Az egyelőre csak értesülés szintjén mozgó információk meglehetősen furcsa kormányzati adótervekről árulkodnak. A bankautomatás készpénzfelvétel, a munkabér bankszámlára utalása, csoportos beszedési megbízás, a rezsi sárga csekken történő befizetése után kellene fizetni a kormány terveiben szereplő pénzügyi tranzakciós adót. Ebben a formában ez valójában nem (csak) a pénzügyi intézményeket sújtó teher, hanem praktikusan egy új áfa. Vagy szja.
Az utóbbi hetek, hónapok egyik fő kérdése, hogy kibírjuk-e az IMF-hitel nélkül. Tudná-e magát tovább finanszírozni az állam? Fenntarthatónak látnák-e a befektetők az államadósságot? Az alábbiakban ezekre próbálunk egyszerű számítások segítségével választ adni.
Már a piac számára is egyre inkább egyértelmű, hogy a kormánynak nem olyan fontos, és főleg egyáltalán nem sürgős az EU-val és az IMF-fel való megállapodás. Ugyanilyen gyanú miatt néhány hónapja még történelmi mélypontra szakadt a forint árfolyama, most legfeljebb a stabilan magas kötvényhozamokon látszik a bizonytalanság. Miért ilyen türelmes a piac, és mik a lehetséges kimenetek?
Alaposan felbolydult a közvélemény, miután az Európai Bizottság javaslatot tett a kohéziós alapból Magyarországnak jutó források felfüggesztésére. A túlzott deficit eljárásban (edp) való továbbléptetés ugyan bizonyos szempontból erősen inkonzisztens, ám végiggondolva a helyzetet, el kell ismernünk: nemigen volt az EU-nak más lehetősége.
Az előfeltételek ügyében az egyeztetések csigalassúsággal haladnak előre, a tényleges tárgyalások gyorsaságával kapcsolatos kormányzati optimizmus pedig megalapozatlannak tűnik. Egyes megfigyelők úgy látják, mégis a török kártyát húzta elő a kormány. Mások szerint egyszerűen a tárgyaló felek közötti érdekkülönbségek nagyok, így a megállapodás esélyei jóval kisebbek annál, mint amit a piac áraz.
"A jegybank eszközei számottevően támogatják, de önmagukban nem elégségesek a vállalati hitelezés újbóli beindulásához" - hangsúlyozta a Portfolio.hu-nak adott interjúban Simor András az MNB által ma bejelentett két éves fedezett hitelprogram kapcsán. A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint "ez az igazi védőháló: a bankok nagyobb biztonságban érezhetik magukat forrásellátottság tekintetében", de emlékeztetett: a jegybanknak nincsenek eszközei a hitelezési hajlandóság növelésére. Az MNB által tervezett univerzális jelzáloglevél-vásárlási programot Simor az építkezés egyik lépésének nevezte, amely elvezethet majd a lakossági jelzáloghitel piac felfutásához. A bankok által fedezetként benyújtható értékpapírok körének bővítése kapcsán Simor hangsúlyozta, hogy nagyon körültekintően járnak el és a lépés semmilyen módon nem növeli az inflációt.
Ha igaz az, hogy az elmúlt hónapokban a családi adókedvezmények miatt emelkedett a gyerekvállalási kedv, akkor a következő időszakban szinte robbanásszerű növekedést kellene produkálnia a születések számának. Valószínűbb azonban, hogy még az utolsó rendelkezésre álló adatok sem mutatják az adóváltozások hatását, így a Nemzetgazdasági Minisztérium optimizmusa egyelőre elhamarkodott. Ettől azonban még igaz lehet, hogy hosszabb távon a támogatások jótékony hatást gyakorolnak a gyerekvállalásra.
Bár az utóbbi időben - főként a gazdaságpolitika fordulatának köszönhetően - örvendetesen csökkent a magyar állam fizetőképességével kapcsolatos aggodalom, azért a hazai fejlemények és az európai adósságválság ráirányította a figyelmet az államcsőd témájára. Az újabb és újabb közgazdasági kutatások egyre nagyobb gazdasági károkat tulajdonítanak az állami fizetésképtelenségnek: középtávon akár 10 százalékkal is kisebb GDP-t eredményezhet, de ha összekapcsolódik árfolyam- és/vagy bankválsággal ennél is sokkal súlyosabb lehet a veszteség. Jelentősek a politikai károk is: a tapasztalatok szerint az államot csődbe kormányzó erők szinte kivétel nélkül elbuknak.
Hát idáig is eljutottunk. Most már legalább tudjuk, mi kell nálunk ahhoz, ami minden más országban természetes. Vagyis hogy mi kell ahhoz, hogy a jegybank elnöke és a miniszterelnök leüljön egymással beszélni. Kell hozzá 320-as euró, 11 százalékos államkötvény hozam, az államcsődtől való félelem, leminősítés, irracionális lakossági ijedtség, a nemzetközi hitelességünk megsemmisülése. Ne cifrázzuk: az kell hozzá, hogy jól tele legyen a gatya.
A gazdasági (vagyis végül nem pénzügyi) stabilitásról szóló törvényben az előzetes terveknek megfelelően rendezték az egykulcsos adó ügyet, azaz rögzítették: a jövedelem összegétől függetlenül, a jövedelem arányában egységesen kell az adót kivetni. Ez a szabály ezer sebből vérzik, és végső soron csak arra jó, hogy saját intézményeink hitelességét építse le.
A kormány és a Bankszövetség múlt héten bejelentett, a lakossági jelzáloghiteleseknek szóló mentőcsomagja egy széles kör számára azt eredményezi, hogy több pénze marad fogyasztásra, egy szűkebb kör számára azonban többlet teherrel jár. A Portfolio.hu kalkulációi szerint a két hatás eredője mérsékelten pozitív a lakossági fogyasztásra, de várhatóan nem lesz elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a fogyasztás jövő évi zsugorodását.
Csak hogy világos legyen: az IMF nélkül nem biztos, hogy a hitelezőink jövő tavasszal még biztosra veszik a fizetőképességünket. A Nemzetközi Valutaalapon múlik most szinte minden.
Még életbe sem lépett, máris 2016-ig tolja ki a kormány az Alaptörvény adósságszabályát, így ebben a ciklusban nem szükséges csökkenő államadósságot felmutatni - olvasható ki a Parlament oldalára vasárnap felkerült, Magyarország pénzügyi stabilitásáról című törvényjavaslatból. A lépés alapvetően arra való reakció, hogy a rossz gazdasági körülmények mellett a GDP-arányos államadósság csökkentése már jövőre sem vehető teljesen biztosra. Az alapvetően rossz adósságszabály időben való kitolása azonban még így sem igazán érthető megoldás. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy miközben a kormány kivonja magát az adósságcsökkentő előírások alól, addig a következő ciklusokra sosem látott szigorúságot ír elő.
Valahogy sosem tudnak helyesen cselekedni a hitelminősítők - legalábbis ez lehet az ember érzése a válság kitörése óta feléjük áradó harag alapján. A Lehman-válságban szerzett elévülhetetlen érdemek után az európai leminősítések vágták ki sokakban a biztosítékot, az Egyesült Államok kiszórása a tripla-A körből újabb indulatokat szült, majd amikor az uniós kockázatok átértékelési sorába bekerült Magyarország, idehaza is élénk viták indultak a hitelminősítők szerepéről.
A kormány meglépte azt a felelős lépést, amit már korábban kellett volna - a finanszírozási kockázatokkal terhelt, leminősítés előtt álló ország védőhálót kaphat. A bejelentés módja azonban annyira előkészítetlen, pánikszerű volt, hogy az tovább rombolja a gazdaságpolitika hitelességét.
A monetáris tanács kellemetlen helyzetben volt, hiszen az ülésrendje miatt megszólalási kényszere volt. A kiadott közlemény azonban meglepően gyenge, helyenként nem igazán alátámasztott optimizmussal lebegtette meg a kamatemelés lehetőségét. Jobb híján. Az "elszíjjártósodott" kommunikáció csak egy méretes pofon a jegybank hitelességének, ami mögött felsejlik a tanács súlyos megosztottsága is.
A devizahitel-végtörlesztés tervének bedobásakor a londoni elemzői körökben széles körben osztották azt a nézetet, hogy ezzel a kormány valójában a drasztikus forintleértékelés és az inflációnövelés lehetőségét kívánja megteremteni. Ezt a forgatókönyvet aztán a legtöbben elvetették, amikor látták, hogy a pénzügyi stabilitási szempontból aggodalomra okot adó végtörlesztés korlátozott keretek között maradhat. Az utóbbi időben viszont újra megerősödött az a nézet, hogy a kormány komolyan gondolhatja a leértékelés politikáját. Az alábbiakban azt tekintjük át, hogy mi lehet ennek az oka, illetve milyen kilátásokkal kecsegtet egy ilyen gazdaságpolitika esetleges megvalósítása.
A kormány a végtörlesztéses javaslattal bebizonyította, hogy képes teljesen előkészítetlen, óriási pénzügyi stabilitási kockázatokat élesítő ötletekkel előállni. Szerencsére talált elegendő technikai korlátot, amivel enyhítette a problémát, a maradék szemetet meg majd a jegybank takarítja fel. Nagy örömködésre még sincs okunk, hacsak annyi nem, hogy úgy tűnik, ezúttal talán a nagy bajt elkerülve úsztuk meg a bizarr akciót. A tanulság mégis az: nem árt az óvatosság, mert nem biztos, hogy legközelebb ekkora szerencsénk lesz.
Minden várakozást alulmúl a Matolcsy-csomag. Adóemelések, homályosan körülírt, bizonytalan teljesülésű kiadáslefaragások, erős kockázatokkal terhelt végrehajtás, korszerűtlen megszorító program. Eközben a kormány tovább erőltette az egykulcsos adót, ami recessziós környezetben konjunktúrakezelésnek baklövés.
Egyelőre a részletek hiányában lehetetlen teljes körűen elemezni a Fidesz-frakció által felvetett "180-as végtörlesztéses" javaslat makrogazdasági hatásait (és kockázatait), de érdemes eltűnődni azon, hogy hozzájárulhat-e a gazdaság élénküléséhez, illetve a kockázat csökkentéséhez egy ilyen lépés.
Közeleg a 2024-es adóévre vonatkozó (TAO) társasági adó- és (HIPA) helyi iparűzési adóbevallási és adófizetési... 
Ez a cikk hat éve jelent meg, egy jó trükk arra, hogy segítsen kitartani a hitelektől való megszabadulásban. Olvastam...
A Top10-es listámat nézegetve találtam rá, nem volt benne az első 10-ben, de jók a számai. Aztán megnéztem pár...
Zsiday Viktorral próbáltunk meg rendet teremteni Trump fejében. De sikerült? Milyen platformokon találjátok még meg?... 
A megújuló energiaforrások közül a szélenergia mutatja az egyik legdinamikusabb fejlődést, miközben a költséghatékonysága...
Havonta ránézek egyszer azokra a papírokra, amikből előbb vagy utóbb venni szeretnék. Általában a hetes chartokat...
Estek a piacok a beszéd hatására.
Nagymamáink receptjével ér el nemzetközi sikereket a magyar márka.
Egyre nő a közvetett veszteség, a tejiparban és a sertéságazatban is jelentősek a fennakadások.
