foci football labdarúgás kudarc vereség
Gazdaság

Orvosi bérrendezés - nagy pénz, kis foci

Kovácsy Zsombor
Egy évvel ezelőtt alaposan megemelték az orvosok fizetését – legalább harmincéves adósságot (ha nem is visszamenőleg) rendezve végre normálisan meg lehet élni az állami egészségügyben. De mit érez ebből a beteg, hogyan hasznosulnak a béremelésre fordított százmilliárdok?

Ennyi nem elég

A választások közeledte nem szokta erősíteni a hazánkban egyébként is csak nyomokban megtalálható szakmai alapú helyzetelemzést. A kormányzati sikerpropaganda ellentétpárjaként a hálapénz elleni küzdelem egykori élharcosainak némelyike már-már visszasírja az orvosok figyelemfelkeltésének e vitathatatlanul hatékony eszközét. A közelmúltig elvarratlan ügyeletidíj-problémát pedig sokan az egyébként soha nem látott mértékű alapbér-emeléstől teljesen függetlenül értékelik – ami azon az alapon érthető, hogy ha évtizedekig kicsinyes volt az egészségpolitika az orvosokkal szemben, akkor most ők miért lennének nagyvonalúak. Nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a COVID által megtépázott költségvetés terhére a kormány által tevőlegesen és ígéretek szintjén eszközölt további egészségügyi forrásbiztosítási százmilliárdokra ezermilliárdos nagyságrendű ellenzéki vállalás érkezett a programismertetés részeként.

Spoiler: az egészségügyre bármennyi pénzt el lehet költeni.

Úgy gondolom, nem az az egészségpolitika feladata, hogy milliárdokkal dobálózzon – ez a források korlátos voltából következően nyilvánvalóan csak a többi, szintén többet akaró szektor, így az oktatásügy, a szociális szféra stb. rovására lehetséges – hanem hogy

olyan programot tegyen le az asztalra, amely a rendelkezésre álló pénz hasznos elköltését vetíti előre,

és akár azt is megalapozza, hogy érdemes legyen a közösből többet biztosítani az ágazat számára.

A történelmi lehetőség és elszalasztása

A tisztességes orvosbérekért küzdő mozgalmak legvehemensebb vezetőin (így a 2019-es kamarai választások győztesein) kívül talán senki nem bízott már abban, hogy megtörténhet a csoda: a normális orvosi fizetések elérése. A járvány elleni védekezés miatt a korábbiaknál is egyértelműbben kulcságazattá előlépett egészségügy főszereplői, az orvosok bérrendezésének habostortája mellé a kormány a fegyveres testületek függelmi viszonyaihoz hasonló, az ország másik végébe vezényelhetőséget is magában foglaló keserű pirulákat osztott ki, és nem utolsó sorban a hálapénznek nevezett kenőpénz tűzzel-vassal való elpusztítását is előirányozta – utóbbit erőteljes bűnüldöző tevékenységgel be is váltotta. Az új időszámítást hozó szolgálati törvény porcelánbolti harcielefánt jellege időközben enyhült, és a végrehajtási rendeletekkel, valamint az állami kórházi szervezetet irányító háttérintézmény vezetőjének egyébként a jogszabályok hiányosságait számos vonatkozásban reparáló utasításaival együtt inkább túlközpontosított és felesleges adminisztratív terheket generáló, mintsem drákói szigorú szabályrendszernek tűnik. Például az eredetileg totálisnak tűnt magán-másodállási tilalom bürokratikus engedélyezési kérdéssé vált az államiban dolgozó orvosok számára.

A pályája közepe táján tartó orvos mintegy másfél millió forintra emelt bértábla szerinti fizetéséért (a kezdőtől a nyugdíj előtti szakemberig jó 600.000 és 2.100.000 Ft között terjed a skála) cserébe az állam tehát jellemzően a megszokott értelmetlen csuklóztatás továbbfejlesztését kényszerítette az orvostársadalomra ahelyett, hogy olyasmit várna el, ami hozzájárul az egészségügy színvonalának, teljesítményének javulásához.

Hogyan (nem) lesz a pénzből egészség?

Sokszor leromboltam már azt az illúziót, hogy ha rossz is a hazai egészségügy teljesítménye, legalább a ráfordított kevés pénzből hatékonyan működik: valójában a kiadásokhoz képest is rosszak az eredményeink. Ezért természetesen az egyes orvosok okolhatók a legkevésbé: a probléma összetettebb annál, hogy most a végére járjunk, így csak néhány kórokot említek. A korábban OEP-ként ismert Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK), vagyis az állami egészségbiztosító nem honorálhatja a jó teljesíményt: mereven rögzített szabályok szerint köteles kifizetni az ellátások árát. Ezek a díjtételek nem tükrözik a tényleges költségeket, és a biztosítói finanszírozás egyre kevésbé ösztönöz több (és különösen: jobb) teljesítményre, mivel számos mennyiségi korlát és fix finanszírozási elem jelent meg benne az évtizedek során. A kórházak és rendelőintézetek vezetőinek alig van mozgásterük: önálló kiadási döntések helyett egyre inkább a jogszabályok vagy a központi utasítások végrehajtására szorítkozik a szerepük. A rendszer ezzel együtt pazarló: a legköltséghatékonyabb alapellátás alulfejlettsége és fokozatos sorvadása miatt a drágább szakrendelői és kórházi szintek a kelleténél nagyobb részt vállalnak az ellátásban. Az egyes betegek gondozási útjai átláthatatlanok, így számos félrecsúszó, felesleges, elkésett kezelési epizód eredményez érdemi hasznosulás nélküli pénzkidobást. A talán legsúlyosabb, a fentiek mindegyikét tovább mélyítő, ha úgy tetszik, horizontális probléma pedig az, hogy

alig rendelkezünk megbízható, nyilvánosan hozzáférhető adatokkal az egészségügy teljesítményéről

– részben az adatgazdálkodás szerencsétlenkedései, részben a problémákat szőnyeg alá söprő ágazatirányító hagyományok miatt.

Ebbe a rendszerbe érkezett meg az orvosi bérrendezés. A törvény ugyan tartalmaz minősítési szempontokat, de azok inkább tűnnek újabb bürokratikus tehernek, mintsem hathatós minőségfejlesztési eszköznek. Felmerülhet a kérdés a leírt rendszerhibák alapján, hogy egyáltalán lehet-e az orvosok szintjén valamit tenni a hatékonyság javítása érdekében, ha ennyire rosszak a keretek. Nyilvánvalóan sokkal nehezebb mikroszinten bármit elérni, ha a makrotényezők nem támogatják a kedvező változásokat, másfelől viszont az olyan jól ismert elégedetlenségi csomópontokat, mint az udvariatlan kommunikáció, a tájékoztatás hiányosságai, a beteg magára hagyása a rendszer labirintusában, az egyes ellátási epizódok összehangolásának defektusai, kifejezetten javíthatónak tartom a gyógyítás hétköznapi gyakorlatából kiindulva.

Kevesebb beteg – jobb ellátás?

A járványhelyzetben élesedni látszanak az orvosok terhelésének különbségei: a frontvonalon elcsigázott szakemberek próbálnak erőn felül helytállni, míg a csendesebb hátországban a korábban hálapénzvezérelt osztályokon és a rendelőkben a folyton változó, hol átlagösszeget, hol a tényleges teljesítménnyel arányos díjazást kapó intézmények immár jól megfizetett, mégis sokszor kevéssé motivált alkalmazottai előfordul, hogy a korábbi feladatmennyiség töredékét látják csak el. Célzott, a gyógyító team bérezésére fordítandó várólista-csökkentési programokkal igyekszik az ágazatirányítás javítani a helyzeten, de úgy tűnik, visszafogott sikerrel. Hogy ezért inkább a a COVID-elhárítás miatti fokozott igénybevétel vagy a frontvonal mögötti orvosgárda motiválatlansága okolható, azt megfelelő adatok hiányában csak megtippelni lehetne; a választott téma alapján ezúttal az orvosi teljesítmény terén észlelhető jelenségekkel foglalkozom.

Az önmagában még jó is lehet, ha az orvosnak a kétórás rendelésén az eddigi tizenkettő helyett csak négy beteggel kell foglalkoznia: több idő jut a kikérdezésre, a szükséges lépések elmagyarázására, a beteg kérdéseinek megválaszolására, lelki támogatására, a korrekt adminisztrációra. Ha mindezt valaki hathatósan ellenőrizné, de még inkább segítené az orvosokat, hogy miként végezzék színvonalasan a betegellátás nem szigorúan véve szakmai teendőit, akkor ez mindannyiunk megelégedésére szolgálhatna.

Az orvosok teljesítményének mérése komoly módszertani kihívás,

a legnagyobb hagyományai az Egyesült Királyság, Kanada és más angolszász országok rendszereiben vannak – nem kell az alapoktól kezdve kitalálni a mikéntjét. Az új-zélandi modellben például a betegek és a kollégák visszajelzésein túl az orvos tevékenységét értékelő auditor konkrét eseteket néz végig, részletesen konzultál a vizsgált szakemberrel, sőt munka közben is megfigyeli őt a minél teljesebb körű szakmai és emberi megítélés érdekében. Az értékelés eredménye különbözőképpen hasznosítható: javadalmazási, előmeneteli vagy egyéb (például az érintett szakember továbbképzési szükségletét meghatározó) következményekkel járhat.

A matekon túl

Az már mindenképpen a hagyományos menedzsment- és nem utolsó sorban anyagi ösztönző eszközök alkalmazását is igénylő feladat, hogy a járvány miatt egyes területeken felszabadult orvosi kapacitásokat hasznos feladatok motivált ellátására lehessen fordítani. Amikor tehát a megtörtént béremelés hatékonyságrontó hatásáról beszélek, nem az egyes orvosokat vádolom vétkes elkényelmesedéssel, hanem a teljes egészségügyi rendszer teljesítmény-optimalizáló, a minőségi munkát kiemelten honoráló elemeit hiányolom.

Viszonylag rövid időn belül kezelni kell a tavalyi bérrendezés nyomán egyre élesedő feszültségeket a különböző mértékben leterhelt orvosok, és a – legalábbis az övékhez fogható mértékű – bérrendezésből egyelőre kimaradt szakdolgozók, háttértevékenységeket végzők (informatikusok, gazdasági szakemberek) között, ami persze megint csak többletforrásokat igényel.

Ha mindezt a rendszerhibák felszámolása nélkül, elszigetelt béremelés formájában valósítjuk meg, akkor azzal a megszokott, omladozó egészségügyet fogjuk még drágábban működtetni – legfeljebb azt mondhatjuk el, hogy a talán legnagyobb kockázatot jelentő humánerőforrás rendelkezésre állását stabilizáltuk valamelyest.

Ezzel szemben ha azt szeretnénk, hogy az ágazatra fordított többlet száz- vagy ezermilliárdok mindannyiunk megelégedésére jobb egészségügy formájában hasznosuljanak,

megkerülhetetlen a rendszer szerkezetének és finanszírozásának mélyebb átalakítása

– és nem utolsó sorban a dolgozók segítése és érdekeltté tétele abban, hogy színvonalasan és eredményesen végezzék a munkájukat.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.

Címlapkép forrása: Getty Images

elemző
francia ország koronavírus járvány hullám omikron
kariko katalin
who getty stock
feher haz
auchan
antony blinken
horvátország zászló

MNB Intézet A fánk-hatás

A pandémia alaposan megbolygatta az ingatlanpiaci folyamatokat. Két kutató arra a kérdésre kereste a választ, hogy...

Online előadás
Hosszú távú portfólió építés ETF-ek segítségével, osztalékrészvények, gyorsnövekedésű részvények.
Ajándék ötlet
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu

Privát banki tanácsadó

Privát banki tanácsadó
2022. február 22.
Portfolio Agrár Klub: Sorsdöntő év következik? - A magyar agrárium kilátásai 2022-től
2022. február 24.
Private Investor Day 2022
2022. április 6.
Agrárium 2022
auchan