Igaz, a két állam közötti, eddig számos vihar ellenére megtörhetetlennek tűnő barátság az ukrajnai háború ügyében képviselt eltérő álláspont miatt a legmagasabb szinten törést szenvedett, a két ország közötti kapcsolatok ápolásának nem a kormányzati együttműködés az egyetlen lehetséges formája.
Az önkormányzati diplomácia egyik típusát adják az önkormányzatok, tehát pl. a települések, megyék között kialakított testvérkapcsolatok,
amelyek lokális és regionális szinten elősegítik a különböző államok közötti gazdasági, kulturális együttműködéseket, intézményi-oktatási cserekapcsolatokat, a tapasztalatok és jó gyakorlatok megosztását. Írásomban arra keresem a választ, hogy a két nép közötti barátság, különleges kapcsolat megjelenik-e a korábban e szempontból még nem vizsgált testvérvárosi együttműködések szintjén. Megvizsgálom, hogy a magyar településekkel kialakított – nem feltétlenül szerződéses – kapcsolatok milyen helyet foglalnak el a lengyel települések testvértelepülési hálózatában, s hogy a sokat emlegetett barátság tetten érhető-e a Magyarországgal kialakított kapcsolatok – számok szintjén megnyilvánuló – erősségében.
Az elemzés alapját egy (sajnos) viszonylag régi adatbázis képezi. A 2000-es évek végén az Európa a Polgárokért program keretében több kelet-közép-európai ország is felmérte a területén köttetett testvérkapcsolatok körét, a projektekben az érdemi munkát általában az önkormányzati szövetségek – Lengyelországban a Lengyel Városok Szövetsége – végezték. Az adatbázis eredményei a 2009-es állapotot mutatják, tehát régi, s ráadásul minden bizonnyal nem is teljeskörű, hiszen az adatgyűjtést nem az állam, hanem egy, a települések önkéntes tagságán alapuló szervezete irányította, amelynek nem állt lehetőségében, hogy válaszadásra kötelezze az önkormányzatokat. Az alapvetően kérdőíves formában begyűjtött adatokat az önkormányzatok honlapjairól szerzett információkkal egészítették ki. A gyűjtés eredményeit három adatbázisba rendezték (helyhatóságok, járások, vajdaságok testvérkapcsolatai), az alábbi elemzés a legalacsonyabb szintű önkormányzati egység, a helyhatóság (gmina) adatbázisán alapul.
A lengyel adatbázis hiányosságai indokolják, hogy megpróbáljuk a lengyel és a magyar települések között meglévő kapcsolatokat teljesebbé tenni; ennek érdekében a meglévő információkat kiegészítettük egy magyar adatbázisból leválogatott esetekkel. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége részvételével többféle forrásból összeállított adatbázis információinak egy része egy 2018-as önkormányzati kérdőíves lekérdezésből származik.
A lengyel testvértelepülési kapcsolatok rövid története
A testvértelepülési kapcsolatok alakulását, illetve kifejezetten a lengyelországi általános jellegzetességeket és folyamatokat Zelinsky, illetve Dąbrowski és Dąbrowski et al. munkáiban követhetjük nyomon, így az alábbiakban az általuk tett megállapításokra támaszkodunk, s ezeket próbáljuk meg az adatbázisból kiolvasható eredményekkel alátámasztani. A lengyel testvérvárosi kapcsolatok alakulása kelet-közép-európai jellegzetességeket mutat, hiszen amikor az együttműködés e formája a II. világháború után népszerűvé vált és elterjedt (a testvérvárosi kapcsolatok kialakulásának történeti áttekintését ld. Kézai és Brucker), az ország az államszocialista blokkban találta magát. Mit jelentett ez? Azt, hogy csakúgy, mint a gazdasági-társadalmi irányítás egyéb területein, a nemzetközi kapcsolatok alakításában sem a települési testületek hoztak döntéseket, hanem felülről szervezték meg a helyi szint szovjet érdekszférán, államszocialista blokkon belüli testvértelepülési együttműködéseit.
Az 1970-es évektől kezdődően a városok számára már engedélyezték nyugat-európai kapcsolatok létesítését is, ám ezeket szigorúan ellenőrizték. A Szolidaritás által kiváltott demokratizálódási folyamatok leállítása és visszafordítása érdekében 1981-ben bevezetett hadiállapot a települések nemzetközi kapcsolataira is hatással volt, az ország határait lezárták. A rendszerváltozás teremtette meg annak lehetőségét, hogy az (ekkor már) önkormányzatok önállóan határozzák meg a nemzetközi kapcsolatok irányait. Az önállóság sok esetben a régi, blokkon belüli, s csak névleges együttműködések felbomlását eredményezte, noha arra is találunk példát, hogy az államszocialista időszakban köttetett szerződéseket megújították, s (más) tartalommal töltötték meg.
A rendszerváltozást követő első időszakban a lengyel települések elsősorban nyugat-európai városokkal keresték a kapcsolatot, s Nyugat-Európán belül is kiemelkedő szerepet töltöttek be a németországi települések. Noha a két ország között történelmi okoknál fogva a legkevésbé sem kiegyensúlyozott, sőt, lengyel oldalról kifejezetten bizalmatlan a viszony, a földrajzi közelség, a települések hasonlóan nagy száma, a német oldalról tapasztalható hajlandóság – amiben nyilván közrejátszott az a tény is, hogy korábbi német területekkel tudtak ily módon kapcsolatot létesíteni –, valamint a kifejezetten erre a célra rendelkezésre álló források együttes hatásaként végül Németország a leggyakoribb, legkeresettebb partnerországgá vált. A 2000-es években aztán mind a kapcsolatépítés iránya, mind a kapcsolatok jellege megváltozott.
A nyugati irányultság mellett erőteljesebbé vált a kelet-közép-európai fókusz, gyakrabban alakultak térségen belüli kapcsolatok.
A nyitás leglátványosabban Ukrajnát érintette, s elsősorban a segítségnyújtás, a tapasztalatok továbbadása motiválta – ezek a kapcsolatok 2022 februárja óta nyilván más megvilágításba kerültek és felértékelődtek. Az ezredforduló óta jellemző másik trend, a testvértelepülési kapcsolatokon belüli hangsúlyok eltolódása pedig azt jelentette, hogy a kulturális dimenzió mellett egyre inkább a gazdasági együttműködések, fejlesztések váltak a partnerségek motorjává.
Mit látunk az adatokból?
A fenti állításokat a közzétett adatok is alátámasztják.
Az adatbázis 3350 partnerséget tartalmaz, s a német önkormányzatokkal kiépített kapcsolatok (862) kiemelkednek a mezőnyből, ezek adják a testvértelepülési együttműködések egynegyedét. A német települések mellett a szomszédos országok önkormányzatai találhatók az élen; Lengyelország összesen hét országgal határos, közülük a testvérkapcsolatok terén Ukrajna (326), a Cseh Köztársaság (306), Szlovákia (226) és Litvánia (144) a jelentősebbek, Oroszországgal (83) és Fehéroroszországgal (58) ritkábbak a partnerségek.
A nagyobb számú (100-nál több) kapcsolattal rendelkező országok közé a szomszédokon kívül Franciaország (249), Magyarország (167) és Olaszország (138) tudott bekerülni.
A francia településekkel való nagyszámú kapcsolatépítésben a német partnerségek esetében már említett, hasonló településállomány mellett a napóleoni idők óta a franciák iránt táplált szimpátia lehet meghatározó. A lengyel-magyar partnerségek az összes kapcsolat öt százalékát adják, ezzel Magyarország hatodik az államok rangsorában, ami igen előkelő helyezésnek számít, s bizonyítja a két ország közötti kivételes kapcsolatot (egyébként ez a magyar adatbázis alapján is igazolható: az ebben szereplő kapcsolatok 6 százaléka köttetett lengyel önkormányzatokkal, ezzel Románia, Szlovákia és Németország után Lengyelország a negyedik legfontosabb partnerország).
A földrajzi fókusz eltolódását szintén visszaigazolják az adatok. Sajnos nem minden esetben szerepelt az adatbázisban a kapcsolat felvételének vagy hivatalossá tételének éve, de a folyamatok így is értelmezhetőek. Noha rendkívül kevés esetről van szó, látható, hogy a rendszerváltozás előtti kelet-közép-európai kapcsolatok ritkán maradtak fenn, főleg, ha a nyugat-európai partnerségekkel vetjük egybe. Az eredményekből látszik, hogy az államszocialista időszak felülről szervezett blokkon belüli kapcsolatai jellemzően valóban elhaltak, míg a szintén ellenőrzött, ám valamelyest szabadabban alakítható nyugati együttműködések fennmaradtak. Ebben szerepet játszhatott az a segítség (ez lehetett konkrét anyagi segítség, de akár jó gyakorlat, tapasztalat megosztása is) is, amit a rendszerváltozás utáni időszakban a nyugati partnerektől kértek és kaptak a demokratizálódó államok. Az időszak (1990–2000) nyugati orientációja egyértelműen látszik a szerződéskötési dátumokból, s bár a nyugati kapcsolatok kialakítása az ezredforduló után fennmaradt, sőt, valamelyest még erősödött is, az intenzitás változása nem akkora, mint a kelet-közép-európai államok esetében. A cseh és a litván kapcsolatoknál kevésbé érzékelhető, de a magyar, szlovák, s különösen az ukrán településekkel kialakított partnerségek domináns része az ezredforduló utánra datálható.
A testvértelepülési kapcsolatok kialakításában a földrajzi elhelyezkedés központi szerepet játszik, azaz a települések gyakran a közeli, határos országban lévő településekkel alakítanak ki együttműködéseket.
Ezek a kapcsolatok speciális jellegűek is lehetnek, megvalósulhatnak pl. szélesebb határmenti együttműködések formájában, elősegíthetik a határon túli közösségekkel való kapcsolattartást, vagy éppen ellenkezőleg, a „belső” kisebbség saját anyaországához fűződő kapcsolatának erősítését. Az összegyűjtött kapcsolatok területi mintázatai visszaigazolják a földrajzi közelség meghatározó szerepét; a Lengyelország középső részén lévő járásokban alig vannak együttműködések, s kijelenthető, hogy a határmenti térségekben, sávokban gyakrabban köttetnek partnerségek (2. ábra). A kapcsolatok egy másik részében azonban a települések közötti hasonlóság – pl. közel azonos lakosságszám, településhierarchiában elfoglalt azonos pozíció, hasonló gazdasági profil stb. – válik a partnerválasztás fő szempontjává (s persze nem zárható ki az sem, hogy e két jellegzetesség, a közelség és a hasonlóság egyszerre jelen van).
Az előbbiek ismeretében semmi meglepő nincs abban, hogy a szélesebb értelemben vett nyugati határszélen koncentrálódnak a német, délnyugaton a cseh, délen a szlovák, délkeleten az ukrán, keleten a belorusz, északkeleten pedig a litván településekkel való kapcsolatok (3. ábra).
Ez az általános jelenség Lengyelország esetében kiegészül a történelmi múltból fakadó jellegzetességgel, az államhatárok eltolásával, ami jelentős változást hozott az egyes régiók társadalmi összetételében is (a németeket javarészt kitelepítették, helyükre a keleti, Szovjetunióhoz csatolt területekről telepítettek át lengyeleket). A fentiek együttes hatása érvényesülhet a testvértelepülési kapcsolatokban is.
A nem szomszédos országok településeivel kialakított partnerségek természetesen nem tudnak ilyen logika mentén alakulni, így ezek esetében inkább a települések közötti valamilyen hasonlóság adhatja az együttműködés alapját. A francia és a magyar településekkel való kapcsolatok jellemzően tehát területileg kiegyenlítettebbek (4. ábra), noha ez esetekben is megfigyelhető jellegzetesebb minta: a francia kapcsolatoknál az általános lengyelországi trend látszik érvényesülni, míg a magyar együttműködések esetében mégiscsak megfigyelhető a földrajzi távolság szerepe, ami szomszédos államoknál tapasztaltnál némileg enyhébb, a testvértelepülési kapcsolatokban intenzívebben részt vevő települések déli területi koncentrációjában nyilvánul meg.
Lengyel-magyar kapcsolatok
A lengyel adatbázisban szereplő információk alapján a két ország közötti barátság a testvérkapcsolatokban egyértelműen kimutatható. Annak érdekében azonban, hogy a minél teljesebb képet kaphassunk ezekről az együttműködésekről, a nyilvános magyar adatbázisból leválogattuk azokat a lengyel-magyar partnerkapcsolatok, amelyek a lengyel gyűjtésből kimaradtak – vagy azért, mert a kapcsolat a 2009 utáni időszakban köttetett, vagy azért, mert az adatgyűjtés idején érintett települések nem szolgáltattak információt. Ekképpen a lengyel-magyar testvérkapcsolatok körét 244-re tudtuk bővíteni. A 4. ábrán látható, hogy a lényegi megállapítások az esetszám kiegészítése után is megállják a helyüket, azaz területileg inkább a dél-lengyelországi térség helyhatóságaival alakulnak ki a kapcsolatok.
A magyarországi települések esetében ilyen jellegzetes területi mintázat nem fedezhető fel, bár a dunántúli önkormányzatok kevésbé aktívak a lengyel-magyar kapcsolatok terén.
Minthogy a Magyarországon nemzetiségként elismert lengyel kisebbség lélekszáma sem túl magas (a 2022-es népszámlálás szerint 7398 fő), s nincsenek – a többi, pl. a német, szlovén stb. nemzetiséghez hasonló – lengyel szigetek sem az országban, ez a tényező sem árnyalja a partnerségekben részt vevők területi megoszlását. A 2024-es nemzetiségi önkormányzati választás eredményeként 41 helyi – települési és budapesti kerületi – lengyel testület alakult meg. Az érintett települések többnyire rendelkeznek lengyel testvérvárossal, azonban mivel körükben igen magas a nagyobb városok (megyeszékhelyek, megyei jogú városok) száma, nem egyértelmű a nemzetiség jelenléte és a lengyel partnerség közötti kapcsolat. A kisebb települések esetében – pl. Edelény, Sajószentpéter – ez a kapcsolat nagyobb magabiztossággal feltételezhető.
Természetesen nem látunk az adatok mögé, így nem jelenthetjük ki, hogy a testvértelepülési együttműködések mögött valódi, élő kapcsolat van, s az alkalmazott módszer arra sem alkalmas, hogy megállapítsuk, pontosan milyen jellegűek ezek a partnerségek. E kérdések megválaszolásához más megközelítés szükséges. Az eredményeink alapján mégis kijelenthető, hogy a lengyel-magyar települések közötti testvérkapcsolatok mind a lengyel, mind a magyar önkormányzatok nemzetközi együttműködéseinek fontos szeletét képezik, s hogy az e barátság mentén köttetett kapcsolatok száma alapján mindkét állam a legfontosabb partnerországok közé sorolhatja a másikat. S akármilyen is a két ország kormányzata közötti viszony, az egyének – bizakodásra adhat okot, hogy a a CBOS tavalyi közvéleménykutatása szerint már kedvezőbb a magyarok megítélése, mint az eddigi legrosszabb eredményt hozó 2023-as évben – és a települések, térségek olyan időkben is őrizni tudják a barátságot, amikor az állami szinten éppen történelmi mélyponton van.
Köszönetnyilvánítás: A 146411 számú projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a K-23 pályázati program finanszírozásában valósult meg. Külön köszönet Zakaria Suleimannak a lengyel-magyar testvértelepülési kapcsolatokat bemutató ábra elkészítésében való technikai segítségéért.
Baranyai Nóra a HUN-REN Közgazdasági- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének tudományos munkatársa.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
