Veszélyben az élelmiszeripar: széles körben használt alapanyag tűnhet el a boltok polcairól

Mi az a pálmaolaj és miért jó nekünk?

Az olajpálma egy Nyugat-Afrikában őshonos növény, melynek préselt terméséből állítják elő a világszerte használt növényi olajat. Az egész évben termő, évelő növény termését kéthetente, kézi erő segítségével szüretelik. Termésének húsából pálmaolajat (pálmazsírt) nyernek, magjából pálmamagolajat.

Napjainkban a termesztés meghatározó központjává a dél-kelet ázsiai Malajzia és Indonézia vált: 2021-ben több mint 75 millió tonna pálmaolajat állítottak elő a világon, ennek 90 százaléka ebből a két országból származott. A termelés pedig folyamatosan és nagy mértékben növekszik, egyes becslések szerint 2024-re 107 millió tonnára nőhet.

A pálmaolaj éves kibocsátása jelenleg is világelső a növényi olajok körében. A második helyen a szójaolaj (60 millió tonna), majd a repceolaj (közel 30 millió tonna) következik, míg a boltokban sokkal szembeötlőbb napraforgó olajból mindössze kicsit több 20 millió tonnát állítanak elő évente. Ennek oka, hogy az olajpálma a legnagyobb terméshozammal rendelkező növény, egy hektáron 3,3 tonna pálmaolaj termelhető, míg a szója esetében 0,4 tonna, repce és napraforgó esetén 0,7 tonna ez a fajlagos érték. 

A pálmaolaj további előnyös tulajdonságai közé tartozik, hogy szobahőmérsékleten félig szilárd, ezáltal kenhetővé teszi a kenőcsöket, továbbá ellenáll az oxidációnak, így a pálmaolajat tartalmazó termékek hosszabb ideig állnak el, magas hőmérsékleten stabil, ami megadja a sült termékek textúráját.

A pálmaolaj legnagyobb felhasználója az élelmiszeripar, amely az előállított növényi olaj mintegy 80 százalékát hasznosítja

- a szupermarketekben található csomagolt termékek közel felében, a pizzától kezdve a fánkokon és a csokoládén át a dezodorokig, samponokig, fogkrémekig és rúzsokig. A világ számos részén állati takarmányként és bioüzemanyagként is használják, de felhasználják alapanyagként a kozmetikában és a gyógyszeriparban is.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara év végén végzett friss felmérésében megvizsgálták, hogy a hazai kereskedelmi láncokban forgalmazott termékek milyen arányban tartalmaznak pálmaolajat. A felmérésben többek között friss pékárukat, snackeket, tartós pékárukat, süteményeket, csokoládékat, alapvető élelmiszereket (gabonapehely, müzli, levespor, leveskocka stb.), és egyéb élelmiszereket (margarin, mogyorókrém, többek között a Nutella, túródesszert) összetevőit vetették össze.

A 275 vizsgált termék közül 195 darab esetén találtak pálmaolaj összetevőt, ez a termékek 71 százaléka.

Növekvő ültetvények - csökkenő esőerdők

A két legnagyobb előállító, Malajzia és Indonézia Szumátra és Borneó szigetén hatalmas, egybefüggő ültetvényeket hozott létre, azonban a termőterület növelése érdekében őserdők kiirtására és felégetésére van szükség.

Ráadásul, a legnagyobb biodiverzitással az esőerdők rendelkeznek a bolygón, így az erdőírtások hatására ritkuló élettér számos faj kihalását is okozhatja (pl. orángután). A Global Forest Watch adatai szerint Indonéziában 2001 és 2021 között 28,6 millió hektáron irtották ki az erdőt, hogy ott ültetvényeket hozzanak létre (a GFW adatai jelentősen eltérnek az Indonézia által közzétett adatoktól, ugyanis a szervezet őserdő-definíciója nem áll összhangban Indonézia hivatalos őserdődefiníciójával és -besorolásával). Ez nagyjából két és félszer akkora terület, mint amin Magyarország fekszik.

Az alábbi táblázat azt szemlélteti, mekkora erdőterület pusztult el Indonéziában a 2000-es évek során, évenkénti bontásban, millió hektárban megadva. A két évtized alatt kivágott erdőségek a teljes indonéz faállomány mintegy 18 százalékát jelentik.

Egyes felmérések szerint, a jelenlegi tendenciával Indonézia esőerdőinek 90 százalékát kiirtják tíz éven belül.

A növekvő erdőégetés és a növényvédő szerek használata ráadásul jelentős környezetszennyezéssel jár, ami jelenleg mintegy 340 ezer halálesetért tehető felelőssé. Az ültetvények terjeszkedése közben hatalmas tőzeglápokat is lecsapolnak, amelyeket a világ legnagyobb szénelnyelőiként tartunk számon, ezért tönkretételük hatalmas mennyiségű szén-dioxid felszabadulásával jár. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) becslése szerint az összes antropogén üvegházhatású gázkibocsátás mintegy 11 százaléka az erdőgazdálkodásból (leginkább erdőirtásból) származik.

Az ültetvényeken dolgozó helyi munkások továbbra is áldozatai a kizsákmányolásnak, és a gyerekmunka sem szűnt meg ezekben az országokban.

Hogyan keveredett bele az ügybe az Európai Unió?

2022 december elején az Európai Unió egy új szabályozást jelentett be, amely megakadályozza az erdőirtással összefüggésbe hozható termékek, köztük a marhahús, a szója és a kávé értékesítését a tagországokban.

A szabályozás értelmében a vállalatoknak be kell mutatniuk, hogy mikor és hol állították elő az árukat, és "ellenőrizhető" információkat kell szolgáltatniuk arról, hogy azokat nem olyan földterületen termesztették, amelyet 2020 után erdőirtással érintettek. A szabályoknak való megfelelés elmulasztása a vállalat elért forgalmának 4 százalékáig terjedő bírságot vonhatja maga után.

A jogszabály a szójára, a marhahúsra, a pálmaolajra, a fára, a kakaóra és a kávéra, valamint egyes származékos termékekre, többek között a bőrre, a csokoládéra és a bútorokra vonatkozik majd, de felkerült a listára a gumi, a faszén és egyéb pálmaolaj-származékok is.

A környezetvédők ugyan dicsérik az új jogszabályt, de kiemelik: a védelem nem vonatkozik olyan erdős területekre, ahol ugyan rengeteg fa van, de nem sűrű, zárt erdőségekben (pl. szavanna). Az Európai Unió ígérete szerint a védelem kiterjesztését egy éven belül felülvizsgálja az egyéb erdős területek esetén, két éven belül pedig más kritikus ökoszisztémákra vonatkozó védelemmel tervezi kiegészíteni.

A kibocsátó országok azonban nem lelkesednek annyira az új jogszabályért: Malajzia január közepén jelezte, hogy leállíthatja az Európai Unióba irányuló pálmaolaj exportját. A világ második legnagyobb termelője ráadásul tiltakozását nemzetközi ellenállásra szélesítené ki és bevonná a Pálmaolajtermelő Országok Tanácsának (CPOPC) tagjait is.

Fadillah Yusof malajziai miniszter nyilatkozata szerint országa további egyeztetésekbe kezdett a legnagyobb termelő Indonéziával is arról, hogyan tudnának közösen fellépni a világ harmadik legnagyobb importőrének számító Európai Unió által szabott új kötelezettségekkel szemben.

Joko Widodo indonéz elnök és Anwar Ibrahim malajziai miniszterelnök január elején megállapodtak abban, hogy küzdenek a pálmaolajjal szembeni megkülönböztetés ellen, és a CPOPC révén megerősítik az együttműködést. 

Nem sokkal később, február elején Luhut Pandjaitan, Indonézia vezető kabinetminisztere jelezte: országa a pálmaolaj-export engedélyek közel kétharmadát felfüggesztette. Állítása szerint az exportengedélyek korlátozására azért volt szükség, mert az ország emelkedő étolajárakkal kénytelen szembenézni a közelgő ünnepek hatására megnövekedő kereslet miatt.

Az indonéz jogszabályok jelenleg hatszor akkora exportmennyiséget engedélyeznek, mint amekkorát a vállalatok eladnak az országban.  A kereskedelmi minisztérium a múlt hónapban közölte, hogy a pálmaolaj-gyártó cégeket arra utasították, hogy áprilisig növeljék a belföldi kínálatot havi 450 ezer tonnára, a korábbi mintegy 300 ezer tonnáról.

Firman Hidayat, a Tengerészeti és Befektetési Minisztérium tisztviselője szerint a korlátozás az exportengedélyek körülbelül kétharmadát érinti.

Mi lenne a valós megoldás?

Felmerülhet a kérdés: nem lenne egyszerűbb áttérni másfajta növényi olaj termelésére? A probléma ezzel szemben az, hogy a leghatékonyabb növénynek az olajpálma minősül – több olajat lehet előállítani hektáronként belőle, mint bármely más egyenértékű olajnövényből. A termény a világ növényolaj-szükségletének 35 százalékát fedezi a földterület mindössze 10 százalékán. Ahhoz, hogy ugyanannyi szója- vagy kókuszolajat állítsunk elő, 4-10-szer több földterületre lenne szükség, míg a repce- vagy a napraforgó termesztése esetén a nagyobb vízigény okozna újabb problémákat.

Az alternatív termesztés tehát a problémát csak a világ más területeire helyezné át, és más élőhelyeket és fajokat fenyegetne. Ráadásul a pálmaolaj termesztésétől több millió kisbirtokos mezőgazdasági termelő megélhetése függ, illetve a feltörekvő országok foglalkoztatottsági és termelékenységi adataira is jótékony hatással van.

Olybá tűnik, hogy a pálmaolaj olyan alapanyag, amely gazdaságosan szinte egyáltalán nem helyettesíthető, de ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek olyan megoldások, ami a meglévő termőterületen a termesztési hatékonyság növelésével igyekeznek kielégíteni a kereslet növekvő igényeit.

2004-ben alakult meg a Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztal (RSPO), amely célja, hogy olyan termelési szabványrendszert alakítson ki, amely meghatározza a pálmaolaj előállításának és beszerzésének jó gyakorlatait. A létrehozott sztenderdek céljai közé tartoznak a minél jobb terméshozam elérése a már művelés alatt álló területeken, hogy ne legyen szükség újabb erdők kivágására a biodiverzitás és az ökoszisztéma megóvása érdekében; vagy épp az, hogy megfelelő képzésekhez és új technológiai megoldásokhoz férhessenek hozzá a kistermelők.

Többek között a WWF is vállalja, hogy a megfelelő, RSPO-tanúsítvánnyal rendelkező pálmaolajat vásárolja, ezzel pedig arra ösztönzi a vállalatokat, hogy a pálmaolaj felhasználása és beszerzése során legyenek átláthatók. A kezdeményezéshez már 1500 vállalat csatlakozott több mint 50 országból.

Ezen felül egy négy éves kutatás eredményei kimutatták, hogy az ültetvények területének további növelése nélkül is lehetséges lenne nagyobb hozamot elérni. Ezek a gyakorlatok magukban foglalják a jobb betakarítási módszereket, a jobb gyomirtást, a jobb metszést és a növények jobb táplálását. 

A Norvégia által (4 milliárd dolláros) projekt megállapításai szerint, ha a kisbirtokos réteg elsajátítaná és alkalmazná a helyes agronómiai gyakorlatokat,

akár 68 százalékkal is növelni lehetne a terméshozamot, mindezt további fák kivágása nélkül.

Hatalmas potenciállal rendelkezünk és ha ezt képesek vagyunk kiaknázni, akkor az nagy előrelépést jelenthet a gazdasági és környezeti célok összehangolásának szempontjából

– mondta Patricio Grassini, a tanulmány egyik szerzője.

Indonéziában az ültetvények 42 százaléka kistermelők kezében van, és a mostani terméshozamok kevesebb, mint a felét érik el annak, amely megfelelő gazdálkodás mellett elérhető lenne, állítja a kutatás.

Bármit teszünk annak érdekében, hogy segítsünk a gazdáknak több pálmaolajat termelni a földön, amivel rendelkeznek, az közvetlenül befolyásolja jövedelmüket és családjuk megélhetését

- mondta Grassini. A kutató hozzátette, hogy 15 hónap elteltével a tesztparcellák hozama már emelkedett, és további potenciált is lát a parcellákban. Grassini kiemelte azt is, hogy a megfelelő oktatás lehet a kulcsa a termelési potenciál teljes kiaknázásához.

Vámháború vagy oktatás?

Az Európai Unió által hozott szabályozás ugyan előremutató a környezetvédelem kérdésében, de ki kell hangsúlyozni a tényt, hogy nem a kibocsátó országokkal való együttműködésre, hanem kényszerítésre és büntetésre épül. Bár az Unió, mint a világ harmadik legnagyobb importőre, nyomást tud gyakorolni az olyan exportőr országokra, mint Indonézia és Malajzia, ettől függetlenül gazdasági erejét akár a térség oktatási, termelékenységi felzárkóztatására is fordíthatná. Ki kell emelni azt is, hogy a két csoportosulás (Európai Unió versus CPOPC) közötti gazdasági ellentétek legnagyobb áldozatai az indonéz kisbirtokos termelők lehetnek, akik a jelenleg meglévő ültetvények mintegy 42 százalékát művelik aktívan.

A norvég kutatási projekt is mutatja, a helyi, kormányzati és nem kormányzati szereplőkkel történő együttműködés az oktatás-képzés területén egyszerre képes megnövelni a termelékenységet, és javítani a kisbirtokosok és családjainak életkörülményeit. Ráadásul mindez implicit módon elősegítheti az esőerdők védelmét azáltal, hogy a hatékony termelés következtében csökken az új, megművelhető földterületekre vonatkozó igény.

Végső soron, az uniós szabályozás és a termelők megfelelő oktatása kéz a kézben elvezethet az ökológiai egyensúly szempontjából nélkülözhetetlen esőerdők megvédéséhez, de akkor, és csakis akkor, ha a gazdasági szereplők képesek a cél érdekében együttműködni.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Chris Ratcliffe/Bloomberg/Getty Images