A 180-as végtörlesztés lehetséges következményei a devizahiteles háztartásokat a forintra történő leváltás irányába nyomja, a bankok pedig egy klasszikus csapdahelyzettel, a fogolydilemmával néznek szembe. Az pedig rossz eredményre szokott vezetni.
Alig egy héttel azután, hogy minden korábbinál súlyosabb szakaszához ért a fejlett országok adósságválsága, hirtelen egyre több elemző veti fel a gyors magyar kamatcsökkentés lehetőségét. Azért nem árt észnél lenni.
Biztosan vakargatják már a fejüket a Standard & Poor’s vezetői, hogy jó döntés volt-e leminősíteni az Egyesült Államokat. Egyre inkább politikai háborúba torkollik az eset, és hamarosan kiderülhet, rosszul járt a hitelminősítő azzal, hogy következetes volt. Valahol komikus, hogy a válság során leszerepelt hitelminősítők "uralmának" végét nem az hozza el, hogy rosszul teljesítettek, hanem éppen az, hogy jól. Eközben az amerikai politika hitelességromboló tevékenysége elbizonytalaníthatja a piacokat a tekintetben, hogy valóban képes lesz-e az adósságspirálból kivezetni az országot.
A mostani válság nem egy egyszerű recesszió, ezért különleges megoldásokat igényel - írta a napokban Kenneth Rogoff. A megoldás az infláció felpörgetése lenne, bár ő is elismeri, hogy a gondolat sokak körében eretnekségnek számíthat. Érdemes egy kicsit továbbgondolni, hogy milyen következményekkel járhat, ha valóban nem marad más választás, mint az infláció elengedése.
Egyre világosabban látszik, hol dől el az eurózóna sorsa. A határvonal megkeményedett, a portugálokat és az íreket még meg lehet menteni a következő években, a sokkal jobb helyzetben lévő többi országra viszont nincs pénz, önerőből kell megállítaniuk a fertőzést. Ha ez meg is történik, akkor sem a mennyország jön el.
Hétfőn új világra ébredünk, csak az a kérdés, hogy finoman bekopogtat, vagy ránk rúgja az ajtót. Azzal, hogy az Egyesült Államok elveszítette legjobb adósbesorolását, a befektetőknek újra kell értelmezni a globális pénzügyi viszonyrendszert. Hogy ez mivel jár, hétfőn fog kiderülni. Felvázolunk egy nagyon optimista és egy igen pesszimista lehetőséget.
"Az Egyesült Államok most történelmének legsúlyosabb költségvetési válsága elé néz" - mondta Magyarországon még tavaly Alice Rivlin, az egyesült államokbeli Congressional Budget Office első igazgatója. A nagy tekintélyű szakember talán maga sem sejtette, hogy a politika önszántából hozza közelebb és mélyíti tovább a válságot azzal, hogy a republikánusok és a demokraták képtelenek megegyezni az adósságplafon megemeléséről. Az egész pénzügyi világ aggódva figyeli, hogy meddig mernek elmenni a demokraták és a republikánusok a perpatvarban, és vajon kockára teszik-e az Egyesült Államok és a globális gazdaság jövőjét.
A görögök kimentése után is jócskán találunk csődveszéllyel meggyanúsított országot az eurózónában. Némiképp váratlanul került a napokban a négy korábban is kockázatosnak minősített ország közé Olaszország, időről időre pedig Belgium neve is felmerül. Az alábbi egyszerű vizsgálat arra próbál válaszolni, hogy a válsághoz közelinek kikiáltott országokat államháztartási helyzetük alapján mennyire érdemes összemosni. Mint látni fogjuk, ezek az országok nem csupán az itt nem részletezett tényezőkben (versenyképesség, finanszírozási lehetőségek, politikai és strukturális környezet stb.) különböznek, hanem az alapvető fiskális pozíciójukban is.
Tabuk fognak ledőlni a görögök megmentése kapcsán - jósoltuk a múlt héten. Tegnap a meggondolatlan nyári szabadságáról visszarángatott Európai Unió úgy döntött, mégis megpróbálja, hogy ne dőljön le egy sem - talán még sikerült is neki. Viszont a tabuknak nem az a sajátja, hogy nem dőlhetnek le, hanem hogy érinthetetlenek. Márpedig itt néhány jó alaposan össze lett tapogatva.
Képtelen az Európai Központi Bank olyan kamatpolitikát folytatni, ami minden tagország számára megfelelő lenne - állapítja meg a San Franciscó-i Fed egy rövid elemzése. Az eurózóna periférikus országainak ugyanis olyan kamatszintre lenne szüksége, ami a központi országok számára elfogadhatatlanul alacsony. Ebből óvatosan ugyan, de számos igen kellemetlen következtetést vonhatunk le az eurózóna működőképességével kapcsolatban.
Kétharmados törvényben rögzítené a kormány az egykulcsos szja-rendszert, illetve azt, hogy annak kulcsa nem lehet magasabb 16%-nál - derült ki a napokban. Felmerül a kérdés: mi szükség van erre a lépésre, ami a nemzetközi gyakorlatban is ismeretlen? Alapvetően három lehetőséget tudunk elképzelni, és amellett érvelünk, hogy egyik sem tűnik elégségesnek ahhoz, hogy ilyen erős rögzítést alkalmazzunk a gazdaságpolitika egyik fontos operatív eszközén.
Az eurózóna adósságválsága és az Egyesült Államok gazdasági gondjai új és új csúcsokra repítik a svájci frankot. Ennek kapcsán mi is naponta megtapasztalhatjuk: a mély krízis végével sem gyengült az a szabály, miszerint egy sérülékeny országnak minden körülmények között stabilitást kell mutatnia, különben könnyen mehet a görögök után a süllyesztőbe.
Gúzsba kötő ígéretekkel, részletes program hiányában és tévesen értékelt globális helyzettel vágott bele a kormányzásba a választásokon taroló koalíció. Bő fél év a mozgástérkereséssel telt el, amelynek kapcsán tetten érhető volt a Fidesz intézményekkel szembeni türelmetlensége is. 2010 végétől világossá vált, hogy az "előbb növekedés, aztán egyensúly" fals logikája megbukott, és a kormány a Széll Kálmán Tervvel egy kifejezetten ígéretes útra vergődött ki. A politikai és szakmai megvalósíthatósági kockázatok azonban nagyok, így összességében a kormány által is elismerten kockázatos gazdaságpolitikai útnak nem nagyon látszanak az előnyei.
A Nemzetközi Valutaalap elnöke úgy molesztálta a New York-i szobalányt, ahogyan maga az IMF inzultálja a hozzá folyamodó országokat- ez a mostanában népszerű párhuzam poénnak talán jó, és esetleg egyedi keserveink könnyebb elviselését is szolgálhatja, hogy a nagy hírű intézmény háza táján sincs minden rendben. Ezen túl azonban másra nem igazán alkalmas, ugyanis úgy butaság, ahogy van.
Úgy tűnik, hogy még a Magyar Nemzeti Banknak is szoknia kell a saját újításait. Legalábbis erre utal, hogy az elmúlt napokban meglehetősen ellentmondásosra sikerült a kommunikációja, amivel még a piacokat is sikerült kissé összezavarni. Legalább egy hónapot kell várni arra, hogy javuljon a helyzet, de addig is a jegybanknak el kell dönteni, hogy milyen elvek mentén kívánja működtetni a jövőben a monetáris politikával kapcsolatos párbeszédét.
Az elmúlt hetekben (sőt, tulajdonképpen a mentőcsomag megalkotása óta eltelt egy évben folyamatosan) olyan véleményeket olvashattunk, melyekben a görög államcsőd elkerülhetetlenségéről értekeztek. Eközben azonban többen érvelnek amellett, hogy a görögöket nem kell, vagy nem szabad megmenteni. Érdemes ezeket a szempontokat is számba venni, hiszen nem egy közülük igencsak megfontolandó.
Csak kapkodjuk a fejünket a kormányzat egykulcsos adóval kapcsolatos újabb és újabb elképzeléseit hallva. Néha határozottan az az érzésünk, hogy a döntéshozók sem tudják, mit is akarnak igazából, és mintha csak a költségvetés folyamatosan változó mozgásterétől tennék függővé, hogy milyen is legyen az adórendszerünk egyik legfontosabb eleme.
A magyar gazdaságban a régiós társakhoz képest jóval később állhat helyre a hitelezési aktivitás, ez pedig a növekedés korlátja lehet. A "creditless growth" jelenség ugyan nem ismeretlen, ám összességében mégsem túl kívánatos állapot, így a helyzet javítására mindenképpen törekedni érdemes. A lehetőségeink viszont meglehetősen szűkösek, így a tartósan alacsony gazdasági növekedéssel mint lehetséges kockázati forgatókönyvvel számolni kell.
Sokat javult Magyarország külső megítélése az elmúlt hónapokban, mintha a piac már át is esett volna a ló túlsó oldalára. Hamarosan azonban minden szereplő számára le fog esni, hogy nem elég, ha a Széll Kálmán Terv fele, kétharmada teljesül. Az is lehet, hogy még a teljes kiigazítási program is kevés lesz, az EU pedig rajtunk gyakorolhatja majd most formálódó szigorát.
Közel 34 milliárd euróra hízott az elmúlt két évben a devizatartalékunk, ami a kétszerese a válság előtti szintnek. A válságnak azonban talán már vége, így felmerülhet a kérdés, hogy lehetne-e csökkenteni az állományt. A válasz az, hogy nem.
Havonta ránézek egyszer azokra a papírokra, amikből előbb vagy utóbb venni szeretnék. Általában a hetes chartokat...
A házasság felbomlása után a vagyonmegosztás nem csak jogi, hanem érzelmi kihívás is. A családjogi kérdések területén... 
A mai fiúk tényleg cukik (they are so cute!), minden érdekli őket, de valójában semmi se. Legkevésbé, hogy feleségük... 
Szabályozó előírás, fogyasztói elvárás, marketingeszköz: a fogyasztói termékek egyre nagyobb részénél kerül...
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Így kerüld el a leggyakoribb hitel-elutasításokat - legális kiskapuk banki...
A kérdés és a blog témája alapján úgy tűnhet, hogy a válasz egyértelműen nem lesz. Meglepú módon jobb a helyzet...
Szekeres Viktorral a Gloster Nyrt. alapítójával beszélgettünk
Kilépünk az összeszerelő-üzem szerepből?
Hétvégén tartják az elnökválasztás második fordulóját.
