Madár István

Madár István

Madár István a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett 1997-ben. 2013-ig az egyetem Gazdaságpolitika Tanszékének oktatója. Emellett 2000-től 2006-ig a Világgazdaság napilap újságírója, szerkesztője. 2006-tól a Portfolio vezető elemzője, rovatvezetője. 2016-tól a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes egyetemi docense. A Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) elnökségi tagja.
Kapcsolatfelvétel
Cikkeinek a száma: 420

Egykulcsos adó - több gyerek?

Ha igaz az, hogy az elmúlt hónapokban a családi adókedvezmények miatt emelkedett a gyerekvállalási kedv, akkor a következő időszakban szinte robbanásszerű növekedést kellene produkálnia a születések számának. Valószínűbb azonban, hogy még az utolsó rendelkezésre álló adatok sem mutatják az adóváltozások hatását, így a Nemzetgazdasági Minisztérium optimizmusa egyelőre elhamarkodott. Ettől azonban még igaz lehet, hogy hosszabb távon a támogatások jótékony hatást gyakorolnak a gyerekvállalásra.

Ez várna ránk államcsőd esetén

Bár az utóbbi időben - főként a gazdaságpolitika fordulatának köszönhetően - örvendetesen csökkent a magyar állam fizetőképességével kapcsolatos aggodalom, azért a hazai fejlemények és az európai adósságválság ráirányította a figyelmet az államcsőd témájára. Az újabb és újabb közgazdasági kutatások egyre nagyobb gazdasági károkat tulajdonítanak az állami fizetésképtelenségnek: középtávon akár 10 százalékkal is kisebb GDP-t eredményezhet, de ha összekapcsolódik árfolyam- és/vagy bankválsággal ennél is sokkal súlyosabb lehet a veszteség. Jelentősek a politikai károk is: a tapasztalatok szerint az államot csődbe kormányzó erők szinte kivétel nélkül elbuknak.

Hamarosan kiderül, mennyire gondolják komolyan

Hát idáig is eljutottunk. Most már legalább tudjuk, mi kell nálunk ahhoz, ami minden más országban természetes. Vagyis hogy mi kell ahhoz, hogy a jegybank elnöke és a miniszterelnök leüljön egymással beszélni. Kell hozzá 320-as euró, 11 százalékos államkötvény hozam, az államcsődtől való félelem, leminősítés, irracionális lakossági ijedtség, a nemzetközi hitelességünk megsemmisülése. Ne cifrázzuk: az kell hozzá, hogy jól tele legyen a gatya.

A szabály pocsék, de legalább nem tartjuk be

A gazdasági (vagyis végül nem pénzügyi) stabilitásról szóló törvényben az előzetes terveknek megfelelően rendezték az egykulcsos adó ügyet, azaz rögzítették: a jövedelem összegétől függetlenül, a jövedelem arányában egységesen kell az adót kivetni. Ez a szabály ezer sebből vérzik, és végső soron csak arra jó, hogy saját intézményeink hitelességét építse le.

Mennyit lendít a fogyasztáson az új devizahiteles mentőcsomag?

A kormány és a Bankszövetség múlt héten bejelentett, a lakossági jelzáloghiteleseknek szóló mentőcsomagja egy széles kör számára azt eredményezi, hogy több pénze marad fogyasztásra, egy szűkebb kör számára azonban többlet teherrel jár. A Portfolio.hu kalkulációi szerint a két hatás eredője mérsékelten pozitív a lakossági fogyasztásra, de várhatóan nem lesz elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a fogyasztás jövő évi zsugorodását.

Az IMF a dummy

Csak hogy világos legyen: az IMF nélkül nem biztos, hogy a hitelezőink jövő tavasszal még biztosra veszik a fizetőképességünket. A Nemzetközi Valutaalapon múlik most szinte minden.

Matolcsy véget vet az államadósság elleni harcnak?

Még életbe sem lépett, máris 2016-ig tolja ki a kormány az Alaptörvény adósságszabályát, így ebben a ciklusban nem szükséges csökkenő államadósságot felmutatni - olvasható ki a Parlament oldalára vasárnap felkerült, Magyarország pénzügyi stabilitásáról című törvényjavaslatból. A lépés alapvetően arra való reakció, hogy a rossz gazdasági körülmények mellett a GDP-arányos államadósság csökkentése már jövőre sem vehető teljesen biztosra. Az alapvetően rossz adósságszabály időben való kitolása azonban még így sem igazán érthető megoldás. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy miközben a kormány kivonja magát az adósságcsökkentő előírások alól, addig a következő ciklusokra sosem látott szigorúságot ír elő.

A gonosz hitelminősítők, az ártatlan országok és a spekuláns hitelezők

Valahogy sosem tudnak helyesen cselekedni a hitelminősítők - legalábbis ez lehet az ember érzése a válság kitörése óta feléjük áradó harag alapján. A Lehman-válságban szerzett elévülhetetlen érdemek után az európai leminősítések vágták ki sokakban a biztosítékot, az Egyesült Államok kiszórása a tripla-A körből újabb indulatokat szült, majd amikor az uniós kockázatok átértékelési sorába bekerült Magyarország, idehaza is élénk viták indultak a hitelminősítők szerepéről.

Lefeküdtünk az utált IMF-nek

A kormány meglépte azt a felelős lépést, amit már korábban kellett volna - a finanszírozási kockázatokkal terhelt, leminősítés előtt álló ország védőhálót kaphat. A bejelentés módja azonban annyira előkészítetlen, pánikszerű volt, hogy az tovább rombolja a gazdaságpolitika hitelességét.

Mire jó a jegybanki lépés? - Semmire

A monetáris tanács kellemetlen helyzetben volt, hiszen az ülésrendje miatt megszólalási kényszere volt. A kiadott közlemény azonban meglepően gyenge, helyenként nem igazán alátámasztott optimizmussal lebegtette meg a kamatemelés lehetőségét. Jobb híján. Az "elszíjjártósodott" kommunikáció csak egy méretes pofon a jegybank hitelességének, ami mögött felsejlik a tanács súlyos megosztottsága is.

2011.11.15 14:01 Kamatemelés nincs, közlemény van! - Megszólalt a jegybank

Mire lehet jó a 400-as árfolyam?

A devizahitel-végtörlesztés tervének bedobásakor a londoni elemzői körökben széles körben osztották azt a nézetet, hogy ezzel a kormány valójában a drasztikus forintleértékelés és az inflációnövelés lehetőségét kívánja megteremteni. Ezt a forgatókönyvet aztán a legtöbben elvetették, amikor látták, hogy a pénzügyi stabilitási szempontból aggodalomra okot adó végtörlesztés korlátozott keretek között maradhat. Az utóbbi időben viszont újra megerősödött az a nézet, hogy a kormány komolyan gondolhatja a leértékelés politikáját. Az alábbiakban azt tekintjük át, hogy mi lehet ennek az oka, illetve milyen kilátásokkal kecsegtet egy ilyen gazdaságpolitika esetleges megvalósítása.

Indulhat a takarítás? - A végtörlesztés tanulságai

A kormány a végtörlesztéses javaslattal bebizonyította, hogy képes teljesen előkészítetlen, óriási pénzügyi stabilitási kockázatokat élesítő ötletekkel előállni. Szerencsére talált elegendő technikai korlátot, amivel enyhítette a problémát, a maradék szemetet meg majd a jegybank takarítja fel. Nagy örömködésre még sincs okunk, hacsak annyi nem, hogy úgy tűnik, ezúttal talán a nagy bajt elkerülve úsztuk meg a bizarr akciót. A tanulság mégis az: nem árt az óvatosság, mert nem biztos, hogy legközelebb ekkora szerencsénk lesz.

Ez bizony kőkemény megszorítás - és fájni fog

Minden várakozást alulmúl a Matolcsy-csomag. Adóemelések, homályosan körülírt, bizonytalan teljesülésű kiadáslefaragások, erős kockázatokkal terhelt végrehajtás, korszerűtlen megszorító program. Eközben a kormány tovább erőltette az egykulcsos adót, ami recessziós környezetben konjunktúrakezelésnek baklövés.

Mi történik a gazdasággal a 180-as végtörlesztés esetén?

Egyelőre a részletek hiányában lehetetlen teljes körűen elemezni a Fidesz-frakció által felvetett "180-as végtörlesztéses" javaslat makrogazdasági hatásait (és kockázatait), de érdemes eltűnődni azon, hogy hozzájárulhat-e a gazdaság élénküléséhez, illetve a kockázat csökkentéséhez egy ilyen lépés.

Fogolydilemmában a magyar bankok

A 180-as végtörlesztés lehetséges következményei a devizahiteles háztartásokat a forintra történő leváltás irányába nyomja, a bankok pedig egy klasszikus csapdahelyzettel, a fogolydilemmával néznek szembe. Az pedig rossz eredményre szokott vezetni.

Gyaluljuk le a gaz hitelminősítőket!

Biztosan vakargatják már a fejüket a Standard & Poor’s vezetői, hogy jó döntés volt-e leminősíteni az Egyesült Államokat. Egyre inkább politikai háborúba torkollik az eset, és hamarosan kiderülhet, rosszul járt a hitelminősítő azzal, hogy következetes volt. Valahol komikus, hogy a válság során leszerepelt hitelminősítők "uralmának" végét nem az hozza el, hogy rosszul teljesítettek, hanem éppen az, hogy jól. Eközben az amerikai politika hitelességromboló tevékenysége elbizonytalaníthatja a piacokat a tekintetben, hogy valóban képes lesz-e az adósságspirálból kivezetni az országot.

Jöjjön hát a mindent elintéző infláció?

A mostani válság nem egy egyszerű recesszió, ezért különleges megoldásokat igényel - írta a napokban Kenneth Rogoff. A megoldás az infláció felpörgetése lenne, bár ő is elismeri, hogy a gondolat sokak körében eretnekségnek számíthat. Érdemes egy kicsit továbbgondolni, hogy milyen következményekkel járhat, ha valóban nem marad más választás, mint az infláció elengedése.

2011.08.03 19:50 Ez nem a nagy recesszió, ez a második nagy összeomlás

Meg lehet állítani az európai dominót

Egyre világosabban látszik, hol dől el az eurózóna sorsa. A határvonal megkeményedett, a portugálokat és az íreket még meg lehet menteni a következő években, a sokkal jobb helyzetben lévő többi országra viszont nincs pénz, önerőből kell megállítaniuk a fertőzést. Ha ez meg is történik, akkor sem a mennyország jön el.

Amerikát levágták, mi vár ránk?

Hétfőn új világra ébredünk, csak az a kérdés, hogy finoman bekopogtat, vagy ránk rúgja az ajtót. Azzal, hogy az Egyesült Államok elveszítette legjobb adósbesorolását, a befektetőknek újra kell értelmezni a globális pénzügyi viszonyrendszert. Hogy ez mivel jár, hétfőn fog kiderülni. Felvázolunk egy nagyon optimista és egy igen pesszimista lehetőséget.

Részletes keresés
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Újult erővel támad a fertőzés, ami Magyarországon is halálozással járt - Már a hazai járványhatóság is figyelmeztet
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel megújult, mobilbaráthírleveleinkre és járjon mindenki előtt.