Beindítja a katonai mozgósítást az egész EU-ban Brüsszel, militarizálják a schengeni övezetet

Szerdán az Európai Bizottság négy biztosát is felvonultatta a katonai mobilitási csomag és a védelmi ipar felfuttatására szolgáló elképzelései bemutatására. Az uniós végrehajtós testület alelnöke és külügyi főképviselője Kaja Kallas, Henna Virkkunen technológiai szuverenitásért, Andrius Kubilius védelemért és űrügyekért, valamint Aposztolosz Cicikosztasz közlekedésért felelős biztos együtt járták körbe a tervezetet.

Ugyan a frissen meglebegtetett, 28 pontos béketerv újból átrendezheti a becsléseket, az eredeti uniós elképzelések szerint az Európai Uniónak 2030-ra kell elérnie a készenlétet, és ennek az egyik legfontosabb eleme a katonai egységek gyors mozgósíthatósága. Kubilius egy amerikai tábornokot idézett, miszerint

a gyalogság nyeri a csatákat, a háborút viszont a logisztika.

Gyorsan nyíló sorompók

Az új mobilitási csomag legfontosabb eleme az a háromnapos engedélyezési határidő, amelyről már korábban is volt szó. Most már azt is tudni, hogy ez krízishelyzet esetén kötelező jelleggel vonatkozna Európa-szerte, és az életbe lépő szabályrendszer értelmében

elég lesz majd értesíteni az érintett tagállamokat, hogy katonai mozgás lesz.

Ezen kívül békeidőben is áramvonalasítani kell a rendszert mind a csapatmozgatási, mind az eszközszállítási oldalon, ugyanis tagállamonként akár egy hónapos eltérések is lehetnek az engedélyek kiadási határideje közt.

Erre az előírási egyszerűsítésre utal a hivatalos kommunikációban a "katonai Schengen" kifejezés, hiszen a polgári logika mentén minél zavartalanabb mozgást terveznek biztosítani a védelmi infrastruktúrának is.

A kontinensen négy kritikus mozgósítási folyosót azonosítottak, amelyek átszövésével lefedhető lenne minden stratégiai pont, de persze azt, hogy ezek mely országokat érintik, bizalmas információként kezelik.

Itt az esetek több mint 90 százalékában meglévő infrastruktúrát fejlesztenek. Az aszfaltutak extra burkolatot kapnak, hidakat erősítenek meg, vágányokat újítanak fel, és a kellő koordinációhoz a digitális forgalomirányító rendszereket is katonai szintre hozzák.

Az ehhez szükséges mintegy 500 kiemelt projektre hozzávetőlegesen 100 milliárd eurót kell majd elkölteni, és mindegyiknek el kellene készülnie 2030-ra.

Összetett finansízrozás

Ez a 100 milliárd azonban több különböző forrásból jöhet össze. Az EU jelenlegi, 2027 végéig futó többéves pénzügyi keretének (MFF) csak nagyon limitált, nagyjából 26 milliárd eurós része volt védelmi és űrrel kapcsolatos beruházásokra fordítható. Ezt a számot a jelenlegi tervek szerint

a következő ciklus újonnan létrehozott Versenyképességi Alapjába csomagolják, és megötszörözik 130 milliárd euróra.

Közben a jelenleg elérhető forrásoknál is tettek engedményeket. Az MFF oldalán – vagyis a hétéves uniós költségvetésben – a kohéziós politikánál (amely nagyjából a teljes keret egyharmadát jelenti) engedélyezték, hogy a kevésbé fejlett régiók fejlesztési céljai olyan úgynevezett kettős felhasználású beruházásokkal is teljesíthetők legyenek, amelyek civil és katonai célokra egyaránt használhatók.

Hasonlóképpen, a gazdaság serkentésre létrehozott, még 2026 augusztusáig felhasználható helyreállítási alapból (RRF) megvalósítandó beruházásoknál is voltak már ilyen újrakalibrálások. Lengyelország például arra is engedélyt kapott, hogy az időhiány miatt elveszni látszó összeget egy újraelosztó kezelőtestülethez hívja le, amely majd védelmi beruházásokba osztja tovább a forrásokat.

Mindezekre jön rá az év első felében beharangozott ReArm EU program, amely összesen 800 milliárd eurót szeretne megmozgatni a védelmi ipar felfejlesztésére. Ennek az első fontos része a SAFE program, amely egy összesen 150 milliárdos hitellel indítaná be a fegyverkezés motorját.

Ebből egyébként többek között Magyarország is igényelt mintegy 16 milliárd eurót, de persze ezeknek az összegeknek csak egy része mehet mobilitásra, és Kubilius meg is erősítette, hogy

a SAFE eszközből nagyjából 17 milliárd egyenesen ilyen irányú beruházásokra fog menni.

Emiatt szükség lesz a nemzeti költségvetésekre is, ezért döntöttek úgy, hogy az új NATO irányelv szerinti 5 százalékos védelmi költségvetésekből 1,5 százalék infrastruktúrafejlesztésre fordítható.

Ezen túl is azonban egyfajta "folyosómentalításra" ösztönzött Cicikosztasz, amely szerint a szomszédos országok fejlesztéseinek tükrözniük kell egymást, hogy senki miatt se lassuljon le aránytalanul a kiépített mozgósítási lánc.

Védelmi versenyképesítés

A mobilitás mellett a készenlét másik lábát az európai védelmi ipar felhúzása jelenti. Itt a Bizottság egyértelművé tette, hogy a 2030-as készenlét nem érhető el a jelenlegi ipari modell fenntartásával:

az európai gyártókapacitásoknak egyszerre kell gyorsabbá, rugalmasabbá és kockázatvállalóbbá válniuk, hogy ezzel a magánbefektetőket is jobban bevonzzák.

A témával foglalkozó biztosok egy sor olyan megállapítást tettek, amelyek visszaköszönnek a frontvonalon látott ukrajnai tapasztalatokból. A háború első hónapjai alatt az ukrán hadsereg példátlanul gyorsan állt át a drónalapú felderítésre, az elektronikai hadviselésre és olyan, szoftveresen frissíthető rendszerekre, amelyek mögött sokszor civil techszereplők álltak.

Ilyen modellekből merít az EB, amikor azt mondja, hogy a védelmi ipar átalakulásának motorjai a startupok, a kisvállalkozások és a kettős felhasználású technológiák lesznek. Ezt a mintát követi majd az ukrán BRAVE1 platformmal közösen létrehozott BraveTech EU program is, amely egyfajta transzferként hozná be Európába az ukrajnai innovációs ciklusokat.

A gyártók ugyanakkor három olyan kihívást is azonosítottak, amelyek nélkül nehéz lesz áttörést elérni.

1.) Skálázhatóság

A legígéretesebb európai védelmi startupok sem jutnak elegendő növekedési tőkéhez, így előbb-utóbb amerikai vagy ázsiai befektetők kezébe kerülhetnek. Erre szolgál válaszul az

az 1 milliárd eurós tőkealapcsomag, amelyet 2026 első negyedévében indítanának útjára.

A cél, hogy a kisvállalatok ne csak áttörést érjenek el, hanem piacérett termékeket is gyártsanak, lehetőség szerint stratégiai partnerek bevonásával. Itt hosszú távon persze a Horizon Europe, az Európai Innovációs Tanács és az InvestEU eszközei is nagyobb hangsúlyt kapnak majd a kettős felhasználású fejlesztéseknél.

2.) Idő

A jelenlegi európai tanúsítási és elfogadási folyamatok akár évekre blokkolhatnak egy-egy fejlesztést. Ezen akar lazítani a 2026 elején induló AGILE program, amelyben

a pályázóknak komplexitástól függően mindössze hattól tizenkét hónapjuk lesz működő prototípust felmutatni,

amiért cserébe a Bizottság vállalja, hogy gyorsított eljárásban bírálja el a projekteket.

Ide kapcsolódik a 2026 második negyedévére tervezett Manufacturing-as-a-Service kezdeményezés is, amelyben

a kisebb vállalkozások európai nagyvállalatok gyártósorait használhatják majd rövid távú szerződésekkel, drága beruházások nélkül.

A kapacitások összehangolásához pedig 2028-ra létrejöhet az európai védelmi adatközpont, amely a mesterséges intelligenciát használó rendszerekhez, valamint a valós eszközök elemzéséhez használt virtuális modellekhez, úgynevezett digitális ikrekhez biztosít majd adatáramlást.

Az eljárások gyorsításának része az is, hogy 2026 végére kölcsönös elismerési rendszer indulhat a tagállami tanúsítványokra az úgynevezett 28. rezsim mintájára, amely egy opcionális feltételrendszert kínál a 27 tagállam különböző jogszabályai helyett.

3.) Piacrajutás

Még a Bizottság szerint is teljesen jogos a kritika, hogy a jelenlegi uniós beszerzési szabályok túl bonyolultak, és nem kedveznek az új technológiáknak. Ezért a 2025 végén induló EU-s Védelmi Innovációs Program (EUDIS)

a startupokat közvetlen kapcsolatba hozza a tagállami védelmi minisztériumokkal, hogy már a fejlesztés közben kapjanak visszajelzést a potenciális megrendelőktől.

Emellett 2026 végére létrejön egy olyan európai piactér, ahol a tervek szerint ötszörösére emelkedő Európai Védelmi Alap (EDF) által támogatott megoldások kiemelt gyorsasággal juthatnak el a beszerzőkhöz.

A Bizottság azt is kilátásba helyezte, hogy a közbeszerzési irányelvet még a következő év második negyedévében módosítja, és arra ösztönözné a tagállamokat, hogy

a fegyverbeszerzési költségvetések 10 százalékát kifejezetten új, formabontó technológiákra fordítsák.

4.) Munkaerőhiány

A mesterséges intelligencia, a kvantumtechnológia és a kiberbiztonság területén a védelmi vállalatok ugyanazért a munkaerőért versenyeznek, mint a nagy technológiai cégek, ráadásul egyes ágazatokban a biztonsági átvilágítások miatt sokan eleve nem kerülnek a pályára.

A Bizottság ezért már jövő év végétől elindít egy átképzési garanciaprogramot, amelyben autóipari dolgozókat képeznének át védelmi feladatokra.

2026 végére elkészülhet a védelmi ipari tehetségplatform is, amely gyakornoki és ösztöndíjprogramokkal segíti a kisvállalatok munkaerőpiaci helyzetét. 2028-tól pedig egy külön akadémia szolgálna iparági képzőhelyként.

A tervezetben emellett több stratégiai kezdeményezés is helyet kapott. Folytatnák és kibővítenék az ukrán együttműködést a BraveTech EU-n keresztül, megerősítenék az EDF és az EUDIS szerepét, és az ellátási láncok kockázatainak csökkentésére is nagyobb hangsúlyt fektetnének a "szuperraktárral" alátámasztott új nyersanyagstratégián keresztül.

Mindezen felül a tagállamok közti koordináció fokozására pedig éves stratégiai párbeszéd indulna 2026-tól, mivel a Bizottság összegzése szerint

itt nem egyszerűen iparpolitikai kérdésről van szó, szemléletváltásra lesz szükség.

Rögös út a készenlétig

A hagyományos békebeli működés helyett a gyorsaságot, a kockázatvállalást és a tagállamok közötti együttműködést kell előtérbe helyezni. A közbeszerzést pedig nem költségminimalizáló eszközként, hanem hosszú távú stratégiai befektetésként kell kezelni, amely technológiai önállóságot és ipari ellenállóképességet teremt.

A Bizottság a következő években szakaszosan léptetné életbe az új szabályokat:

a fő programoknak 2026 vége előtt el kell indulniuk, a rendszerszintű felfutás pedig 2028-ra várható.

Az uniós intézmények, a tagállamok és az Európai Védelmi Ügynökség együttműködésén múlik, hogy sikerül-e időben átállítani Európa védelmi iparát egy olyan működésre, amely megfelel a modern hadviselés követelményeinek.

Ugyan az EU-n belül továbbra is nagy feszültségek vannak például energia és kibocsátáscsökkentés terén, a fegyverkezésben eddig egy tagállam kormánya sem fogalmazott meg éles, annak céljával szembemenő kritikát.

Míg sok helyen ellenzéki pártok abból igyekeznek politikai tőkét kovácsolni, hogy az uniós védelmi és versenyképességi prioritások a szociális támogatásoktól vesznek el, addig ezt a narratívát az üggyel foglalkozó biztosok rendre leszerelik azzal, hogy

ha Európa nem tud erőt mutatni, akkor egy potenciális háború alatt nem lesz mire forrásokat adni.

Ettől függetlenül még az érdekek egy irányba mutatása mellett is egy kiemelkedően komplex folyamatot kell levezényelnie a Bizottságnak néhány éven belül. Ha nem tűnnek fel váratlan buktatók, ez még akkor is nagy kihívás lesz az EU vezetőinek.

Címlapkép forrása: EU