Az államháztartás egyensúlyáról

1 2 ›

A költségvetési tervezéshez, az államháztartás egyensúlyához kapcsolódó folyamatokat vizsgálva utalnom kell arra, hogy a szabályalapú költségvetési felelősség érvényesítésének korábbi, 2009 - 2010-ben hatályos, alapvetően kiadási "plafonokban" gondolkodó megoldása helyett 2010-ben új szabályozás lépett életbe. Ez az államadósságnak a nemzeti össztermékhez viszonyított aránya csökkentését helyezte a középpontba, a szabály betartását érvényesítendően pedig a Tanácsnak - az EU szóhasználatában a "független pénzügyi intézménynek" - közjogi felhatalmazást, napi szóhasználatban "vétójogot" adott.

Nyilvánvaló, hogy a költségvetési felelősség érvényesítése csak megfelelő elemző képességű szakmai háttér esetén, a rövid- és hosszú távú makrogazdasági folyamatok értékelésével, a költségvetési egyensúly fenntarthatóságát befolyásoló tényezők beazonosításával, tendenciájuk feltárásával, un. technikai kivetítésekre támaszkodva lehetséges. A Tanács munkája segítéseként ezért került sor az utóbbi két évben számos képességfejlesztő lépésre. Ezek - az ÁSZ és MNB elemző kapacitásainak alapvető támogatása mellett - utat nyitottak további, a KT titkársága szervezésében folyó alternatív elemzések figyelembevételére, széles kitekintésű kutatóintézeti (GKI, Századvég), akadémiai (MTA Közgazdaságtudományi Intézet), egyetemi háttérkutatásokra (Versenyképességi Kutató Központ), illetve az üzleti szektorhoz köthető prognózisok készítésére is (Kopint-TÁRKI stb.), amelyek a költségvetési pozíciók alakulásának távlatosabb és pontosabb megítélését, előrejelzését segítik.

"Elmúlt4év" A Portfolio.hu az "Elmúlt4év" sorozatának keretében üzletembereket, egyetemi oktatókat, piaci elemzőket, gazdasági szereplőket kért fel, hogy mondják el, milyennek látták a mögöttünk hagyott kormányzati ciklus négy évét, illetve értékeljék a kilátásainkat. Mindezt műfaji megkötöttség és szorosabb témamegjelölés nélkül. Az írások ezen az oldalon kezdenek gyűlni.

A következőkben alapvetően két területtel, az államadóssággal valamint szoros összefüggése okán az államháztartás hiányával foglalkozom, és ezek összefüggésében teszek néhány megállapítást a gazdasági növekedéssel, az inflációval és a beruházásokkal kapcsolatban.

Államadósság

Az Alaptörvényben megfogalmazott és a 2011. év végén a kapcsolódó feladatokat és hatásköröket kibontó ún. stabilitási törvény szerint, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét (mint az Alaptörvény szerint elérni kívánt mértéket) meghaladja, az Országgyűlés csak olyan költségvetést fogadhat el, amely az államadósság teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza. A KT legfőbb feladata e szabály betartásán őrködni azáltal, hogy csak olyan központi költségvetési törvény elfogadásához adhatja meg előzetes hozzájárulását, amely - meggyőződése szerint - az államadósság arányának a csökkenését eredményezi. A költségvetés végrehajtásával ezért válik alapvető intézményi hitelességi kérdéssé, hogy a Tanács hozzájárulása végül is helyénvalóknak bizonyul, vagy sem. A 2014 év eleji, teljesüléssel kapcsolatos vitákra is tekintettel, érdemes a 2013. évi költségvetési törvényjavaslatban foglaltakra, az államadóság szabály teljesüléséhez visszatérni.

A Tanács a megküldött törvénytervezet véleményezésekor az államadósság-szabály érvényesülését és az államháztartási hiánycél tartását akkor tartotta megvalósíthatónak, ha a Kormány alternatív (reális) makrogazdasági prognózist készít a gazdasági növekedés beindulását veszélyeztető folyamatok figyelembevételével, erre alapozva arányosan megemeli az Országvédelmi Alap előirányzatát, a bevételi és a kiadási előirányzatok megalapozottsága érdekében intézkedéseket hoz, ha szükséges, a jogszabályok módosításával.

A Kormány által az Országgyűlésnek benyújtott javaslat több ponton - például az Országvédelmi Alap megkétszerezésével - figyelembe vette a KT javaslatait és az országgyűlési tárgyalása során mind a makrogazdasági pályát, mind a hiánycélt korrigálták, s további egyensúlyt javító bevételi (így az adórendszert érintő) és kiadási módosításokat fogadtak el. A Tanács így meg tudta adni az előzetes hozzájárulását a költségvetési törvényjavaslat zárószavazásához. Igaz még ekkor is felhívta a figyelmet arra, hogy a hiánycél és az államadósság-szabály betartásához - a még mindig fennmaradt kockázatok kezelése érdekében - a jelentősen megemelt tartalékok fel nem használása szükséges.

A KT 2013 nyarán áttekintette a költségvetési törvény végrehajtásának helyzetét. Értékelte az egyenlegjavító intézkedéseket. Megállapíthatta, hogy a GDP-arányos államadósság - változatlan árfolyamon számítva - év végére az előzőhöz viszonyítva alacsonyabb lehet. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az államadósság-mutató javulását mérsékli a nominális GDP alakulása az alacsony inflációból eredően, továbbá, hogy az államadósság csökkentéséhez hozzájárulhat a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap eszközeinek felhasználása is.

2013 végére a GDP arányos államadósság-mérték nemcsak változatlan euró árfolyamon, hanem - a 2012 év végi árfolyamnál végül két százalékkal gyengült - piaci árfolyamon is mérséklődött. (Ismert, hogy az árfolyamhatás kiszűrése érdekében a stabilitási törvény alapján az államadósság-mutató számításakor a külföldi pénznemben fennálló adósságot keletkeztető ügyleteket az adott évben azonos, a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott árfolyamon kell figyelembe venni.)

Nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy az államadósság mérséklődéséhez hozzájárult - a csökkenő államháztartási hiány mellett - a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap valamint kisebb mértékben a Kincstári Devizaszámla apasztása.

A 2014. évi költségvetési törvény szerint (296,6 forint/euro árfolyamon számítva) az év végére a GDP arányában 76,9 %-os mértékű államadósságot várnak. Ez összegben 23.560 milliárd forint, amelynek kb. 62 %-a forintadósság és 38 %-a devizaadósság. Megjegyzem, az adósságszabály teljesülése nem zárja ki, hogy a menedzselés folyamatában, illetve az adósság összegszerű nagyságát tekintve (névértékes adósság) a GDP volumen-növekedésétől elmaradó, szerény emelkedés következzen be. Az államadósságon belül mintegy 1300 milliárd forint a helyi önkormányzatoktól a központi körbe átcsoportosult (átvállalt) összeg. E művelettel ugyan nem változott az államháztartás terhe, egy kézbe kerülésével azonban az adósságmenedzselés hatékonysága javulhat. Az önkormányzatok pedig az így felszabaduló forrásaikat - a Kormány szándékának megfelelően - a helyi gazdasági növekedés ösztönzésére fordíthatják.

A fentieknek megfelelően a KT 2014-re nézve, megadva hozzájárulását, úgy foglalt állást, hogy a költségvetés végrehajtásával a következő mérés időpontjában, decemberben az államadósság nemzeti össztermékhez viszonyított aránya a költségvetés teljesülésével kisebb lesz. (A GDP 30 ezer milliárdos növekvő szintjéhez viszonyítva az államadósság 23 ezer milliárdos államadósságot.)

Hozzáteszem, ha ez megvalósul, egy újabb lépést tettünk - most már a nyugdíjpénztári vagyon felhasználásának "puffere" nélkül - az adósság "kinövésében". Ha a gazdaság növekedése tartós és markáns lesz, továbbá a bevételi oldalon sem okoz gondot a várakozástól eltérő, alacsonyabb infláció, akkor az államadósság relatív mértékének a csökkenése tovább folytatódhat, és 2017-re a GDP arányában 75 százalék alá süllyedhet. Ugyanis, mint az ábra mutatja, a GDP ugyanezen időszakban - mintegy 2,5 % os növekedést feltételezve és ugyancsak folyóáron - közel 36 ezer milliárdra növekedik.

• Címkék:
• választás,
• makrogazdaság,
• vélemény,
• kovács árpád

Ez a cikk folytatódik

• Az államadósságról.
• A költségvetési hiányról.