Észrevétlenül csapott le a Földre egy napvihar csütörtökön

Az esemény nem váltott ki geomágneses vihart, azonban az ilyen napkitörések, vagy koronakidobódások (CME-k) azért jelentősek, mert szinte észrevétlenül törnek ki és megzavarják a Föld körüli napszél viszonyokat.

Míg a szokványos koronakidobódások egyértelműen láthatók a naptevékenységi adatokban – fényes kitörések, hirtelen változások az ultraibolya fényben vagy a Nap felszínéről láthatóan felemelkedő nagy hurkok formájában –, a lopakodó CME-k ennek ellenkezőjét mutatják. Csendben törnek ki, fényes jelek nélkül, általában halványak, lassan mozognak és nagyon nehéz követni őket.

Emiatt a tudósok általában csak azután veszik észre a lopakodó CME-ket, miután már elérték a Földet és megzavarták a napszelet.

Pontosan ez történt november 20-án is, amikor a NOAA űridőjárás-előrejelzői arról számoltak be, hogy a napszél-viszonyokat egy negatív polaritású koronalyuk nagy sebességű áramlata uralta.

A napszél által hordozott mágneses mező, amely normálisan 4-6 nanotesla körül mozog, rövid időre 18 nanoteslára ugrott november 20-án miközben a napszél sebessége 400-500 km/s között ingadozott, ami magasabb a Föld közelében áramló szokásos háttérszintnél.

Az éjszaka folyamán a közepes földrajzi szélességeken, többek között Maine-ben és Dániában jelentett sarki fények ennek a lopakodó CME-nek és a koronalyukból származó gyors napszélnek az együttes hatásából származhattak.

A lopakodó CME-k komoly kihívást jelentenek az űridőjárás előrejelzésében

Egy 2021-es tanulmány megállapította, hogy a lopakodó kitörések a Nap nyugodt régióiból is származhatnak, mégis erős mágneses jeleket produkálhatnak az űrben. A szerzők megjegyzik, hogy ezek a jelenségek "sok problémát okoznak az űridőjárás előrejelzésében", mivel rendkívül halvány jeleket adnak, és azonosításukhoz több hullámhosszon, több szögből történő megfigyelésre van szükség.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images