Megint emelték a gázárakat, és vélhetően nem is ez lesz az utolsó (és talán nem is a legnagyobb) emelés az idén. Az, hogy a gázárak mikor, hogyan változnak, szinte kizárólag a politikai megfontolások vezérlik - legalábbis látszólag. Éppen ezért vívhatnak pártjaink paródiába illő csatákat, versengve a Demagógia Bajnoka címért.
Károsnak, drágának és indokolatlannak tartja a költségvetési bizottság szocialista tagja, Molnár Albert a tegnapi kamatemelést, így támogatják a bizottság fideszes elnökének, Varga Mihálynak azon javaslatát, hogy a testület hallgassa meg Simor Andrást - szól a tegnapi hír. Erről nekünk csak egy szó jut eszünkbe: Abszurdisztán.
"Az állampapírpiac sérülékenysége a közeljövőben még fennmaradhat", a teljes konszolidáció pedig hosszabb időt vehet igénybe - fejtette ki álláspontját a magyar állampapírpiaci kilátásokról a Portfolio.hu-nak adott interjúban Kármán András. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Pénzügyi Elemzések terület igazgatója a jegybanki számítások alapján úgy látja, hogy a magánnyugdíjpénztáraknak már nem feltétlenül kell további állampapírokat eladniuk a választható portfoliós rendszerre való felkészülés miatt. Az igazgató elismeri, hogy a jelenlegi piaci helyzet nem a legjobb időzítés arra, hogy nagy, tőkeerős külföldi szereplőkkel bővítse az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) az elsődleges forgalmazók körét, de bízik abban, hogy a piaci stabilitás érdekében ennek szükségességét idővel minden szereplő felismeri. Kármán szerint a márciusi-áprilisi magyar állampapírpiaci turbulancia abból a szempontból jól jött, hogy rávilágított bizonyos szabályozási problémákra, hiányosságokra, és mivel ezek sokakban realizálódtak, így közelebb kerülhetünk a szükséges változtatásokhoz.
Ismerik a székely viccet: Két székely fát vágni ment az erdőbe. Az egyik felkapja a baltát és hátba vágja vele a másikat.
- Ez most vicc, vagy komoly?
- Komoly! - válaszol a baltás.
- Na azért, mert viccnek erős lett volna!
Hát valahogy így vagyunk a Magyar Demokrata Fórum tegnap bejelentett adóterveivel is.
A kormányválság kapcsán előtérbe került néhány ellenzéki kezdeményezés. Az MDF egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetését szorgalmazta a minap, a Fidesz pedig a családi adózás mellett tette le a voksot. Tekintsük át, hogy mivel kecsegtetnek az ötletek, illetve - bár erre a politikai helyzet alapján jelenleg nem sok esély van - össze lehet-e hangolni őket!
A politikai konstellációt és a gazdaságpolitikai teljesítményt figyelembe véve úgy fest, hogy Gyurcsány Ferenc elismételheti elhíresült őszödi beszédének egyik kulcsmondatát. "Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna" - mondta akkor a miniszterelnök. Az újabb másfél éves szakasz az idén megkezdődött, ezzel keretbe foglalva a periódust.
Az utóbbi időben erős türelmetlenség fog el, amikor az adóreformmal kapcsolatos híreket hallgatom. Korábban elhatároztuk, hogy a kérdésről legközelebb már csak akkor szólalunk meg, amikor a kormány előáll az elképzeléseivel. Már a címet is megelőlegeztük: "Reform helyett gyávaság". Ahogy hírlik, ezen nem nagyon kell változtatni, de most mégis billentyűzetet ragadunk, mert a reform körüli szakmai és kormányzati közbeszéd véleményünk szerint olyannyira félrecsúszott, hogy amellett nem tudunk elmenni szó nélkül.
Az utóbbi időben felélénkült a vita arról, hogy közszolgálat-e a popzene. A vizsgálódás - melynek apropója a Petőfi Rádió átalakítása - többnyire arra a kérdésre fut ki, hogy mennyire tekinthető a kultúra részének a könnyűzenei műfaj. Meglátásunk szerint ez egy teljesen félrevezető megközelítés, amibe alig lehet beépíteni azokat a fontos szempontokat, amik a téma körüljárásához szükségesek.
Megjelent a Fidesz programja. Ahogy az várható volt, sok mindent nem tudhattunk meg belőle, a hazai politikai programok megszokott "általánossága" uralja a dokumentumot. Azért van előrelépés is.
Sikeresen megvalósult a vezetőváltás, javult a monetáris tanács, a menedzsment és a stáb közötti kommunikáció, de kudarcnak tekinthető, hogy jövőre nem valósul meg az árstabilitás - értékelte első, csonka évét Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a Portfolio.hu-nak adott interjújában. A költségvetés a vártnál magasabb elvonási szint mellett stabilizálódik, eurobevezetési céldátumról egyelőre nem érdemes beszélni - mondja a jegybankelnök. A subprime válságnak most jön még csak a java.
A jelenlegi szabályozás, illetve kormány által benyújtott közpénzügyi csomag hiányosságai, valamint Törvényhozási Költségvetési Hivatal lassú felállása akár elegendők lehetnek ahhoz, hogy a 2010-es költségvetés - a választás ciklus eddigi kellemetlen tapasztalatainak megfelelően - újra fellazuljon.
A parlamentbe került a közpénzügyi törvénycsomag, ami elvben azt biztosíthatja, hogy a jövőben megússzuk a Bokros- és Gyurcsány-csomaghoz hasonló stabilizációs intézkedéseket - és nem mellesleg elkerüljük a száznapos programhoz hasonló fedezetlen pénzszórást is. Vajon tényleg a stabilitás korszaka köszönt ránk? Vannak még kérdések bőven. Márpedig ezeket jó lesz megválaszolni, ugyanis a törvénycsomag bizonyára az utóbbi évek legnagyobb jelentőségű gazdaságpolitikai vállalását jelenti, aminek időtávja miatt különösen nagy a felelősség a törvényhozókon.
Az adórendszer helyzetével, lehetséges változtatásával foglalkozik Hegedűs Miklós, a GKI kutatóintézet szakértője a Világgazdaság mai számában. Először a szakértő főbb megállapításait közöljük, majd lapunk véleményét írjuk le, párhuzamosan pontokba szedve.
Mintha időutazásra fizettünk volna be - így érezzük néha, amikor szakszervezeti vezetők megnyilatkozásait halljuk. Rövid távú szemlélet, szerzett feudális előnyök védelme, a gazdasági racionalitás figyelmen kívül hagyása, az érdekvédelem szűklátókörűen értelmezett képviselete: a szakszervezetek, akik végigasszisztálták az elmúlt évek gazdaságpolitikai ámokfutását, nem tanultak semmit.
Ahogy gyűlnek az adatok a kiigazítás hatásairól, egyre könnyebb lesz őket összevetni a korábbi magyar, illetve a nemzetközi tapasztalatokkal. Három, első pillantásra meglepő eredmény máris akad. A mostani költségvetési hiánycsökkentés hazai összevetésben sem egyedi. A 2006 és 2008 közötti időszak összességében kisebb hiánymérséklődést eredményez, mint a Fidesz-éra alatti, 1999-2000-es teljesítmény. Másrészt az elmúlt 25 évben több olyan kiigazítás is volt az Európai Unióban, ami a mostani magyar hiánycsökkentés mértékét jócskán felülmúlja. A harmadik megállapításunk jóval szomorúbb: vélhetően a magyar konszolidáció növekedési áldozata lesz a legmagasabb.
Az elmúlt fél évben az inflációs kilátások (és így a jegybank inflációs előrejelzései) két nagy hullámban emelkedtek. Először a várakozásokat jóval meghaladó bérnövekedés, majd az élelmiszer- és olajárak okozta (várható) sokk írta felül a korábban elképzelt pályát. Eközben a jegybank szép csendben eltévesztette az inflációs célját. A két jelenség közt nyilván van összefüggés, de vajon el lehetett volna kerülni a céltévesztést?
Egy hónappal ezelőtt, némi kommunikációs és taktikai döcögés után kijelölte a kamatcsökkentés útját a monetáris tanács. A júliusi kamatdöntéshez kapcsolódó közlemény és nyilatkozatok után a piac számára egyértelműnek tűnt: augusztusban borítékolható az inflációs jelentés által megtámogatott kamatcsökkentés, és az év hátralévő részében - az óvatosságot hangsúlyozva - nagyjából minden második ülésen lazíthat a testület. Ám nem sokkal később a papírformát felborította a világpiaci zűrzavar. Vagy mégsem?
Ma már könyvtárnyi a szakirodalma annak, hogy milyen gazdasági, politikai és intézményi tényezők vezetnek a demokráciában a károsan magas költségvetési hiány kialakulásához. A probléma valamivel gyakorlatiasabb megközelítésére vállalkozott Vítor Castro, a Warwicki Egyetem közgazdásza, aki az Európai Unió 15 tagállamában vizsgálta, milyen tényezők magyarázhatták az elmúlt 37 évben az állami túlköltekezést. (Vítor Castro : The causes of excessive deficits in the European Union.) A kézenfekvő magyarázatok mellett akad néhány meghökkentő eredmény is.
Alaposan meglepte a közgazdászokat a második negyedév igen gyenge gazdasági növekedéséről beszámoló a GDP-adat. Érdemes egy kicsit kitekinteni időben és térben: mit is jelent ez a mostani adat, és mi várható?
Szinte minden nap hallunk róla: a szakértők a szükségességét hangoztatják, a kormány néha ígér valamit, néha pedig elmondja, hogy miért lesz (még) később és (még) kisebb jelentőségű. Az adóreform több mint egy évtizede akut kérdése a magyar gazdaságnak, és az ebben felmutatott eredménytelenség egyben a halogató gazdaságpolitika szimbóluma is lehetne. És persze ha tudnánk, hogy miért alakult ez így, akkor sok minden mást is jelképezhetne. Tényleg, miért?
Február 11-én vásároltam a mostani csomagom első adagját, szerintem három hónapig még sosem tartottam a MARA-t...
Tegyük fel, hogy egy amerikai cég importál egy láda juharszirupot Kanadából, amiből boldog amerikai nagymamák, szép... 
A bizalmi vagyonkezelési (BVK) struktúrák az elmúlt években egyre hangsúlyosabb szereplőivé váltak a vagyontervezésnek... 
Feszült a viszony a világot jobbá tevő újítások két főszereplője, a tehetséggel érvényesülő mester és...
Kicsit megkésve, de itt vannak az áprilisi adatok. VáltozásokNem adtam és vettem semmit.Osztalékok: MO, T.Osztalékhozam...
A divatipar az egyik legnagyobb környezetszennyező a világon, amely évente hatalmas mennyiségű textilhulladékot termel....
Nagyon gyorsan döntött a konklávé.
Egyre több befektető figyelmét vonzza az agrárium, ami a bizonytalan piaci környezetben az egyik legstabilabb növekedési pályát kínálhatja.
Mi áll a GDP-csökkenés mögött?
