Amiről szinte soha nem beszél senki: ez az igazi baj a bitcoinnal

A pénznek is van evolúciója

Az emberi történelem során meglehetősen sokféle formát öltött már a pénz, és könnyen lehet, hogy ennek az evolúciónak még koránt sincs vége. Az átmenetek nagyon különbözőek voltak, és hosszú utat jártunk be a csereeszközöktől alig megkülönböztethető pénzektől a digitális pénzügyi rendszerig. Érdekes epizód a pénz történetében, hogy az első európai bankjegyeket még privát bankok bocsájtották ki a 17. században, és csak fokozatosan vált a bankjegy-kibocsájtás állami monopóliummá. Angliában mindez már 1694-ben megtörtént, de például az amerikai Fed esetében egészen 1913-ig kellett várni. Jó kérdés, hogy vajon a jövőben elképzelhető-e, hogy újra az államoktól független pénz terjedjen el.

Ez itt a Portfolio Prof! A Portfolio legújabb rovatában a napi hírek helyett a tudományos ismeretterjesztésre helyezzük a hangsúlyt. Magyarázó cikkekkel és érdekes történetekkel jövünk, amikkel bemutatjuk a szerintünk leginkább fontos gazdasági és pénzügyi jelenségeket. Nem megyünk el szó nélkül a legforróbb pénzügyi technológiák és újdonságok mellett sem, sőt, ezen felül rajta tartjuk a szemünket az ígéretes kutatásokon is. Kövesd a Portfolio Prof-ot a Facebookon!

A pénzkibocsájtás feletti állami kontroll ma a világban mindenhol jelen van (noha a pénzteremtést döntően a kereskedelmi bankok végzik), és egészen az elmúlt évtizedig nem is történt elmozdulás ezen a téren. A legtöbb ország pénze időközben elhagyta a nemesfémekhez való névleges kötöttségeit, és maguk a pénzek kereskedése hozta létre a világ legnagyobb piacát, az FX piacot.

Egészen 2008-ig kellet várnunk, hogy a pénz történetében újabb fejezet kezdjen halványan kibontakozni: a kriptopénzek korszaka. Bár az 1980-as évekig nyúlik vissza az arról szóló ötletelés, hogy miként lehetne sikeres egy digitális pénz, ennek a legnagyobb kihívásaira elsőként a bitcoin adta meg a választ. Az ő születésével indult útjának a digitális pénzek fokozatos terjedése, azokon belül is döntően a kriptopénzek térnyerése. 2018 elején már több mint 1300 kriptopénzről tudunk, noha továbbra is csak néhányuk bír érdemi súllyal, és ezek együttvéve sem közelítik meg a világban meghatározó devizák piacméretét.

Elnézve a kriptopénzek rövid történetét, nem igazán látunk olyan múltbeli példát az átmenetek között, ami ehhez hasonló volna. Ennek a legfőbb oka, hogy itt már az információtechnológiában elért eredmények teszik lehetőéve a pénz koncepcionális fejlődését, illetve azt, hogy az újra megpróbáljon elszakadni a centralizált formájától. Arról, hogy mindez hogyan működik, és miként épül fel egy olyan kriptopénz, mint a bitcoin, itt írtunk részletesen:

A kriptopénzek színrelépését több jel szerint is direkt időzítették a pénzügyi válság hektikus időszakára. Feltehetően azt remélték, hogy a válság hatására megrendül majd a bizalom a pénzügyi rendszerben, és új utat törhet magának a pénz ilyesfajta decentralizált formája. Tíz év távlatában elmondhatjuk, hogy a pénzügyi válság nem roppantotta meg a korábbi berendezkedésünket, de ennek ellenére a kriptopénzek mégis látványos terjedésbe kezdtek. Tehát a korábbiakkal ellentétben most nem a reálgazdaság felől érkező nyomás vagy a nemzetpolitikai szándék hozott létre új pénzt, hanem valami más.

Ez volna a pénz új korszaka?

Adódik tehát a kérdés, hogy a digitális pénzek, azokon belül pedig különösen a kriptopénzek, valóban a pénz új evolúciós lépcsőjének tekinthetőek-e. Erre a kérdésre egyelőre senki nem tudja a választ, de annyit azért mégis sejthetünk, hogy milyen tényezőkön múlik majd a jelenség további sorsa. A történelem során a pénz átalakulását egyszerre alakították a gazdasági szükségszerűségek, a politikai akarat és a használat praktikussága. Nem tűnik rossz feltételezésnek, hogy a kriptopénzek térnyerése is ezek valamelyikén múlik majd.

Amennyiben a digitális pénzek (nem feltétlenül kripto) egyikén alapuló pénzügyi rendszer a reálgazdaság számára hasznosabbnak bizonyulna a jelenleginél, akkor egy igen erős ösztönzőerő alakulhatna ki. Megnehezíti ennek a jövőjéről való gondolkodást, hogy jelenleg nincs válságban a pénzügyi rendszerünk és nincs politikai nyomás sem annak megváltoztatására. Az tehát biztosan kijelenthető, hogy a kriptopénzek nem azért fognak elterjedni, már ha elterjednek, mert a mostani rendszer rossz volna. Csak az az út látszik járhatónak, hogy a kriptopénzek nagyon fokozatosan terjednek el, mert például valamiben jobb megoldást nyújtanak az aktuális pénzrendszerünknél.

Ha ez így van, akkor arra szűkülhet a vizsgálatuk iránya, hogy ezeknek a pénzeknek pontosan milyen tulajdonságai is vannak. Itt viszont máris egy újabb akadállyal találjuk szembe magunkat, ami sok téves következtetésnek a forrása. Mégpedig, hogy még az olyan úttörők is, mint a bitcoin vagy az ether, továbbra is csak az elterjedési fázisukban járnak, ahol minden sokkal problémásabb. Hogy ezt a fontos szempontot megértsük, nézzük meg, hogy ez miként nehezíti meg a pénz funkcióinak a betöltését.

A bitcoin vélt és valós problémái

A következő a leggyakrabban elhangzó állítás ezen a téren: a nagy árfolyamingadozása miatt a bitcoin (és az összes árfolyamparitás nélküli kriptopénz) alkalmatlan értékmérésre. Nem mond el a termékemről semmit, hogy 1 bitcoinba kerül, mert holnap már jelentősen más értéket képvisel ez az összeg. Ha nagyon ingadozik, akkor felhalmozási eszköznek is alkalmatlan, hiszen a forinttal vagy a dollárral szemben nem képes stabilan megtartani azt az értéket, amit például félrerakunk az új autónkra. Ez teljesen világos, csakhogy ez nem feltétlenül lesz mindig így.

Közgazdasági elemzéssel belátható, hogy az elterjedési szakaszban lévő eszközöket vagy erőforrásokat nagyobb keresleti sokkok érik, mint a már régóta a piacon levőket. Az elterjedési szakasz definíciószerűen azt jelenti, hogy egy bizonyos ideig hektikus keresleti hullámok érik a piacot, ami a kínálati oldal alkalmazkodása híján nagy ingadozásokat fog szülni az árban. A jövőben, ha már egy kellően fejlett piacról beszélünk, akkor ezek a sokkok mérséklődni fognak, így pedig kisebb lehet az árfolyamingadozás is. Ennek két fő oka van:

• Egyrészt a piac nagyobb méretéhez képest már jóval kisebb elmozdulást lesz csak képes kiváltani az egyedi szereplők tevékenysége. Ha valaki például az EUR/USD piacot próbálná megrángatni, ahhoz elképzelhetetlenül mély pénztárcára lenne szüksége, pár milliárd kiszórását észre se venné senki. Nem úgy mint jelenleg a bitcoinnál.
• Másrészt, miután széleskörben elterjedt egy ilyen új pénz, akkor már nem lenne annyi új belépő, és az ingadozást csak a korábbiak ki-be lépései okoznák. Ez utóbbi viszont kiegyensúlyozottabb nyomást jelentene az árfolyam számára.

Mindebből ugyanakkor nem következik, hogy a kriptopénzek árfolyamingadozásai idővel teljesen elmúlnak. Keresleti sokkok mindig vannak a gazdasági élet természetes ingadozásaiból fakadóan, és ez ki is fejti a hatását a devizapiacokon. Ha igazán nagyra nőne mondjuk a bitcoin és egy ország gazdasági életével összefonódna, akkor nyilván az értékét tükröző keresztárfolyamokban megjelennének a gazdasági ingadozások. Ezen a szinten pedig már az válna az igazán mérvadó kérdéssé, hogy milyen keretek között is működik egy ilyen pénz, van-e monetársi politika és a pénzkínálat miként alakul.

Összefoglalva mindezt, azt gonduljuk, hogy a kriptopénzek széles elterjedtség mellett is ingadoznának, de a most látott óriási hullámok feltehetően az elterjedésből eredő gyakori sokkoknak, illetve az ezzel együttjáró nagyarányú spekulációnak tudható be. Ahhoz, hogy ennél konkrétabb következtetésekre jussunk, már külön kell vizsgálni az egyes kriptopénzek sajátosságait. A továbbiakban ezért a legnagyobb kriptopénz, a bitcoin esetét tekintjük át.

A bitcoin pénzkínálati problémája

A bitcoinnál egy viszonylag egyszerű pénzkínálati modellt építettek a rendszer szoftverébe. Új bitcoin csak és kizárólag akkor keletkezik, amikor egy bányász felfedez egy új blokkot. A blokkok keletkezési gyakorisága pedig szabályozva van, a számolások nehézségi paraméterét úgy alakítják, hogy átlagosan tíz percenként kerüljön csak új pénz a rendszerbe. Ez önmagában is egy merev pénzkínálati rendszert eredményez, de a bitcoinban még tovább csavartak a dolgon és 210 000 blokkonként megfelezik a létrejövő új bitcoinok számát. Ez nagyjából négyéves felezési időszakot jelent, ami alapján kiszámolható, hogy a bitcoin pénzkínálata csökkenő és a pénzmennyiség felülről korlátos: 21 milliónál nem lesz több bitcoin.

Ebből a tervezési sajátosságból két dolog következik: az egyik, hogy a keresleti sokkok tompítása lehetetlen ebben a rendszerben, mert nincs kontrollunk a pénzkínálat felett. A másik pedig, hogy amennyiben tényleg elterjedne a gazdaságban a bitcoin, akkor a maximált pénzmennyiség miatt folyamatos felértékelődési nyomás alá kerülne és általános deflációt látnánk. Amennyiben van gazdasági növekedés (márpedig ez általában adottságnak tekinthető a globális népességnövekedés, a technológiai fejlődés és a tőkefelhalmozás miatt), akkor az egyre több termékünkhöz egyre növekvő pénzmennyiségre is van szükségünk.

A bitcoin gazdasági modelljét láthatóan úgy találták ki, hogy a kínálata olyan függvény szerint alakuljon mint az értékes nyersanyagoké. Például az arany kibányászása nagyon hasonló dinamikát mutat. Az ötlet mögött nyilván az a szándék lakozik, hogy szűkös erőforrásként tartós értéket tudjon képviselni. A probléma viszont éppen azzal van, hogy a gazdaság egészséges működéséhez olyan pénzre van szükség, aminek nincs lekorlátozva a kínálata. Nem csak arról van szó, hogy valamekkora infláció szükséges a gazadság alkalmazkodási folyamataihoz, hanem arról is, hogy a pénzmennyiségnek a gazdaságban előállított egyre több termékkel valamilyen kapcsolatban kell állnia. Emiatt a közgazdasági szükségszerűség miatt a bitcoin a jelenlegi szabályrendszere mellet nem tűnik egy igazán működőképes iránynak a pénz evolúciójában.

Meg tudna változni, csak nem biztos, hogy akar

Természetesen nincsen kizárva annak a lehetősége, hogy ezen a tulajdonságon változtassanak és egy új bitcoin szoftvert kezdjen a közösség használni. Ennek a gyakorlati kivitelezése feltehetően jó nagy kihívást jelentene, hiszen senkit nem lehetne erre a lépésre rákényszeríteni. Ráadásul egyelőre éppen úgy tűnik, hogy a közösség kifejezetten értéknek tartja a bitcoinok véges számát. Ezek alapján viszont arra a következtetésre juthatunk, hogy a bitcoin jövője nem is annyira pénzként, mint inkább egy új eszközosztályként képzelhető el.

Ahogy tele is van ilyen analógiával a rendszer szóhasználata, úgy tényleg el is képzelhető, hogy nem pénzzel, hanem egy értékmegőrzésre remekül alkalmas "digitális arannyal" állunk szemben. Ilyen funkciót ellátó eszközökre nyilvánvalóan szükség van a tőkepiacokon, ahogy ezt jól mutatja az arany rendszeres felértékelődése is a válságos időkben. Ebben az esetben viszont nem a bitcoin lesz a jövő pénze, noha továbbra is értékes eszköz maradhat. Ha igazunk van, akkor kijelenthetjük, hogy továbbra is nyitott a lehetőség, hogy valaki feltalálja a jövő pénzét. Új kriptopénzt bárki csiálhat, csak nem elég a technológiára figyelnie, mert az ötlet gazdasági modelljén múlik, hogy az valóban alkalmas lesz-e a pénz szerepének átvételére.

A Portfolio Profon hamarosan újabb elemzésekkel és tanulságos történetekkel jelentkezünk. Tarts velünk és kövess a Facebookon is!

• Címkék:
• kriptopénz,
• bitcoin