Az EU minden háztartása háborúban áll, a támadások már mindennaposak

Az orosz–ukrán háború árnyékában ismét egyre többször kerül szóba a propaganda és az álhírek problémája. Ezek nem csupán a frontvonalakon vagy politikai fórumokon jelentenek veszélyt: miközben mémvideók és macskás képek között görgetünk, gyakran észre sem vesszük, hogy ugyanaz a háború zajlik a közösségi médiában is. A harc nemcsak területekért, hanem a bizalomért, a demokráciáért és az információk feletti ellenőrzésért is folyik. Az Európai Unió kommunikációs szakértői és döntéshozói épp ezekről a kihívásokról cseréltek eszmét a nyolcadik InformEU találkozón, amelyet idén Tallinnban rendeztek meg.

A rendezvény megnyitóján Kristen Michal, Észtország miniszterelnöke úgy fogalmazott, hogy

nemcsak bombák repülnek Európában, hanem álhírek is – mindennap információs csata zajlik minden képernyőn.

Szerinte a dezinformáció gyorsabban terjed, mint az igazság, és gyakran már azelőtt eléri a célját, mielőtt a tények egyáltalán nyilvánosságra kerülhetnének. A miniszterelnök azt mondta, hogy ezek a manipulációs kísérletek nem csupán háttérzajként értelmezhetők, hanem olyan támadásként, amely „a társadalom immunrendszerét, a bizalmat és az európai demokráciát célozza meg”.

Michal szerint az információs térben zajló hadviseléshez hasonlóan fontos az is, hogy az Európai Unió képes legyen felismerni és orvosolni a saját diagnózisát.

Kiemelte, hogy a dezinformáció elleni küzdelem nem csupán szakmai kötelesség, hanem stratégiai feladat is. Arra biztatott Európa-szerte mindenkit – főleg civileket, újságírókat –, hogy munkájuk legyen inspiráló, és segítsen helyreállítani a bizalmat az európai egységben és a demokratikus intézményrendszerekben.

Nemcsak digitális zaj, hanem közvetlen fenyegetés

Themis Christophidou, az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságának vezetője úgy fogalmazott, hogy a tallinni találkozónak szimbolikus jelentősége is van:

a digitális úttörőként ismert Észtország közelsége Oroszországhoz erős üzenetet küld azoknak a rezsimeknek, amelyek a valóság torzításával próbálják aláásni a közbizalmat.

Szerinte az álhírek és a célzott információs támadások „nem elvont, távoli dolgok, hanem valós, személyes és sürgető problémák”. Hozzátette: „ez nem csupán kommunikációs kihívás, hanem közvetlen fenyegetés a demokratikus értékeinkre nézve”.

Christophidou emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió már az elmúlt évtizedben is jelentős lépéseket tett a külföldi információs befolyás elleni küzdelem érdekében. Mint mondta, az EU több irányból reagál: szabályozási eszközökkel, gyakorlati együttműködések révén, valamint az állampolgári tudatosság erősítésével. Példaként említette a Digitális Szolgáltatásokról szóló jogszabálycsomagot, amely lehetőséget teremt az illegális online tartalmak hatékonyabb eltávolítására és a felhasználók védelmére, valamint az álhírek elleni gyakorlatok kódexét, amelyben a technológiai cégek, a civil társadalom és a tényellenőrző szervezetek együtt dolgoznak.

A főigazgató szerint az oktatás és a médiaműveltség legalább ilyen fontos tényezők. Mint elmondta,

az EU a közös költségvetésből támogatja a független médiát és a tényellenőrző hálózatokat, valamint olyan platformokat, mint az EU vs. Disinfo, amelyek célja, hogy az állampolgárok jobban felismerjék és kiszűrjék a félrevezető tartalmakat.

Christophidou hangsúlyozta: „túl kell lépnünk a válaszreakciókon, és a megelőzésre, valamint a társadalmi ellenállóképesség növelésére kell helyeznünk a hangsúlyt”.

Ezen a ponton tért át a kohéziós politika szerepére, amely szerinte nemcsak az infrastruktúra fejlesztését szolgálja, hanem hosszú távú társadalmi stabilitást is nyújt. Mint fogalmazott: „amikor a polgárok saját közösségükben valós fejlesztéseket tapasztalnak – új utak, iskolák, kórházak révén – azt látják, hogy a demokrácia működik”. Christophidou szerint ez a fajta bizalomépítés segít megakadályozni, hogy az emberek fogékonyakká váljanak a manipulációra.

Külön kiemelte Észtország példáját, ahol az uniós kohéziós politika részeként több mint 440 projekt valósult meg a kiberbiztonsági tudatosság növelésére, nemzeti televíziós műsorokkal és ingyenes online kurzusokkal. Emellett technológiai fejlesztéseket is támogattak, többek között közlekedési és tengeri megfigyelőrendszereket, valamint műholdas integrációs platformokat.

Christophidou végül arra figyelmeztetett, hogy a dezinformáció elleni küzdelem nem lehet öncélú. Mint mondta,

a bizalom nem Brüsszelben épül, hanem helyben, emberi kapcsolatokon keresztül.

Kijelentette, hogy a kommunikációs szakemberek munkája ebben kulcsszerepet játszik, és biztatta őket: „az Önök munkája fontosabb, mint valaha. Önök mutatják meg az embereknek, hogy az ő véleményük is számít, és hogy van beleszólásuk abba, mit tesz Európa”.

A háromnapos tallinni konferencia célja az volt, hogy az EU kommunikációs szakemberei és politikai döntéshozói közösen keressenek válaszokat arra, hogyan lehet hatékonyabban védeni a demokratikus intézményrendszert a XXI. századi információs kihívásokkal szemben. Az esemény résztvevői egyetértettek abban, hogy a közösségi médiában zajló láthatatlan háború legalább olyan fontos frontvonal, mint a hagyományos csataterek.

Saját magunk torz mását akarjuk visszahallani

Az álhírek terjedése kapcsán Fabiana Zollo, a velencei Ca’ Foscari Egyetem docense arról beszélt, hogy a dezinformáció jelensége nemcsak technológiai, hanem mély társadalmi és pszichológiai gyökerű probléma is. Elmondta, hogy

minden országban megfigyelhető az úgynevezett strukturális széttagoltság, vagyis az a jelenség, hogy az emberek hajlamosak saját meggyőződésükkel egyező csoportokban maradni, és az azokon kívüli interakciók jellemzően toxikusabbak.

Kiemelte: az érzelmi polarizáció határozza meg ezeknek az interakcióknak a dinamikáját, és ez nem csak a politikai diskurzusra jellemző, hanem az olyan területekre is, mint az egészségügy vagy a klímaváltozás.

Zollo felhívta a figyelmet arra, hogy a hosszabb beszélgetések a digitális platformokon szintén nagyobb mértékben válhatnak toxikussá, és ez nem platformfüggő jelenség: a probléma gyökere inkább abban rejlik, hogyan viselkednek az emberek az online térben. Azt mondta, hogy ezért nem elég csak az algoritmusokra vagy a technológiai beállításokra koncentrálni. Hangsúlyozta: „nem csak az a lényeg, hogy mit mondunk, hanem az is, hogyan mondjuk”.

Előadásában rámutatott, hogy a tényellenőrzés (fact-checking) sok esetben nem éri el célját, különösen akkor, ha a felhasználó már eleve egy zárt információs buborékban él. Ezzel szemben a megelőző jellegű beavatkozások, például az „inokuláció” vagy „prebunking” módszerei – amelyek még azelőtt készítik fel a felhasználót a félrevezető tartalom felismerésére, hogy azzal találkozna – sokkal ígéretesebb megközelítést jelentenek. Zollo szerint a beavatkozásoknak nemcsak az egyéni szinten kell történniük, hanem rendszerszinten is:

például a platformok üzleti modelljeinek, algoritmusainak átláthatósága is alapvető fontosságú, ahol az EU számos előrelépést tett a Digital Services Act és a Digital Markets Act szabályozások révén.

Zollo beszélt arról is, hogy a közbeszédben gyakran elhangzanak túlzó állítások arról, hogy a dezinformáció közvetlenül befolyásolja az emberek viselkedését, például szavazási döntéseiket vagy oltási hajlandóságukat. Szerinte az ilyen következtetések gyakran nincsenek alátámasztva megbízható empirikus adatokkal, mivel az offline viselkedés nyomon követése rendkívül nehéz, és legtöbbször csak önbevalláson alapul. Azt mondta: bár a dezinformáció képes hatni attitűdökre és szándékokra, kevés kutatás tudta ténylegesen igazolni a közvetlen viselkedésváltozást.

A kutató kitért arra is, hogy a félrevezető információk különféle formákban jelenhetnek meg – a nyilvánvaló hazugságoktól a szándék nélküli tévedésekig. Rámutatott, hogy a tartalom mellett az is fontos, milyen eseményekről dönt úgy egy médium, hogy beszámol – vagy épp nem számol be –, mivel ez a „kiválasztási torzítás” gyakran láthatatlan a felhasználó számára, mégis jelentős hatással van a közvélemény formálására. Egy olasz példát hozott fel, ahol mind az oltásellenes, mind az erősen oltáspárti médiumok rendszeresen csak azokat az eseteket emelték ki, amelyek illeszkedtek saját álláspontjukhoz.

Ez olyan típusú torzítás, amelyet a klasszikus dezinformációs definíciók nem tudnak megragadni

– tette hozzá.

Zollo előadását azzal zárta, hogy a dezinformációs problémát csakis kontextusba ágyazva, sokdimenziós megközelítéssel lehet értelmezni. Úgy vélte, hogy a szakpolitikai beavatkozásokat empirikus bizonyítékokra kell alapozni, és ehhez még mindig nincsen elegendő adat. Elismerte ugyanakkor, hogy az Európai Unió az utóbbi években komoly előrelépéseket tett például a Digitális Szolgáltatási Törvény (DSA) révén, amely kutatásokat is támogat.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.