Mennyit érdemes egy magyar borért külföldön elkérni?

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A borszektor gazdasági szempontból nemcsak jelentős hozzáadott értékkel bír, hanem kulturális dimenzióban is meghatározó szerepet játszik olyan országokban, mint Magyarország, ahol a szőlőtermesztés évezredes hagyományokra tekint vissza. A borászati termékek nemzetköziesítésének kérdése ezért egyaránt releváns a gazdaságpolitikai döntéshozók és az ágazati szereplők számára. Kutatásunk célja az volt, hogy empirikus alapokon vizsgáljuk meg az árrések és az exporttevékenység közötti összefüggéseket, különös tekintettel a kelet-közép-európai átalakuló gazdaságok sajátosságaira.

Elemzésünk három alapvető kutatási kérdés köré szerveződött.

• Először: a magasabb profitmarzsok statisztikailag szignifikáns módon növelik-e a borászatok exportpiaci belépésének valószínűségét?
• Másodszor: kimutatható-e az „exportálás általi tanulás" jelensége, azaz az exporttevékenység pozitív hatást gyakorol-e a vállalatok jövedelmezőségére?
• Harmadszor: milyen mértékű különbségek figyelhetők meg az exportáló, illetve a kizárólag belföldi piacra termelő borászatok profitabilitása között?

A 2004-2019 közötti időszakra vonatkozó, mintegy 200 magyar borászatot lefedő vállalati szintű adatbázis alapján végzett ökonometriai elemzésünk egyértelmű eredményeket hozott. A magasabb kezdeti profitmarzsokkal rendelkező vállalatok szignifikánsan nagyobb valószínűséggel lépnek be az exportpiacokra, és hajlamosabbak exporttevékenységük intenzitását növelni. Ez összhangban áll azzal az elméleti várakozással, hogy a jövedelmezőbb vállalatok azok, amelyek rendelkeznek a külpiaci belépés költségeinek finanszírozásához szükséges erőforrásokkal.

Az „exportálás általi tanulás" hipotézisének tesztelése során azt találtuk, hogy az újonnan exportálni kezdő borászatok profitmarzsai exporttevékenység megkezdését követően 17-20 százalékponttal növekednek. Ez a hatás még markánsabb volt azoknál a vállalatoknál, amelyek tartósan jelen vannak az exportpiacokon, ami a nemzetközi piaci tapasztalatok kumulatív jellegű pozitív hatására utal.

Az exportálás általi tanulás mechanizmusai több csatornán keresztül érvényesülnek.

• Az exportáló borászatok intenzívebb versenykörnyezetben működnek, ami hatékonyabb árképzési stratégiák kialakítására ösztönzi őket.
• A külpiacok eltérő fogyasztói preferenciái és versenyhelyzete innovációra késztet,
• míg a nemzetközi értékesítési csatornák diverzifikált bevételi forrásokat biztosítanak.

Hosszú távon ezek a tényezők együttesen a vállalati teljesítmény javulásához vezetnek.

Az exportáló és nem exportáló borászatok összehasonlítása további fontos különbségeket tárt fel.

Az exportáló vállalatok átlagosan 19%-kal magasabb profitmarzsokat realizáltak belföldi társaikhoz képest, ami alátámasztja az exporttevékenység jövedelmezőségre gyakorolt pozitív hatását.

Ez az eredmény nem csupán a növekedési stratégiák, hanem a vállalati versenyképesség szempontjából is releváns következtetéseket von maga után.

A kutatási eredmények gyakorlati implikációi több dimenzióban is jelentősek. A borászati vállalkozások számára egyértelmű üzenet, hogy

a stratégiai árképzés kulcsfontosságú tényező az exportsikerhez.

A nemzetközi piacokra való sikeres belépéshez és ott való tartós jelenlétre a magyar borászatoknak – és általában a hasonló piaci struktúrájú vállalatoknak – versenyképes, ugyanakkor rentábilis árképzési politikát kell kialakítaniuk és következetesen alkalmazniuk.

Gazdaságpolitikai szempontból az eredmények szintén egyértelmű következtetésekhez vezetnek. A helyi gazdaságfejlesztés támogatását célzó intézkedések között prioritást kellene élveznie a borászatok árképzési kompetenciái fejlesztésének. Ez megvalósulhat közvetlen támogatási programokon keresztül, amelyek a vállalatok márkaépítési és pozicionálási képességeinek erősítését szolgálják, valamint olyan oktatási kezdeményezések révén, amelyek különösen a kisebb termelők pénzügyi és marketing ismereteit fejlesztik.

Tanulmányunk metodológiai újdonsága, hogy speciálisan a magyar boripar sajátosságaira fókuszál, amely strukturális fragmentáltsággal és a közelmúltbeli EU-integrációval jellemezhető. Ez a kontextuális specifikusság eredményeinket különösen értékessé teszi a kelet-közép-európai átalakuló gazdaságok borászati szektorai számára, melyek hasonló kihívásokkal néznek szembe a nemzetközi piacokra való betörés során.

Az alkalmazott ökonometriai módszertan – különösen a kettős küszöb modell instrumentális változókkal történő alkalmazása – lehetővé tette az endogenitási problémák kezelését, növelve ezzel az eredmények megbízhatóságát. A jövedelmezőség és a termelékenység hatásainak precíz szétválasztása révén árnyalt képet kaptunk az exportdöntések meghatározó tényezőiről.

Jövőbeli kutatási irányként kínálkozik a vizsgálat kiterjesztése más régiók borászati szektoraira, valamint hasonló karakterisztikájú mezőgazdasági ágazatokra. Érdekes kérdés, hogy a magyar esetben azonosított összefüggések mennyiben általánosíthatók más átalakuló gazdaságok kontextusára, illetve milyen szerepet játszanak az intézményi tényezők az exportteljesítmény alakulásában.

Összefoglalva: kutatásunk empirikus bizonyítékokkal támasztja alá, hogy a stratégiai árképzés nem csupán mikroökonómiai optimalizálási kérdés, hanem makrogazdasági szempontból is releváns tényező a külkereskedelmi teljesítmény alakításában. A magyar borászati szektor példáján keresztül demonstráltuk, hogy a megfelelő árképzési stratégiák kulcsfontosságú szerepet játszanak az exportpotenciál realizálásában, hozzájárulva ezzel mind a gazdasági növekedéshez mind a kulturális örökség megőrzéséhez.

Csurilla, G., Bakucs, Z., & Fertő, I. (2025). Wine, markups, and export behavior: Evidence from Hungary. Journal of Wine Economics, 1-13.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images