Gelencsér András

Gelencsér András

Pannon Egyetem, ELKH-PE Levegőkémiai Kutatócsoport

1966-ban született Kisvárdán. 1990-ben okleveles vegyészmérnökként végzett a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. PhD fokozatot 1995-ben szerzett, az MTA doktora 2002-ben lett. 2019-ben az MTA levelező tagjává választották. Jelenleg a Pannon Egyetem egyetemi tanára és rektora, az ELKH-PE Levegőkémiai Kutatócsoport és az Éghajlatváltozás Multidiszciplináris Nemzeti Laboratórium vezetője. Szakterülete a levegőkémia, ezen belül a légköri aeroszol részecskék kutatása. „Carbonaceous Aerosol” címmel a Springer kiadónál jelent meg monográfiája. 87 publikációjára eddig több mint 6700 hivatkozást kapott. Nemzetközi elismertségének számos neves külföldi kutatóintézettel való szoros szakmai együttműködést és több közvetlenül elnyert EU pályázatot köszönhet. Tudománynépszerűsítő tevékenysége jelentős, az Akadémiai Kiadónál megjelent a globális fenntarthatóságról szóló könyve „Ábrándok bűvöletében” címmel. https://mersz.hu/gelencser-abrandok-buvoleteben/
Cikkeinek a száma: 4
Ezek még nem az emberiség végnapjai, de azonnal fel kell ébrednünk

Ezek még nem az emberiség végnapjai, de azonnal fel kell ébrednünk

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legfrissebb összefoglalója újra ugyanazt az egybites üzenetet közvetíti, amit az elmúlt években már sokszor hallhattunk. Ugyanakkor a jelentés számos tudományos tényt figyelmen kívül hagy. Nagy kérdés, hogy az emberiség mikor ébred fel, és a zöld lufik eregetése helyett szembenéz-e a valósággal. El kell gondolkodnunk ugyanis azon, hogy az emberi élet feltételeit – ha a mainál lényegesen szerényebb anyagi körülmények között is – miként tudjuk biztosítani a jövőben.

A klímaváltozás már nem megállítható: az

A klímaváltozás már nem megállítható: az "amputált valóságnál" is sötétebb lehet a jövő

A közelmúltban az egyiptomi Sarm es-Sejkben megtartott klímacsúcs után az elhangzott hivatalos nyilatkozatokból a kötelező udvariasságot és a megalapozatlan kincstári optimizmust lehántva minden gondolkodó ember számára egyértelművé vált, hogy a világ végleg elengedte a 1,5 Celsius-fokos klímacélt (hogy ti. a globális átlaghőmérséklet az 1850 és 1900 közötti átlaghoz képest mért növekedését az évszázad végére 1,5 Celsius-fok alatt tudjuk tartani). A tömegeknek szánt egybites politikai narratívában ez annak a beismerését jelenti, hogy a klímaváltozás nem megállítható, legjobb esetben is csak üteme mérsékelhető. Már csak abban reménykedhetünk, hogy az aktuális modellek által az évszázad végére prognosztizált 2,1–2,9 Celsius-fokos hőmérsékletemelkedés nem fog visszafordíthatatlan természeti folyamatokat elszabadítani és nem fogja sok milliárd ember számára élhetetlenné tenni a Földet. De vajon reális cél volt-e valaha is a „klímaváltozás megállítása” a bűvös 1,5 Celsius fokon belül? Látszólag igen, hiszen az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2018-ban kiadott jelentésében ezt még modellszámításokkal alátámasztott megvalósítható célkitűzésként fogalmazta meg. A közvélemény szerint az IPCC tudományos konszenzussal készíti értékelő jelentéseit, a nemzetközi tudomány által hitelesített, jelenlegi tudásunkat tükröző tanulmányok alapján. Valójában azonban bármely „klímacél” kitűzése soha nem az általunk megismert valóságra vonatkozó tudományos eredmények, hanem a valóságot leképezni hivatott globális éghajlati modellek előrejelzései alapján történik. A kettő messze nem ugyanaz.

Részletes keresés
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Újra éledezik az infláció - Mibe érdemes most befektetni?
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel megújult, mobilbaráthírleveleinkre és járjon mindenki előtt.