A cégeknek mínusz idő alatt kell megoldást találni az ETS-kihívásokra

A karbonvámra (Carbon Border Adjustment Mechanism - CBAM) vonatkozó átmeneti időszak 2023. október 1-jével indul. A rendelet hatálya alá a nagy kibocsátók - cement-, alumínium-, műtrágya- és acélgyártók - tartoznak, illetve olyan energiacégek, mint amilyen hazánkban például az MVM. Az érintett vállalatoknak jó pár éve már egy EU-s rendszerben kell megfelelniük, ami egyre jelentősebb költséget jelent számukra. Ezeket a költségeket pedig valamilyen módon továbbhárítják a felhasználóikra, vásárlóikra, közvetve tehát mi is megfizetjük a kvótaárat.

Az árfolyammozgást különböző faktorok befolyásolják. Nagyjából 10 évvel ezelőtt 3-4 eurót kellett fizetni 1 tonna szén-dioxid kibocsátásáért, idén viszont már olyan is előfordult, hogy 100 euróba került. “Ezek a változások a cégeket is motiválják az újabb technológiák bevezetésére, amennyiben lehetőségük nyílik rá” – hangsúlyozta előadásában Papp Bernadett.

Mivel az emissziós piacot egy európai uniós direktívával hozták létre a Kiotói Egyezmény aláírása és ratifikációja után, akár az EU emisszió-kereskedelmi piacát, akár a kapcsolódó piacokat érintő EU-s döntés születik, biztosan hatással lesz a kvóta árfolyamára.

Az árfolyammozgásban a nagy kibocsátók üzletmenetét érintő tényezők is jelentős szereppel bírnak (pl. a gázár emelkedése), hiszen a kvótát nekik kell megvásárolniuk.

Elég az augusztusi eseményekre visszatekinteni, amikor ausztrál LNG munkások néhány terminálnál sztrájkkal fenyegettek, hirtelen nemzetközi szinten megemelkedett a gáz ára, hiszen ezek a terminálok biztosítják a világ ellátásának körülbelül 10%-át. Egy helyi lokális maximum alakult ki az emissziós kvóták árfolyamában is, hiszen azt feltételezték, ha nem fog rendelkezésre állni elegendő mennyiségű gáz, akkor több szenet, lignitet kell égetni.

Az elmúlt években a piacon megfigyelhető volt egyfajta szezonalitás: áprilisban eddig szinte mindig emelkedett az árfolyam, amely azzal indokolható, hogy akkor van a megfelelési határidő, tehát a cégeknek akkor kell leadniuk a kvótájukat az előző évi kibocsátásoknak megfelelően. (Ebben az évben kivételesen az árfolyam majdnem 5%-kal csökkent.)

Eddig úgy gondoltuk, hogy aranyszabály, hogy augusztusban növekszik az árfolyam, mivel ekkor a szabályozás alapján a napi aukciós mennyiségek a felére csökkennek, de az idei augusztus ebből a szempontból is kivételt képezett. Nagyon érdekes lesz majd megfigyelni, az idei a tél hogyan alakul, illetve mennyi keresletet mutatnak majd a piacon ezek a cégek

– tette hozzá Papp Bernadett. 

Árfelhajtó ETS változások 2024-től

Az elmúlt hónapokban tapasztalható szezonális események elmaradásának hátterében olyan tényezők állnak, amelyek árfelhajtó hatással lehetnek az emissziós kvóta esetében. Egy Cup&trade rendszerről van szó, a cup, azaz a sapka pedig dinamikusan csökken majd az elkövetkezendő időszakban. 2013-2020 között csupán 1,74%-kal csökkent, jövő évtől viszont már 4,3%, utána pedig 4,4% lesz ez a csökkenés. Mindez azt jelenti, hogy egyre kevesebb egység lesz elérhető a cégek számára, tehát rá lesznek kényszerítve, hogy zöldítsenek. “A másik megoldás természetesen az, hogy az aktivitásukat, a termelésüket csökkentik.”

Egy új intézkedés az Európai Bizottság részéről az úgynevezett a Rebasing (a sapka csökkentése), amely abban fog megnyilvánulni, hogy ezt a sapkát nem csak a lineáris redukciós tényezővel (LRF), hanem plusz egy fix összeggel csökkentik jövő évben 90 millió, 2026-tól pedig 27 millió egység​gel. A szűkülő sapka miatt további dinamizmusra van szükség ahhoz, hogy a cégek zöldítsenek és kevesebbet bocsássanak ki.

A következő lépés az ún. piac stabilitási tartalék (Market Stability Reserve - MSR), amely arra szolgál, hogy azokat az egységekeket, amelyekre a piacnak nincs szüksége, kivonja, ennyivel csökken majd az aukciózandó mennyiség. A korábbi szabályozás a piaci stabilitási tartalék csupán a többlet 12%-át vonta volna el, azonban az új szabályozás alapján, ha többlet van a piacon, annak 24%-a a piaci stabilitási tartalékba kerül, és nem kerül aukciózásra a tagállamok által. Szintén új elem, hogy a rendszerbe újabb szektorok kerülnek bevezetésre, az egyik ilyen a hajózás, de az égetőművek kapcsán is felmerült már a lehetőség.

Mindent egybevetve az látható, hogy nagyon sok mindenre kell figyelni annak érdekében, hogy meg lehessen határozni, hogy az adott vállalat hogyan alakítsa ki a megfelelési stratégiáját

– mondta el a Pact Capital AG szakértője.

Az ETS 2-vel, amely révén egy új árstabilitási mechanizmus is bevezetésre kerül a tervek szerint, külön rendszer jönne létre, a távlati terv azonban, hogy a gyakorlatilag 2005 óta működő ETS 1-et és az ETS 2-t összekapcsolják, tovább növelve a kvóták iránti keresletet.

A kvóta ára nem csak felfelé mozoghat, vannak olyan tényezők is, amelyek lenyomják az árfolyamot. Annak érdekében, hogy minél gyorsabban megtörténjen a megújuló energiára való átállás, az EU meghirdette a REPowerEU programot, amely finanszírozásához igénybe veszi az ETS rendszert is.

A nemrég bevezetett hazai szén-dioxid kvóta adó kapcsán a szakértő elmondta, hogy a visszamenőleg hatályos hazai vészhelyzeti intézkedés viszonylag meglepetésként érte az általuk megkérdezett cégeket.

A szén-dioxid kvóta adó 40 eurót jelent tonna szén-dioxidonként, amelyet minden olyan létesítménynek meg kell fizetnie, amely az elmúlt évben az előző 3 év átlag kibocsátásának 50%-ával egyenlő, vagy annál nagyobb ingyenes kiosztásban részesül.

Ez elsősorban nagy ipari létesítményeket fog érinteni, illetve egy tranzakciós díjat is meg kell fizetni, amennyiben az ingyenesen kiosztott egységekkel bármilyen tranzakciót kezdeményeznek, arra 10%-os tranzakciós díj vonatkozik.

Zöld cunami az ellátási láncban - Nagy nyomás alatt kell most jól dönteni

A Covid rámutatott az ellátási láncok sérülékenységére, amelyek újragondolása tulajdonképpen elmaradt, működésük azonban egyre inkább előtérbe kerül, főleg, amikor Scope 1, 2, 3-ról, illetve a Scope 3 mindkét oldaláról (felhasználás/előállítás során okozott kibocsátás) van szó. A láncok átalakulásáról, rövidítéséről és a zöldítésben való szerepükről Huszár András, társalapító/igazgató, Green Policy Center kérdezte a konferencia egyik délutáni panelbeszélgetésének résztvevőit.

A széndioxid-kibocsátás csökkentése révén a környezetvédelem és a gazdasági gondolkodásmód összekapcsolódik. “A szabályozások idővel egyre több vállalatra vonatkoznak majd, és ez a kérdéskör a kisebb cégek működését várhatóan még élesebben fogja érinteni” – mondta el a konferencián Krázli Zoltán, Szektormenedzsment igazgató, GS1 Magyarország Nonprofit Zrt. 

A vállalatoknak vannak elképzeléseik arról, hogyan lehetne rövidíteni a láncokat, amely viszont óriási beruházást jelentene.

A gyárak vagy egy teljes gyártósor áttelepítése, az új beszerzési csatornák kialakítása egy hosszabb és jelentős változásokat igénylő folyamat.

Sok gyakorlati változás egyelőre nem történt, valamennyire diverzifikálják a beszerzési útvonalakat, esetleg megpróbálnak több beszerzési helyről hozzájutni az alapanyagokhoz, félkész és kész termékhez a kereskedők, gyártók. “A fenntarthatósági célok elérése érdekében szerintem nagyon fontos az együttműködés, ehhez pedig bizalomra van szükség a szállító és a vevő között.”

Az uniós karbonvám bevezetése komoly aggodalmat okozott, egyrészt nagyon későn derült ki a konkrét szabályozás, hogy mit és hogyan kell mérni, másrészt az adatgyűjtés további kérdéseket vet fel. Ha valaki acél alapanyagot vagy terméket importál Kínából, akkor hogyan tudja meggyőzni a világ másik felén élő partnerét a vonatkozó adatok jelentőségéről? “Ez egy nagy feladat, dedikált kollégákra és megfelelő informatikai megoldások használatára van szükség hozzá. Ha a vállalatok nem teljesítik az előírásokat, akkor pedig érkezik a szankció a hatóságok részéről” – emelte ki Papp Bernadett, szenior piaci elemző, Pact Capital AG.

A vevő és beszállító között, illetve a cégek és szabályozók között is egyfajta bizalomjáték alakul az adatgyűjtés vonatkozásában.

“Mivel az adatok egy része becslésen vagy származtatott mérőszámokon alapulnak, kérdés, hogy, azok mennyire fedik a valós értékeket. A vállalatok jellemzően nem rendelkeznek akkora kapacitással, hogy minden apróságot mérjenek. Egyelőre mindenki abban bízik, hogy az adatokat megfelelően fogják használni és mindez oda vezet, ami a szabályozás célja” – hangsúlyozta Fertetics Mandy, ügyvezető, fenntarthatósági vezető, Alternate Consulting, MVÜK. “Arra is időt kell szánni, megnézni, hogy például az adott termék alapanyaga helyettesíthető-e, lehet-e máshol szállítani, megvalósulhat-e több recycling” – tette hozzá.

Képek: Portfolio