazai befektetési szolgáltatók is észrevették, és ahol még nem rendelkeznek egy ilyen, a kor kihívásainak megfelelő applikációval, ott ennek a fejlesztése éppen folyamatban van.

Tavaly szeptemberben voltam egy balti országban alapított cég bejelentésén, akik bejöttek a magyar piacra is, és kipróbáltam az applikációjukat, ami tényleg pont olyan, amilyennek lennie kell: letöltés után 5 perc múlva létrejön a TBSZ értékpapírszámla, és szinte onnantól kezdve, hogy odautalom a pénzt, azonnal lehet kereskedni. Ilyen megoldásból a magyar piacon még nem látok eleget, tehát szerintem szükség van arra, hogy ezek a fejlesztések megvalósuljanak.

Az elmúlt években melyek voltak azok a kiemelkedő tőzsdei sztorik, teljesítmények, amelyeket példaként hozna fel, hogy rámutasson a részvénybefektetésben rejlő potenciálra?

Senkit nem szeretnék kihagyni, de amit mindenképpen érdemes megemlíteni, az például az MBH Bank tranzakciója, amely során egy 7 százalékos részvénycsomagot hoztak be a tőzsdére. Ez olyan keresletet generált, ami még a piaci szakértőket is meglepte, és az elmúlt 25 év legnagyobb tranzakciójává kerekedett: több mint 100 milliárd forint értékben érkeztek jegyzések. A nap végén 12 ezer lakossági befektető lett MBH részvényes, ami szerintem egy nagyon erős üzenet a piac részére is, hogy igenis szükség, igény és lehetőség van az ilyen nagyságrendű és típusú tranzakciókra.

Tavaly ünnepeltük például a Mol és az OTP 30 éves tőzsdei jelenlétének évfordulóját is. Ennek azért is fontos az üzenete, mert három évtizeddel ezelőtt ezeknek a cégeknek a bevezetését dilemmák előzték meg, de azóta is a nemzetgazdaság és a nemzeti vagyon szerves részei maradtak. Ezen túlmutatóan akkorára nőttek, hogy már nemcsak Magyarországon dominánsak, hanem regionálisan, európai vagy globális szinten is, és ezáltal gazdagítják az országot is.

A lakossági befektetési hajlandóság növekedésével, illetve további dinamikus növekedésű cégek tőzsdére vezetésével akkor lehet azt mondani, hogy van még muníció a további növekedéshez. Mik a várakozások az idei évre, illetve középtávra?

Mindenképpen optimizmusra ad okot, hogy a nyugati vagy amerikai piacokkal szemben, az elmúlt évek kiemelkedő növekedése ellenére sem látunk túlárazási kockázatot a magyar piacon, ahogy a tőzsdén szereplő cégek teljesítménye is dinamikusan nő. Illetve egy további indok, ami az optimizmusunkat növeli, hogy az orosz-ukrán háború a közeljövőben lezárulhat, ami globális szinten is nagyon kedvező fejlemény lenne, de talán a kelet-közép-európai régió gazdasági-pénzügyi kilátásait tekintve a legkedvezőbb forgatókönyv lehet. Ez egy olyan plusz adalék, ami miatt nagyon bizakodóak vagyunk, hogy az elmúlt rendkívüli három év után jön még egy nagyon jó negyedik és ötödik is.

A cikk megjelenését a BÉT támogatta.

Címlapkép forrása: Portfolio

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ