Miért ilyen drágák a lakások Amerikában?

Sok városban a helyi szabályok csak nagy telkeken álló családi házak építését engedik. Emiatt nem épülhetnek társasházak vagy kisebb, olcsóbb lakások, így kevés az elérhető otthon, és felmennek az árak.

Mi ez a két új lakástörvény?

A szenátus a ROAD, a képviselőház pedig a H21 nevű törvényt fogadta el. Mindkettő arra ösztönözné a városokat, hogy lazítsanak a szigorú építési szabályokon, és könnyítsék meg az új lakások építését.

Hogyan jutalmaznák a lakásbarát városokat?

A ROAD törvény szerint azok a települések, amelyek több lakást engednek építeni, több állami támogatást kapnának. Akik viszont akadályozzák az építkezéseket, kevesebbet.

Mennyi pénzt kapnának a városok?

Átlagosan évi 55 ezer dollárt, ami nagyon kevés, ennyi pénzből egyetlen lakást sem lehet felépíteni.

Miért bírálják a szakértők a javaslatokat?

A lakásügyi minisztériumot az elmúlt időszakban megvágták, így nincs elég ember és pénz a törvények végrehajtására. Ráadásul a jutalom olyan kicsi, hogy alig ösztönöz bármire.

Mit hagytak ki a törvényből?

Eredetileg a tömegközlekedési fejlesztéseket összekapcsolták volna a lakásépítéssel. Ez kikerült a végső szövegből, pedig a szakértők szerint sokat segítene.

Mi lenne a megoldás a lakásválságra?

A szakértők szerint az államnak közvetlenül is be kellene szállnia a lakásépítésbe, például szociális lakásprogramokkal. Seattle-ben már működik ilyen, és bevált.

Mely városokat érintené leginkább a változás?

Azokat, amelyek eddig gátolták a lakásépítést a gazdagabb negyedekben, például Los Angelest vagy a New York állambeli Nassau megyét.

Mikor léphet életbe a törvény?

Még nem tudni. A két kamara javaslatait össze kell egyeztetni, és a végső hatékonyság attól függ, mennyire sikerül megoldani a pénzügyi problémákat.

Kőkemény büntetés az Egyesült Államokban: súlyos pénzeket bukhatnak a tehetős települések az új törvény miatt

Portfolio

2026. március 17. 14:49

Az Egyesült Államokban évek óta tartó lakhatási válság egyik fő oka a lakásépítéseket korlátozó helyi területhasználati szabályozás. A törvényhozás két nagyszabású javaslatcsomaggal próbálja ösztönözni az önkormányzatokat a változtatásra – írta elemzésében az Urban Institute.

Az Egyesült Államokban a helyi területhasználati szabályozás alapvetően meghatározza, hogy hol, milyen méretű és funkciójú lakóingatlanok épülhetnek. Számos településen a nagytelkes, kizárólag családi házas övezeti besorolás gyakorlatilag lehetetlenné teszi a megfizethető lakások és a társasházak építését. Ez a jelenség különösen a magasabb jövedelmű körzetekben jellemző, és

egyenes következménye a lakásárak általános emelkedése.

A Kongresszus két kamarája egy-egy átfogó lakhatási törvényjavaslatot fogadott el. A szenátus a 21st Century ROAD to Housing Act (ROAD) módosított változatát, a képviselőház pedig a Housing for the 21st Century Act (H21) nevű csomagot szavazta meg. Mindkét javaslat arra kötelezné az amerikai lakásügyi minisztériumot, hogy útmutatókat és ajánlásokat készítsen az önkormányzatok számára a területhasználati szabályozások reformjához. A H21 emellett külön irányelveket kér az egy lépcsőházas társasházakra vonatkozóan. Ezek a megoldások az építési költségek csökkentésével

érdemben javíthatnák a lakhatás megfizethetőségét.

A jogszabálytervezetek új támogatási programokat is tartalmaznak, amelyek az engedélyezési és tervezési folyamatok felgyorsítását szolgálják. A ROAD emellett egy új mechanizmust is bevezetne a közösségfejlesztési támogatások elosztására: a rendszer aszerint jutalmazná vagy büntetné az önkormányzatokat, hogy az elmúlt években növelték-e a lakáskínálatot.

Elemzések szerint azok a települések veszítenék a legtöbb forrást, amelyek hagyományosan akadályozták az új lakások építését a jobb módú városrészekben. Ilyen például Los Angeles vagy a New York állambeli Nassau megye.

A szakértők ugyanakkor számos hiányosságra hívják fel a figyelmet. Az egyik legfontosabb probléma, hogy mindkét javaslat jelentős új feladatokat róna a minisztériumra, amit egyébként az elmúlt évben súlyos létszámleépítések és költségvetési megszorítások sújtottak. Így a törvények végrehajtásához elengedhetetlen lenne a forráskivonások visszafordítása. Szintén fontos kritika, hogy az ösztönzőrendszer hatása rendkívül korlátozott. Az évi mintegy 3,3 milliárd dolláros keretből a jutalmazott önkormányzatokhoz mediánértéken csupán évi 55 ezer dollár jutna: ez az összeg még egyetlen új lakás felépítésére vagy egyetlen új munkatárs alkalmazására sem lenne elegendő.

A ROAD egy korábbi változata összekapcsolta volna a tömegközlekedési beruházások finanszírozását a lakásépítéseket támogató helyi szabályozási reformokkal, ez a rendelkezés azonban kikerült a végleges szövegből. A szakértők szerint ennek a passzusnak a visszaemelése érdemben segítené a helyzetet, és ugyanígy hasznos lenne, ha a nagyvárosi tervezési szervezetek számára kötelezővé tennék a lakáskoordinációs tervek elkészítését, biztosítva, hogy a közlekedési beruházásokhoz megfelelő lakásfejlesztések is társuljanak. Emellett a Kongresszusnak közvetlenül is be kellene ruháznia új lakóingatlanok építésébe. Ennek egyik módja a szociális lakásépítési programok megújítása és kibővítése lenne, ahogyan azt például egy Seattle-i sikeres helyi kezdeményezés is mutat.

A két törvényjavaslat a korábbi évek tétlenségéhez képest mindenképpen fordulatot jelent.

A végleges jogszabály hatékonysága azonban nagyrészt azon múlik, hogy a Kongresszus a további tárgyalások során mennyire lesz képes orvosolni a finanszírozási és intézményi korlátokat.