Tényleges tulajdonosi nyilvántartás: melyik országban hogyan tudnak elbújni a tulajdonosok?

A tényleges tulajdonosi nyilvántartások szerepe a céghálók elleni harcban

Az ún. ötödik uniós pénzmosási irányelv szerint a tényleges tulajdonosokat (ultimate beneficial owner, azaz UBO), vagyis a cégek mögött álló végső döntéshozóit, ill. haszonhúzóit minden cég esetében rögzíteni kell. Ez első körben azt jelenti, hogy a tényleges tulajdonos köteles magáról adatot szolgáltatni az általa tulajdonolt cég felé, második körben pedig az adott cégeknek megfelelően be kell jelenteniük ezeket az információkat a központi nyilvántartásba. Ez utóbbi nyilvántartást hívjuk UBO, avagy tényleges tulajdonosi nyilvántartásnak, amelyet minden Európai Uniós tagállam köteles volt kialakítani.

Az UBO nyilvántartásból a hatóságok, például a rendőrség korlátlanul, a szolgáltatók mint például székhelyszolgáltatók vagy ügyvédek az ügyfél-átvilágítás keretében, a lakosság bármely tagja pedig az alapvető adatokra vonatkozóan információkat kérhet. Ennek fontos szerepe van a gyanús tranzakciók, a „piszkos pénzek” tisztára mosása vagy a terrorizmus finanszírozása mögött álló személyek felderítése során, vagy akár egy új üzleti kapcsolat létesítésekor.

Ki vezeti az UBO nyilvántartásokat?

Az irányelv az uniós országokban kialakítandó UBO nyilvántartások kapcsán kereteket adott csak meg (minimumszabályokat), ezek pontos kialakításában a tagállamoknak maradt mozgásterük. Az országok ezen minimumkövetelményeket is már egymástól eltérően értelmezték, ezért az a tapasztalatunk, hogy az UBO rendszerek között sok a különbség.

Néhány országban a cégnyilvántartásba integrálták az UBO információkat (Bulgária, Dánia, Lettország, Málta vagy Svédország stb.), míg máshol önálló regisztert hoztak létre, mint amilyen a német Transparenzregister vagy a belga Le Registre UBO / Het UBO-registe. Olyan megoldások is születtek, hogy egy bíróságot vagy hatóságot hatalmaztak fel az adatbázis kezelésére, erre példaként szolgálnak a francia Conseil National des Greffiers des Tribunaux de Commerce (Kereskedelmi Bíróságok Hivatalnokainak Országos Tanácsa), illetve a finn Patentti-ja rekisterihallitus (Szabadalmi és Nyilvántartási Hivatal) által vezetett nyilvántartások. Hazánkban is ez utóbbi rendszer valósult meg, hiszen a magyar Tényleges Tulajdonosi Nyilvántartás (TTNY) nyilvántartó szerve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV).

Nyilvánosak-e az UBO nyilvántartások az EU-ban?

Az irányelv szerint a lakosság minden tagja részére hozzáférhetővé kell tenni a cégek tényleges tulajdonosainak (azaz azon magánszemélynek, aki a cég végső haszonhúzója) olyan alapvető adatait, mint a név, születési év és hónap, tartózkodási ország, állampolgárság, és a cégben fennálló érdekeltség jellege és mértéke. Ezek megismerése legfeljebb az adminisztrációs költségekkel arányos díj megfizetéséhez (pl. Németországban 1,65 eurót + áfát, míg Magyarországon 1 500 forintot, azaz 3,5-3,8 eurót kell fizetni lekérdezésenként), és/vagy online regisztrációhoz köthető. Nézzük meg, hogy ez minden tagállamban teljesült-e.

Azt látjuk, hogy számos ország a fenti követelményeknek nem, vagy nem teljeskörűen tesz eleget. Példa erre az olyan nyilvántartás, amely a hozzáféréshez külön azonosítás (Horvátország, Németország, Görögország), illetve nemzeti adószám/bankszámla meglétét (Belgium) írja elő, vagy az adatokat csak bizonyos országok állampolgárai részére teszi elérhetővé (Észtország). Ide sorolható a KÜNY, azaz Ügyfélkapus tárhelyről hozzáférhető magyar TTNY is, amelyhez az AFADREG adatlappal történő regisztráció is szükséges, ráadásul még egy külön adatmegismerési igényt is be kell küldeni e-Papíron a NAV-nak. Szintén sérti a nyilvánosság elvét, ha az UBO alapvető adatai csak célhoz kötötten ismerhetők meg (pl. Finnországban).

A nyilvánosság elve tehát nem teljesül, illetve sérül akkor, ha a nyilvántartás lakossági elérését különböző, nem mindenki által elérhető felületekhez, azonosításhoz, célhoz kötöttséghez és egyéb technikai procedúrákhoz kötik. Mindezek a feltételek ráadásul az irányelvnek ellentmondanak.

Említsünk azért néhány pozitív példát is, ahol az UBO alapadatokhoz hozzáférés az uniós jog előírásai szerint valóban csak online regisztráció és/vagy arányos díj megfizetéséhez kötött; ide sorolható a Dániában, Lengyelországban, Máltán vagy Szlovákiában működő UBO nyilvántartás.

Csontvázak a szekrényben: titkolózó cégek, rejtőzködő tényleges tulajdonosok

Mi történik akkor, ha valaki rejtőzködik és nem akarja magát tényleges tulajdonosként feltüntetni, vagy ha magának a cégnek áll érdekében eltitkolni ezt? Milyen következményei lehetnek a cégre vagy akár a tényleges tulajdonosra nézve, ha mégis „kiesnek a csontvázak a szekrényből”?

Az uniós irányelv a tagállamok számára általános jelleggel csak annyit határozott meg, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű intézkedéseket és szankciókat kell bevezetni arra az esetre, ha valaki nem szolgáltat adatot vagy hamis adatot ad meg. Például az ügyfél-átvilágításra, a gyanús ügyletek bejelentésére, a nyilvántartásra és a belső kontrollokra vonatkozó súlyos, ismétlődő, rendszeres jogsértés esetén lehetővé kell tenni a jogsértés nyilvánosság elé tárását, hatósági/bírósági határozat által a jogsértő magatartás abbahagyására kötelezését, a felelős személyek vezetői funkciótól eltiltását, működési engedély visszavonását vagy felfüggesztését, továbbá igen magas, akár 1 000 000 EUR bírság kiszabását.

A tagállami megoldások ugyanakkor némileg eltérnek egymástól. Magyarországon például, ha egy cég nem megfelelően szolgáltat tényleges tulajdonosi adatokat, és még le is bukik (azaz valaki jelenti, hogy más adatokat tud róla), először „bizonytalan”, majd „megbízhatatlan” minősítést kaphat a NAV-tól. A „megbízhatatlan” cégeket fokozott ügyfél-átvilágítás alá kell vetni. Ez olyan plusz terheket jelent akkor, amikor ilyen cégekkel szeretnénk üzleti kapcsolatot létesíteni, mint például a cég vagyonának forrására vonatkozó információk bekérését vagy a tényleges tulajdonos személyazonosságának ellenőrzésre irányuló intézkedéseket. A „megbízhatatlan” cég négymillió-ötszázezer forintot elérő ügyleteinek teljesítését meg is kell tagadni, így például nem vásárolhat ingatlant. A NAV a „megbízhatatlan”, illetve a 180 napon túl „bizonytalan” minősítésű cégek adatait nyilvános listán közzéteszi a honlapján.

A nem megfelelő adatszolgáltatás tehát kellemetlen helyzeteket teremthet a cég működésében, azonban ez vajon mennyire hatékony vagy visszatartó erejű szankció?

A magyar jogalkotó ugyanis kizárólag a céget bünteti, de egyelőre a UBO-ra vagy a menedzsmentre nézve nincs hátrányos következménye annak, ha nem, vagy nem helyesen szolgáltat adatot.

Mi a helyzet a többi tagállamban? Általános tendencia a hatékony közigazgatási intézkedések és akár többszázezer eurós bírság kiszabása a cég, annak ügyvezetése vagy az UBO vonatkozásában, sőt, a jogsértés egyes országokban akár büntetőjogi felelősséget is megalapozhat. Finnországban például pénzbüntetés vagy szabadságvesztés is kiszabható az UBO nyilvántartással kapcsolatosan elkövetett bűncselekményért. Mindemellett Csehországban a céget kizárhatják az állami támogatásokból vagy megtilthatják az osztalékfizetést, Spanyolországban, Máltán vagy Lengyelországban végső zárkőként pedig sor kerülhet akár kényszertörlésre is.

BORIS "teszt" üzemmódban – mi várható a jövőben?

Nem ritka, hogy egy cég esetében több UBO nyilvántartásból is szükség van adatokra: gondoljunk csak egy magyar cég osztrák tulajdonosi cégére, amelyet egy német magánszemély vásárolt meg. Éppen erre szolgál a BORIS (Beneficial Ownership Registers Interconnection System) ami a tagállamok, továbbá Izland, Liechtenstein és Norvégia UBO nyilvántartásait kapcsolja össze. Az európai igazságügyi portálon keresztül elérhető BORIS jelenleg még teszt üzemmódban működik, hat tagállam (Dánia, Málta, Görögország, Hollandia, Ausztria és Lettország) nyilvántartását csatlakoztatták fel. A várakozások szerint a NAV 2023. február 1-jétől fog a rendszerhez kapcsolódni.

A BORIS létrehozása nagy lépés az egységes, transzparens uniós gazdasági tér megvalósulása felé, és ahhoz, hogy a mindenki által követhető cégtulajdonosi struktúrák és összefonódások váljanak jellemzővé a tagállamokban.

Gyenge kikényszerítő eszközök és félig-meddig jól funkcionáló nemzeti UBO nyilvántartások birtokában viszont ezen cél elérése nehézkes.

Az irányelvben foglaltak teljesüléséhez minden tagállamban szükséges a jogsértők elrettentő erejű felelősségre vonása.

Szintén fontos lenne a jelenleg nem egységesen működő tagállami UBO nyilvántartások szabályozásának egyöntetűvé tétele. Az unió célja az volt, hogy a hasonló elvek mentén kialakított regiszterek összekapcsolásával létrehozzanak egy közös nyilvántartást. Ahhoz azonban, hogy a tagállamok közötti éles különbségek eltűnjenek, sokkal részletesebb, akár közvetlenül alkalmazandó szabályok kellenek. Éppen ezért szükség lenne egy átfogó, világos és egyértelmű rendelkezéseket és megerősített szankciókat tartalmazó uniós jogszabály megalkotására, amely harmonizálná a tagállamokban a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet.

Bognár Alexandra,

Suller Noémi,

Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda

Címlapkép forrása: Shutterstock