Ennyivel keresnek kevesebbet a bevándorlók a nyugati országokban

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A kutatás során megbízható, adminisztratív béradatbázisokon becsültünk olyan béregyenleteket lineáris regressziós módszerekkel, amelyek az általános demográfiai (pl. nemi, végzettségi, életkori és regionális) különbségek kiszűrése mellett lehetővé teszik a munkahelyeken belüli összevetéseket is. Ily módon minden országra megbecsültük az azonos korú és nemű bevándorló és helyi munkavállalók közötti bérkülönbséget a teljes lakosság körében, majd külön-külön az egy iparágban dolgozók, az azonos foglalkozást végzők, az azonos munkahelyen dolgozók, illetve végül az egyazon cégnél, ugyanabban a munkakörben dolgozók esetében is.

Az összevetések során megkülönböztettük az első és második generációs bevándorlókat, azaz külön becsültük a különbséget azok számára is, akik már bevándorlók gyermekeiként az adott országban születtek. Ezen becslések országok között kiátlagolt eredményeit szemlélteti az 1. ábra.

Míg országos viszonylatban nézve – csak az elérhető alapvető demográfiai jellemzők hatását kiszűrve – átlagosan 17,9% a különbség a bevándorlók és a helyi lakosok között, az egyes iparágakon belüli vizsgálatban ez az eltérés már csak 13%.

Ez azt mutatja, hogy

a bevándorlók nem véletlenszerűen oszlanak el az iparágak között: jellemzően alacsonyabb átlagos bérrel bíró szektorokban dolgoznak.

Egyazon foglalkozási körön vagy cégen belül nézve a különbség tovább csökken: ezekben az összevetésekben átlagosan 8,6, illetve 8,9%-os eltérést mértünk. Ez arra utal, hogy a bevándorlók még adott iparágakon belül is alacsonyabb bért fizető – például kevésbé termelékeny – vállalatokhoz és foglalkozásokhoz jutnak hozzá.

Az utolsó lépcsőben, amikor az egyazon cégnél, ugyanabban a munkakörben dolgozó munkavállalók összevetésére került sor, a különbség 4,6%-ra csökkent. Ez azt jelzi, hogy

még azonos munkakör esetén is lehetnek származási alapú bérkülönbségek.

Ezek forrása lehet például a termelékenységbeli eltérés, a gyengébb alkuerő vagy akár szándékos diszkrimináció is. Mindenesetre az is szerepet játszik, hogy még egy vállalaton belül is jellemzően alacsonyabb presztízsű pozíciókat töltenek be. Összességében azonban fontos eredmény, hogy az általános bérkülönbségeknek csupán körülbelül egynegyede az, ami még munkaköri összevetés esetén is megmarad – vagyis ez alapján a szelekciós mechanizmusok tűnnek a meghatározóbb tényezőnek.

A második generációnál kisebb a bérhátrány

Azok esetében, akik már a befogadó országban születtek bevándorló szülők gyermekeként, a bérhátrány jelentősen alacsonyabb: az általános összevetésben is csak átlagosan 5,7%-os volt. Az iparági, foglalkozási és vállalati szelekció azonban náluk is megfigyelhető. Abszolút értékben ugyanezek hatása kisebb, de arányaiban hasonlóan jelentősek, mint az első generációs bevándorlók esetében.

A második generáció tagjai egyazon munkakörben már csupán 1,1% körüli bérhátrányt szenvednek el – ami a szüleik által tapasztalt hátrány töredéke.

Ez arra utal, hogy az integráció idővel valóban javítja a lehetőségeket, de a különbségek még így is valamennyire fennmaradnak.

Országonként is jelentős eltérések mutatkoztak:

• Spanyolországban és Kanadában volt a legnagyobb a különbség a helyiek és a bevándorlók bérezése között, itt a 28-29%-ot is elérte a hátrány.
• A skála másik végén az Egyesült Államok, Svédország és Dánia állt, ahol a különbség 10% alatti. Ezekben az országokban a tanulmány szerint valamivel sikeresebb az integráció, és kevésbé jellemző a munkapiaci szegregáció, de a magas presztízsű állások elérése ott is korlátozottabb a bevándorlók számára.

A kutatás azt is megvizsgálta, hogy ez a bérhátrány hogyan alakul attól függően, honnan származnak a bevándorlók. Ahogy a 2. ábra is szemlélteti,

• a legnagyobb bérhátrány Afrika szubszaharai régiójának országaiból érkező munkavállalókat sújtja, akik átlagosan több mint 26%-kal keresnek kevesebbet, mint az adott országban született lakók, de még egy munkakörön belül is körülbelül 8%-os hátrányt szenvednek el.
• Őket követik a Közel-Keletről és Észak-Afrikából származók, majd az ázsiai, illetve latin-amerikai országokból érkezők.
• Ezzel szemben a nyugat-európai, észak-amerikai vagy más, fejlett országokból érkező bevándorlók kereseti hátránya jóval kisebb – náluk mindössze körülbelül 9%-os különbséget találtunk.

Ezek a különbségek részben a munkaerőpiaci diszkriminációval, részben pedig a származási ország szerinti eltérő iskolázottsági, nyelvi különbségekből, illetve a kapcsolati hálózatok elérhetőségének különbségeivel magyarázhatók.

Ahogy az 1. ábrán is látható volt, a második generációs bevándorlók bérhátrányai, főleg egy munkakörön már körülbelül fele- vagy harmad akkorák, mint a szüleik generációjának. A munkakörön belüli különbségek esetükben (főként a nyugati országokból származó bevándorlók esetén) már egészen csekély.

Hangsúlyozni kell, hogy az adatok alapján a bevándorlók jövedelmi lemaradását tehát nem lehet pusztán az egyéni képességekkel vagy motivációval magyarázni. Ehelyett rendszerszintű akadályokkal kell szembenézniük:

• a magasabb fizetésű munkahelyek elérhetetlenségével,
• a toborzásban és előléptetésben megjelenő előítéletekkel,
• valamint a kapcsolati hálók hiányával.

A tanulmány azt is megállapítja, hogy a bevándorlók helyzetének javításához elengedhetetlenek azok a célzott szakpolitikák, amelyek a szegregáció csökkentését és a munkaerőpiaci integráció elősegítését célozzák, amennyiben társadalmi cél az, hogy a bevándorlók és utódaik hosszabb távon valóban egyenlő esélyekkel indulhassanak.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép forrása: EU