Többször is átrajzolhatjuk majd Európa térképét? Egyre több jel utal erre a bomladozó birodalomban

Kedves Előfizetőink! Továbbra is prémium szolgáltatást nyújtunk, változatlan elkötelezettséggel. Augusztus 13-tól a Signature Pro szolgáltatás havi díja 2990 Ft – ez az első emelés az előfizetés 2020-as bevezetése óta. A változás a többi Signature csomag árát nem érinti, ezért most még jobban megéri éves előfizetésre váltani.
Még több információ és részletek.

Észak-Írország

III. Károly és Kamilla a héten Észak-Írországba látogatott. A király és a királyné legutóbb 2022 szeptemberében, néhány nappal a néhai királynő, II. Erzsébet halála után utazott a London irányítása alatt álló területre.

A mostani látogatás során az ír egység párti Sinn Féin parlamenti képviselője, John Finucane köszöntötte a királyt az észak-belfasti Coronation Gardenben. Ez volt az első alkalom, hogy egy brit uralkodó és egy köztársaságpárti találkozik Észak-Belfastban. A király Armaghban összehívta az egyházi vezetőket is. A régióban a vallás számtalan konfliktust okozott, így az ökumenikus találkozó szintén jelzésértékű.

Ám bármennyire fontosak az ilyen szimbolikus lépések, a brit királyi család és a londoni politikai vezetés fő célja,

Észak-Írország és Nagy-Britannia uniójának megtartása egyáltalán nem áll stabil lábakon, és nincs az a jól megtervezett királyi utazás, ami ezen változtatni tudna.

Októberben több ezren vettek részt Dublinban az ír egyesülésről szóló rendezvényen. A dublini 3Arena-ban tartott, Ireland's Future (Írország jövője) szervezet által összehívott gyűlésen a több ezer ember között politikusok, a civil társadalom tagjai, ír hírességek és üzletemberek jelentek meg, akik előadásokat tartottak és hallgattak meg az egyesült Írországgal kapcsolatos tervekről.

A Sinn Féin és a Szociáldemokrata és Munkáspárt (SDLP) vezetői, valamint az Ír Köztársaság valamennyi főbb politikai pártjának vezető személyiségei jelen voltak. Leo Varadkar korábbi miniszterelnök, jelenlegi miniszterelnök-helyettes is beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy támogatja az egyesült Írország gojdolatát, de hozzátette, hogy "az erőszakkal kikényszerített álom nem is álom".

A liberál-konzervatív Fine Gaelt vezető Varadkar hangsúlyozta, hogy a "közösségek közötti elkötelezettség" mind Észak-Írországon belül, mind észak és dél között "messze elmarad" jelenleg attól, amire az "új Írország" felépítéséhez szükség lenne.

Lehet, hogy papíron és a törvényben elég az 50% plusz egy fő, és ezt egy pillanatig sem vitatom, de egy ilyen szűk többség nem a siker receptje

- mondta az ír politikus.

Az egyetlen reményünk azon múlik, hogy olyan javaslatot terjesszünk elő - északon és délen -, amely képes lesz demokratikus egyetértést elérni, és ez kompromisszumot fog jelenteni

- tette hozzá Varadkar.

Varadkarral szemben a Sinn Féin elnöke, Mary-Lou McDonald türelmetlenebb, mihamarabbi változást sürgető beszédet mondott.

Azok, akik azt mondják, hogy 'igen, de nem most', már régen szem elől vesztették a nagyobb képet

- jelentette ki McDonald.

McDonald felszólította az ír kormányt, hogy hozzon létre egy ír egységgel foglalkozó polgári gyűlést az alkotmányos változások és az egységről szóló népszavazások megtervezésére.

Annyi bizonyos, hogy olyan változások történnek a szemünk előtt, amelyek inkább közelebb visznek az egységes Írországhoz, mint sem.

A közelmúlt ilyen változása, hogy a május 18-án tartott észak-írországi helyhatósági választásokon a Sinn Féin lett a legnagyobb párt Észak-Írország önkormányzataiban. Az ír republikánus szervezet most 144 mandátummal rendelkezik a helyi tanácsokban, szemben a Londonnal való összetartozást támogató Demokratikus Unionista Párt 122 képviselői helyével. A belfasti városi tanácsban, amely az unionisták hagyományos fellegvára, a 60 képviselői helyből mindössze 17 unionista tanácsos van.

Egy évvel ezelőtt az északír parlamenti választáson először adtak le több szavazatot a nacionalistákra, mint az unionistákra, így a Sinn Féin alakíthatta meg a legnagyobb frakciót. Az eredmény következtében a párt alelnöke és észak-írországi vezetője Michelle O'Neill vált jogosulttá az első miniszteri posztra. A DUP a tavalyi választások után kijelentette, hogy elfogadja az első miniszter-helyettesi posztot, ez még nem történt meg, és az első miniszteri pozíció azóta is betöltetlen, annak következtében, hogy a DUP bojkottálja az északír parlament működését. Sok ír nacionalista szavazó azt gyanítja, hogy a DUP bojkottjának valódi oka nem a Brexit részét képező észak-írországi jegyzőkönyv, hanem O'Neill pozíciója, mivel szerintük az unionisták nem tudják elfogadni a "második helyet".

Észak-Írországot azért hozták létre, hogy biztosítsa a beépített protestáns és unionista többséget

- vélekedik Sarah Creighton.

Creighton felidézte, hogy az 1930-as évek elején egy ulsteri unionista képviselő, Basil Brooke azt mondta választóinak, hogy ne alkalmazzanak katolikusokat, és James Craig, Észak-Írország első minisztere ezt így kommentálta: "Nem kérném, hogy vonja vissza egyetlen szavát sem".

Az unionisták azonban újabb kihívással néznek szembe: a tavalyi népszámlálási eredmények azt mutatják, hogy a katolikusok száma először haladta meg a protestánsokét. A fiatalabb generáció nagyobb valószínűséggel rendelkezik katolikus, nacionalista háttérrel, és inkább írnek vagy északírnek vallja magát, mint britnek. Az unionisták támogatói bázisa idősebb és fokozatosan zsugorodik. Egyre nagyobb a középmezőny is, amely tele van olyan szavazókkal, akik nem vallják magukat sem unionistának, sem nacionalistának.

Az unionisták már a Brexit-szavazás előtt is a reformok szükségességéről és a nacionalisták felé való átjárás problémájáról beszéltek, azonban nemhogy nem történt előrelépés, csak rontottak a helyzeten: a folyamatot tovább erősíti a DUP észak-írországi jegyzőkönyv elleni bojkottja, ami nemcsak a nacionalistákat, hanem a középutasokat is zavarja.

Fontos aspektus emellett azonban, hogy a Sinn Féin nem az egységes Írország üzenetével kampányolva szerzett relatív többséget a parlamenti és a helyhatósági választáson.

A DUP önsorsrontása mellett a Sinn Féint erősítette, hogy kampányában a közszolgáltatások megszorításaira összpontosított. Miközben például a legkiszolgáltatottabb embereknek nyújtott válsághitel alapja a becslések szerint 75%-os csökkentés előtt áll, a Sinn Féin üzenetei célba értek.

A Sinn Féin így „mindenkiért Észak-Írországban” pártként adta el magát, ez az aktivitás pedig nemcsak a DUP bojkottjával való kontraszt miatt pozícionálta jól a pártot, hanem a nacionalista politikát korábban uraló, Szociáldemokrata és Munkáspárttól is szavazatokat szívtak el.

Ahogyan azt a Sinn Féin választási győzelmeinek fókusza is jól jelzi, ha az egységes Írország felé is tartunk, az magában még nem rendelkezik átütő erővel.

A Sinn Féin a legnagyobb önkormányzati párt, de az unionizmus még így is erős képviselettel rendelkezik Észak-Írországban, a DUP egyetlen képviselői helyet sem veszített el (az előző helyhatósági választás során is 122 helyet szereztek). A középutas tábor szerepe, és így az alkotmányos kérdésekben – egyelőre – állást nem foglaló Alliance párt jelentősége is egyre nő, miután a harmadik legnagyobb önkormányzati párt lett.

És teljes béke most sincs. A héten például az East Belfast Gaelic Athletic Association klubja biztonsági riasztást kapott, miután az év elején unionistáktól kapott fenyegetésekről és megfélemlítésekről érkeztek jelentések. A riasztás miatt a klub pályájához közeli általános iskolát és óvodát is be kellett zárni a biztonsági akció idejére. A fenyegetések oka egyértelmű: az East Belfast GAA egy közösségeken átívelő egyesület; amelynek címerében a Harland and Wolff hajóépítő vállalat darui mellett a klub mottója, az "Együtt", ír, ulsteri skót és angol nyelven is szerepel.

Skócia

A Skót Nemzeti Párt nem történelme legstabilabb időszakát éli. A párt korábbi vezetője és Skócia előző első minisztere, Nicola Sturgeon lemondott, Peter Murrell pártigazgató – aki nem mellesleg Sturgeon férje – egy bizalmatlansági szavazást megelőzve szintén átadta székét, a párt tagságával kapcsolatos tévedés miatt. Murellt nem sokkal ezután letartóztatták egy, az SNP pénzügyeivel kapcsolatos vizsgálat miatt, azonban végül vádemelés nélkül elengedték. Sturgeon távozása miatt vezetőválasztásra kényszerültek a skót nacionalisták, és a kampány alatti rivalizálás megviselte a szervezetet.Végül a Kate Forbes és Ash Regan előtt végző Humza Yousaf lett az SNP új vezetője, ezzel együtt pedig Skócia – első muszlim – első minisztere. Győzelmi beszédében Yousaf nem véletlenül szólt a megosztottságról.

Az elmúlt öt hétben lehet, hogy különböző jelöltek versenytársai vagy támogatói voltunk, de mától kezdve nem vagyunk többé Humza, Ash vagy Kate csapata, hanem egy csapat vagyunk, és mi leszünk az a csapat, mi leszünk az a generáció, amely elhozza a függetlenséget Skóciának

– mondta akkor Yousaf.

Ahol megosztottságot kell orvosolnunk, azt meg kell tennünk, és gyorsan kell megtennünk, mert feladatunk van, és pártként akkor vagyunk a legerősebbek, amikor egységesek vagyunk, és ami összeköt, az a közös célunk, hogy megteremtsük nemzetünk függetlenségét

– mutatott utat a skót politikus.

Bár a vezetőválasztás feltárta a párton belüli repedéseket, és Yousaf nem olyan karizmatikus és támogatott politikus, mint Sturgeon volt, Simon Jenkins brit író és kolumnista szerint „forradalomra” lenne szükség ahhoz, hogy a 2026-os skót parlamenti választáson eltávolítsák a pártot a hatalomból Edinburgh-ban. 2026 azonban még messze van, és sok minden történhet addig. Ami biztos: brit parlamenti választásra kerül sor, legkésőbb 2025. január 28-án - ez pedig jelentős hatással lehet az SNP 2026-os kampányára, nem beszélve az újabb függetlenségi népszavazás folyamatosan napirenden lévő kérdéséről.

Érthető módon, Westminsterben örülnek a Skót Nemzeti Párt jelenlegi nehéz helyzetének, azonban a skót függetlenség ügye biztosan nem tűnik el.

És valószínűleg az SNP sem. Először Alex Salmond, majd kilenc éven át Sturgeon alatt az SNP szinte jelentéktelenségből emelkedett fel, és több mint 15 évig egypárti uralmat élvezett Skóciában. Jelenleg az ország 59 westminsteri képviselői helyéből 48-at birtokol, és a 2019-es brit parlamenti választás skóciai körzeteiben 20 százalékponttal múlta felül a Konzervatív Pártot, és 26,4 százalékpontot vert a Skóciában korábban elsöprő támogatottsággal rendelkező Munkáspártra.

Rövid távon most az látszik, hogy az SNP skóciai politikai uralma sebezhetőbbnek tűnik, a Munkáspárttal szembeni előnye elpárolog, miközben Keir Starmer rendszeres látogatója lett Skóciának, ahogyan Rishi Sunak brit miniszterelnök is.

Sir John Curtice, a glasgow-i közvélemény-kutató guru megerősítette, miszerint a Munkáspárt 2024-ben a Skóciában várható 57 mandátumból 10-et megszerezhet. A YouGov közvélemény-kutató szervezet emlékeztet, hogy a Westminster-választások során Skóciában az Egyesült Királyságban az egyik legmagasabb a marginális helyek száma: 59 helyből 22-t várhatóan öt százaléknál kisebb arányban nyernek meg, ezért "rendkívül nehéz politikai környezetet jelent az előrejelzéshez".

A YouGov e szokatlanul széles körű felmérése szerint az SNP támogatottságának jelenlegi csökkenése a Westminster-választást tekintve elérte azt a fordulópontot, ahol az SNP-t megfoszthatja a jelenlegi 48 Westminster-helyének csaknem felétől, és a Labour 23-at szerezhet Skócia középső részében; de mindezek az eredmények - amelyek a The Scotsman kolumnistája, Joyce McMillan észrevétele szerint olyan ismert képviselőket érintenek, mint Mhairi Black és Tommy Sheppard - egy sor rendkívül változó tényezőtől függnek.

A westminsteri brit politikai erők azonban nem nyugodhatnak meg, a függetlenségi mozgalom negyedszázados választási győzelmeit, annak támogatottságát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ahogyan a Brexit hatásait, a skótok széles táborának az Európai Unióhoz való kötődését sem.

A skót szavazók 45%-a egyértelműen nem szereti, ha Angliából kormányozzák, és bár Skócia ma jelentős delegált autonómiát élvez, Simon Jenkins figyelmeztet: az angol elnyomás képe beágyazódott. Szerinte a válasz az volna, hogy a skót kormány jobban elszámoltathatónak kéne lenni Skócia igényeiért, így szerinte Gordon Brown volt miniszterelnök által most javasolt többszintű föderalizmus formáját Rishi Sunaknak és Keir Starmernek is komolyan kellene vennie. Hangsúlyozta emellett, hogy a további autonómiához a Spanyolországban és Svájcban alkalmazott adóügyi decentralizáció egy részére van szükség.

Simon Jenkins úgy véli, Skócia nem tud tovább szabadulni a brit irányítástól - akár a teljes függetlenség felé tart, akár nem -, amíg költségvetése Londontól függ.

Most úgy tűnik, hogy jobban szétválik az SNP támogatottsága és a függetlenség népszerűsége azok körében. A skót politika közeljövőjében sok múlik majd azon, hogy a függetlenséget támogatók, akik most már kevésbé szívesen szavaznak az SNP-re, milyen döntés fognak hozni a brit parlamenti választáson. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy az SNP-szavazók egy része a Munkáspárt felé fordul, mint a toryk leváltására leginkább képes párt.

Ez mindkét pártot nehéz kihívás elé állítaná:

az SNP számára fontos volna, hogy a brit parlamenti választás után vissza tudják nyerni ezeket a szavazókat a következő, 2026-ban esedékes Holyrood-választásokon; a Munkáspárt pedig azért, mert nem fogja sokáig megtartani a skót függetlenséget támogató szavazókat, ha továbbra is a Konzervatív Párthoz hasonló unionista állásponttal rendelkeznek és retorikát használnak.

Bár a függetlenséget támogatók tábora csökkent, az Ipsos 2023. május 15. és 21 közötti felmérése szerint még így is többségben vannak:

53% szavazna igennel Skócia függetlenségére, szemben az ellenzők 47%-ával.

UK (Scotland), Ipsos poll:Should Scotland be an independent country?Yes: 53% (-3)No: 47% (+3)+/- vs. 28 November - 5 December 2022Fieldwork: 15-21 May 2023Sample size: 1,100 #HumzaYousaf

— Europe (Elects) May 24, 2023

Konferencia a függetlenségről

A Skót Nemzeti Párt a jövő hónapban, június 24-én Dundee-ban tart függetlenségi kongresszust. A függetlenségről szóló rendkívüli konferenciára vonatkozó terveket először tavaly decemberben jelentették be, és eredetileg márciusban tartották volna, Edinburgh-ban, de az SNP vezetőválasztása miatt elhalasztották.

Ezt az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bíróságának döntése követte, amely szerint Holyroodnak, vagyis a skóciai parlamentnek nincs hatásköre újabb népszavazás kiírására.

Keith Brown, a párt helyettes vezetője elmondta, hogy a konferencián a párttagok vesznek részt, és "kizárólag arra összpontosít", hogy miként lehetne jogilag kötelező erejű népszavazást tartani.

Választát nyertünk választás után, és szilárd felhatalmazásunk van egy újabb függetlenségi népszavazásra - de a westminsteri rendszer nem hajlandó tiszteletben tartani Skócia demokratikus kívánságait

- jelentette ki Brown.

Skócia egyetlen tömeges tagsággal rendelkező politikai pártjaként arra kérjük tagjainkat - pártunk és mozgalmunk éltető erejét -, hogy segítsenek nekünk biztosítani azt a kulcsfontosságú szavazást, amelyre országunknak szüksége van

- kérte a választókat az SNP politikusa.

A Konzervatív Párt skóciai szervezete szerint a konferenciára vonatkozó tervek azt mutatják, hogy az SNP "nem érdekelt Skócia valódi prioritásainak kezelésében, hanem inkább egymás között beszélgetnek kedvenc rögeszméjükről".

Még azt a látszatot is elhagyták, hogy ennek a találkozónak bármi köze lenne a demokráciához - mert tudják, hogy a skótok többsége elutasítja szeparatista programjukat -, és most egy különleges függetlenségi kongresszusnak nevezik

- fogalmazott a konzervatívok alkotmányügyi szóvivője, Donald Cameron

Tüntetés a koronázás alatt

III. Károly koronázása alatt Skócia függetlenségért küzdők ezrei vonultak végig Glasgow utcáin.

Az All Under One Banner (Mind Egy Zászló Alatt) által szervezett esemény a Glasgow Greenben tartott gyűlésen csúcsosodott ki, ahol Alex Salmond volt miniszterelnök, az SNP-ből kiszakadó Alba párt vezetője szólt a tömeghez. A felszólalók között volt még Joanna Cherry, az SNP parlamenti képviselője és Ash Regan, a párt korábbi vezetőjelöltje is. A tervek szerint Kate Forbes, az SNP másik vezetőjelöltje is felszólalt volna, de influenza miatt visszalépett.

A gyűlésen Salmond azt mondta a tömegnek:

A független Skócia, amelyre törekszünk, az egyenlőségen, nem pedig az arisztokrácián, az emberi tehetségen és képességeken, nem pedig a születésből fakadó jogosultságon fog alapulni.

Hozzátette:

Nem hátrafelé tekintünk Nagy-Britanniával, hanem előre, egy jobb Skócia felé.

A szervezők később azt tweetelték, hogy több mint 20 ezren vettek részt a felvonuláson.

Salmond szerint egyébként a skót rendőrségnek az edinburghi kastély előtt meg kellett volna akadályoznia a Scone-i kő, más néven a Végzet kövének koronázásra való Londonba szállítását. A politikus azt mondta, hogy egy ilyen lépést alkudozási eszközként lehetett volna felhasználni a második függetlenségi népszavazás kiírása érdekében. A skót majd brit uralkodók koronázásánál használt kő várból való ünnepélyes elszállításánál Hamza Yousaf skót első miniszer is jelen volt. Yousaf elutasította a rendőrség bevonásának javaslatát, és azt mondta, hogy ez "nem lett volna helyes".

Eközben a választott államfő mellett kampányoló Our Republic (Mi Köztársaságunk) tüntetést rendezett az edinburghi Calton Hillen. Az eseményen beszédet mondott a skót kormány minisztere és a skót zöldek társelnöke, Lorna Slater, valamint Tommy Sheppard SNP-s brit parlamenti képviselő és Maggie Chapman zöld skót parlamenti képviselő.

Az egyik felszólaló elmondta, hogy már 3000 aktivista írta alá a "Calton Hill-i nyilatkozatot", amelyben a monarcha helyett demokratikusan választott államfőt támogatnak. A gyűlésen a mintegy 500 fős tömeg azt skandálta:

Nem az én királyom.

Új népszavazás

A következő parlamenti választások "de facto népszavazásként" való felhasználása továbbra is egy lehetőség - mondta a skót kormány függetlenségi minisztere, Jamie Hepburn.

Hepburn szerint "egyetlen lehetőséget sem szabad levenni az asztalról" a jövő hónapban tartandó SNP függetlenségi kongresszus előtt. A politikus azt is elárulta, hogy a skót kormány folytatni fogja egy olyan dokumentumsorozat kiadását, amely az igen szavazat mellett érvel.

Hepburn a BBC Scotlandnak elmondta, hogy az elkövetkező hetekben egy másik, a skót kormány köztisztviselőiből álló csoport által készített dokumentumot is közzétesznek a függetlenség mellett szóló érvekről. A sorozat első tanulmánya - amelynek címe: "Függetlenség a modern világban. Gazdagabb, boldogabb, igazságosabb: Miért ne Skócia?" - Skócia és más európai országok közötti összehasonlításokat végzett, és tavaly júniusban jelent meg. Az ezt követő dokumentumok a tervek szerint olyan területeket vizsgálnak majd, mint a valuta, az adózás és a kiadások, a védelem, a társadalombiztosítás és a nyugdíjak, valamint az EU-tagság és a kereskedelem.

Humza Yousaf ígéretet tett egy "függetlenségi kampány nyárra" is, amely "az ország minden sarkába elviszi pozitív üzenetünket". A The National című lapban megjelent írásában azt mondta, hogy a párt keményen dolgozik a regionális függetlenségi gyűlések megszervezésén, amit az SNP vezetői posztjáért folytatott kampányában megígért. Yousaf első elmondta, hogy "egységes többséget akar a függetlenség mellett", és arra fog összpontosítani, hogy az igen szavazat mellett érveljen, mert tudja, hogy a népszavazás azonnali kiírását elutasítják. 

Ezzel szemben korábban Nicola Sturgeon volt első miniszter azt mondta, hogy a következő brit parlamenti választást de facto népszavazásként akarja felhasználni. Ez azt jelentené, hogy az SNP-re az általános választásokon leadott szavazatokat a függetlenségre leadott szavazatokként kezelnék, és ezután tárgyalásokat kezdeményeznének az Egyesült Királyság kormányával Skócia Egyesült Királyságból való kilépéséről. Az Egyesült Királyság kormánya azonban korábban elutasította az ötletet, amely az SNP-n belül is bírálatokat váltott ki. A jövő hónapban Dundee-ban tartandó kongresszus valószínűleg része lesz az SNP további tevékenységének a második függetlenségi népszavazás kérdésében.

Az ellenzéki pártok bírálták, hogy az SNP ismét a függetlenségre összpontosít. Ian Murray, a Munkáspárt skót politikusa szerint a megélhetési válságnak nagyobb prioritást kellene élveznie az SNP minisztereinél. Murray szerint a skót kormánynak "a kenyérrel és vajjal kapcsolatos kérdésekre kellene koncentrálnia", és ez "ugyanaz a régi történet, újra és újra".

A skót közvéleményt nem fogja nagyon szórakoztatni, hogy a történelem legsúlyosabb megélhetési válsága idején az SNP visszatér a régi kerékvágásba és a függetlenségről beszél

- jelentette ki Murray.

Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért van egy nagyon drága, évi 10 ezer fontot jelentő függetlenségi miniszterünk, amikor mindenki a megélhetési válságra kellene, hogy koncentráljon

- tette hozzá.

Wales

III. Károly koronázása alatt függetlenségi és köztársaságpárti matricákat távolítottak el egy királykoronázási tematikájú postaládáról.

A cardiffi postaláda egyike volt annak a négynek, amelyeket az ünnepségek alkalmából festettek át, és órákkal a leleplezése után számos matrica borította be.

Sokan felháborítónak tartották, hogy a postaládba éppen Owain Glyndwrről elnevezett fővárosi kocsma előtt áll. Glyndwrt gyakran nevezik "Wales utolsó hercegének", és a walesi függetlenség szimbólumának tekintik, mivel 15 éven át vezette a felkelést azzal a céllal, hogy véget vessen az angol uralomnak Walesben.

A megjelent matricák között a CPD Cefn Hengoed Gweriniaeth Cymru (Wales-i Köztársaság), a Yes Cymru (Igen Wales), a Wrexham Lager és a Welsh Football Fans for Independence (Walesi Futballszurkolók a Függetlenségért) képviseltette magát.

Wales postbox, directly outside the Owain Glyndŵr, has been egged. Stickers were cleaned off it yesterday. #Coronation

— Caitlin (Parr) May 6, 2023

A Cymru Republic szervezésében "Nem az én királyom" tüntetésre is sor került a nap folyamán, amelyet már korábban is szerveztek, amikor a király nem sokkal II. Erzsébet királynő szeptemberi halála után Cardiffba látogatott.

Ez azután történt, hogy a Senedd Llywyddje, vagyis a walesi parlament házelnöke, Elin Jones kijelentette, hogy nem vesz részt a koronázáson, mivel "republikánus".

Pár nappal ezelőtt ismét több ezren vettek részt a walesi függetlenséget követelő tüntetésen. A swansea-i eseményre azután kerül sor, hogy tavaly Cardiffban 10 ezer, Wrexhamben pedig 8 ezer ember vonult fel.

A szervezők, a Yes Cymru és az All Under One Banner Cymru (Mind Egy Zászló Alatt Wales) függetlenségpárti csoportok becslései szerint mintegy 6 ezer ember vesz részt a május 20-i felvonuláson, amely a hatodik volt a Yes Cymru hét évvel ezelőtti megalakulása óta.

A gyűlésen felszólaló Naomi Hughes, a Yes Cymru függetlenségi kampánycsoport tagja azt kérdezte:

Ha Szlovákia független lehet, mi miért ne lehetnénk? És ha Izland, amelynek lakossága csak 30 százalékkal nagyobb, mint Swansea lakossága, független lehet, mi miért ne lehetnénk?

Liz Saville Roberts, a Plaid Cymru parlamenti képviselője azt mondta, hogy a tüntetésre "az igazságtalanságok ellen” került sor, amelyek közül a vasút finanszírozását, a vízügyet és a békés tiltakozás elleni támadásokat emelte ki.

Egy modern, virágzó és befogadó európai nemzetet építhetünk. Menedék lehetünk a menedéket keresők számára, ahol a sokszínűséget ünnepeljük és elfogadjuk

- jelentette ki Liz Saville Roberts.

Hisszük, hogy a függetlenség alapvető lépés egy valóban egyenlő, befogadó, kozmopolita és befogadó társadalom megteremtésében Walesben

- mondta Anthony Slaughter, a walesi Zöld Párt vezetője.

Egy zöld, igazságos és független Wales együttműködhetne más kis független nemzetekkel az éghajlati válság szükséges mértékű és sürgősségű kezelése érdekében

- vélekedett Slaughter.

A walesi Munkáspárt politikája ellenzi a függetlenséget, de Rachel Garrick monmouthshire-i munkáspárti önkormányzati képviselő elmondta a tömegnek, miért támogatja a követelést.

Hazánkat mint nemzetet nem képviselik tisztességesen az Egyesült Királyság politikai rendszerében

- mondta a munkáspárti politikus.

A mi feladatunk az, hogy normalizáljuk a függetlenség igényét a pártomban. Országunk jövője egy független Walesben van

- fogalmazott Garrick.

Az Egyesült Királyság újra és újra bebizonyította, hogy nem tudja és nem is akarja megreformálni magát. Walesnek függetlenségre van szüksége

- hangsúlyozta a gyűlésen tartott beszédében Mike Parker walesi író.

A 1999-ben létrehozták a parlamentet, amelyet ma Seneddnek vagy walesi parlamentnek hívnak. a walesi intézmények olyan területeken nyertek hatásköröket, mint az egészségügy és az oktatás. Áprilisban Rishi Sunak miniszterelnök azonban azt mondta, hogy Walesnek nem szabad több hatáskört átruházni, és a walesi konzervatívok konferenciáján kijelentette, hogy a választók nem akarják, hogy a politikusok "alkotmányos barkácsolásra" összpontosítsanak.

Decemberben egy jelentés, amely azt vizsgálta, hogyan nézne ki Nagy-Britannia egy munkáspárti brit kormány alatt, nem támogatta Mark Drakeford első miniszter azon követelését, hogy a walesi igazságszolgáltatási rendszert Cardiffból irányítsák.

A Yes Cymru egy olyan kampánycsoport, amely a politikai spektrum minden szegmenséből tömöríti azokat az embereket, akik szeretnék, ha Wales kilépne az Egyesült Királyságból. Tagsága gyorsan nőtt, de mostanra mintegy 7000 főre csökkent. A Yes Cymru közelmúltbeli nehézségei mellett a fő nacionalista párt, a Plaid Cymru is új vezetőt keres, mivel Adam Price lemondott, miután a párton belüli zaklatásról és megfélemlítésről szóló jelentés nyilvánosságra került.

Gwern Gwynfil, a Yes Cymru igazgatója az ITV Wales Sharp End című műsorának nyilatkozva tagadta, hogy a walesi függetlenségi mozgalom veszített volna lendületéből.

Nagyon hosszú utat tettünk meg rövid idő alatt, és erre szeretem emlékeztetni magamat és másokat is

- hangsúlyozta Gwynfil.

Kilenc évvel ezelőtt, közvetlenül a skót függetlenségi népszavazás előtt a felmérések szerint a walesi függetlenség támogatottsága öt százalékos volt. A függetlenség él és virul, és jelentős lendületet vett Walesben, és most az a kihívás számunkra, hogy rávegyük az embereket Walesben, hogy beszéljenek erről

- írta le a helyzetet.

Az én részemről most arra van szükség, hogy mindenki elbeszélgessen, hogy az emberek megvitassák a függetlenség előnyeit és hátrányait, és még ennél is többet, hogy megkérdőjelezzék az unionizmus mellett szóló érveket. Mindig azt kérdezzük a függetlenségi mozgalomtól, hogy "mondd meg, miért jobb a függetlenség", de nagyon ritkán kérdezzük az unionistáktól, hogy "mondd meg, miért működik az unió", mert az unió nyilvánvalóan nem működik, és valószínűleg már negyed évszázada nem is működött.""

- fejtette ki.

Még nem találkoztam olyan unionistával, aki hajlandó lenne leülni velem, és egy erős érvet mondani az unió és az unió fennmaradása mellett. Ez részben azért van, mert nincsenek erős érveik az unió fenntartása mellett. Walesben 90 000 gyermek él az élelmezési szegénységben, és ez egy szakszervezetben van

- tette hozzá.

Támogatottság, pollok

Az ITV Wales megbízásából készült YouGov-felmérés szerint egy erről szóló népszavazás esetén 54% szavazna arra, hogy Wales az Egyesült Királyság része maradjon. További 26% nem tudta, hogyan szavazna, egyáltalán nem szavazna, vagy megtagadta a választ.

James Griffiths, a Cardiffi Egyetem Walesi Kormányzati Központjának munkatársa a legfrissebb közvélemény-kutatásokat értékelve elmondta:

Jelenleg nagyon kevés dolog változott a walesi alkotmányos preferenciák tekintetében. A támogatottság nem változott különösebben a legutóbbi felmérés óta, és ez talán azért van, mert a legutóbbi felmérés óta nem sok minden történt, ami a politikai akaratot megmozgatta volna ebben a kérdésben.

Griffiths hozzátette:

Jelenleg Walesben a többség még mindig a decentralizáció valamilyen formáját támogatja.

A Redfield & Wilton friss, 2023. május 14-15-én készült felmérése szerint a walesi függetlenségről szóló hipotetikus népszavazás esetében a "nem" 26 százalékponttal vezet.

Összességében a walesi válaszadók 58%-a azt mondja, hogy nemmel szavazna, 32%-a pedig azt, hogy igennel szavazna,

ha holnap népszavazást tartanának arról a kérdésről, hogy "legyen-e Wales független ország?". 11% nem tudja, hogyan szavazna.

'No' leads by 26 points.Welsh Independence Referendum Voting Intention (14-15 May): No, against Independence: 58% (-2) Yes, for Independence: 32% (+3)Don't Know: 11% ()Changes +/- 15-17 April https://t.co/hvwvJ1QIJl

— Redfield (&) May 17, 2023

Azok, akik a Plaid Cymru-ra (61%) szavaztak a 2019-es általános választásokon, lényegesen nagyobb valószínűséggel mondják azt, hogy "igen"-nel szavaznának, mint azok, akik a konzervatívokra (12%) vagy a munkáspártiakra (42%).

Arra a kérdésre, hogy legyen-e függetlenségi népszavazás - és ha igen, mikor - 36% ellenezné, hogy a következő évben népszavazást tartsanak a walesi függetlenségről, míg 32% támogatná, hogy ebben az időszakban tartsanak.

Egy és öt év közötti tágabb időtávot figyelembe véve a walesi szavazók szűk többsége (35%) támogatná - szemben a 32%-kal, akik elleneznék -, hogy ebben az időszakban népszavazást tartsanak a walesi függetlenségről.

A függetlenségi népszavazás megtartásának lehetséges feltételeit illetően a walesi szavazók többsége (35%) egyetért azzal, hogy egy ilyen népszavazást csak akkor kellene megtartani, ha az Egyesült Királyság kormánya beleegyezik, míg 29% nem ért egyet ezzel a feltétellel.

Ha a következő hat hónapban népszavazást tartanának Walesben, a walesi szavazók 49%-a szerint a "nem, a függetlenség ellen" oldal győzne, míg 24%-uk szerint az "igen, a függetlenség mellett" oldal győzne. A válaszadók 27%-a azt mondja, hogy nem tudja, ki nyerne, ha a következő hat hónapban népszavazást tartanának.

A walesi szavazók többsége szerint az euró bevezetése (47%) vagy egy új valuta létrehozása a függetlenség után (42%) kevésbé valószínűvé tenné, hogy támogatnák a walesi függetlenséget.

21% szerint, ha Rishi Sunak lenne a miniszterelnök a népszavazás idején, akkor nagyobb valószínűséggel támogatná a függetlenséget,

bár 49% még mindig azt mondja, hogy sem nagyobb, sem kisebb valószínűséggel nem támogatná a függetlenséget. Hasonlóképpen, 49% szerint, ha Keir Starmer lenne a miniszterelnök a népszavazás idején, akkor sem valószínűbbé, sem valószínűbbé nem tenné, hogy támogatná a függetlenséget, bár 20% szerint valószínűbbé tenné.

Merre tovább, Egyesült Királyság?

Jól látható, hogy jelenleg sem az ír egység ügyében, sem a skót vagy a walesi függetlenségi mozgalomban nincs átütő erő,

mindegyik mozgalom külső és belső kihívásokkal küzd, Westminsternek rövid távon nem kell tartani Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának teljes szétesésértől. A brit politika hosszú ideje tartó instabilitása, a Brexit okozta gazdasági és nem gazdasági hatások egyre erősebb tapasztalása, és természetesen ezen törekvések mély történelmi-társadalmi gyökerei miatt azonban elképzelhetetlennek tűnik, hogy az egységes Írország és a független Skócia ügye lekerüljön a politikai napirendről, sőt.

A lassú folyamatok bizakodásra adnak okot a két mozgalom vezetőinek és támogatóinak, teljesen reális, hogy egy generáción belül többször is át kelljen rajzolni a Brit-szigetek térképét.

Az már kérdésesebb, hogy ehhez felfejlődik-e egy erősebb walesi függetlenségi törekvés.

Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

• Címkék:
• egyesült királyság,
• Wales,
• írország,
• skócia,
• észak-írország,
• független skócia,
• Nagy-Britannia,
• euró