Az etatizmus 50+ árnyalata

‹ 1 2 3 4 ›

Amint a 4. ábrán is láthattuk, Magyarországon a térségben tartósan legmagasabb az államháztartási centralizáció, ami azt is mutatja, hogy a hatalmon levő politikai erők, színüktől függetlenül, mindig kiemelt fontosságúnak tartják az állam erőforrásai feletti rendelkezést, és céljaikhoz való felhasználását. Mint a politikai ciklusok extrém hazai kilengései mutatják, régen is most is a legfontosabb cél a választók megnyerése, a hatalom megtartása. A rendszerváltás előtti hagyományokból átöröklődött koraszülött, erőn felüli jóléti állam fenntartása az államháztartás kiadásainak a legnagyobb tétele, amely persze sok összetevőből áll.

A pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatások együttesen nézve egészen 2010-ig Magyarországon volt a legmagasabb. 2001 és 2006 között ezek együttes értéke a GDP 24 százalékáról a GDP 28 százalékára emelkedett. Igaz, hogy 2009-ben ez a két tétel együttesen a GDP 29 százalékát tette ki, de nem szabad elfelejteni, hogy ebben az évben a GDP közel 7 százalékkal csökkent, így persze valójában a társadalmi juttatások reálértéke is visszaesett. Ez a reálértékbeli csökkenő tendencia napjainkig tart, amint ennek mértékét már az 5. ábrán érzékeltettük. 2013-ra a pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatások értéke a GDP 26 százalékára mérséklődött. Ez a 3 százalékpont több mint kétszerese az összes államháztartási kiadás csökkenésének ugyanebben az időszakban. Ez azt jelenti, hogy itt is átcsoportosítás ment végbe a kormány által jobban preferált területekre, fokozva a reálérték csökkenés okozta negatív tendenciákat. Napjainkban még így is csak a szintén sok problémával küszködő Szlovénia költ erre a célra a GDP-ből többet az állami forrásokból, mint Magyarország. Igaz, a többi országban gyorsabb a gazdasági növekedés.

A társadalom egésze számára igen fontosak a természetbeni társadalmi juttatások, mint az állami egészségügyi ellátás és az oktatás különböző szintjei. Különösen alapvető ez azon háztartások számára, amelyek jövedelme nem igen engedi meg, hogy ezeket a szolgáltatásokat a magánszolgáltatóknál, Magyarországon vagy külföldön, térítésért vegyék igénybe. A 7. ábra a természetbeni társadalmi jövedelmek alakulását mutatja be a GDP százalékában az 1996 és 2013 közötti hosszabb időszakra.

A 7. ábrán jól érzékelhető, hogy a 2001-2006 közötti időszakban jelentősen megnőtt a magyarországi természetbeni társadalmi juttatások részaránya, miközben nem volt igazán érzékelhető javulás az ellátásban. Pedig ekkor még, főleg napjainkhoz képest, Magyarországon is dinamikusan nőtt a GDP. A növekvő források ellenére feltehetően azért nem volt jellemező a lényegi előrelépés, mivel magukat a nagy elosztási rendszereket valójában nem reformálták meg, és a jobb teljesítmény nemcsak pénz kérdése. Másrészt, ilyen a statisztika, hogy ebben valójában a 2002-ben bekövetkezett jelentős béremelés továbbhúzódó hatása is megjelenik a dinamizmusban, és ez közvetlenül nem jelent érdemi teljesítményjavulást.

A 2010 utáni új kormányzat idején kicsit csökkent e terület GDP-n belüli részaránya. Viszont 2012-ben az egészségügyben dolgozókat érintő jövedelememelés, 2013-ban pedig, ennél is jobban a pedagógus béremelés, a természetbeni társadalmi jövedelmek GDP-hez viszonyított értékének a növekedése irányába hatottak. Ez azt jelenti, hogy a bérköltségeket nem tartalmazó kiadások az itt láthatónál is sokkal jobban csökkentek. És itt is figyelembe kell vennünk, hogy a korábbiaknál kisebb GDP a viszonyítási alap. A 7. ábra ismét segítheti a hosszabb távú tendenciák áttekintését, érzékeltetését is. Megint érdemes összevetni Magyarország és Szlovákia hosszú időszakra vonatkozó trendjének az alakulását. Mint a 7. ábrán láthatjuk, 2013-ra a magyar érték hasonló lett, mint Csehországban és Lengyelországban. Igaz, különösen Lengyelországban, a GDP teljesítmény jobb volt, mint Magyarországon.

A társadalmi jövedelmek másik nagy csoportját a pénzbeni juttatások adják. Ennek talán legfontosabb tételét a nyugdíjak jelentik, de szintén fontosak a gyerekneveléshez és szociális helyzethez kötődő elemei is. A 8. ábra a pénzbeni társadalmi jövedelmek alakulását mutatja be az 1996 és 2013 közötti több mint másfél évtizedre. Amint a 8. ábrán láthatjuk 2001 és 2006 között a pénzbeni társadalmi juttatások értéke, - a természetbenikhez hasonlóan, - dinamikusan emelkedett, viszonylag gyors gazdasági növekedés mellett. 2001-ben a pénzbeni társadalmi jövedelmek nagysága a GDP 13 százaléka alatt volt, 2006-ban viszont már közel 15 százalékot tettek ki. 2010 és 2013 között a pénzbeni társadalmi jövedelmek GDP-hez viszonyított nagysága kismértékben csökkent. Ez azt jelenti, hogy az erre fordított kiadások reálértéke jelentősen alatta maradt a 2001-2006 között megfigyelhetőnek.

• Címkék:
• választás,
• makrogazdaság,
• madár istván,
• vélemény

• Kiadások és bevételek - egyedi pályán mozgunk.
• Mire megy el a pénz?.
• A juttatások alakulása.
• Összegzésként.