Vérpadról jön vissza az oktatás, Magyarország kettős helyzetben az EU-ban

Az európai országok lassan, de biztosan maguk mögött hagyják a koronavírus-járvány jelentette válság okozta visszaesést, miközben új kihívások – demográfiai változások, munkaerőhiány, a zöld és digitális átállás – formálják a közpolitikát – kezdődik az Európai Bizottság egy új jelentése az uniós oktatási helyzetről, amelyet a 2025/2026-os tanév első napjai előtt adtak ki

A 2023-as adatok azt mutatják, hogy az EU tagállamai átlagosan a GDP 4,7 százalékát fordították oktatásra, ami összesen 806 milliárd eurót jelentett. Ez a szint a fejlett országok mezőnyében középmezőnyt jelent: az Egyesült Államok és Japán hasonló arányokat produkál, ugyanakkor a skandináv államok magasabb ráfordítással dolgoznak. A kiadások az összes állami költekezés 9,6 százalékát tették ki – ez enyhe emelkedést jelent a pandémia utáni évekhez képest, de még mindig elmarad a 2010-es években megszokott szintektől.

A magyar adatok a közép-európai régióban mérsékelten kedvező képet mutatnak. 2023-ban Magyarország a közkiadások 10,6 százalékát fordította oktatásra, ami az uniós átlag fölötti érték. A GDP-hez mért arány 5,3 százalék volt, amivel szintén az élmezőnyhöz közelít.

Ez előrelépés a 2019-es 4,7 százalékhoz képest, és jelzi, hogy a válság évei után a magyar oktatási ráfordítások reálértékben is nőttek. Az is látható ugyanakkor, hogy a magyar költségvetésen belül erősödött a verseny más kiadási területekkel, például az energiaárak kompenzációjával vagy a honvédelmi kiadásokkal.

Az EU egészére jellemző, hogy a források döntő része – több mint 70 százalék – a közoktatásra megy.

Ezen belül közel azonos súllyal jelenik meg az alap- és középfok. A felsőoktatás az uniós kiadások 16 százalékát kapta, ami stabil arány az elmúlt évekhez képest. A költések szerkezetében a bérjellegű ráfordítások dominálnak: az oktatási kiadások 62 százaléka személyi jellegű, és vannak országok – például Belgium –, ahol ez az arány 80 százalék fölé emelkedik.

Pokoli kiesett éveket próbálunk pótolni

Nem volt olyan régen, a szülők pedig nem is fogják elfelejteni, hogy a járvány alatt napok alatt kellett a legtöbb országban átállni az online oktatásra. A digitális tanrendek, valamint a tankönyvi tanulás jelentősen erodálta a tanítás hatékonyságát. Sokszor a szülők magukra maradtak a feladattal, hogy átadják a tananyagot, ez pedig a jelentés szerint is több éves visszavetés, eltékozolt esztendőket jelent.

A brüsszeli dokumentum szerint legalább a fény látszik az alagút végén: a pandémia utáni években a tanulási eredmények lassú javulása is érzékelhető. Sok ország célzott felzárkóztató programokkal, egyéni támogatásokkal próbálta kezelni a lemaradást, amely különösen a hátrányos helyzetű diákokat érintette súlyosan. Ugyanakkor az Európai Bizottság figyelmeztet:

a válság előtti években is már csökkenő trend volt a kompetenciákban, részben a tanárhiány, a szülői bevonódás visszaesése és a digitális eszközök okozta figyelemzavar miatt.

Ezek a strukturális problémák nem múltak el, és középtávon továbbra is fékezhetik az előrelépést, amint arról több magyar oktatásról szóló jelentés is beszámolt már.

Az oktatásba fektetett európai források gazdasági hozadéka jól mérhető.

A jelentés kiemeli, hogy minden egyes plusz tanév átlagosan hét százalékkal növeli az egyéni jövedelmeket Európában.

A magasabb képzettségi szint közvetlenül javítja a foglalkoztatási esélyeket: 2024-ben a 25–34 évesek körében a diplomások 86 százaléka dolgozott, míg a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezőknek csak 59 százaléka. Ez az úgynevezett „foglalkoztathatósági prémium” válsághelyzetekben különösen felértékelődik, ahogy azt a 2008-as pénzügyi válság és a Covid-időszak is megmutatta.

A hosszabb távú modellek szerint a készségek fejlesztése óriási potenciált rejt, ami kulcsfontosságú lehet a versenyképességi próblémák garmadájától szenvedő Európai Unió gazdasági iránykeresésében.

Ha az EU tagállamai 2030-ig képesek lennének a gyenge alapkészségekkel rendelkezők arányát 15 százalék alá szorítani, akkor a kontinens GDP-je akár 8–10 százalékkal is meghaladhatná a jelenlegi előrejelzéseket.

A Bizottság ezért 2025 tavaszán elindította az Alapkészségek Akciótervet (Basic Skills Action Plan), amelyhez támogató program is kapcsolódik a tagállamok számára.

Van is egy demográfiai kihívás, ami miatt kényszer a váltás

A jelentés egyik legfontosabb fejezete a demográfiai változásokról szól. Az Eurostat előrejelzései szerint 2030-ra az EU-ban 2,5 millióval csökken a 3–18 éves korosztály létszáma, vagyis az iskoláskorúak száma 3,5 százalékkal lesz alacsonyabb a 2022-es bázishoz képest. A legnagyobb visszaesést Olaszország, Görögország és Spanyolország várhatja, míg Németországban és Luxemburgban növekedés jöhet. Magyarország esetében a jelentés 5,3 százalékos GDP-arányos oktatási kiadást rögzít 2023-ban, a demográfiai előrejelzések viszont enyhe csökkenést vetítenek előre a tanulói létszámban, ez pedig paradox módon új lehetőséget jelent:

Kevesebb tanuló esetén nőhet az egy főre jutó kiadás, javulhat a személyre szabott oktatás minősége, és könnyebbé válhat a tanárhiány kezelése.

A dokumentum ugyanakkor világossá teszi: a mennyiség mellett a minőség is kulcs. Az oktatási befektetések hatékonyságát és méltányosságát vizsgálni kell, különösen abban a helyzetben, amikor a közkiadások szerkezetében az oktatás részesedése még mindig alacsonyabb, mint a 2019-es szint. Az EU ezért 2022-ben létrehozta a Learning Lab nevű közös szakmai műhelyt, amely a tagállamok értékelési kapacitásait erősíti, és támogatja azokat az országokat, amelyek szisztematikus hatásvizsgálatokkal szeretnék felmérni reformjaik eredményét.

Az oktatás jövője szempontjából három nagy kihívást emel ki a jelentés.

• Az első az egyenlőtlenségek felszámolása: az OECD PISA-mérések tanúsága szerint a társadalmi háttér továbbra is erősen meghatározza a tanulói teljesítményt, és a legszegényebb családok gyermekeinek közel fele alulteljesít matematikából.
• A második kihívás a demográfiai nyomás: a népesség öregedése miatt egyre nagyobb terhet jelent a nyugdíj- és egészségügyi kiadások fedezése, ami csökkentheti az oktatás finanszírozási mozgásterét.
• A harmadik pedig a munkaerőpiaci illeszkedés: a digitális átállás és a zöld gazdaság olyan készségeket igényel, amelyeket az iskolarendszernek tudatosan kell fejlesztenie, különösen a természettudományos és műszaki területeken.

Az Európai Bizottság számítása szerint a 2021–2027 közötti uniós költségvetésben 148 milliárd eurót különítettek el oktatási és készségfejlesztési célokra. Ebből 42 milliárd eurót biztosít az Európai Szociális Alap+, 26 milliárdot az Erasmus+, 67,7 milliárdot pedig a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz. Bár ezek a források jelentősek, az éves nemzeti költségvetések összege ennek több mint ötszöröse. A döntő tehát továbbra is az, hogy az egyes kormányok mennyire hajlandók elsőbbséget adni az oktatásnak.

A magyar oktatási rendszer számára a jelentés üzenete kettős. Egyrészt a kiadási szint uniós összehasonlításban stabil, ami alapot adhat a további fejlesztésekhez. Másrészt viszont a strukturális problémák – tanárhiány, regionális különbségek, a digitális átállás kihívásai – kezelése nélkül nem biztos, hogy a befektetett források valóban megtérülnek. Az EU-s programok és a közösségi tudásmegosztás eszközei segíthetnek, de a döntések súlya a nemzeti politikán múlik.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.