Az adórendszerről madártávlatból

1 2 ›

Az egyes adóintézkedésekről számos vita zajlott a bevezetésük idején, és több elemzés is készült, amik általában egy-egy részterületre koncentráltak. Érdemes azonban azt is áttekinteni, hogy összességében hogyan változott az adórendszer az elmúlt néhány év alatt. Az összes adóváltozás együttes értékelése alapos, makromodellre és ökonometriai becslésekre alapozott elemzést igényelne, ami meghaladná a jelen cikk kereteit, azonban ennek hiányában is érdemes megnézni, mintegy madártávlatból, hogy a hozzáférhető makro statisztikák és elemzések alapján milyen változások rajzolódnak ki, és mely területeken lenne érdemes a jövőben megfontolni a jelenlegi szabályozás módosítását.

Az adórendszer legfontosabb funkciói az állam feladatainak ellátásához szükséges források előteremtése és a jövedelmi újraelosztás. Az adók beszedése költségekkel jár. Az adófizetésnek és -beszedésnek vannak közvetlen költségei, például a bevallás kitöltésével eltöltött időnek vagy az adófizetés ellenőrzésének költségei. Ezek a közvetlen költségek annál nagyobbak, minél bonyolultabb az adórendszer. Például több idő kitölteni egy olyan adóbevallást, ahol számos kedvezményt vagy külön adót is figyelembe kell venni, és egy ilyen adófizetés ellenőrzése is költségesebb.

Az adórendszer azonban közvetett költségekkel is jár, mivel az adóteher hatására a gazdasági szereplők megváltoztatják döntéseiket. Az ilyen ösztönzési hatásokból eredő veszteség jelentős lehet. Ha például túl magas a személyi jövedelemadó kulcsa, akkor az emberek elkezdenek kevesebbet dolgozni, mert alacsonyabb a bér hazavihető része. De a magas adókulcs hatására nőhet az adóeltitkolás is. A vállalatok szintjén az adókulcsokra adott válasz lehet az alacsonyabb termelés vagy a beruházás visszafogása. A jó adórendszer a társadalom által preferált újraelosztást és a költségvetési bevételek beszedését a lehető legkisebb adminisztratív és gazdasági költséggel valósítja meg.

"Elmúlt4év" A Portfolio.hu az "Elmúlt4év" sorozatának keretében üzletembereket, egyetemi oktatókat, piaci elemzőket, gazdasági szereplőket kért fel, hogy mondják el, milyennek látták a mögöttünk hagyott kormányzati ciklus négy évét, illetve értékeljék a kilátásainkat. Mindezt műfaji megkötöttség és szorosabb témamegjelölés nélkül. Az írások ezen az oldalon olvashatók.

A gazdasági ösztönzők szerepe nagy hangsúlyt kapott az elmúlt évek során a fejlett országok adórendszereinek átalakításával kapcsolatban. A kitűzött cél, hogy az adóbevételek szükséges szintjét és az újraelosztás kívánt mértékét minél alacsonyabb adókulcs mellett lehessen elérni. Ennek módja az adóalap kiszélesítése, vagyis a jövedelmek és a fogyasztás minél szélesebb körét bevonni az adózásba a kedvezmények csökkentése által. Szélesebb adóalap esetén alacsonyabb adókulcs is elég ahhoz, hogy a szükséges bevételeket biztosítsuk. Ez a szempont az Európai Unión belül még inkább érvényesül, hiszen a közös gazdasági térségen belül könnyebb a termelési tényezők áramlása, így a tagországok egyfajta adóversenyben vannak egymással.

Az adóbevételek szintje és összetétele

Magyarországon az elmúlt évtizedben viszonylag magas volt az adóbevételek GDP-hez mért aránya, elsősorban a régió többi országához viszonyítva, de az európai országok átlagához képest is. Az adóbevételek GDP-arányos szintje 2007-től jelentősen megemelkedett, amit 2009-2011 között csökkenés követett, de ez a trend 2011-től megfordulni látszik, és 2012-ben az adóbevétel/GDP arány megint elérte a 39 százalékot.

2009 óta jelentősen csökkent a jövedelemadók súlya az adóbevételekben, 25-ről 17 százalékra. A vállalkozásoktól a korábbi 6 százalék helyett 2012-ben az adóbevételek mindössze 3 százalékát szedte be a költségvetés, a magánszemélyek jövedelemadójának súlya pedig 19-ről 14 százalékra csökkent. Ez jelentősen elmarad az EU tagok átlagától, ahol a jövedelmadók súlya 30 százalék körül volt minden évben, 24 százalék körül a magánszemélyektől és 7 százalék körül a vállalkozásoktól.

Ezzel szemben a fogyasztási adók, ezen belül az áfa súlya jóval magasabb Magyarországon, mint az EU-ban, és az elmúlt években növekedett is. 2009-ben nagyjából az átlag körül volt a magyar áfa-bevétel súlya (21%), de 2012-re ez ötödével nőtt. Szintén az átlagnál nagyobb bevétel származik a társadalombiztosítási járulékokból, és ez is némi növekedést mutatott az elmúlt években. Ezzel szemben jóval kevesebb bevételt szed be a magyar költségvetés ingatlanadóból, mint az európai átlag. (Megjegyzendő, hogy az OECD-nek csak 21 EU tagország tagja. Nem OECD tagok: Bulgária, Ciprus, Horvátország, Lettország, Litvánia, Málta és Románia. Az EU átlag számításában ezek az országok tehát nem szerepelnek. Ennek oka, hogy az OECD adatsorai 2012 -es adatot is tartalmaznak, míg az EU nyilvánosan hozzáférhető adatai sokszor csak 2011-ig elérhetőek. A minél későbbi összehasonlítható adatok érdekében a cikkben ezért főleg az OECD adataira támaszkodom.)

A kelet-közép-európai országok általában kisebb mértékben támaszkodnak a jövedelemadókra és nagyobb mértékben fogyasztási adókra, mint az európai átlag, de még ezekkel összehasonlítva is kiugróan alacsony Magyarországon a vállalkozásoktól beszedett jövedelemadó, és magas az fogyasztási adók súlya. A TB-járulék súlya viszont alatta marad a többi régióbeli ország átlagának.

• Címkék:
• választás,
• makrogazdaság,
• vélemény,
• adórendszer

Ez a cikk folytatódik

• Karakteres változások.
• Romló adóhatékonyság</b.>