Egymással sem kereskednek az EU-tagállamok, ami versenyképességi válságot jelent

A Trump-tornádó okozta viták mellett egyetlen állandó témája van a brüsszeli buboréknak az elmúlt közel egy évben, amióta Enrico Letta olasz miniszterelnök kiadta jelentését az Európai Unió gazdasági problémáiról, valamint a belső piaci megreformálásáról szóló javaslatát: 

Az EU jelentős versenyképességi problémái.

Nem véletlen, hogy a következő, hónap végi uniós csúcstalálkozójának témája is a kihívások kezeléséről szól majd miután az Európai Bizottság az elmúlt hetekben bemutatta deregulációs csomagját, a villamosenergia-piacra vonatkozó reformterveit és a Tisztaipari-megállapodást. 

Az EU problémái úgy is sok rétűek, hogy az 1990-es évek óta jelentős reformokat hajtottak végre a munkaerő-, tőke- és termékpiacokon. A legjelentősebb kihívást – a magas energiaárak mellett – viszont nem tudták ezek kezelni: Európa óránkénti munkaerő-termelékenysége továbbra is elmarad az Egyesült Államokétól – különösen az 1990-es évek közepe óta, és még inkább a Covid-19 járvány óta. 

Az IMF most kiadott jelentése szerint az európai gazdaságok több mint 20 százalékkal maradtak le az USA-tól az egy főre jutó jövedelem tekintetében.

Az adatok azt mutatják, hogy Európa termelékenységi problémája nem a kevesebb ledolgozott munkaórából fakad, hanem az alacsonyabb óránkénti munkaerő-termelékenységből. Ez pedig nem a tőkeintenzitás hiányából, hanem az össztermelékenységi hatékonyság gyengeségeiből ered. 

Ez kulcsfontosságú felismerés, mivel arra utal, hogy nem pusztán a fizikai tőkébe történő beruházások növelése a megoldás, hanem az innovációt és hatékonyságot gátló szerkezeti és rendszerszintű akadályok kezelése.

Az IMF egyik legérdekesebb megállapítása, hogy Európa nagy vezető vállalatai alulteljesítenek az amerikai társaikkal szemben. Az adatok alapján az uniós cégek – különösen a technológiai szektorban – az elmúlt két évtizedben stagnáló termelékenységnövekedést mutattak, miközben az amerikai technológiai cégeké 40 százalékkal nőtt. 

Ez a különbség az R&D (kutatás-fejlesztés) kiadásokban is megmutatkozik: míg az amerikai techcégek 2023-ra megháromszorozták az R&D ráfordításaikat, elérve az árbevételük 12 százalékát, addig az európai cégek továbbra is csupán 3-4 százalékot fordítanak erre.

Az innovációs lemaradást a szabadalmaztatási tevékenység is tükrözi, ahol az amerikai vállalatok jelentősen, 15 százalékkal több bejegyzett innovációval szárnyalják felül az EU-s cégeket az IMF jelentése szerint. 2020-ban az uniós szabadalmak már csak az összees 26 százalékát tették ki.

Egyszerűen túl sok a leragadó cég

A Nemzetközi Valutaalap elemzése a vállalkozói dinamizmus hiányát is kiemeli Európában. Az innováció és munkahelyteremtés szempontjából kulcsfontosságú fiatal, gyorsan növekvő vállalatok kisebb gazdasági szerepet töltenek be Európában, mint az Egyesült Államokban. Az adatok szerint bár a vállalatalapítási arány hasonló a két régióban, az amerikai piacra jellemző „felívelés vagy kiesés” dinamika Európában gyengébb. 

Főként a nem mikrovállalkozások száma – a legalább 10 alkalmazottal rendelkező cégek – esetében éles a különbség: az USA-ban a piacralépési ráta körülbelül 25 százalékkal magasabb, mint Európában.

A jelentés szerint az egyik legfontosabb korlátozó tényező, hogy a frissen alapított uniós cégek egyáltalán nem növekednek.

Noha az Európai Unió a globális gazdaság körülbelül 15 százalékát képviseli, a belső piac továbbra is erősen széttagolt.

Az EU-n belüli kereskedelem intenzitása kevesebb mint fele az Egyesült Államok államai közötti kereskedelemének.

Ez jelentős akadályokat jelent a méretgazdaságosság és a hálózati hatások kiaknázása szempontjából. Az adatok arra utalnak, hogy e korlátok megszüntetése ösztönözhetné az R&D-beruházásokat és más olyan befektetéseket, amelyek egy nagyobb ügyfélbázis esetén jobban megtérülnek – állítja az IMF.

Egy másik kritikus tényező – a Draghi- és Letta-jelentésekben is sokat emlegetett probléma: az európai vállalatok finanszírozási struktúrája.

Az adatok szerint az európai cégek kevésbé támaszkodnak tőkefinanszírozásra, mint amerikai társaik. A tőkefinanszírozás kulcsfontosságú a kockázatos beruházásokhoz, különösen az olyan immateriális eszközökbe történő befektetések esetén, amelyeket nem lehet fedezetként felajánlani. Az alacsonyabb tőkefinanszírozási arány miatt az R&D-beruházások Európában ingadozóbbak, mivel a vállalatok nehezebben tartják fenn a magas szintű kutatási kiadásokat gazdasági visszaesések idején. 

Ez a volatilitás az európai vállalatok R&D-kiadásainak nagyobb ingadozásában is megmutatkozik, annak ellenére, hogy az árbevétel ingadozása hasonló a két régióban.

A jelentés a humántőke szerepét is hangsúlyozza az innováció és termelékenységi növekedés előmozdításában. Az adatok szerint Európa fiatal, gyorsan növekvő vállalatai szenvednek a magas színvonalú humántőke hiányától, ami akadályozza megalakulásukat és bővülésüket. Emellett a kockázati tőke korlátozott elérhetősége tovább nehezíti e vállalatok növekedését, különösen azokét, amelyek jelentős immateriális eszközökbe fektetnek be. A jelentés szerint a humántőkébe történő beruházások növelése és a kockázati tőke elérhetőségének javítása jelentősen fellendíthetné Európa termelékenységét.

Az IMF számos adatvezérelt szakpolitikai ajánlást is megfogalmaz a kihívások kezelésére. Az egyik legfontosabb javaslat az egységes piac mélyítése az EU-n belüli kereskedelmi akadályok felszámolásával – ezen már a Bizottság a 28. rezsim, egy virtuális tagállami szabályozás bevezetésével reagálna. A mostani jelentés szerint ez ösztönözné a vállalatokat a kutatás-fejlesztésre és más olyan befektetésekre, amelyek akkor térülnek meg, ha az ügyfélkör elég nagy.

A jelentés továbbá a szolgáltatások kereskedelmének további liberalizálását és a szabályozások harmonizálását javasolja a vállalati növekedés és innováció elősegítése érdekében.

Egy másik kulcsfontosságú ajánlás az EU tőkepiaci uniójának előmozdítása – amellyel szintén egyre jobban halad Brüsszel. Ez olyan reformokat foglalna magában, mint a biztosítók prudenciális szabályrendszerének felülvizsgálata, valamint az EU tőkepiaci felügyeletének nagyobb harmonizációja. Ezek a reformok jobban hasznosítanák Európa jelentős megtakarításait, és növelnék a tőkefinanszírozás elérhetőségét minden vállalat számára. A jelentés hangsúlyozza a kockázati tőkét korlátozó akadályok csökkentésének szükségességét is, hogy Európa felzárkózhasson más fejlett gazdaságokhoz ezen a területen.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.