Látszólagos győzelem, rejtett veszteségek – a transzatlanti paktum mérlege

Amikor még júliusban beszéltünk, azt mondta, hogy az Európai Unió szempontjából nyerő stratégia lenne, ha vámmentességet ajánlana fel az amerikaiaknak – ez végül meg is történt. A 10 százalékos általános vámszintnél magasabb, de a Liberation Dayen bejelentett 20 százalékos teher helyett csak 15 százalékos vámplafon vonatkozik az európai exportra. Az Európai Bizottság most jó vagy rossz üzletet kötött?

Ha azt nézzük, hogy milyen alternatívák álltak rendelkezésre, akkor azt kell mondanom:

valószínűleg a lehető legjobbat sikerült kihozni a helyzetből.

Az, hogy 15 százalékos általános vámtétel lesz a legtöbb uniós termékre, miközben az amerikai ipari termékek nulla vámmal érkeznek Európába, első ránézésre egyensúlytalan. De ha az EU elutasítja ezt a megállapodást, akkor sokkal rosszabb forgatókönyv valósul meg: maradnak a 30 százalékos vagy annál is magasabb vámok, és könnyen egy vámháborúba sodródhattunk volna.

Ennek kimenetelét Kína példája is mutatja: hiába próbálkozott Washingtonnal szemben vámokkal, végül nem tudott kedvező eredményt kicsikarni.

Európában ráadásul nemcsak a gazdasági, hanem a biztonságpolitikai dimenziót is látni kell. Az EU és az Egyesült Államok közötti katonai együttműködés, különösen Ukrajna támogatása szempontjából is fontos volt, hogy ne fajuljon vámháborúvá a helyzet. Ha az EU konfrontatívabb stratégiát választ, annak az is lehetett volna a következménye, hogy Washington visszavonja katonai jelenlétét Európából, vagy megszünteti Ukrajna támogatását. Ezt a kockázatot is mérlegelnie kellett az EU vezetésének, amikor elfogadta a megállapodást.

Továbbá Donald Trump elnök és kormánya megingathatatlanul hisz abban – minden közgazdasági elmélet és tapasztalat ellenére –, hogy a vámok jót tesznek az amerikai gazdaságnak és költségvetésnek. Az ő habitusa ráadásul nem kompromisszumkereső: egy konfrontáció könnyen eldurvult volna, amiből mindkét fél vesztesen kerül ki, és Európa is többet vesztett volna, mint a megállapodással. Ehhez képest ez egy elfogadható, kezelhető megállapodás, amely nem rendíti meg súlyosan az európai gazdaságot.

Érdekes kettősség, hogy az európai elemzések egy jelentős része gyenge megállapodásnak tartja az egyezséget, míg az Egyesült Államokban sok elemzőház és neves közgazdász szerint az inkább az amerikaiak számára előnytelen, hiszen az EU olcsóbban juthat amerikai ipari termékekhez, nyersanyagokhoz. Melyik értékelés közelebb az igazsághoz?

Mindkettőben van igazság. Ha a félkész termékeket és nyersanyagokat nézzük, Európa valóban jobban járt: vámmentesen importálhat például amerikai félvezetőket vagy bizonyos alapanyagokat. Az amerikai ipar, például az autógyártók viszont komoly hátrányba kerülnek, hiszen az általános 15 százalékos vámteher mellett még számukra továbbra is 50 százalékos vám terheli az acél- és alumíniumimportot. Valószínű, hogy a fémeknél kvótamegállapodás jön majd, amely a meghatározott mennyiségig alacsonyabb terhet jelent, de jelenleg az 50 százalék van érvényben.

Ez azt jelenti, hogy az amerikai gyártók drágábban jutnak nyersanyaghoz és egyéb importált alkatrészekhez, ami rontja a versenyképességüket. Az európai gyártók ugyan a késztermékeket illetően erősebb versennyel néznek szembe, hiszen ezek is vámmentesen jöhetnek be, de a gyártási költségoldalon egyértelműen előnyhöz jutottak.

Ezért látjuk, hogy Európában inkább gyenge alkut emlegetnek, míg Amerikában sokan úgy érzik, hogy a saját iparuk került hátrányba.

Az amerikai termékek az európai piacokról elsősorban eddig sem a vámok miatt hiányoztak, hanem azért, mert sokszor nem felelnek meg az uniós előírásoknak. Nemrég Elon Musk vezérigazgató beszélt arról, hogy a Teslának is jelentős költség az autók európai piacra való adaptálása. Várható, hogy a vámmentesség miatt több amerikai termék jelenik meg az EU-ban?

Én nem várok áttörést. A Tesla példája jól mutatja, mennyire költséges az amerikai cégeknek, hogy megfeleljenek az uniós szabályoknak. És nem csak erről van szó: a fogyasztói preferenciák is nagyon eltérnek. Az Egyesült Államokban a nagyméretű autókat kedvelik, Európában viszont sokkal nagyobb a kereslet a kisautók iránt. Emiatt az amerikai gyártási struktúra eleve nem illeszkedik jól az európai piacra.

Tehát attól, hogy vámmentesen jönnek a pickupok, az európai vásárlók nem fognak tömegével amerikai modelleket venni. Ezért az európai autóipar számára ugyan okoz némi hátrányt a megállapodás, de az korlátozott mértékű. Sokkal nagyobb a nyereség az olcsóbb félkész termékek és nyersanyagok terén, ami viszont egyértelműen az európai gyártókat segíti.

Mennyire lehet brüsszeli vágyvezérelt gondolkodás, hogy Maros Sefcovic kereskedelmi biztos a megállapodás részleteinek ismertetésekor arról beszélt: a 15 százalékos vámplafon akár alacsonyabb tényleges vámtételeket is eredményezhet bizonyos termékköröknél?

Ez nem teljesen illúzió. Az amerikai cégek közvetlenül érzik a vámok hátrányait, ezért nagyon aktívan lobbiznak Washingtonban. Például a félvezetők esetében is elképzelhető, hogy ténylegesen alacsonyabb lesz a vámtétel a 15 százaléknál. Nem az amerikai kormány önszántából, hanem a vállalatok nyomására. Szerintem egy-két ágazatban valóban enyhülést láthatunk majd.

Milyen inflációs hatása lehet az egyezségnek az Egyesült Államokban és az EU-ban?

Az Egyesült Államokban az elmúlt hónapokban nagyon változékony és kiszámíthatatlan volt a környezet, a vállalatok nem reagáltak azonnal, inkább kivártak, optimalizáltak. Most kiszámíthatóbb keretek jönnek létre, legalábbis amíg a megállapodás érvényben van. Várakozásom szerint az árképzésben ennek hatására a költségek megoszlanak majd az európai exportőrök, az amerikai importőrök és végső soron az amerikai fogyasztók között. Inflációs hatás lesz, de mérsékelt. Az USA-ban ráadásul az import aránya eleve nem túl magas, de az importtermékek áremelkedése érzékelhető lesz.

Az inflációs bizonytalanság is hozzájárul ahhoz, hogy a Federal Reserve nagyon óvatos a kamatcsökkentésekkel: nem akarják, hogy az infláció újra meglóduljon.

Európában lehetnek dezinflációs hatások az olcsóbb import, vagy az itt ragadó, eredetileg exportra gyártott termékek beragadása miatt?

Itt inkább minimális hatást várok, részben mert az amerikai termékekre vonatkozó vámok alacsonyak voltak. Ha valami, akkor a gazdaság esetleges lassulása csökkentheti az inflációt. Bizonyos modellek szerint az európai növekedés rövid távon 0,1–0,3 százalékponttal mérséklődhet a vámintézkedések és a lassuló amerikai gazdaság következményeként, és ez közvetve az inflációt is enyhítheti.

Az amerikai vámemelés kismértékben visszafoghatja az európai gyártók Amerikába irányuló kivitelét, és ezáltal a termelésüket is, de ezt részben ellensúlyozza, hogy az Amerikából érkező félkész termékek és nyersanyagok vámja az EU-ban nullára csökkent. Így az export némileg visszaeshet az Egyesült Államok felé, de nem drámai mértékben.

Eközben az EU új kereskedelmi megállapodásokkal – Indiával, a Mercosurral, más délkelet-ázsiai országokkal – igyekszik bővíteni a piacait. Ezek nem helyettesítik teljesen az amerikai kapcsolatot, de segíthetnek a termelőknek.

Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen a hétvégén megjelent véleménycikkében megvédte a megállapodást, de ő is úgy fogalmazott: ez csak a körülményekhez képest a legjobb üzlet. A szöveg végén utalt arra is, hogy az EU igazából időt nyer, és közben új piacokat keres. Egyetért ezzel?

Az EU korábban is a diverzifikációra építette a stratégiáját, és ez helyes irány. Most fel is gyorsítják ezeket a tárgyalásokat, mert a Trump-féle kurzussal szemben megrendült a bizalom. Az egyezségben szereplő EU-s vállalások – például 600 milliárd dollárnyi befektetés az Egyesült Államokban vagy 750 milliárd dollárnyi energiavásárlás 2028-ig – viszont komoly kérdéseket vetnek fel. Az EU-nak intézményként nincs ráhatása ezekre, hiszen magáncégek döntenek.

A Bruegel Intézetben dolgozó energiapiaci kollégáim számításai szerint egyszerűen lehetetlen, hogy az EU 2028-ig ekkora többletet vásároljon. A nagy kérdés, hogyan reagál majd az amerikai vezetés, amikor kiderül, hogy ezek a vállalások nem teljesültek. Ha ez még Trump elnöki ideje alatt nyilvánvalóvá válik, akkor könnyen lehet, hogy újabb vámháborút indít, viszont egy új amerikai vezetés akár hagyhatja, hogy feledésbe merüljenek ezek a tételek. Ezért is van egyfajta „időnyerés” jellege ennek az egyezségnek.

Mennyire nyugodhatnak meg a piaci szereplők, hogy a bizonytalanság elmúlt? Trump már most belengetett újabb vámokat, például a digitális szolgáltatási adók miatt.

Egyáltalán nem nyugodhatnak meg.

Trump politikája hihetetlenül kiszámíthatatlan. Valóban benne van a pakliban, hogy pár hónap múlva, valamelyik európai szabályozás miatt, egyszerűen felrúgja az egyezséget és újrakezdi a vámháborút. Sajnos az amerikai vezetés jelenleg ilyen: teljesen megjósolhatatlan, meddig marad érvényben a mostani megállapodás.

Címlapkép forrása: Portfolio

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.