Minimálbér-emelés: nagy pofont adott az Európai Unió Bírósága

Az Európai Unió Bírósága (EUB) keddi ítéletében részben érvénytelenítette az uniós minimálbér-irányelv két kulcsfontosságú rendelkezését, kimondva,

hogy az EU túllépte hatáskörét, amikor a tagállamok bérszabályozását közvetlenül befolyásoló előírásokat vezetett be.

Az EU 2022/2041-es, megfelelő minimálbérekről szóló irányelvének célja, hogy minden tagállamban biztosítsa a tisztességes megélhetést nyújtó, méltányos minimálbért, valamint erősítse a kollektív szerződések lefedettségét és a társadalmi kohéziót.

Az irányelv nem vezet be egységes uniós minimálbért, és nem kötelezi azokat az országokat új törvényekre, ahol a bérek túlnyomórészt kollektív megállapodások útján jönnek létre.

Ugyanakkor előírja, hogy a tagállamok objektív és átlátható kritériumok alapján határozzák meg és rendszeresen frissítsék a minimálbéreket, valamint hozzanak intézkedéseket az alacsony bérvédettségű munkavállalók helyzetének javítására.

A mostani EUB-döntés szerint a minimálbérek megállapítására és frissítésére vonatkozó uniós kritériumok, valamint az automatikus indexáláshoz kötött bérek csökkentésének tiltása közvetlen beavatkozást jelent a bérszabályozásba – ez pedig továbbra is tagállami hatáskör.

A pert Dánia indította a 2022-ben minősített többséggel elfogadott irányelv ellen, és az ECJ részben helyt adott a keresetnek. A bíróság ugyanakkor fenntartotta az irányelv többi részét, köztük azt a kötelezettséget, hogy a tagállamok törekedjenek a magas kollektív szerződéses lefedettségre, amelyet a bírák nem tekintettek a szakszervezeti autonómia megsértésének, mivel az nem írja elő a szakszervezeti tagság bővítését.

A döntés nemcsak Dániában, de még Németországban is problémákat okozott. A németek esetében az azt jelentette, hogy továbbra is be kell nyújtania cselekvési tervet a kollektív szerződéses lefedettség növelésére, mivel jelenleg 80 százalék alatt van – nagyjából 50 százalékon áll.

A munkajogi szakértők szerint ez a tendencia két évtizede tartó, súlyos visszaesést jelent, amelyet a német jogalkotásnak mindenképpen kezelnie kell, akár uniós irányelv nélkül is.

Magyarországon a fő kihívást az jelentette, hogy a kormány ugyan tárgyal a munkáltatók és a munkavállalók érdekképviseleteivel, de az állam nem avatkozik be közvetlen érintettként a döntésbe.

Így pedig az uniós direktíva által támasztott minimálbéremelési-módszertani szabályokat sem alkalmaz, közben az ítélet értelmében a cselekvésiterv-kidolgozás ettől még továbbra is jogos EU-s elvárás maradt.

A mostani ítélet ugyanakkor nem érinti közvetlenül a német vagy a magyar minimálbér szintjét, de az kérdéses, hogy a nemzeti törvényeket módosítani kell-e az EU-szabályokhoz igazítva, mivel az irányelv referenciaértékként előírja a mediánbér 60 százalékának vizsgálatát a méltányosság meghatározása érdekében.

A bírósági döntésnek itt lehet jelentősége, mivel egyensúlyt teremtett a tagállami bérszuverenitás és az uniós irányelv célja között: megtiltotta a túlzott uniós beavatkozást a bérszabályokba, de fenntartotta a kollektív tárgyalások ösztönzését szolgáló rendelkezéseket.

A lépés precedenst teremthet más szociális-politikai területeken is, ahol vitás kérdés, milyen mélységig avatkozhat be az EU a tagállami rendszerekbe.

Címlapkép forrása: EU