Ötletből piacképes termékek: a gazdaságfejlesztést szolgálják a vállalati partnerségek a győri Széchenyi Egyetemen

Az egyetemi megújulás célja az volt, hogy a felsőoktatási intézmények ne csupán tudást hozzanak létre, hanem azt üzletileg is értékesíthető formában hasznosítsák. Hogyan indult el ez a folyamat a Széchenyi István Egyetemen, és milyen új szervezeti megoldásokra volt szükség ahhoz, hogy az akadémiai világ és a piac valóban összekapcsolódjon?

Dósa Gábor: Az egyetemi megújulás első hullámában az egyetemünk az elsők között vállalta, hogy akár mások számára is követhető modellt alakít ki, amelyben a felsőoktatási intézmények jobban tudnak alkalmazkodni a 21. század követelményeihez. A komplex gazdasági és társadalmi kihívásokra válaszként intézményünk a Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ koordinációjában kompetenciaközpontokat hozott létre. Ezek olyan szakmai műhelyek, amelyek a stratégiai gondolkodást, a gyakorlatias szemléletet és a valós ipari partnerségeket helyezik működésük középpontjába.

Korábban is sokan törekedtek win-win együttműködésekre, de a gyakorlatban az egyetemek jellemzően kutattak, a vállalatok pedig fejlesztettek, a két világ ritkán kapcsolódott össze igazán. Ezen akartunk változtatni. A cél egy olyan új szervezeti modell létrehozása volt, amely képes hidat képezni az akadémiai és a piaci szereplők között.

Az egyetemek működése sok szempontból eltér a piaci logikától. Hogyan lehet a két működési szemléletet összehangolni? Miért tartották fontosnak, hogy egy külön gazdasági társaságot is létrehozzanak és milyen szerepet játszik ez az egyetem innovációs ökoszisztémájában?

D.G.: Ha egy egyetem valóban érvényesülni akar a versenyszférában, elkerülhetetlen, hogy bizonyos szempontból piaci szereplőként is működjön – ezt a környezet gyakorlatilag ki is kényszeríti. Ugyanakkor a felsőoktatás természetéből fakadóan soha nem fog teljesen úgy működni, mint egy vállalat. Az Uni Inno Kft.-t a Széchenyi István Egyetem 2018 végén hozta létre, amelynek egyben 100 százalékos tulajdonosa is volt.

A társaság feladata, hogy az egyetemen születő fejlesztési eredményeket piaci alapon hasznosítsa.

A jelenlegi működési modell kialakítását hosszú, többéves építkezés előzte meg. Lépésről lépésre, a gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján formáltunk egy olyan struktúrát, amely végül indokolttá tette a társaság zártkörűen működő részvénytársasággá alakítását. Az Uni Inno ma már profitorientált és nyereséges vállalkozásként működik: a tavalyi adózott eredménye 520 millió forint volt – ebben pedig kiemelt szerepe van a Digitális Fejlesztési Központnak, amely több más egyetemi egység mellett a működést valódi szakmai tartalommal tölti meg.

A saját kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) kapacitás kiépítése a cégek számára jellemzően költséges és kockázatos, miközben a tevékenység megtérülése nehezen kiszámítható. Miért éri meg inkább az egyetemmel együttműködniük?

Drotár István: A nagyvállalati partnereinknek pont emiatt nincs szükségük saját KFI-háttér létrehozására, mivel a science parkokon – vagyis az egyetem és az ipar együttműködését támogató innovációs központokon – keresztül üzleti értelemben véve beszállítóként tudunk számukra piacképes fejlesztéseket biztosítani. Központunk ebben tud támogatást nyújtani: kipróbáljuk és

pilot projektekkel igazoljuk az ötleteket, megvizsgáljuk a releváns esettanulmányokat, és szakmai alapon döntünk arról, hogy egy fejlesztés valóban életképes-e. 

A vállalatok számára ez azt jelenti, hogy csökkenthetik a kockázataikat, miközben gyorsabban és hatékonyabban tudnak az innovációk piacképes termékké válni. Ilyen együttműködéseket építettünk többek között az Audi Hungariával, a Bosch-sal, a Telekommal, a Huawei-jel, valamint – az utóbbi idők eredményeként – a Waberer’s-szel és a 4iG Űr és Védelmi Zrt.-vel.

A központ működésében egyszerre van jelen a kutatás-fejlesztés, az ipari igények kiszolgálása és a hallgatói tudás hasznosítása. Milyen konkrét fejlesztések mutatják meg leginkább, hogyan kapcsolódnak össze az egyetemi kompetenciák a piaci igényekkel?

D.I.: Digitális Fejlesztési Központként szinte bárhol szerepünk lehet, kommunikációs és szoftveres megoldásokra minden ágazatban szükség van. Jelen vagyunk a precíziós agráriumban, az egészség- és a sporttechnológiában, valamint a klasszikus távközlés, a szoftver- és hardverfejlesztés, illetve az infokommunikáció területén.

Kiemelném az 5G-s dróntechnológia fejlesztését, amelyben a piaci igények és az egyetemi kompetenciák ideálisan találkoztak. Az ABZ Innovation Kft. által létrehozott permeteződrón – amely fejlesztésébe szakembereink is bekapcsolódtak – ma már nemcsak Európában, hanem világszinten is versenyképes: 23 országban, több mint 210 ügyfél használja. Az EV.analytica startup innovatív elektromos autótöltési applikációja szintén a központ közreműködésével jött létre, és már a nemzetközi színtéren is bemutatkozhatott. Ebben a vállalkozásban az egyetem résztulajdonos, a cégalapítók közül pedig ketten korábbi hallgatóink.

Jelenleg is több egészségtechnológiai fejlesztésünk fut. Az egyik lehetővé teszi, hogy a betegek otthon végezzék el a rehabilitációs gyakorlataikat, miközben a mesterségesintelligencia-alapú szoftver valós időben elemzi a mozdulatok pontosságát, és az eredményekről részletes jelentést küld az orvosnak.

Egy másik egészségtechnológiai projektünkben egy hardver- és szoftvermegoldást integráló multimédiás streamboxot fejlesztettünk. A rendszer képes bármilyen, akár régebbi vagy újabb műtéti eszköz jeleit összegyűjteni, majd nagy sávszélesség és alacsony késleltetés mellett továbbítani. Ezáltal

a műtétek nem csupán a jelenlévő néhány orvostanhallgató számára követhetők, hanem világszerte bárhonnan elérhetők.

A megoldás nemcsak vizuális közvetítést biztosít, hanem kiegészítő adatokat is társít a műtéti eszközök aktuális állapotáról és paramétereiről, így komplexebb képet ad a tanulás és az oktatás támogatásához.

Részlegesen exitált az ABZ Innovation Kft.-vel közös projekt zárásakor az Uni Inno Zrt. Ez mennyire volt tudatos döntés, várható, hogy a jövőben is hasonló, már-már kockázati tőkebefektetői modellt követnek az egyetemi tudáshasznosításban?

D.G.: Abban a projektben az együttműködés eredményességét már a piac is visszaigazolta. Az elsőként kifejlesztett permeteződrón kiemelkedő sikert aratott, többek között a berlini Fruit Logistica nemzetközi szakkiállításon, valamint díjat nyert a szerbiai Nemzetközi Mezőgazdasági Vásáron. A vállalat emellett egy nagy teherbírású és egy tisztítódrónt is piacra vitt. Rövid idő alatt így olyan növekedési szakaszba jutott, ahol az egyetem szerepe már kisebb KFI-részvételt igényelt. Közösen is úgy ítéltük meg, hogy az egyetem teljesítette a tudáshozzáadásban vállalt szerepét, ezért az intézmény 10 százalékos tulajdonrészéből 9 százalékot értékesített a tulajdonostársak számára. Ahogyan egy szakmai vagy tőkepiaci befektető teszi, mi is nyitottak vagyunk üzletrészeink értékesítésére, ha az a továbblépést szolgálja.

Ez maga a tudáshasznosítás: a realizált bevételt visszaforgatjuk az innovációs ökoszisztémába, hogy új projekteket indítsunk és támogassunk. Ilyen módon válik lehetővé, hogy egyetlen kezdeményezésből tíz, a tízből száz, majd ezer jöjjön létre.

A hallgatók integrációja mára az egyetem egyik legnagyobb erőssége lett. Milyen kompetenciákat és tapasztalatokat ad nekik, hogy ennyire aktívan részt vesznek a fejlesztésekben?

D.I.: Az egész modell egyik legerősebb eleme, hogy a hallgatók nem egy-egy fiktív projekten dolgoznak, hanem nagyon is valós, piaci logika mentén építkező technológiai fejlesztésekben vesznek részt. Minden részfeladatba – legyen az jogi, gazdasági, társadalmi vagy műszaki – bevonjuk őket, bármelyik karról csatlakozhatnak. A projektek során nemcsak szakmailag, hanem készségeikben is fejlődnek, és megkapják azt a pluszt, ami akár sikeres vállalkozóvá vagy startup-alapítóvá teheti őket. Ipari környezetben szereznek tapasztalatot a projektek felépítésének és működtetésének teljes folyamatáról. Az egyetem befejezése után

az itt megszerzett 2-3 éves releváns tapasztalatnak köszönhetően pedig nem pályakezdőként, hanem középszinten léphetnek a munkaerőpiacra.

Jelenleg a központban több mint 100-an dolgoznak, akiknek mintegy 60 százaléka hallgató, és ezt az arányt hosszú távon is szeretnénk fenntartani. A projektalapú oktatás keretében az itt megszerzett szakmai gyakorlatot – az elméleti követelmények teljesítése mellett – kreditekkel is elismerjük. A szellemi termék bejelentésén keresztül az oktatók, kutatók és hallgatók többletbevételhez juthatnak, emellett ösztöndíjakkal és tehetségprogramokkal is támogatjuk őket: ha eredményorientáltak és fejlődnek, azt anyagilag is honoráljuk.

Az ipari szereplők számára létkérdés a technológiai fejlődés követése. A központ hogyan tudja támogatni abban a cégeket, hogy ne csak alkalmazkodjanak a trendekhez, hanem proaktívan formálják is azokat?

D.I.: Fontos, hogy folyamatosan lássuk, mi zajlik nemzetközi szinten, és ennek alapján javaslatokat tudjunk adni a felmerülő kihívásokra – akár előre, akár akkor, amikor egy piaci vagy állami igény megfogalmazódik. Így alakult ki az a fókusz is, ahol az egyetem IT-, járműipari és távközlési kompetenciái találkoztak az 5G és a dróntechnológia fejlődésével. A digitalizáció globális tér, és mi

ennek trendjeit lefordítjuk a hétköznapok szintjére, és megtaláljuk a legújabb technológiák gyakorlati hasznosítási lehetőségeit.

D.G.: A mi felelősségünk az, hogy megvizsgáljuk, meddig és mire használható egy technológia. Prototípusig és pilot programokig visszük el a fejlesztéseket, bemutatva, hogy az adott ötlet életképes-e. Ha igen, onnantól az üzletfejlesztés következik: hogyan hasznosítható, kik a partnerek, és ki mekkora értéket tett bele. Az eredményeket visszacsatornázzuk az oktatásba és a tantárgyfejlesztésbe is. Még a kutatás-fejlesztésre nagy hangsúlyt fektető cégek számára is fontos, hogy bekapcsolódjanak a tudásalapú egyetemi együttműködésbe, s ezáltal fiatalokat motiváljanak, akik aztán kiváló szakemberekké válnak. A cél olyan kompetenciák kialakítása, amelyek kiegészítik az ipari igényeket. Ha ez a kapcsolat jól működik, a felek képességei összeadódnak, és újabb, a piacon is hasznosítható termékek, szolgáltatások jöhetnek létre.

A cikk megjelenését a Széchenyi István Egyetem támogatta.

A címlapképen a Széchenyi István Egyetem Győri Innovációs Parkja látható. (Fotó: Adorján András/Széchenyi István Egyetem)