Elmondjuk, mikor vennénk kínai részvényeket

A kínai részvénypiac három és fél éve szinte folyamatosan süllyed és már közel 50%-os esésen van túl. A csökkenés hossza és mértéke alapján teljesen jogosan adódik a gondolat, hogy ez már egy kiváló hosszú távú befektetési lehetőség, és ekkora esés után már a kockázatok is biztosan alacsonyak. Az alábbiakban megmutatjuk ennek a gondolkodásnak a hátrányait és mutatunk egy megközelítést, amelynek keretrendszerében objektívebb megközelítésben tudjunk megválaszolni azt a kérdést, hogy mikor érdemes kínai részvényeket vásárolni, ha egyáltalán érdemes.

Mielőtt rátérnénk a kínai részvénypiacra, nézzünk két olyan historikus példát, aminek kontextusában jobban megérthető, hogy mit is várunk Kínától, hogy vonzóvá váljanak a részvényei.

USA: hogyan indult a Nasdaq 80%-os emelkedése?

Az USA-ban a 2022-es év a magas inflációról, a kamatemelésekről és a technológiai szektor alulteljesítéséről szólt. Akkoriban az volt a piaci konszenzus, hogy az infláció nagyon ragadós lesz, a kamatemelések pedig recessziót fognak okozni. Emiatt a befektetők rendkívül pesszimisták voltak a részvénypiacokkal kapcsolatban, azon belül is a tech cégekkel szemben. Ez indokolt is volt abban az értelemben, hogy a tech szektor meglehetősen kamatérzékeny szektor és a koronavírus után óriási emelkedést produkált, aminek következtében túlértékeltté vált.

2023. január elejére azonban valami megváltozott. Hiába jöttek hónapok óta rossz hírek, 2022 szeptembere és 2023 eleje között már nem tudott új mélypontot csinálni a Nasdaq 100 index, míg az S&P 500 index fél éve nem tudott új mélypontra kerülni.

Azonban ennél fontosabb dolog is történt. 2022 közepe és 2023 eleje között 9%-ról, 6,4%-ra csökkent az infláció és 11,1%-ról 6,4%-ra a termelői infláció. Az amerikai 10 éves kötvény hozama a 2022-es októberi csúcsról nem tudott magasabbra menni, sőt elkezdett csökkenni. A foglalkoztatottság és a nominális bérek növekedése pedig lassult.

És még egy fontos dolog történt. 2022. november 30-án az Open AI elindította a ChatGPT-t.

Azaz, összefoglalva mi történt?

Hónapok óta egymás után, sorozatban olyan adatok jöttek, amelyek az esést kiváltó alapprobléma (infláció, kamatemelés) megoldása felé mutattak, a részvénypiac a befektetők pesszimizmusa miatt mégsem reagált. Aztán jött egy adat (a január 7-ei munkapiaci és ISM szolgáltatószektori adatok), amely végre átfordította a befektetők gondolkodását és onnantól kezdve nem volt megállás az amerikai részvénypiacokon.

Röviden: 1) alapprobléma megoldása, 2) hosszú ideig tartó bázisépítés és pesszimizmus, illetve alulpozícionáltság, 3) olyan esemény, ami hirtelen átfordítja a befektetők gondolkodását.

Japán: Miért kellett 30 évet várni egy normális emelkedésre?

A japán gazdasági összeomlásról könyveket lehetne írni, de megpróbálom nagyon rövidre fogni. A Nikkei árfolyama 1990 elejére megközelítette a 40000 jent, ami után majd 13 évet kellett várni az évekig tartó trendszerű emelkedésre. De addigra 80%-ot esett az index árfolyama. Új csúcsot, pedig csak 2024-ben, több, mint 30 év után volt képes csinálni.

Az alapprobléma a túlzott fiskális stimulus és túl laza monetáris politika miatt kialakult ingatlan és eszközárbuborék. Egy időben például a japán császári palota értéke nagyobb volt, mint Kalifornia teljes ingatlanállománya. Aztán 1990-ben a japán jegybank szigorítani kezdett, aminek hatására kipukkadt az addigra óriásira duzzadt eszközárbuborék. Ez magával rántotta az ingatlanszektort, ezen keresztül a háztartási megtakarításokat is és több, addig a növekedés motorját biztosító nagybankot is. A japán politikai vezetés későn és elhibázottan reagált a problémára, amelynek a következménye nagyon lassú mérlegleépítés (balance sheet recession), defláció és a fejlett világ átlagánál sokkal alacsonyabb növekedés volt.

Ebből a problémából évtizedekig nem sikerült kijönni. Az eszközárbuborék kipukkanása után az alapprobléma a defláció és túl alacsony növekedés volt. Ebben nagyon, nagyon sokáig nem sikerült előrejutni.

Tehát mi történt?

Alapprobléma: 1) defláció, túl alacsony növekedés, amit nem sikerült megoldani, 2) befektetői pesszimizmus és alulpozícionáltság meg volt, 3) nem történt olyan esemény, ami megváltoztatta volna a befektetők gondolkodását. Eredmény: több, mint 10 évig nem sikerült trendszerű emelkedést produkálni a japán részvénypiacnak.

Mi a közös a fenti két példában?

A fenti két példa az érem két oldalát mutatja. Ha sikerül előrejutni az alapprobléma megoldásában és történik olyan esemény, ami átfordítja a befektetők pesszimista gondolkodását, akkor el tud indulni egy új trend (USA). De ha ez nem teljesül, akkor meglepően hosszú ideig alulértékelt tud maradni az index, annak ellenére, hogy már az esés mértéke és hossza alapján akár érdekes lehetőség is lehetne (Japán).

Pont ezzel a kritériumrendszerrel lehet jól időzíteni a kínai befektetéseket és elkerülni azt, hogy hosszú évekig egy alacsony, vagy akár negatív jövedelmezőségű befektetésben ücsörögjünk.

Azt is hozzátenném, hogy ekkora esés után 20-30%-os emelkedés bármikor elképzelhető, de ha nem trendszerű az emelkedés, akkor mit sem ér, amikor példádul a magyar a 10 éves kötvény 5 év alatt, több mint 30%-ot hozhat.. Hiszen ezekkel a feltételekkel öt év alatt több, mint 30%-os növekedés kellene és akkor még nem is beszéltünk a magasabb kockázat miatti kompenzációról. Szóval ilyen kötvényhozamok mellett megéri válogatósnak lenni.

Mi a helyzet Kínában?

A kínai növekedés motorját évtizedekig a globalizáció szélesedése, az amerikai és európai gyártókapacitások Kínába helyezése fűtötte. Ennek és az olcsó kínai munkaerőnek köszönhetően az ország globális export-nagyhatalommá vált és ezt egészítette még ki az elképzelhetetlen méreteket öltő infrastrukturális és ingatlanpiaci beruházások. Utóbbi a növekedés 30%-ért volt felelős egyes becslések szerint. Eközben a kínai vezetés egyre látványosabban terjesztette ki a külpolitikai ambícióit is.

Hol romlott el a történet és mi az alapprobléma amit meg kellene oldani?

Egyfelől a koronavírus után beindult az "onshoring", azaz a feldolgozóipari üzemek hazatelepítése Kínából az USA-ba és Európába. Ez végső soron a kínai exportszektor növekedési kilátásai szempontjából egy rossz hír.

Másfelől az infrastrukturális és ingatlanpiaci beruházásokon alapuló növekedés elérte a korlátait. Az ingatlanpiac válsága rosszul érinti a gazdaság fontos pozíciót elfoglaló ingatlanfejlesztőket, és azt az árnyékbankrendszert, amelyhez jelentős mértékben kötődnek a kínai megtakarítások. Eközben az önkormányzatok és a vállalati szektor adóssága kiemelkedően magas GDP-arányosan, különösen akkor, ha nemzetközi összehasonlításban nézzük azokat.

Végül pedig a helyzetet nagyban nehezíti a kínai vezetés és a Nyugati országok közötti gazdasági, kereskedelmi és külpolitikai konfrontáció. Ez erodálja a befektetői bizalmat és csökkenti a nemzetközi érdeklődést a kínai befektetések iránt.

A témáról több, mélyebb elemzés is született már oldalunk hasábjain:

Nekünk azonban a fenti rövid összefoglaló is elegendő ahhoz, hogy felállítsuk azt a gondolkodási keretrendszert, amelyben értelmezhető annak eldöntése, hogy érdemes-e Kínába befektetni és mikorra lehet azt időzíteni.

Mi az alapprobléma?

• Nem sikerül egyelőre az exportorientált növekedést, fogyasztásvezéreltté alakítani
• Túlzott kapacitások az építőiparban és a feldolgozóiparban
• Magas eladósodottság a vállalati szektorban és az önkormányzatoknál
• Deflációhoz közeli állapot
• Romló viszony a nyugattal (kereskedelmi háború, deglobalizáció, onshoring)

Visszatérve a korábbiakban felvázolt checklisthez, hogy állunk most?

1. Alapprobléma megoldása: Ugyan a kínai vezetés több olyan intézkedést is hozott már, ami a kínai gazdaság stabilizálását hivatott segíteni, azonban még szó sincs arról, hogy már egy ideje trendszerűen javulnak a dolgok, csak még a piac nem vette észre.
2. Bázisépítés és befektetői pesszimizmus: Ne is vesztegessünk rá sok időt, check.
3. Olyan esemény, ami hirtelen átfordítja a befektetők gondolkodását: Egyelőre még nem történt ilyesmi. Azonban július 15-18. között tartja a kínai vezetés a Harmadik Plénumot, ahol az ország legfontosabb politikai és gazdasági vezetői gyűlnek össze. Ha ezen például egy óriási mentőcsomag (bazooka) kerülnek elfogadásra, akkor az egy ilyen esemény lehetne.

Összefoglalva

Egyelőre nem vennénk tartós befektetésnek kínai részvényeket. Van egy jól meghatározott keretrendszerünk és amíg nem sikerült mindhárom pontot kipipálni, addig valószínűleg rajtunk kívül másokat sem győznek meg az események annyira, hogy érdemi pénzeket fektessenek kínai részvénybe. Addig viszont nem is lehet trendszerű emelkedésre számítani.

Természetesen, amikor az Alibaba P/E mutatója 17, az Amazoné pedig 56, akkor lehet azt mondani, hogy annyira olcsó az előbbi, hogy a bizonytalanság ellenére is megéri kockáztatni és majd kialakul az. A helyzet sajnos az, hogy van az a diszkontráta, ami mellett az Alibaba 17-es P/E mellett sem fog olcsónak tűnni. Ilyen magas diszkontrátát például a politikai/gazdaságpolitikai kockázatok tudnak okozni.

Ráadásul ilyen kedvező állampapírkamatok mellett megéri válogatósnak lenni és csak meghatározott feltételek mellett kockáztatni.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ