Az önkormányzatok felé tolódhat az EU-s források elosztása

Az Eurocitiest jelenleg elnöklő lipcsei polgármester, Ghent, Braga és Strasbourg vezetőivel véleménycikkben kérik az EU döntéshozóit, hogy közvetlenül vehessenek részt a 2028-ban induló újabb hétéves költségvetési ciklus (MMF) tervezésében, amelynek első tervezetét júliusban mutathatja be az Európai Bizottság.

A polgármesterek szerint a városoknak nagyobb szerepet kellene kapniuk a költségvetési döntésekben, hogy hatékonyan tudják megvalósítani a digitális és zöld átállást, valamint a fenntartható városfejlesztést.

Jelenleg a városok elsősorban a kohéziós alapok esetében számítanak partnernek, ami a jelenlegi ciklus teljes költségvetésének nagyjából egyharmadát jelenti, azonban a 2028-2034-es időszakra vonatkozó terveknél felmerült az is, hogy 27 nemzeti tervezetet kérnének be, amit a helyreállítási alap (RRF) mintájára, sokkal rugalmasabban oszthatnának be a tagállamok kormányai.

Ez alapvetően a források kiosztását egyszerűsítené a finanszírozási területek közötti korlátok lazításával, ezzel hozzájárulva a versenyképességhez, és ahhoz, hogy az EU-ban minél egyszerűbb lehessen mind gazdasági, mind védelmi értelemben vett stratégiai függetlenséget kiépíteni.

Mindez papíron jól hangzik és a nemzeti kormányoknak is kívánatos elképzelés lehet, azonban EU-s oldalról több szereplő is úgy érzi ezzel kiüresítenék azt az alapelvet, amelyet a költségvetés-tervezésért felelős biztos, Piotr Serafin is többször hivatkozott, miszerint

a forrásoknak elsősorban a kontinens polgáraihoz kell eljutnia, és ezt a legjobban a helyi szinten, az emberek közvetlen közelében lehet érvényesíteni.

Egy a cikkben hivatkozott 2022-es felmérés szerint Európában mindenhol jobban megbíznak az önkormányzati vezetésben, mint az államban, és bár a háború hatására ez elmozdulhatott, a helyi politika mindig is nagymértékben felelős volt a programok végrehajtásáért.

Bár a polgármesterek elismerik a védelmi fejlesztések fontosságát, ugyanilyen fontos számukra az is, hogy helyben jól tudják kezelni a lakhatási válságot, a klímaváltozással kapcsolatos jelenségeket (például árvizek), és hogy a külső hatások ne tudjanak társadalmi feszültségeket kelteni az ezek kezelésének elmaradása miatti frusztrációval.

Ezen felül az innovációs ambíciókra is jó hatással lehetne a városok közvetlenebb bevonása, ahol tipikusan egy ország GDP-termelésének legnagyobb része összpontosul, ami természetes gazdasági-, illetve tudásközpontokká teszi őket.

Sőt, akár ezen a szinten is megvalósítható lenne a katonai kiadásoknak kulcsfontosságú költségcsökkentő erővel bíró közös beszerzések valamilyen formája, ami ez esetben például elektromos buszflottákkal kapcsolatos közös stratégia kidolgozásával spórolhatna sokat a résztvevő városoknak.

Mindezek megvalósulásához a városvezetők három javaslatot fogalmaztak meg:

1. a városokat szorosan be kell vonni a 27 nemzeti költségvetési terv kialakításába és a tagállamok által végrehajtandó reformok meghatározásába;
2. továbbra is közvetlenül a városok számára kell elkülöníteni forrásokat, hogy fenntartható módon tudjanak beruházni a legégetőbb szükségletekbe;
3. az EU-nak erősítenie kell azt a törekvését, hogy segítse a városvezetőket az innováció előmozdításában, beleértve a közvetlen hozzáférést további finanszírozási forrásokhoz.

Mindennek persze akkor van jelentősége Magyarországon, ha nem a kormánytól függ az EU-s források felhasználására vonatkozó pályázatok kiírása, hanem például a főváros közvetlenül is igényelhetné azokat az összegeket, amiket a nagyobb átláthatóságot igénylő jogállamisági kritériumok címén tartanak vissza az országtól.

Erre májusban az Európai Parlament MFF-re vonatkozó javaslatában is kitérnek, amiben egyrészről arra kérik a Bizottságot, hogy konkretizálják a kondícionalitási elveket, másrészről pedig olyan utak kidolgozását is szeretnék, amik

a feltételek nem teljesülésének esetén, más módon juttatnák el a forrásokat, hogy azok mindenképpen el tudjanak jutni az európai polgárokhoz.

Bár a kohéziós politikából származó források eddig nem igazán kedvezett a nagyvárosoknak, mivel azok kisebb települések felzárkóztatását részesítik előnyben, egy eredményközpontú megközelítés - amelynek kialakításába a legnagyobb gazdasági központok is részt vehetnek - olyan költségvetést is eredményezhet, ahol ezen kívül eső források (például amit kutatás-fejlesztésre szánnának) könnyebben elérhetővé válnának a helyi közigazgatás számára.

Címlapkép forrása: Portfolio

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.