szuperállampapír_saját
Gazdaság

Szuperállampapír babaváró hitelből – miért lehet ezt?

Természetes arbitrázs vagy szabályozói hiba? Ügyeskedés vagy az állami szándékoknak megfelelő ösztönzés? Ilyen kérdések merülhetnek fel azokban, akik az elmúlt időszak pénzügyi híreit figyelték. A megtakarítási és hitelkondíciók közötti ellentmondás elsődleges oka a jegybanki politika, az anomáliák pedig a célok elérésének költségeinek tekinthetők. Nézzük mindezt kicsit érthetőbben!

Három hír az elmúlt napokból:: 

A fenti jelenségre van egy egyszerű és egy komplexebb magyarázat. Az egyszerű így hangzik:

nincs semmi meglepő abban, hogy a magas elérhető kamatbevételeket olcsó források bevonásával próbálják elérni az erre lehetőséget kapók.

A komplexebb magyarázat kicsit jobban megvilágítja, miért is állhatott elő ilyen helyzet.

Egy kamat nem kamat

Látszólag messziről indítunk, de gyorsak leszünk. A válság előtt a világ jegybankjai úgy működtek, hogy meghatároztak egy irányadó kamatot. Emögött jellemzően egy korlátlanul hozzáférhető, kockázatmentes, rövid lejáratú eszköz (betét vagy hitel) állt. A piac pedig ehhez képest árazta az összes többi, különböző kockázatú és lejáratú eszközt.

A válsággal ez a gyakorlat megváltozott. A jegybankok azt tapasztalták, hogy az új környezetben a piaci árazások tökéletlenek, a bankok kockázatkerülő magatartása drágította a hiteleket, a monetáris politika hagyományos eszközeivel nem lehet a kondíciókra a korábban megszokott hatékonysággal hatni. Ezzel eljött a nem-konvencionális eszközök korszaka. Lefulladt a vállalati hitelezés? Funding for lending programon keresztül olcsó forrásokkal kell ellátni a beruházni kívánó kkv-ket. Nem akarnak csökkenni a hosszabb lejáratú eszközök kamatai? Állampapírt vagy egyéb értékpapírokat kell vásárolni, kereslet támasztásával lenyomva a hozamokat.

Az új eszközökkel párhuzamosan felmerült az igény, hogy ne csak egyszerűen hibákra hivatkozva korrigálgassuk a piaci árazásokat, hanem sokkal direktebben és célzottabban mondjuk meg egy-egy szegmensnek, hogy milyen hitel- és megtakarítási lehetőségei vannak, így szolgálva a gazdaságpolitika távlati céljait. Ebben a törekvésben Magyarország megy el a legmesszebbre. A teljesség igénye nélkül: ilyen motivációk mellett születettek a kkv-kat támogató hitelprogramok, kötvényprogramok, kamattámogatott lakossági hiteltermékek vagy éppen a MÁP+. Ezek egy része ugyan nem jegybanki hatáskörben, de mindannyiszor erős MNB-támogatás mellett valósult meg.

Addig, amíg a jegybankok a piacra bízták, hogy egy általános kamatszint mellett hogyan árazza a termékeket, addig az arbitrázs lehetőségek minimálisak voltak. Ennek lett vége, amikor a célok és jegybanki eszközök felszaporodtak. Az „ahány eszköz, annyi cél” gazdaságpolitikai elve alapján már nem lehet egyszerre egyetlen kamattal ösztönözni a kisvállalatokat beruházásra, a háztartásokat megtakarításra, a családokat gyerekvállalásra stb., mert ezek az eszközök pont attól ösztönzők, hogy az árazásuk eltér a piacitól.

Így érkeztünk el ahhoz a ponthoz (sporthoz), amikor lombardhitelből vagy babaváró hitelből érdemes lehet hosszú lejáratú (amúgy de facto rövid futamidejű) magyar állampapírt vásárolni. Felesleges botorság lenne hibáztatni azokat, akik kihasználják a lehetőséget. A piac többek között éppen azért működik jól, mert a haszonkereső emberi természet rombolja az arbitrázsokat. Már persze akkor, ha a piac áraz. Ha az állam, akkor nem.

Megéri?

A fenti fejtegetésnek nem az a végső következtetése, hogy valamit nagyon rosszul csinál a gazdaságpolitika. A többes kamatrendszer működtetését érdemes úgy értékelni, hogy szembe állítjuk több gazdaságpolitikai cél elérésének hasznát annak költségével. Ennek elvégzése meghaladja egy ilyen írás kereteit, de néhány fogódzót érdemes rögzíteni.

A költségek alapvetően abból származnak, hogy

  • az eltérítés pénzbe kerül (kamattámogatás stb.),
  • az ösztönzésre szánt pénz nem tökéletesen hasznosul (ld. a rosszul célzottság általános problémája), illetve
  • a többes kamatrendszer arbitrázs lehetőségei további hatékonyságvesztést okoznak.

Ezekkel szemben állnak azok a társadalmi hasznok, amelyeket a gazdaságpolitika az államadósság devizaarányának csökkentésén, lakossági részarányának növelésén, a lakásárak fékezésén, a magasabb gyerekszámon stb. stb. keresztül remél megnyerni. Valamit valamiért.

A nagyobb igények azonban több állami feladatot tesznek szükségessé, különösen a szabályozói területen. Az arbitrázs lehetőségek egy részét (mint láttuk) sikerült lezárni, másik részét nem is feltétlenül akarja a kormány. Például a valódi gyerekvállalási szándékkal rendelkező párok szabad felhasználású hitele kapcsán nehéz lenne érvelni a MÁP+ vásárlás ellen, még akkor is, ha ezzel tulajdonképpen további támogatásokat kap a család.

gazdag_vezteo_ugyvezeto_shutter-20190416
ljubljana_szlovenia_var
járvány koronavírus brazília
görög santorini getty stock
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. június 11.
Tudatos felkészülés a generációváltásra
2020. június 25.
Járműipar: Korszakváltás a beszállítóknál koronavírus idején
2020. szeptember 3.
Financial and Corporate IT 2020
2020. szeptember 9.
Sustainable World 2020
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu
Online előadás
Miért előnyös trendkövető kereskedővé válni, hogyan azonosítod a piaci irányokat?
Online előadás
Egyszerű, kézzel fogható praktikák, termékek az olajár meglovaglásához.
brazilia_riodejaneiro