Már Brüsszel figyelmezteti a kormányt, végveszélyben vannak a magyar EU-források

Az Európai Bizottság 2025 májusi értékelése szerint Magyarország tartós lemaradásban van az uniós ajánlások végrehajtásában, miközben több tízmilliárd eurónyi EU-támogatás sorsa forog kockán.

A 2019 és 2024 között Magyarországnak címzett brüsszeli országspecifikus ajánlások (CSR-ek) mindössze 2 százaléka teljesült maradéktalanul, további 2 százaléka „jelentős előrelépés” mellett. A fennmaradó 96 százalék döntő többsége vagy csak „korlátozott előrelépést” mutat, vagy egyáltalán nem történt benne haladás. Ez a gyenge teljesítmény komolyan veszélyezteti a 2021–2027-es uniós ciklustámogatási keretének lehívását és hasznosítását – állítja az Európai Bizottság országspecifikus ajánlásaihoz mellékelt különelemzés.

Ebben a helyzetben különösen érdekes, hogy a magyar kormány kedden társadalmi egyeztetésre bocsátott két olyan rendeletmódosítást is, amelyek alapjaiban változtathatják meg az uniós pénzek hazai elosztásának szabályrendszerét.

A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) által készített javaslatok szerint a jövőben felfüggeszthetővé válna a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) pályázatainak értékelése és szerződéskötése, amennyiben az adott projektre nem küldhető kifizetési kérelem az Európai Bizottsághoz.

KÉSŐBB RÉSZLETESEN RÁTÉRÜNK, DE EZ GYAKORLATILAG A TELJES RRF-PORTFÓLIÓT ÉRINTI, MIVEL A MAGYAR KORMÁNY MÉG EGYETLEN SZUPERMÉRFÖLDKÖVET SEM TELJESÍTETT – A BIZOTTSÁG HIVATALOS JELENTÉSE SZERINT – 2025 MÁJUSÁIG 0 DARAB MÉRFÖLDKŐ VALÓSULT MEG.

Nem mondanak le róla, de kemény a helyzet

Az ügyben a Telex kérdésére küldött válaszában a kormány hangsúlyozta, hogy a módosítás nem jelent forrásokról való lemondást, és nem is érinti a már megkötött szerződéseket, az EU-s szabályozás alapján a Bizottság csak akkor fizet, ha a tagállam hitelesen igazolni tudja a kapcsolódó mérföldkövek teljesítését. Ezért – jogi értelemben – a mostani rendelettervezet elfogadása technikailag azt is jelentheti, hogy a kormány több RRF-pályázati felhívást törölhet, vagy el sem indítja azokat. Az intézkedés célja a kormányzati kommunikáció szerint az, hogy a blokkolt fejlesztések ne bénítsák le a még megvalósítható programokat.

A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Központ a lap megkeresésére azt válaszolta:

„A javaslat elfogadása nem jelenti sem a helyreállítási terv, sem bármely intézkedés, így egyetlen felhívás vagy projekt automatikus törlését vagy lemondását. A már megkötött támogatói okiratok és szerződések teljesíthetősége nem kerül veszélybe. A kormány célja továbbra is az, hogy minden – a helyreállítási tervben szereplő – intézkedés megvalósuljon, és ehhez biztosítja is az előfinanszírozást.”

A kormányzati álláspont tehát azt hangsúlyozza, hogy nem egy teljes RRF-felfüggesztés történik, hanem egy olyan eljárásrend jönne létre, amely lehetővé teszi a szelektív halasztást vagy leállítást a jelenlegi bizonytalan uniós környezetben.

A gyakorlatban azonban, mivel a Bizottság jelentése szerint egyetlen mérföldkő sem teljesült, emiatt hivatalos kifizetési kérelem sem adhatott be a kormány.

Így bár technikailag valóban csak az eljárásrend módosult, nehéz helyzetben van a kormány, ha az RRF 2026 augusztusi projektzárásig ki akarja pörgetni a helyreállítási alap terveit.

Főként úgy, hogy már látszódnak jelek arra, hogy az RRF és a RePowerEU pályázati kiírásainak legalább egy részét át is mozgatták már az elérhető kohéziós pénzekhez: az Otthonfelújítási Program például eredetileg teljes egészében a helyreállítási alap pénzeiből finanszírozták volna, viszont 2025. január 17-től felfüggesztették az itteni pályázatokat, majd január 20-án a KEHOP Pluszban indult el egy majdnem azonos tartalmú, lakossági energiahatékonysági pályázat.

A hivatalos indoklás szerint ezt azért lépték meg, mert „a kedvezményezetti kör megegyezik az RRF-es és a KEHOP Pluszos felhívások esetében, ezért a kettős finanszírozás elkerülése érdekében kerül sor az "Otthonfelújítási Program Lakossági energiahatékonysági beruházások megvalósításához” című (RRF-REP-10.13.1-24 azonosító jelű) felhívás felfüggesztésére.”

A példa nem azt jelenti, hogy az RRF-ről lemondott a kormány, de azt mutatja, hogy a kabinet a párhuzamosság felszámolás mellett – logikusan – egyes esetekben már a könnyebben elérhető, feloldott ERFA-alap forrásaiból valósítja meg a Brüsszel felé vállalt energetikai célok elérését, közben segítve a lakosságot is az egyszerűbb pályázással. Ez alapján a mostani rendelettervezetek ugyanabba a gondolatmenetbe illeszthetők: a forráselosztást úgy optimalizalják, hogy az elérhető uniós forrásokkal számolnak csak.

A kohéziós forrásoknál egészen érdekes a kép

A szerdán meg másik rendeletmódosítás-tervezet a KTM-től lehetőséget adna arra, hogy a hatóságok bizonyos projekteket – különösen az uniós átlag fejlettségi szintnél jobban teljesítő, fejlettebb régiókban, például Budapesten – hivatalosan „ellehetetlenültnek” nyilvánítsanak, és így kizárják őket a támogatási körből. Az intézkedés érintené az állami, önkormányzati vagy közalapítványi beruházásokat is, ha azok blokkolt uniós forrásból valósultak volna meg.

A módosítás nemcsak jogtechnikai újítás így, hanem politikai üzenet is: a kormány egyre nyíltabban differenciál a projektek között az alapján, hogy mennyire esélyes azok tényleges uniós megtérítése.

A Telexnek küldött válaszban a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium hangsúlyozza, hogy a 2021 és 2027 közötti kohéziós források terhére már 145 felhívást hirdettek meg, 6630 milliárd forintos keretösszeggel. Ezekhez több mint 10 600 támogatási szerződés kapcsolódik, 4150 milliárd forint értékben, és 2450 milliárdot már ki is fizettek. Az RRF keretében 52 pályázat született, amelyekhez 1206 milliárd forintnyi kifizetés tartozik – ezek döntő része azonban nem uniós forrásból történt, hanem előfinanszírozásként a magyar költségvetés terhére.

A Bizottság jelentése viszont hangsúlyozza, hogy az RRF mellett a kohéziós források felhasználása is problémás.

A 2021–2027-es ciklusra 21,7 milliárd eurót különítettek el Magyarország számára, amelyhez nemzeti társfinanszírozással együtt összesen 26,1 milliárd eurónyi fejlesztési forrás érhető el. Az uniós végrehajtó testület azonban egy árulkodó táblázatot is elhelyezett a jelentésben, mely szerint a kohéziós politika keretében eddig 11,3 milliárd eurónyi kifizetés történt. Mindez azt mutathatná, hogy az elérhető, feloldott 12,2 milliárd forintos keretből már rengeteg támogatást le tudott hívni a kabinet, ennek egy jelentős része még a 2014–2020-as időszakból áthúzódó projektekre vonatkozik.

A mostani országspecifikus ajánlások esetében nem szálazzák szét, hogy az összegeket, melyik hétéves keret terhére fizettek ki 2021 óta, de az uniós kohéziós adatbázis szerint

a mostani 2021-2027-es pályázati költségvetésből összesen 2,01 milliárd forintot utaltak el a magyar büdzsének júniusig.

Ez alapján megállapítható, hogy a látszólag előrehaladott kifizetések valójában nem a 2021–2027-es időszak új beruházásaihoz kötődhettek. Azt már az országspecifikus ajánlások mellékletében kiadott értékelésben meg is fogalmazta az Európai Bizottság, az új ciklus projektjeinek többsége még nem indult el, vagy adminisztratív akadályok – például az úgynevezett „feltételrendszeri” blokkok – miatt nem jutott el a megvalósításig.

Ahogy a cikk elején jeleztük, az országspecifikus ajánlások legnagyobb részénél nem sikerült teljes mértékben hozni a Bizottság által megkövetelt intézkedéseket, többségüknél az összesítő táblázat csak „korlátozott előrehaladást” állapított meg.

Szinte minden érdemi reformterület – így az igazságügyi függetlenség, a korrupcióellenes keret, a közbeszerzések, a szociális juttatások, az oktatás, az egészségügy vagy az energiastruktúra átalakítása – esetében hiányzik a valódi áttörés az értékelés alapján.

Több, 2023–2024-es ajánlás kifejezetten sürgeti a kormányt, hogy „azonnal teljesítse” a szupermérföldköveket, és gyorsítsa fel a helyreállítási terv és a kohéziós projektek végrehajtását.

Az említett, kedden megjelent tervezetek szerint a kormány a forrásblokkolás okait nem a reformok hiányában, hanem politikai megfontolásokban látja. A hivatalos közlés szerint a Bizottság félreértelmezi a magyar szuverenitásvédelmi intézkedéseket, és emiatt indokolatlanul tart vissza forrásokat. Ezzel párhuzamosan a kabinet az új rendeletek révén lehetőséget kapna arra, hogy szelektíven válogasson a projektek között: melyek kaphatnak még uniós (vagy hazai) támogatást, és melyek kerülnek le a napirendről.

Főként az állami, önkormányzati, vagy az államhoz kötödő szervezeteit érinthetik az „ellehetetlenült” címkével a jövőben kilőhető pályázatok.

A magyar források ráadásul fogynak is: eredetileg Magyarországnak 21,7 milliárd euró kohéziós forrás és 10,4 milliárd euró RRF-juttatás járna, de ezek egy részét már befagyasztották a jogállamisági eljárás keretében. A kohéziós keretből 1,04 milliárd eurót végleg elveszített Magyarország az ún. n+2 szabály miatt tavaly év végén, így már összesen csak 20,7 milliárd euró áll elvileg rendelkezésre.

Emellett rengeteg uniós támogatást vonnak le az Európai Unió Bíróságának tavaly júniusi ítélete miatt: mivel a kormány nem hajtotta végre az ítélőtestület által korábban megkövetelt reformokat a magyar menekültügyi rendszer esetében, naponta 1 millió eurónyi bírságot vonnak le büntetőkamatokkal együtt. Emellett pedig egy egyszeri 200 millió eurós bírságot is kiszabtak, amelyet szintén késedelmi terhekkel együtt levontak a Magyarországnak indított kohéziós kifizetésekből.

A kamatok miatt már mintegy 600 millió eurót veszített el a magyar költségvetés.

A következő másfél év kulcsfontosságú lesz: ha a feltételek nem teljesülnek, és a rendeletmódosítások nyomán projektek törlésére kerül sor, az érdemben átalakíthatja az EU-pénzek hazai elosztását – különösen a fejlettebb régiók és az állami beruházások rovására.

Címlapkép forrása: Akos Stiller/Bloomberg via Getty Images

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.