Tiborcz István: Engem mint üzletembert nem befolyásol a választás eredménye

Az interjú legfontosabb gondolatai:

• Számos üzleti lehetőséget látok az Egyesült Államokba való kiköltözésben.
• Aktívan nézzük a befektetési lehetőségeket az Egyesült Államokban is.
• Magánemberként nyilván érdekel a politika és van is róla véleményem, de mint üzletember abszolút mértékben nem foglalkoztat.
• A BDPST Group szerintem ugyanolyan sikeres lesz a jövőben is, mint eddig, hiszen úgy is építettük fel, hogy ne legyen rá befolyással a politika. 
• Nem gondolom, hogy attól lesz több vagy kevesebb vendég a szállodáinkban, például ebben a hotelben, hogy milyen kormány van Magyarországon.
• Az ingatlanfejlesztés rendkívül tőkeigényes műfaj, minden fejlesztő használ bankhiteleket, ebben mi sem vagyunk kivételek. De azt se felejtsük el, hogy ezek hitelek, amelyeket vissza kell és vissza is fogunk fizetni.
• A BDPST közvetlen irányítása alatt álló társaság a fennállása óta nem indult egyetlen közbeszerzésen sem.
• Nem követem és számolgatom azt rendszeresen, hogy mekkora a vagyonom, mert nem ez mozgat, nem ez motivál.
• A vagyonos emberek életmódja pedig nem egy magyar sajátosság, de valóban szükség van önmérsékletre.
• A vállalkozó pedig éppen azért vállalkozó, mert ő kockáztat, és mint ilyen, nagyon sok embernek tartozik felelősséggel.

• Világszínvonalat hozunk létre Budapest belvárosában, ez nemcsak egy befektetés, hanem már-már egy szenvedély.

• Mi nem gyárakat vagy szemétégetőket építünk a belvárosban.
• A BDPST átlag feletti bővülése két dologra vezethető vissza. Olyan területekbe fektetett, ami a gazdasági átlagnál jobb teljesítményre képes, másrészt a vállalataink kiváló szakmai menedzsmentjével függ össze.

• Előre kell gondolkodnunk: olyan terméket kell most megterveznünk, amely 5-8 év múlva is versenyképes lesz.

• A BDPST Group nem fog indulni az MNV által legutóbb meghirdetett ingatlan tendereken. Fake news, hogy nekem akarná eladni az állam ezeket az ingatlanokat. 
• Az elmúlt 5-6 évben nagyon sokszor megkerestek azzal, hogy vegyek magánkórházat, vagy fektessek be a magánegészségügybe.
• A BDPST Agráripari Zrt. révén folyamatosan dolgozunk azon lehetőségek feltárásán, felkutatásán, amelyek hozzájárulhatnak az ellátási láncok rövidítéséhez, fenntartható struktúrák kialakításához, és a magas minőség biztosításához.

Az elmúlt napokban ismét a figyelem középpontjába került Ön és családja, miután kiderült, hogy ismét külföldre terveznek költözni, ezúttal az Egyesült Államokba. Nem nehéz felfedezni egyfajta mintázatot, hogy az előző, Spanyolországba történt kiköltözés után épp 4 évvel történik ez most meg. Mit gondol azokról a vélekedésekről, amelyek a politikával összefüggő okokat sejtenek a döntésük hátterében és miért pont 4 év telik el 1-1 külföldre költözés között?

Van ebben véletlen faktor is, illetve az élethelyzetünkből adódó tudatosság is. Egy ideje már napirenden volt a családunkban, hogy időszakosan az USA-ban éljünk. A feleségem évek óta fontolgatta, hogy elvégezzen egy amerikai mester képzést, erre pedig most lett lehetősége, én pedig

számos üzleti lehetőséget látok a kiköltözésben tekintettel a jelenlegi kimondottan pozitív amerikai-magyar kapcsolatokra.

Szintén szempont volt, hogy most lett mindhárom gyerekünk iskolás korú, így külföldön egy iskolába járhatnak majd. Viszont nem gondolom, hogy attól, hogy éppen külföldön vagyunk, kevésbé fognak velünk foglalkozni a magyar médiában és közéletben, tekintettel arra, hogy a mai digitális világban az információáramlásnak gyakorlatilag nincsenek határai.

Egy ilyen kiköltözés esetén mire számíthat a cégcsoport és annak vezetése, hogyan menedzseli külföldről a folyamatokat?

Az üzleti tevékenységem ugyanúgy folytatódik – a cégcsoport stratégiai irányításáért felelek továbbra is, függetlenül az aktuális tartózkodási helyemtől –, ezen felül minden cég menedzsmentje Magyarországon van, így ezek a cégek is zavartalanul működnek és fejlődnek tovább.

A másik lényeges hír volt a napokban, hogy interjút adott a Financial Times-nak, amelyben azt idézték Öntől, hogy üzletemberként nem érdekli a politika. A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok és trendek viszont azt mutatják, hogy a jövő évi parlamenti választásokon alapvető változások bekövetkeznek a hazai politikai környezetben, a Tisza előretörésével a jelenlegi kormánypártok a második helyen állnak a mérések szerint. Van-e várakozása arra vonatkozóan, hogy egy ilyen változás a környezetben akár a cégcsoport üzleti működését is befolyásolhatja a jövő évtől?

Az egy dolog, hogy mit mutatnak az aktuális közvélemény-kutatások, de fontos mondás, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. Négy évvel ezelőtt is voltak közvélemény-kutatások, amik az ellenzék vezetését jelezték, és ebből egy kétharmados győzelem lett a kormánypártoknak. Magánemberként nyilván érdekel a politika és van is róla véleményem, de mint üzletember abszolút mértékben nem foglalkoztat, és

nem attól teszek függővé döntéseket a cégcsoport életében, hogy milyen irányba mennek a politikai folyamatok.

Akkor, ha jól érzékelem, nem aggódik amiatt, hogy apósa, Orbán Viktor, aki a Fidesz elnöke és az ország jelenlegi miniszterelnöke, rég nem látott erős kihívóval találja szembe magát a politikai színpadon.

Engem mint üzletembert nem befolyásol a választás eredménye.

A BDPST Group szerintem ugyanolyan sikeres lesz a jövőben is, mint eddig, hiszen úgy is építettük fel, hogy ne legyen rá befolyással a politika. Elég csak ránézni a csoport legfontosabb pilléreire.

Térjünk is rá ezekre. Számtalan és egyre több szektorban érdekelt, akár közvetlenül, akár közvetetten. Melyek azok a területek, ágazatok, amelyek a prioritási lista élén vannak?

Elsőként az ingatlanfejlesztést mondanám, és az előző kérdésre visszacsatolva, nem gondolom, hogy attól lesz több vagy kevesebb vendég a szállodáinkban, például ebben a hotelben (az interjú a Dorothea Hotel belső éttermében készült - a szerk.), hogy milyen kormány van Magyarországon. És ez mindegyik hotelünkre ugyanúgy igaz.

A második építőpillére a cégcsoportnak a logisztika. Meghatározó részvényese a BDPST Group a Waberer’s Nyrt-nek. A cég esetében az államhoz kapcsolható bevételek a teljes árbevétel 0,15 százalékát teszik ki, ez marginális arány, vagyis az államtól való függőség ez esetben is elhanyagolható. A logisztikai cég az európai piacon versenyez, sikeres üzleti stratégiájának köszönhetően pedig a részvényeinek árfolyama is történelmi csúcsra került a közelmúltban, amiből minden kisbefektetője és kisrészvényese is profitálhatott. És nagyon bizakodó vagyok a vállalat jövőjével kapcsolatban is, hatalmas potenciált látok benne.

A csoport harmadik rendkívül fontos lába pedig a pénzügyi szektor, ahol a kíméletlen banki versenypiacon működő Gránit Bank teljesít messze átlag felett. Erre bizonyíték például, hogy tavaly az elmúlt 25 év legsikeresebb tőzsdei kibocsátását valósította meg a bank, amelynek szintén nincs állami kitettsége. Sikeres működésére csak még két adat: a tavalyi évben az új lakossági számlanyitások egynegyedét a Gránit Bank bonyolította le, és 3,5-szer gyorsabban nőtt tavaly, mint a teljes piac. Bebizonyosodott tehát, hogy a digitális bankolás a jövő, és a Gránit Bank ebben éllovas.

Ezeknél az építőpilléreknél tehát akkor nincs jelen az állam, viszont a cégcsoport, illetve az Önnel összefüggésbe hozott magántőkealapok befektetéseiből létrehozott projektekben jelen voltak, vannak állami kapcsolódások, így például MFB-hitel, korábbi állami tulajdonú kereskedelmi bank hitele, Eximbank-hitel.

A valóság megvilágítása érdekében kezdjük kicsit messzebbről. Az ingatlanfejlesztés rendkívül tőkeigényes műfaj, nemcsak idehaza, az egész világon. Teljesen

természetes ezért, hogy minden fejlesztő használ bankhiteleket, ebben mi sem vagyunk kivételek. Dolgozunk együtt magyar és külföldi bankokkal egyaránt,

minden egyes projektünk esetében versenyeztetjük a finanszírozó intézményeket, és azokkal dolgozunk együtt, akik a legjobb feltételeket kínálják. De azt se felejtsük el, hogy ezek hitelek, amelyeket vissza kell és vissza is fogunk fizetni.

Viszont azt fontosnak tartom leszögezni ezen a ponton, hogy a közvetlenül a BDPST irányítása alatt álló társaság a fennállása óta nem indult egyetlen közbeszerzésen sem, és mint korábban említettem, a csoport tőkebefektetési portfóliója keretében működő vállalatok esetében is – mint a Waberer’s – az árbevétel elenyésző része köthető csak az államhoz.

Ez egy hosszú távra megfogalmazott cél is számomra,

próbálok minél inkább távol maradni az állami kapcsolódástól,

mert ez nyilván folyamatos támadási felületet biztosít a kritikusaimnak. Ettől függetlenül a realitások talaján maradok, és arra számítok, hogy ezek a támadások ellenem nem csitulnak. Ha valakivel már az életemben egyszer üzletet kötöttem, akkor azt onnantól a sajtóban úgy emlegetik és rásütik, hogy „Tiborcz István üzlettársa”. És onnantól bármit csinál is illető, ezzel az állandó jelzővel írnak róla, és próbálják összekötni velem, a tevékenységemmel.

A csoporthoz köthető legfontosabb építőelemek, vagyis vállalatok kifejezett célja a külföldi terjeszkedés. Ezzel nem áll összefüggésben az USA-ba való költözés, hogy a csoport a tengerentúlon is befektetési lehetőségek iránt érdeklődik, ugyanúgy, ahogyan történt ez 4 évvel ezelőtt a spanyol hotel megvásárlásával?

Aktívan nézzük a befektetési lehetőségeket az Egyesült Államokban is, ezt pedig katalizálhatja a tervezett átmeneti kiköltözésünk is. Azonban az elsődleges célpiacunk továbbra is a kelet-közép-európai régió, ebben a térségben akarunk egyre nagyobb szereplővé válni. Most is jelen vagyunk nagyon sok országban a régióban, például Romániában, Szerbiában, Lengyelországban. Változatlanul abban hiszek, hogy ebben a közép-kelet-európai régióban viszonylag jó politikai stabilitás mellett magasabb hozamokat lehet elérni, mint amit adott esetben Nyugat-Európában el lehet érni ma.

A legutóbbi interjúban azt is nyilatkozta, hogy vagyonos ember. Pontos összeg ugyan nem hangzott el, a magyar piacon azonban vannak erre vonatkozóan becslések. A 100 leggazdagabb listában legutóbb 188 milliárd forintos vagyonértéket becsültek, a Forbes 50-es listájában legutóbb, 151 milliárd forintot írtak, de a Válasz Online már 600 milliárd forint feletti vagyont is az Ön nevéhez társított, ez utóbbi becslés a magántőkealapokon keresztüli összegeket is ide számolta. Melyik szám áll közelebb a valósághoz?

Őszintén mondom azt, hogy engem ez a számháború nem érdekel.

Nem követem és számolgatom azt rendszeresen, hogy mekkora a vagyonom, mert nem ez mozgat, nem ez motivál.

Vagyonos embernek tartom magamat, de nem ezért kelek fel és nem ezért megyek be dolgozni minden nap, hogy a vagyonomat növeljem, hanem azért, mert vannak céljaink, vannak vízióink, ezek mentén építkezünk, ezeket szeretnénk megvalósítani. A célunk, hogy a cégek, amelyekben meghatározó befektetők vagyunk, európai szinten is sikeresek legyenek. Az üzleti siker pedig komoly felelősség is, hiszen a BDPST Group 7-8 ezer magyar család megélhetését biztosítja.

Befektetési döntéseink során arra összpontosítunk,

azokra a szektorokra koncentrálunk, amelyekkel jobbá tudjuk tenni az emberek életét.

Ezek a befektetések tudnak hosszabb távon sikeresek lenni. Ez a befektetési mottónk alfája és omegája.

Ez a feltétel a vállalatcsoport mindhárom fő pillér esetében teljesül: a Gránit Bank egyszerűbbé teszi a magánszemélyek és vállalkozások életét, hogy minél kevesebb időt töltsenek személyesen banki ügyintézéssel. Olyan innovációkkal segíti a digitális bankolás elterjedését Magyarországon, amit még a Revolut is megirigyelhetne – ilyen például a mobilon igényelhető, azonnal használható hitelkártya, vagy a videóbankos ügyintézés.

A Waberer’s egy olyan ellátási lánc része a kereskedelmi, e-commerce iparágban, ami meghatározó eleme az emberek hétköznapjainak, a rendeléseiken keresztül. Ez a folyamat a Waberer’s logisztikai szaktudása és képessége nélkül nehezebben működne Magyarországon. A harmadik pedig az ingatlanfejlesztés, ahol például Budapesten világszínvonalú szolgáltatásokat hozunk létre, nem mellékesen az építészeti örökségünk megóvásával. A világ legnagyobb hotelláncaival dolgozunk együtt, olyan brandeket hozunk az országba, amelyek eddig nem voltak jelen, és a legmagasabb színvonalat képviselik.

Világszínvonalat hozunk létre Budapest belvárosában, ez nemcsak egy befektetés, hanem már-már egy szenvedély.

Szeretjük a magyar fővárost, azt akarjuk, hogy fent legyen a turisztikai világtérképen.

Jól értem, hogy akkor a vagyonra vonatkozó pontos számot nem tudhatjuk meg, akár tőkealapos vagyonelemekkel, akár anélkül?

Befektetéseim jelentős része nyilvános részvénytársaságokban van, ezeknek a tulajdonosi paketteknek az értékét egyszerűen ki lehet számolni.

A BDPST Group pedig a hatályos jogszabályoknak megfelelően közzé is teszi a beszámolóját, így ennek értéke is könnyen megbecsülhető. A tőkealapokkal kapcsolatban számos hatalmas csúsztatás és megtévesztő állítás jelent meg az elmúlt időben, amelyekben összemosnak dolgokat, hogy még nagyobb szenzációt keltsenek. Az én vagyonomhoz önkényesen hozzászámolni különböző alapkezelők által kezelt különböző magántőkealapokban lévő vagyont például ilyen félrevezető, szándékolt csúsztatás. Meg kellene érteni, hogy mi az, hogy magántőkealap, mi az, hogy alapkezelő, mi az, hogy befektető és befektetési jegy.

Térjünk rá akkor a tőkealapokra, amely témával tartósan szerepet kap a neve a közéleti sajtóban.

Már a téma legelején fontos leszögezni, hogy a magántőkealap nem egy magyar sajátosság, vagy egy magyar okosság, amit itt valaki kitalált, hanem ez egyre inkább bevett és elterjedt befektetési struktúra egész Európában. Nagyon fontos leszögezni, hogy az alapkezelő a rábízott vagyont kezeli. A rábízott vagyon pedig a befektetőké. A befektetők a befektetett összegek után befektetési jegyet kapnak. A befektetési jegyekre pedig ugyanolyan értékpapír titok vonatkozik, mint ami mondjuk bárki bankszámlájára. Ha tudnám se adhatnám ki senkinek azt az információt, hogy egy-egy alapnak kik a magánbefektetői – de ennek az információnak egyébként is az alapkezelő van birtokában. És tekintettel, hogy nekem is vannak értékpapírjaim, én a magam nevében a hatályos jogszabályok előírásai szerint nyilatkozom arról, hogy hány részvényem van egy tőzsdei társaságban, vagy hány befektetési jegyem van bizonyos alapokban.

Annyi téves híresztelés megjelent viszont az elmúlt időszakban, hogy mostanra eljutottam oda, hogy egy fontos tranzakció kapcsán tisztába kell tenni a dolgokat, és

most először és utoljára nyilvánulok meg egy konkrét magántőkealap kapcsán: én sem befektetője, sem tulajdonosa nem vagyok annak a magántőkealapnak – a Főnix Magántőkealapnak –, amelynek egyik cége irodákat adott el a magyar államnak.

És magának az érintett fejlesztő cégnek sem vagyok tulajdonosa. Azaz tőlem semmilyen irodaházat nem vásárolt az állam – szemben azzal, amit rendszeresen állítanak egyes politikusok vagy médiumok.

Akkor ezt a Dürer Projekt irodaértékesítése kapcsán említi?

Igen, és ez is a korábban már említett alapelvemmel függ össze, hogy a cégcsoporthoz tartozó entitások nem üzletelnek – vagy csak minimálisan – az állammal. A BDPST Group például egyetlen egy ingatlant nem vett az elmúlt 10 éves fennállása során az államtól, a belvárosi ingatlanjainkat is mind magánbefektetőktől vettük – mint például legutóbb a Marriott Hotelt egy nyílt, nemzetközi tenderen. Egyébként pedig én is csak a hírekből értesültem arról, hogy az állam üres belvárosi ingatlanokat hirdet meg licitálásra, miközben a sajtó gyakorlatilag tényként közölte, hogy biztos nekem írták ki őket.

Az állam részéről sok esetben látható, hogy mely alapokba tett be forrásokat. Az állam részéről mi lehet a ráció abban, hogy bekapcsolódik magán üzleti kör finanszírozásába ezen a konstrukción keresztül?

Az állam esetében ennek egy gazdaságfejlesztő, gazdaságélénkítő hatása tud lenni. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy 100 százalékban állami forrást allokálnak, hanem az állam a sok befektető közül az egyik. Mellé több befektető is beteszi a privát tőkéjét. És ne feledjük, hogy egy ilyen befektetés ugyanúgy pénzt termel a privát befektetőnek, és ugyanúgy pénzt termel az állami vagy az államhoz köthető befektetőnek is.

Más magántőkealapok esetében ugyanakkor továbbra sem kívánok nyilatkozni arról, hogy kik a befektetői, mert az értékpapírtitok, így ha tudnám is, akkor sem árulhatnám el.

Bár nem erősítette meg, hogy pontosan mekkora a vállalatbirodalma értéke, ha abból indulunk ki, hogy 2020-ban 39 milliárd forint volt a becsült vagyona, mostanra pedig ez az összeg legalább 188 milliárd forintra növekedett, akkor közel 5-szörözésről beszélünk. Mennyire fenntartható ez a növekedési ütem és mik befolyásolták leginkább ennek az alakulását?

Azt nem tudom, hogy ezek a listák pontosan mi alapján becsülték meg a vagyonomat és mire alapozzák ezeket a számokat. Meglátásom szerint ugyanakkor

a BDPST átlag feletti bővülése két dologra vezethető vissza.

Egyérészt olyan területekbe fektettünk és fektetünk, amelyek a gazdasági átlagnál jobb teljesítményre képesek – ilyen a turizmus, a pénzügy és a logisztika –, ráadásul a Covid időszak leállásait követően is folyamatosan fejlesztett a BDPST és zajlottak a beruházásaink, miközben sok más fejlesztő behúzta a kéziféket.

A másik lényeges elem pedig a vállalataink kiváló szakmai menedzsmentje, és az elkötelezett, profi kollégáink minden szakterületen. Az általuk megtervezett és végrehajtott stratégiát visszaigazolják akár a részvényárfolyamok is, érdemes például a Waberer’s árfolyamának alakulását is megnézni amióta jelentős részvényes lett a BDPST. A menedzsment egy jó stratégia mentén kiválóan vezeti a vállalatot, és azok a részvényesek, akik két és fél éve hittek ebben a papírban, és velem együtt befektettek, vagy tulajdonosai lettek, azok az elmúlt két és fél évben szintén megtöbbszörözték a befektetett vagyonukat.

Mit szól azokhoz a véleményekhez, amelyek azt hangoztatják, hogy olyan ágazatokban lett fontos befektető, amelyek időközben az állam által stratégiainak kikiáltott szektorok lettek és bizonyos projektek egyedi elbírálásban részesültek?

Szerintem a turizmus, a pénzügy vagy a logisztika az aktuális kormányzattól függetlenül mindig is kiemelt fontosságú ágazat volt Magyarországon a rendszerváltás óta, mi is így tekintünk rájuk, ezért fektettünk be ezekbe a szegmensekbe. Vegyük a Waberer’st példaként: nem nehéz belátni Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt megkerülhetetlen, összeköti Keletet és Nyugatot, egy kapu tudunk lenni.

Közben azt sem nehéz belátni, hogy

Budapesttel óriási szerencsénk van. Elődjeink hatalmas kincset hagytak számunkra, és a mi feladatunk, örökségünk az, hogy ezt a várost felvirágoztassuk.

Nagy hiányossága az elmúlt 30 évnek, hogy ennek a városnak nem volt víziója, hosszú távú fejlesztési stratégiája. Fontos, hogy legyen egy vízió, és hogyha lesz egy ilyen kezdeményezés, akkor a BDPST Group teljes vállszélességgel be fog mögé állni. A vízió hiánya miatt

rengeteg elhibázott, átgondolatlan fejlesztés határozza meg a várost,

sok esetben értékes ingatlanok a belváros legszebb részein az összeomlás szélén állnak. Égető szükség lenne egy olyan hosszú távú városfejlesztési stratégiára, ami nem a politikából indul ki, hanem alulról szerveződve, szakmai összefogásból indul ki. És most nem csak az ingatlanfejlesztőkről, építészekről beszélek, hanem minden egyéb más terület – kultúra, egészségügy, közlekedés, oktatás stb. – szakértőinek összefogásáról.

Mondom ezt úgy, hogy a BDPST Group az egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő a belvárosban. A cégcsoportunknál több műemléképületet és hotelt szerintem senki nem fejleszt ma a belvárosi kerületekben, és valószínűleg nem is fejlesztett. Ez is bizonyítja azt, hogy mi elkötelezettek vagyunk a tekintetben, hogy új szintre helyezzük Budapest turizmusát, de ennek a víziónak nem csak a turizmusról kell szólnia. Ennek szólnia kell közlekedésről, szólnia kell turizmusról, szólnia kell egészségügyről, városrendezésről, mit és hol akarunk csinálni, és igenis távlatilag szólnia kell arról is például, hogy kell-e Budapestnek egy pénzügyi negyed.

Részletesen fogunk még beszélni az ingatlanfejlesztésekről és a hotelszektorról, de mielőtt rátérünk arra, maradjunk még a cégcsoport növekedésnél. Az előző válasza alapján, miszerint a cégcsoport sikere abból fakad részben, mert átlag felett növekedő szektorokra fókuszált, ha ezt megfordítom és a teljes magyar gazdaságot hozom be a képbe, akkor mondhatjuk azt, hogy a magyar gazdaság pedig azért szenved az elmúlt években, mert rossz szektorokra fogadott a gazdaságpolitika?

Fontos látni, hogy a gazdasági fejlődés mindig ciklikus, vannak jobb időszakok, vannak stagnáló időszakok és van, mikor recesszióba kerül egy gazdaság. Való igaz, hogy a magyar gazdasági növekedés csekély mértékű jelen pillanatban, azonban szerintem ez nem egy kirívó dolog, egész Európa ezzel a kihívással küzd. Nyitott gazdaságként rendkívüli mértékben kapcsolódunk az európai gazdasághoz, annak fő motorjához, Németországhoz. Ha Németországban nem mennek jól a dolgok, és mivel jelentős befektetői az országnak a német iparvállalatok, akkor a jelenség Magyarországra is kiterjed. Ezt mi napi szinten közelről és nagyon élesen látjuk a logisztikai szektoron keresztül, ami olyan, mint egy vérkeringés. Szállítunk a gyárakba befelé és kifelé is, aktuális képünk van arról, hogy egyébként szélesebb értelemben véve a magyar gazdaságban mi is történik.

Az európai gazdaságok szenvedésének egyik fő oka az elszálló energiaár, az országot sújtó korábbi inflációs probléma nagy része is ebből táplálkozott. Mindezek alapján azt kijelenteni az elmúlt évek alapján, hogy Magyarország rossz lóra tett volna, amikor a járműiparra és elektromos autózásra tette fel a lapokat, még korai lenne. Kiemelkedő adat, hogy az Európába érkező kínai befektetések 44 százaléka Magyarországra érkezett. Kínának tehát fontos céljai vannak és ha gyártásról, termelésről beszélünk, akkor a világ legfelkészültebb országáról beszélünk. Vagyis ők bíznak abban, hogy Magyarországon képesek lesznek versenyképes, hatékony gyártásra.

Jelenleg a befektetési fázisban vagyunk, a gyárak épülnek, és nemcsak kínai gyárak, hanem nyugati befektetők gyárai is.

Ha ezek a gyárak a következő évben termőre fognak fordulni, akkor azok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a magyar gazdaság teljesítményéhez.

Maradva még a vagyonnál és az ezzel kapcsolatos kérdéseknél. Az elmúlt hónapokban a közbeszédbe került a luxizás kifejezés, egyre gyakrabban használják ezt a kormánypárti politikusok, miniszterek is. Gondolhatunk itt Lázár Jánosra vagy Navracsics Tiborra. Míg Lázár János úgy fogalmazott legutóbb, hogy „Tiborcz fontos szereplője az ingatlanpiacnak, és azt látom, hogy ő inkább befektet”, Navracsics Tibor az Ön spanyolországi Ferrari-használatára utalva többek között azt mondta, hogy ő nem tudja elképzelni, hogy ő maga Ferrarit, több millió forintos ruhát, vagy egy vadászkastélyt vegyen magának. Úgy gondolja, hogy ezek az ügyek ártanak a Fidesznek. Erről a közéletben megjelenő és egyre nagyobb hangsúlyt kapott vélekedésről mit gondol? A vagyonos kategória együtt jár a luxizó életmóddal, ez fenntartható életmód ebben a körben és nem tartja kirívónak az átlagos magyar jólét fényében, amit megtépázott az elmúlt években a vágtató infláció?

A politikusi megnyilvánulások arra utalhatnak, hogy azok a befektetők, vagyonos emberek, akik az elmúlt 10-20 évben sikeresek lettek, komoly vagyonra tettek szert, azoknak kutya kötelességük visszaadni a társadalomnak. Ezt úgy értelmezem, hogy

kötelességünk nekünk megvalósítani olyan beruházásokat, amely a társadalom érdekét szolgálják.

Ezzel én tökéletesen egyetértek, ezzel foglalkozunk nap mint nap a BDPST Groupnál. Ez az értékmentés, értékteremtés filozófiája, amit képviselünk.

Azt gondolom, hogy az V. kerület egyik legjelentősebb befektetőjeként nagyon sok műemléképületet mentettünk meg az összeomlástól és telítettünk meg új tartalommal és hatékonyan, akár ezt a szállodát is említhetném példaként. Amikor megvettük ezt az épületet, az első emeleti födém a műemléképületben le volt szakadva. A mai napon pedig 94%-os kihasználtsággal működik a hotel, 216 szobával. Közben a műemlék homlokzatot gyönyörűen helyreállítottuk, a műemlék lépcsőházat darabokban szedtük szét, és a restaurálásukat követően darabokból raktuk újra össze – miközben munkahelyeket teremtettünk, és a főváros turisztikai kínálatának fejlődéséhez is hozzájárultunk. Értékmentésben, értékteremtésben nekünk tehát nincs szégyellnivalónk.

A vagyonos emberek életmódja pedig nem egy magyar sajátosság, de valóban szükség van önmérsékletre.

A vagyonnal felelősség is jár, a vagyonnal tudni kell megfelelően gazdálkodni, és a társadalomnak visszaadni, a köz érdekében tevékenykedni. Mi erre is kiemelten figyelünk – a társadalmi felelősségvállalási tevékenységünk középpontjában a gyermekek, az őket ellátó intézmények támogatása áll.

A vállalkozó pedig éppen azért vállalkozó, mert ő kockáztat, és mint ilyen, nagyon sok embernek tartozik felelősséggel.

A BDPST Groupon és a hozzá kapcsolódó vállalatokon keresztül én körülbelül 7-8 ezer családnak a megélhetéséért felelek. A feladatom az, hogy olyan stratégiai döntéseket hozzak, amelyek fenntartható és versenyképes módon hozzájárulnak a vállalatok bővüléséhez. Tehát az,

hogy egyébként megengedhetek magamnak vagy a feleségemnek egy drágább cipőt, vagy egy zakót, nem gondolom, hogy egy szenzációnak kellene lennie.

Térjünk rá a csoportjának talán a legfontosabb befektetési szegmensére az ingatlanfejlesztésre, azon belül is a hotelportfólióra, ezen a téren akár csak az elmúlt hónapokban is nagyon aktív volt. Említette, hogy a belváros piacán eddig is hangsúlyosan jelen volt a BDPST Group, de az állam által most eladni tervezett, vagy az V. kerület által meghirdetésre kínált ingatlanok mennyire kínálnak vonzó befektetési célpontot? Közleményben reagált már a cégcsoport, miszerint a BDPST a közvetlen irányítás alatt álló egyetlen társaságon keresztül sem tett licitet az MNV által közelmúltban meghirdetett egyetlen ingatlanra sem, de mi a helyzet a tőkealapokon keresztüli tulajdonszerzéssel, vagy a nem közvetlen csatornákon keresztül történő vásárlással? Előállhat-e olyan szituáció, mint akár az eddigi hotelprojektek esetében, hogy a magántőkealapos akvizíció után bizonyos idő elteltével egy-egy projekt a cégcsoport ékköve lesz és úgy hivatkoznak rá?

Én is körülbelül akkor értesültem arról, hogy az állam az MNV révén belvárosi ingatlanokat tervez eladni, mint a szélesebb nyilvánosság. Kijelenthetem ugyanakkor, hogy

a BDPST Group nem fog indulni ezeken a tendereken, mint ahogyan az eddigi liciteken sem vettünk részt.

Újabb teljesen megalapozatlan fake news volt tehát az, hogy nekem akarná eladni az állam ezeket az ingatlanokat. Fontos azt is megemlítenem, hogy a jelenlegi portfóliónkban egyetlen egy olyan elem sincs, amit a magyar államtól, vagy bármilyen államhoz köthető szervezettől vásároltunk volna.

Budapesten elég világos stratégia mentén haladunk, amely tulajdonképpen két részre fókuszál. Az egyik a Vörösmarty tér, Dunai Korzó, Széchenyi tér által bezárt rész, a másik pedig a Szabadság tér és környéke. Ezekre a területekre, illetve ezek fejlesztésére nagyon sok energiát, pénzt és időt fordítunk. A célunk, hogy ezeken a területeken nagy változásokat valósítsunk meg és egy teljesen új színvonalat, teljesen új turisztikai szortimentet kínáljunk az idelátogató turistáknak, de ebből a fejlesztésből aktívan részesülnek a városban lakók is, mert egyébként az ide csábított nemzetközi éttermek vendégkörének 70 százaléka magyar. Vagyis ezeket az épületeket tartalommal töltöttük fel, bekapcsoltuk a város vérkeringésébe. Az is igaz, hogy ezeken a területeken folyamatosan vizsgáljuk a fejlesztési lehetőségeket, de jelen pillanatban van bőven fejlesztenivaló dolgunk, a csapat nem unatkozik.

Mindezek mellett lát most más ingatlanfejlesztési projektben fantáziát a következő években, akár nem hotel célokra, hanem lakásfejlesztési, vagy iroda célokra? És ennél a pontnál adódik a kézenfekvő kérdés, hogy szóba kerültek-e ilyen témák, amikor legutóbb Mohamed Alabbarral, az Eagle Hills tulajdonosával is találkoztak, aki ugye korábban a mini Dubaj néven elhíresült rákosrendezői fejlesztés potenciális befektetője volt? Vagyis terítékre kerülhet-e a közeljövőben az ingatlanportfólió diverzifikációja?

Jelen pillanatban alapvetően Budapest belvárosra fókuszálunk. Nyilván a közvetlen belvároson kívül is vannak egyéb érdekeltségeink Budapesten, akárcsak a Gellért Hotel, de a fókusz most Budapest belvárosán van és a hotelfejlesztéseken, valamint az ahhoz közvetlenül kapcsolódó lakásfejlesztéseken, mint például itt a Dorotheában megvalósuló lakásfejlesztés is volt.

Ezek mind a top kategóriát képviselik minőségben, mert Budapest belvárosa erre predesztinál minket.

Ezekben a gyönyörű épületekben csak a legmagasabb kategóriájú szolgáltatásokat, a legjobb nemzetközi brandekkel együttműködve valósíthatjuk meg, erről szól minden ingatlanfejlesztésünk.

Azt ugyanakkor

nem tartom kizártnak, hogy a jövőben adott esetben más típusú ingatlanfejlesztésekbe is beszállunk, de jelenleg ez nincs terítéken.

Mohamed Alabbar esetében világ szinten az 5 legjelentősebb ingatlanfejlesztő egyikéről beszélünk, ezért szerintem annak minden magyar örülhet, ha egy ilyen tudású, ilyen kapcsolatrendszerrel rendelkező befektető Budapestre érkezik, a magyar fővárosban lát fantáziát és körbesétálja a belvárost. Megtiszteltetés volt találkoznom és eszmét cserélnem vele, mély szakmai benyomást hagyott bennem. Azt is megjegyezném, hogy ahogyan a közelmúltban többször is megtörtént, úgy a jövőben is biztosan előfordul majd, hogy a belvárosban sétálok hazai vagy nemzetközi üzletemberekkel, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a cégcsoporthoz tartozó fejlesztéseink zöme itt található, illetve a munkám jelentős részét különböző üzletemberekkel történő megbeszélések teszik ki. Ezt szerintem nem érdemes szenzációként tálalni.

A fővárosi ingatlanfejlesztéseink kapcsán pedig hangsúlyoznék még egy nagyon fontos dolgot:

mi nem gyárakat vagy szemétégetőket építünk a belvárosban.

Azok a fejlesztések, amelyeket megvalósítunk Budapesten, jobbá teszik a környéküket, és minden környező ingatlan értékét növelik.

Visszatérve kicsit az állam által meghirdetett ingatlanokra. Ha mint ingatlanüzemeltető közelítjük meg a kérdést, akkor logikus lépésnek tűnik fenntartóként a tranzakció, mármint, hogy megválik a kormány ezektől az épületektől és racionalizálásról dönt?

Szerintem ez nagyon racionális lépés az állam részéről. Gazdasági újságíróként valószínűleg Önnek is volt szerencséje belülről látni ezeket az állami irodaházakat, amelyeket eredetileg nem is ilyen célokra terveztek. A hatékony munkavégzést és az energiahatékonyság miatt a költségtakarékosabb üzemeltetést is jelenti majd a minisztériumok, állaim szervek költözése. Ezáltal az állam modern, zöld irodaházakba költözik, aminek a fenntartási és üzemeltetési költsége lényegesen alacsonyabb, mint a jelenlegi és közben a liciteken extra bevételekhez tud jutni az államkassza.

És ha tegyük fel egy ingatlanfejlesztő sikerrel lecsap az egyik ilyen korábbi minisztériumi épületre, akkor milyen hasznosítási cél lehet kézenfekvő a belvárosi ingatlanpiacon?

Szerintem ezt épülete válogatja.

De ha például a József Nádor téri Pénzügyminisztérium épületéről beszélünk?

Nem tudom, mert még nem voltam a Pénzügyminisztériumban egyszer sem, tehát nem tudom megítélni pontosan ezt a kérdést. Látnom kéne az alaprajzokat, hogy ezt meg tudjam mondani. De, mint mondtam, a BDPST Group biztosan nem fog indulni az MNV által meghirdetett belvárosi ingatlanok licitjén.

Az elmúlt időszakban viszont volt néhány tranzakciójuk a fővárosi hotelpiacon, legutóbb a Marriott került a körön belülre. Mennyire illeszthető bele ez az újabb elem a stratégiába, milyen forrásokból volt képes előteremteni a csoport a 115 millió eurós vételárat és nem tart-e attól, hogy a fővárosi 5 csillagos szállodapiac nem bír el ennyi ilyen hotelt és végül majd saját magával versenyez leginkább a budapesti piacon, és az egységek egymást kannibalizálják?

Más és más célközönségről beszélünk. Más közönsége van egy Marriott Hotelnek a Duna-parton és más közönsége a Dorotheának, de más lesz a Mandarin Orientálnak, amely a Gellért Hotelbe érkezik. Az 5 csillagon belül is több szint van. A Mandarin Oriental alapvetően a Four Seasons-nek lesz a versenytársa a terveink szerint, ez utóbbi ugyanis az a szálloda ma Magyarországon, amely a legmagasabb átlagáron tudja értékesíteni a szobáit. Azt gondolom, hogy

a Mandarin Oriental Budapest leggyönyörűbb és legtörténelmibb hotelével fel fogja tudni venni ezen a téren a versenyt, de azt is állítom, hogy szerintem hosszú éveken keresztül az lesz Budapest vezető, legnagyobb preszizsű szállodája.

A Dorothea Hotel és a Marriott Hotel esetében pedig szinergiahatásokat azonosítottunk, hiszen a Dorothea is egy Marriott egység, és ezáltal több százmillió forintot meg lehet takarítani a két hotel együttes üzemeltetésével.

Mi hiszünk abban, hogy Budapest iránt a keresletnövekedés nem áll meg, ezt bizonyítja az idei év is, hiszen a tavalyi rekord évnél is jobban alakulnak a számok.

Hosszú távon hiszek a főváros vonzerejében és turizmusában, ezért is vettük meg ezeket a szállodákat.

Említettük a Marriott Hotelt, ez esetben tervben van-e bármilyen felújítás, vagy átalakítás, esetleg bővítés?

Nyilvánvalóan szükség van az épület felújítására, ennek első lépése, hogy nemsokára kiírunk egy tervezői tendert. Annyit elárulhatok, hogy a homlokzat és az épület bizonyos részei alapos felújításra várnak.

Visszatérve a vételárra és a finanszírozásra, itt már aláírtuk a szerződést, de a folyamat még nincs lezárva, reményeim szerint ez néhány héten belül megtörténik. Az még nem dőlt el véglegesen, hogy milyen arányban vesz igénybe a csoport ehhez külső finanszírozást.

Azt ugyanakkor elmondhatom általánosságban, hogy a BDPST a külső finanszírozás igénybevételekor a piaci átlaghoz képest mindig a konzervatív vonalat képviseli.

Az interjú korábbi pontjában beszélt arról, hogy a tőkealapok pénzt termelnek a befektetőknek, valamint egy másik ponton az is szóba került, hogy vannak bizonyos projektekben befektetési szakaszok. Ha ezt a párhuzamot behozzuk az ingatlan- és hotelfejlesztésekbe, akkor nem tart-e attól, hogy a jelenlegi beruházások túlságosan is viszik a pénzt, túl sok projekt van befektetési időszakban és relatív későn fordulnak csak termőre és hoznak pozitív cashflow eredményt? Vagy nincs az a befektetői nyomás, hogy ez relatív gyorsan megtérüljön?

Egyáltalán nincs rajtunk ilyen befektetői kényszer, a Dorothea Hotel is bizonyíték erre. Ideális esetben egy ilyen fejlesztés minimum 5 évet vesz igénybe, és ezt követően legalább 3-5 évben el kell telnie, mire stabilizálódnak az egység bevételei és elkezdi termelni azokat a pénzügyi számokat, amelyeket az üzleti tervben prognosztizáltunk. Ideális esetben tehát a kezdéstől számítva 8 évről beszélünk, ha nem jön közbe semmilyen rendkívüli esemény. De ha beüt egy Covid, vagy bármi más, amit előre nem lehetett látni, akkor az megtolhatja a kivitelezés idejét és a beruházás költségeit.

Azt akarom tehát ezzel érzékeltetni, hogy aki egy ilyen volumenű ingatlanfejlesztésre adja a fejét, az nagyon hosszú távra tervez.

Előre kell gondolkodnunk: olyan terméket kell most megterveznünk, amely 5-8 év múlva is versenyképes lesz.

Ehhez pedig szükség van a korábban már említett világos és tiszta vízióra. És azt gondolom, hogy ez az, amiben jók vagyunk és ezért tudjuk megvalósítani és zárni a fejlesztéseinket. Ebben a tekintetben tehát én abszolút nyugodt vagyok.

Attól sem tartok, hogy a BDPST csoportnak túlzott mennyiségű fejlesztése lenne.

A Budapestet érintő kereslet növekedését látva nagyon bizakodóak vagyunk. Ha csak azt nézzük, hogy mi az, ami például Prágában elérhető nemzetközi brand, és ezek közül mi nincs jelen Budapesten, akkor van még mit behozni a lemaradásból. Azt ugyanakkor ki kell emelni, hogy nagyon sokat fejlődtünk az elmúlt 5-8 évben. Budapest 5 csillagos hotelportfóliójában nagyon sok olyan új hotel valósult meg az elmúlt 5-8 évben, amit, ha összevetünk, például azzal hogyha elmegyek külföldre, és ugyanabban a brandben megszállok mondjuk Prágában vagy Bécsben, Budapesten ez sokkal frissebb, és még mindig árban sokkal versenyképesebb, mint mondjuk adott esetben Bécsben.

Nem tartok attól, hogy itt túl sok feladatot vállalnánk vagy túl sok fejlesztést futtatnánk egy időben.

Azt se felejtsük el, hogy jó időben fejlesztünk. Most ugyanis van egy konszolidáció az építőiparban, ami rendelkezésre álló értékes kapacitást jelent.

Hatékonyabb versenyeztetés tudunk megvalósítani a kivitelezők között, ezáltal jobb áron tudunk építeni, mint például két évvel ezelőtt.

Sokat beszéltünk a csoporthoz tartozó három legfontosabb szektorról, de ejtsünk néhány szót az ide nem sorolható más aktuális befektetésekről is, valamint a tervekről. Ha abból indulok ki, amit korábban mondott, hogy az emberek életét szeretné jobbá tenni a befektetésekkel, akkor logikusan adódna a következő potenciális ágazatként a magánegészségügy, magánkórház, és azt is látni idehaza, hogy a szintén 100 leggazdagabb között szereplő üzletemberek közül több is rendelkezik magánklinikával. Ez mennyire van tervben a cégcsoportnál?

Azt be kell vallanom, hogy

az elmúlt 5-6 évben nagyon sokszor megkerestek azzal, hogy vegyek magánkórházat, vagy fektessek be a magánegészségügybe.

Tekintettel viszont arra, hogy neves orvos felmenőkkel rendelkezem - édesapám és nagypapám is orvos, és a családban is rengeteg orvos van -, volt szerencsém közelről látni, hogy az egészségügy mennyire az orvoshoz kötődő iparág, ami mellett számtalan egyedi kihívás is jellemzi az ágazatot más szektorokhoz képest. Nagyon mély, alapos és speciális szaktudásra és mindennapos részvételre van szükség egy egészségügyi vállalkozásban ahhoz, hogy sikeresen lehessen vinni – ezt pedig nem láttam biztosítottnak sem a BDPST, sem az én oldalamról ahhoz, hogy belevágjunk ilyenbe. Nem véletlen nem fektettem be ebbe a területbe az elmúlt időszakban, és nem is tervezek ilyen befektetést.

Portfolio Private Health Forum 2025

Szeptember 30-án jön az év legnagyobb magánegészségügyi fóruma. Most érdemes regisztrálni!

Információ és jelentkezés

Vannak agrár érdekeltségeik is, van tervben ezen a téren bővülés a csoport részéről?

Az agrárium és az élelmiszeripar már egy sokkal érdekesebb kérdés. A BDPST Agráripari Zrt. egyelőre keresi az együttműködési lehetőségeket különböző agrár-és élelmiszeripari szereplőkkel. A csoporton belül a Gránit Alapkezelővel dolgozunk szakmai partnerségben ezen területen.

Azt gondolom, hogy az agráriumban vannak jó ötleteink, rendelkezünk középtávú célokkal, de az elmúlt 1-1,5 évben arra törekedtünk leginkább, hogy nagyobb hatékonyságot építsünk a cégcsoporton belül, jobban fókuszáljunk a kulcs területekre, és azok az üzletágak, amik nem voltak kapcsolhatóak a „core” tevékenységünkhöz, vagy nem voltak kapcsolhatóak ezekhez a fő építőpillérekhez, azokat inkább elengedtük, felszámoltuk, értékesítettük.

Szerintem Magyarország óriási lehetőséggel van megáldva a mezőgazdaság területén, amit egyelőre nem aknáz ki megfelelően,

és lennének olyan kitörési pontok, amelyek idehaza még nem nagyon honosodtak meg, de piacképesek. Ehhez viszont a magyar mezőgazdaságban strukturális változásokra van szükség, erős és hatékony technológiatranszfert követel meg ezen a téren bármilyen befektetés. Már csak azért is, mert az időjárás egyre szélsőségesebb, és ennek tartósan ellenálló termékek előállítására van szükség. Mindezeken felül pedig magasabb hozzáadott értékű termékek irányába lenne szükséges elmozdulni, amivel el lehet látni a magyar, de főként az exportpiacokat. Ez viszont beruházásigényes és egyben modern technológiai importot is feltételez. A BDPST Agráripari Zrt. révén mindenesetre folyamatosan dolgozunk azon lehetőségek feltárásán, felkutatásán, amelyek hozzájárulhatnak az ellátási láncok rövidítéséhez, fenntartható struktúrák kialakításához, és a magas minőség biztosításához.

Címlapkép forrása: Stiller Ákos, Portfolio

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.