Balogh Petya: lényegesen nagyobb a cél és az álom, mint amit kis pénz kis focival össze lehet hozni

Mi van jelenleg az STRT-ben?

A STRT lényegében egy startup-holding, amely sok kis részesedést tart különböző korai cégekben, amelyek közül több még kísérleti fázisban működik, néhány pedig már értelmezhető bevételt és növekedést mutat. A cég működése tehát arról szól, hogy sok kockázatos, de potenciálisan nagy hozamú induló vállalkozásba fektet be, és ezekből próbál hosszabb távon értéket teremteni. Az STRT jelenleg 95 darab korai fázisú startupból álló portfóliót kezel, ezek többsége pre-seed és seed szintű vállalkozás, vagyis nagyon korai stádiumban lévő, gyors növekedésre építő cégek. A portfólió iparágak szerint széles, megtalálhatók benne B2B szoftveres cégek, medtech és egészségügyi technológiai projektek, oktatástechnológiai megoldások, fintech és AI-alapú vállalkozások, valamint néhány külföldi, például amerikai, angol vagy észt bejegyzésű társaság is.

A 95 portfóliócégből hány rendelkezik stabil, ismétlődő bevétellel, pozitív cash flow-val vagy nyereséggel?

Balogh Petya: Több, mint 100 fölött van az eddigi befektetéseink száma, ebből jogilag entitásként jelenleg 95 létezik, ebből 16 az, amelyiknek az értékét már nullán tartjuk. Amit mi csinálunk, annak az egyik jellemzője, hogy hosszú távon nagy az elmúlási arány, a nemzetközi statisztikák szerint a döntéseinknek közel feléről ki fog derülni, hogy rossz döntés volt. Van már néhány cég a portfoliónkban, amelyik profitábilis növekedési pályán van, de viszonylag sok vállalat van növekedési pályán, amelyik még veszteségesen működik. A cégek többségének az a fő elvük, hogy a növekedés többet ér a profitnál, tehát ha nőni tudnak, az hasznosabb nekik, mint hogyha profitot tudnak termelni, és ezért indulnak el a külső finanszírozás útján, hogy még több tőkét tudjanak elégetni a növekedés oltárán.

Nagy István: A szakmában van egy összefüggés, a 40 theory, hogy a növekedés és a profitarány együtt legyen 40%, az is jó, ha egy cég gyorsan nő, de nulla profitja van, sőt az is jó, ha nagyon gyorsan nő és veszteséget termel, meg az is jó, ha nem nő, de profitot termel. Jellemzően főleg olyan cégekbe szállunk be, amiknek a célja, hogy nagyon gyorsan nőjenek, a korai fázisú cégek egészen sokáig elhúzzák, úgyhogy még mindig nem realizáltak profitot.

Melyek a portfólió legérettebb, legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező cégei?

Balogh Petya: Lightyear, Antavo, ezek már jelentős méretűek, és még mindig gyors növekedésűek. Szerencsére sok további példát tudunk még említeni: Prefixbox, BookR Kids, WeShop/Roksh, Diverzum, GrowthKitchen, Munch ezek mind magas növekedési fázisban vannak.

Mekkora a portfólió eddigi tényleges bukási rátája?

Nagy István: 30 és 40 százalék között van, ami a tájékoztatóban is látszik, ez jobb, mint ami a nemzetközi statisztikákból kiolvasható, az alapján a portfólióelemek több mint a fele lesz az, ami nem lesz sikeres vállalkozás.

Reálisan mikorra várhatóak első érdemi exit tranzakciók?

Nagy István: Kisebb exitek voltak már, eddig összesen 4, idén 2, de a nemzetközi és a magyar tapasztalat is azt mondja, hogy a nagy exitekre többet kell várni. Magyarországon a sikeres nagy exit jellemzően 10-20 évvel a cég indulása után történik, tehát ha minden jól megy, akkor is 10-15-20 év, mire pénzéhez jut a befektető. A portfóliónak a nagy része az az utóbbi két évben lett befektetve, sokkal több a fiatal és a korai szakaszban levő cégünk, mint az idősebb, de azért vannak 8-10 éves cégek is a portfólióban, és az utóbbi időben tudatosan fektettünk be ott, ahol már egy érettebb cégbe tudtunk beszállni, azért is, hogy a korfában is diverzifikáljuk a portfóliót.

Az STRT bevételének kétharmadát a portfólió pénzügyi átértékelése és részleges exitjei adják, a kisebb, de gyorsan növekvő részt pedig az oktatási és mentorálási üzletág hozza, amely szorosan kapcsolódik a startup- és vállalatvezetői ökoszisztémához. Hogyan alakulhatnak a bevételek a következő években?

Balogh Petya: Gyakran felmerül, hogy mi egy befektető cég vagyunk, amelyik mellesleg oktat, vagy egy oktató cég, amelyik mellesleg befektet, de nekünk mindkettő egyformán fajsúlyos terület. Nem az egyik vagy a másik, hanem mind a kettő fő tevékenység, amik egymást kiegészítik, erősítik. Hosszú távon az a célunk, hogy mind a kettőben folyamatosan tudjunk fejlődni és növekedni, és nyilván az országon túlra növekedni. Ahol most tartunk, az még nem a piac teteje, épphogy csak elkezdtünk kapargatni. Mind a két piac nagyságrenddel nagyobb körülöttünk, mint ahol most tartunk. A befektetés és az oktatás aránya nem statikus, de hasonló maradhat, nagyobb lesz a befektetési oldali árbevétel generálás, ott jelentős lehet a mozgás, az oktatás pedig inkább lineáris biznisz, amit igyekszünk felvásárlásokkal is megerősíteni.

A kibocsátás céljai, stratégia, növekedés

A STRT a kibocsátással azért von be friss tőkét, hogy a jelenleg nyereséges, de készpénzhiányos működését és tőkeigényes befektetési stratégiáját finanszírozni tudja, folytathassa és bővíthesse a 95 korai fázisú startupból álló portfóliójának támogatását, valamint forrást teremtsen új, érettebb vagy nagyobb potenciálú cégek felvásárlására és továbbfinanszírozására.

Miért pont most kerül sor az IPO-ra? A prezentációban azt írtátok, hogy az egyik érv a magyar kockatőke piac mélyrepülése. Mi történik a piacon?

Balogh Petya: 2022 közepén omlott össze a hazai kockázati tőkepiac. A globálisan is az elszálló infláció kiszivattyúzta a piacról a pénzt, hiszen, ha magas az infláció, akkor nem éri meg befektetni a jövőbe, ezért a startup befektetések globálisan is jelentősen visszaestek. Ezzel egyidőben Magyarországon egyszerre futott ki több program (Jeremie alapok, HiVentures), amiből korai fázisú cégeket finanszíroztak, hirtelen szinte minden állami és EU-s pénz eltűnt a piacról, az alapkezelők is óvatosabbá váltak. A csúcson 43 dollár/fő volt a hazai kockázati tőkepiaci költés, vagyis, hogy fejenként mennyit fektetnek be egy országban évente bármilyen fázisban levő startupba. Ez visszazuhant, most 6 dollárnál tartunk, vagyis a korábbi csúcsérték hetedénél, más országokban jóval kisebb volt ez az esés.

Nagy István: Ez nyilván lehetőség is, akinek most van pénze, az több értéket kap érte, jobb cégek versenyeznek a befektetőért, jobb feltételekkel lehet üzletet kötni, a legjobbak közül tudunk mi is válogatni. Több célpont van a piacon, mint tőke, ezért is vonunk be tőkét, mert azt látjuk, hogy bőven lenne mibe befektetni.

Mekkora bevétel- és eredménynövekedést vártok a következő 3 évben a friss forrás hatására, és mennyit nélküle?

Balogh Petya: Természetesen vannak ezzel kapcsolatban forgatókönyveink. Annál többet nem mondhatunk, mint amit a kibocsátási tájékoztatóban leírtunk. Azt viszont elmondhatjuk, hogy a kibocsátásból származó forrásokkal magasabb szinten folytathatnánk a befektetési és oktatási tevékenységeinket, viszont nem csak organikusan, hanem akvizíciókkal is szeretnénk növekedni idehaza és a régióban is.

Nagy István: A forrásbevonással el tudjuk érni, hogy már érettebb fázisban lévő cégekkel bővítsük a portfóliónkat, és akkor hamarabb jön el az exit, tehát hamarabb érjük el azokat az öngerjesztő mechanizmusokat, hogy amikor exit van, akkor a bejövő bevételből újabb befektetéseket tudjunk megvalósítani. A fő cél a multiplikátor hatás elérése.

Vannak már előkészített akvizíciók, amelyekre a befolyó tőkéből költenétek?

Balogh Petya: Erről is vannak elképzeléseink. Ha akarunk, akkor plusz tőke nélkül is tovább tudunk haladni, lassíthatunk a növekedési tempókon. Viszont a cégünk mérete a régiós kockázati tőkepiachoz vagy az oktatási piachoz képest is nagyon pici. Tehát a méretükhöz képest nincs annyi pénz, aminek ne találnánk jó helyet. Ilyen szempontból az IPO sikeressége inkább a további gyors növekedésünk lehetőségét jelenti. Mind a két területen, a befektetésekben és az oktatásban is rengeteg befektetési lehetőséget látunk.

Idén már több alkalommal, összesen 624 millió forint tőkeemelésre került sor. Ezek folytatódhatnak a következő hónapokban is, függetlenül a részvénykibocsátástól?

Balogh Petya: Az az igazság, hogy túl jó lehetőségeket látunk, amikről nem akarunk lemaradni. Az egyetlen körülmény, hogy sosincs rá elég pénzünk. Hosszú távra fektetünk be, több pénzből messzebbre tudunk jutni. Emellett az IPO olyan szempontból is mérföldkő, hogy egy jól sikerült kibocsátás után egy ideig többet tudunk a munkára fókuszálni és kevesebbet kell a tőkegyűjtésre figyelnünk.

Az idő egy részében sorban állnak nálunk befektetésért a cégek, ők pitchelnek, az idő másik részében pedig mi állunk a részvényesek és a leendő részvényesek előtt, és mi pitchelünk. Tehát mi kockázati tőkét adunk és veszünk.

Kik nyújtottak forrást a cégnek az eddigi tőkeemelésekben?

Balogh Petya: A befektetőink túlnyomó része sikeres vállalkozó, magánszemélyként vagy a cégükön keresztül nyújtanak forrást, tehát jellemzően nem intézményi befektetőkről van szó. Első körökben a szakma fektetett be, tehát azok, akik Magyarországon startupot építettek, akik Magyarországon startupba fektetnek. Elnyertük a bizalmukat, és utána tudtuk szélesíteni mellettük a befektetőink körét azokkal a vállalkozókkal, akik már építettek vagy adtak el sikeresen céget. A befektetőink túlnyomó többsége maga is vállalkozó, emiatt értik talán jobban a céljainkat, és látják a lehetőséget is a piacon, valamint azt a hiányt, amit mi pótlunk. Ők azt is szeretnék, hogy a magyar innováció és a magyar gazdaság jobban teljesítsen, és nyilván emellett elvárják, hogy pénzt is keressünk.

Akkor az eddigi befektetőitek egyfajta mecénások is?

Balogh Petya: Elsősorban pénzt szeretnének keresni, és lehet, hogyha most Teslát shortolnak, akkor, ha bejön, akkor azzal többet tudnak keresni, de ahhoz képest valószínűleg kisebb a kockázatunk, és emellett az sem baj, hogyha fejlődik az ország. Tehát van egy plusz érzelmi oldala is a befektetéseknek. Abban bízunk, hogy a mostani kibocsátás fogja megnyitni annak a lehetőségét, hogy az intézményi befektetőink számát is növeljük.

Az előbb megütötte a fülemet, hogy Tesla shortot mondtál, amivel sok pénzt lehetne keresni, pedig mondhattál volna longot is.

Balogh Petya: (Nevet) Amerikában a tőzsdei növekedés nagy részét 7 cég teljesítménye adja, ezek részben extrém módon vannak értékelve. Néhány cégnél nagy a csodavárás, több száz évnyi profitra van egy-egy cég értékelve. Szerintem egy picikét valamit túltol az emberiség éppen. Mi lényegesen konzervatívabbak vagyunk ennél, ahhoz képest, hogy a legextrémebb kockázatos területet képviseljük. Ez nyilván azért is van, mert mi a hosszú távú értékteremtést keressük. Ehhez képest egy tőzsdei kereskedésben mindig vannak spekulatív elemek, amik alapján nem az a kérdés, hogy egy Tesla valaha fog-e sok profitot csinálni, hanem az, hogy lesz-e valaki, aki majd a részvényét megveszi majd tőlem többért. Ezért mondtam, hogy lehet sokféle spekulációval pénzt keresni a világban.

A cég pénzügyi helyzete - Szükség van gyors forrásra?

A kibocsátási prospektus több helyen is egyértelműen jelzi, hogy a STRT pénzügyi helyzete nincs egyensúlyban, a működésből származó pénzáram tartósan negatív, és a cég folyamatos külső finanszírozásra szorul.

Mennyire sürgős jelenleg a társaságnak a friss tőke bevonása? A működés finanszírozása stabil, vagy vannak likviditási nyomások?

Balogh Petya: Amikor elindultunk, akkor még nagyon kicsi volt a cég vagyona ahhoz képest, hogy már csapatot, menedzsmentet építettünk rá. Ahogy tőkebevonásokkal növeltük a cég vagyonát, befektetésekkel szélesítettük a portfóliót, úgy folyamatosan sikerült növelni a portfólióértékünket, a kezelt vagyont, és folyamatosan javult az a gazdaságossági mutatónk, az, hogy mekkora vagyont kezelünk ahhoz képest, hogy mennyibe kerül a csapat, ami végül is ennek a portfóliónak a hozamát eszi meg előre, de a portfólióhozam az majd csak a jövőben realizálódik. Ebből a szempontból az oktatási üzletág balanszolja a teljesítményünket, mert az egy magas fedezet tartalmú tevékenység, cash-flow-t generál, a befektetésnek pedig mindig rossz a cashflow-ja, főleg az ilyen hosszú távú illikvid befektetéseknek, mert macera és munka, mire megtaláljuk a cégeket, befektetünk, és utána nincs belőle visszafelé pénzáramunk, csak mondjuk 10-15 évvel későbbi.

Nagy István: A befektetési területünk mindig rontani fogja a cash flow-t, munka is van vele, karban is kell tartani a portfóliót, és nincs visszafelé pénzáram a következő exitig. Ezért is fontos, hogy eljussunk arra a pontra, hogy a szolgáltatási, oktatási árbevétel már nagyobb részét tudja fedezni a cég teljes operatív költségének, belefutó költségének. Azt reméljük, hogy az IPO ezen sokat javít, hogy nőjön a kezelt vagyon, nőjön az oktatási terület, így közelebb kerüljünk egy egyensúlyhoz.

Felmerült bármilyen kényszerforgatókönyv, amely miatt mindenképpen külső forrásra volt szükség?

Nagy István: A céget akár nyílt kibocsátással, akár zártkörű tőkebevonással is tudjuk finanszírozni, tehát nem élet-halál kérdése az IPO, de továbbra is van külső finanszírozási igénye az STRT-nek. Azt reméljük, hogy ez a következő években a növekedéssel el tud múlni, vagy lényegesen lecsökken.

Mikor várható a STRT saját működési cash flow-jának stabilizálódása és pozitívba fordulása, és mi ennek a legfontosabb feltétele?

Nagy István: Ezen dolgozunk, mert ha elérjük ezt a pontot, akkor gyakorlatilag az összes bevont tőkét, illetve az esetleges realizált bevételt vissza tudjuk forgatni betekintési oldalra és vagy organikus, inorganikus növekedésre.

Tulajdonosi kör, hígulás, Balogh Petya szerepe

A társaság jelenlegi tulajdonosi szerkezete erősen koncentrált, ön a tőke 34,8%-ával és a C sorozatú részvények tízszeres szavazati jogával a stratégiai döntésekben 65% feletti irányító többséggel rendelkezik. Felesége, Balogh–Mázi Mária 12,8%-os részesedésével fontos, de kisebbségi tulajdonos. A közkézhányad ugyan a tőke felét adja, de a kiemelt ügyekben a Balogh-blokk szavazati fölénye egyértelmű kontrollt biztosít a cég felett.

A részvénykibocsátás után mekkora marad a közvetlen és közvetett tulajdoni hányadod? Elfogadható neked egy jelentősebb hígulás?

Balogh Petya: Az elejétől fogva egyértelmű volt számomra, hogy nagy dolgot, egy régiós szinten is jelentős játékost akarunk felépíteni egy újfajta üzleti modellre, ahogy mi az oktatást és a befektetést együtt kezeljük. Úgyhogy az elejétől tudtam, hogy én hamarosan biztosan nem többségi tulajdonosa leszek ennek a cégnek, a jövőt kisebbségi tulajdonosként, vezetőként képzelem el. Nagy meglepetés ehhez képest nincs, pontosan ez történik velünk. Ennek a fő oka az, hogy lényegesen nagyobb a cél és az álom, mint amit kis pénz kis focival össze lehet hozni, de azt látjuk, hogy ezen az úton tudunk finanszírozhatóak és irányíthatóak maradni. Vagyis a tulajdoni hányadom nem ego kérdés.

Részt fogsz venni a jegyzésben, mint vezető tulajdonos? Ha igen, milyen nagyságrendben?

Balogh Petya: Jelenleg nem is tudok, de ha tudnék, akkor sem feltétlenül vennék részt.

A stratégiai döntésekben 65% feletti irányító többséggel rendelkezel. Van olyan szint, ami alá semmiképp nem szeretnéd engedni a befolyásodat a társaságban?

Balogh Petya: Idővel az is előfordulhat, hogy ez 50% alá megy. Van egy szavazat többszörös részvénycsomagom, de ez néhány kulcselemmel ad nekem extra jogokat, nincs ilyen szempontból gazdasági eltérítés, nincs végtelen hatalmam a cégben.

Árazás és kibocsátási volumen

Az STRT részvényeit ársávos könyvépítéssel értékesítik, a jegyzési ársáv 900 - 1 100 forint. A kibocsátás során minimum 500 000, maximum 3 750 000 darab új törzsrészvény kerülhet forgalomba, attól függően, hogy mekkora a befektetői kereslet. A bevonható friss forrás 450 millió - 4,125 milliárd forint lehet.

Mi alapján lett meghatározva a 900–1100 forintos ársáv?

Nagy István: Megnéztük, hogy mennyi az egyéves, a 180 napos, a 90 napos átlagár, és azt is, hogy mi lehet kellően attraktív ársáv, mert az az elsődleges célunk, hogy minél nagyobb növekedést tudjuk finanszírozni. Nem ego kérdést csináltunk az ársáv meghatározásából, hanem ökoszisztéma szerűen gondolkodtunk, azt szeretnénk, ha a részvényeseknek, a cégnek, az innovációnak és a befektetett cégeknek is jó lenne.

Ki határozta meg az ársávot?

Balogh Petya: Mi a tanácsadóink segítségével. Nekem is fontos volt, hogy ne egóból akarjuk.

A menedzsment szerint az STRT portfóliójának jelenlegi valós piaci értéke közel 3,8 milliárd forint, a prospektus hangsúlyozza, hogy az értékelések jelentős része menedzsment-becslés, nem külső piaci tranzakció. Hogyan biztosítjátok, hogy a portfóliócégek értékelése objektív legyen, és milyen arányban alapulnak ezek tényleges piaci tranzakciókon a menedzsment saját becsléseihez képest?

Nagy István: Innovatív módszertant használunk, mivel alapvetően náluk nincsen jövedelemtermelő képesség, ezért 3+1 metodikát alkalmazunk az értékeléshez. Az első eset, amikor befektetünk a cégbe, akkor bekerül a könyveinkbe azon az értéken, amit mi használtunk az értékelésnél, vagyis, ha adunk érte 20 milliót, akkor 20 millió forinttal kerül be. Aztán ha meghal a befektetés, akkor nullán tartjuk a könyveinkben, és ha bezárják, akkor kikerül a portfólióból. Van az az eset is, amikor a növekedéshez szükséges tőkebevonás megtörténik. Ez általában tőlünk független harmadik feles tranzakció szokott lenni, bár néha mi is részt veszünk ezekben a tranzakciókban. Ebben az esetben általában meghatározzák a tranzakció értékét. Amikor nem történik egy újabb tőkebevonás, mert mondjuk cash flow pozitív lett a cég, nincs szüksége tőkére, akkor átállunk egy piaci összehasonlító elemzésre, nyilvánosan elérhető fizetős adatbázisok alapján értékelünk. A plusz egy forgatókönyv az, hogy valamikor 25-50-75 vagy 100%-kal csökkentjük a könyvben a portfólióelem értékét, ha az szükséges, ha még nincs hivatalosan felszámolás alatt a cég, de mi már látjuk, hogy nem biztos, hogy életben marad.

Ezek szerint a portfólióelemek beértékelését ti végzitek.

Nagy István: Igen, de ez auditált módszertan, a tőzsdei auditunkat is végző auditor auditálja egyesével a cégértékelésünket is. Nem unortodox dolog, hogy házon belül végezzük az értékelést.

Hogyan határoztátok meg a bevonható forrás volumenét?

Balogh Petya: Az a célunk, hogy nagyot lépjünk előre. A kibocsátás maximális volumene 4,1 milliárd forint, az közel megduplázná a jelenlegi saját tőkéinket. A sáv alja 450 millió forint, az nem a boldogság kategória. Akkora összeget zárt körben is be tudnánk vonni.

Árazás - Mennyit érhet az STRT?

Szerintetek milyen konkrét, számszerűsíthető mutatók alapján lehet ma reálisan beárazni az STRT-t egy olyan portfólió mellett, ahol 95 korai fázisú startup szerepel, és a többség még nem termel stabil bevételt? A hagyományos mutatószámos elemzés, P/E vagy P/BV ráta, vagy akár a DCF alapú megközelítés itt nehezen tud működni.

Nagy István: A legutolsó publikált érték a saját tőkére részvényenként 716 forint, ez alapvetően jól korrelál a befektetési portfóliónk értékéhez. Ebben viszont csak a befektetési tevékenységünk van benne, nem jelenik meg az oktatási tevékenységnek az értéke, ami tavaly 323 millió forintos árbevételt ért el, idén pedig nagyot nőtt. Az oktatási tevékenységet egy magas marzsot feltételezve érdemes beárazni.

Szerintetek milyen arányban kell egy potenciális kisbefektetőnek hinni bennetek, Balogh Petyában, a cégben, amit eddig felépítettetek, és abban, amit a számokból össze lehet rakni.

Balogh Petya: Szerintem nagyon fontos a magyar tőzsdén a hitelesség, mert voltak gazemberek, akik a befektetők bizalmát aláásták. A piac végső soron azt tudja beárazni, hogy mennyire hiszi el egy szereplőről, hogy érti, amit csinál, nem próbálja megvezetni a befektetőit, és nem egy üres papírgyárat működtet. Fontos, hogy a befektetők lássák, melyek azok a több mint száz portfóliócég közül, amelyeket ők maguk is ismernek vagy ellenőrizni tudnak. Például sokan találkozhatnak a saját városukban működő Logiscoollal, vagy letölthetik a Lightyear alkalmazást és megnézhetik, hogy valós, működő vállalkozásokról van szó. Ez az ellenőrizhetőség segít abban, hogy ne csak hit kérdése legyen a cég megítélése.

Akkor ez az IPO akár titeket, Petya téged is beárazhat.

Balogh Petya: Egy történetet építünk, és azt reméljük, hogy amit csinálunk, idővel egyre érthetőbbé válik mindenki számára. Amikor belevágtunk, sokan ráncolták a homlokukat, de bízunk benne, hogy a piac fokozatosan megérti, mit építünk és miért tartjuk ezt fontosnak. Úgy gondolom, hogy ezen az úton az IT-nak, illetve az egész innovációs ökoszisztémának hatalmas felelőssége és lehetősége van abban, hogy bizonyítsuk ennek a modellnek a létjogosultságát. Személyesen is meghatározó élmény volt, amikor a tőzsdei megjelenésünk előtt, még zártkörű részvénytársaságként, először ültünk le intézményi befektetőkkel, hogy elmondjuk, szeretnénk felmenni az Xtendre, és vázoltuk, mit fogunk építeni, hová szeretnénk eljutni. Jó érzés volt két évvel később visszatérni hozzájuk immár tőzsdei cégként, és megmutatni, hogy amit akkor ígértünk, annak ma már kézzelfogható eredménye van. Akkor azt mondtuk, hogy sokat fogunk befektetni, és ennek az eredményei most már látszanak. Azt mondtuk, hogy az oktatási területen növekedni fogunk, és ez is sikerülti. Egészen más a fogadtatás, amikor már nem egy tőzsdén kívüli szereplőként próbáljuk elmagyarázni a víziónkat, hanem úgy ülünk le velük, hogy az Xtendről továbblépve a Standard kategóriába tartunk.

Kilátások, transzparencia, ajánlás

A BÉT standard kategóriába lépés nagyobb transzparenciát követel. Milyen konkrét vállalatirányítási változtatásokat vezetnek be?

Balogh Petya: Nagy dolgot építünk, és nagyon hiszünk abban, amit csinálunk, de ez önmagában nem elég. Ahhoz, hogy ez az egész működjön, nemcsak nekünk kell hinnünk benne, hanem a piacnak és a befektetőknek is. Ehhez pedig elengedhetetlen a transzparencia, még akkor is, ha ez néha kényelmetlen, amikor hirtelen ott áll mögöttünk az MNB minden ellenőrzésével. Ugyanakkor éppen ők adják meg azt a hitelességet, amely bizonyítja, tisztességesen, átláthatóan építkezünk. Azt gondolom, hogy idáig tőzsde nélkül is eljutottunk volna, a mostani működésünket eddig is fel tudtuk volna építeni a tőkepiac nélkül. Az IPO azonban egy igazi vízválasztó, ez az a pont, ahol megmutathatjuk, hogy a tőzsdén is képesek vagyunk hitelesen, erős bizalommal, sok részvényes támogatásával tovább építeni, amit elkezdtünk. Ha ezt sikerül bizonyítani, akkor nyílik meg előttünk az a növekedési pálya, amelyre hosszú távon szeretnénk ráállni.

Nagy István: A transzparencia az egyik kulcsszó, a másik pedig a hatékonyság. Már a legelején, amikor összeültünk és kitaláltuk, hogy közösen szeretnénk felépíteni ezt a történetet, az volt a kiindulópontunk, hogy mindezt olyan módon tegyük, ami hosszú távon is működőképes, és valóban biztosítja ezt a két alapelvet. Ebben a szellemben építkeztünk eddig is, és ebben hiszünk továbbra is. A Standard kategóriára való átállás ebből a szempontból kihívás, de nem olyan, ami óriási ugrást követelne meg tőlünk. Inkább úgy tekintünk rá, mint a hegymászás természetes része, folyamatosan felfelé kell haladni, nem pedig egy hirtelen megjelenő sziklafalat kell megmászni.

A menedzsment ösztönzése milyen módon függ majd a részvény teljesítményétől? Lesz részvényopciós program vagy egyéb érdekeltségi rendszer?

Balogh Petya: Az egyik fontos kezdeményezésünk a munkavállalói részvényesi program, amelynek célja, hogy a menedzsment valóban részesülhessen a vállalat sikeréből, ha eredményesen építi a céget. Azt szeretnénk, hogy a menedzsment tulajdoni részesedése ne a nullához közelítsen, hanem értelmezhető módon kapcsolódjon a teljesítményhez. Ha a vállalat egy meghatározott szint fölött teljesít, és valós eredményeket mutat fel, akkor ebből a menedzsment is kapjon juttatást. Ez azért különösen fontos, mert enélkül nem tudnánk megtartani a legjobb embereket hosszú távon. Meggyőződésünk, hogy akkor lehet igazán nagy történet ebből a vállalatból, ha nagyszerű emberek okosan, sok munkával és kitartóan építik tovább. Ugyanakkor számunkra egyértelmű, hogy először a részvényeseknek kell értéket teremtenünk. Ha ők jól járnak, ha számukra valódi értéket hoz létre a cég, akkor abból később a menedzsment is méltányosan részesülhet.

Mekkora intézményi befektetői érdeklődésre számítotok? Miért lehet érdekes az STRT egy intézményi befektetőnek?

Balogh Petya: Ha egy cég az Xtendről átkerül a Standard kategóriába, az önmagában sokkal elérhetőbbé teszi az intézményi befektetők számára. Számukra ez fontos szempont, bár természetesen az intézményi körön belül is sokféle alap és befektetési cél létezik. Ami igazán különlegessé teheti az STRT-t számukra, az az, hogy egy kicsit más típusú eszközosztályt hozunk be a tőzsdére. Mi ugyanis hosszú távú startup-befektetések hozamait tesszük elérhetővé egy nyilvános részvényen keresztül, ráadásul nem egy szűk, néhány cégből álló, hanem egy széles, régiós fókuszú portfólióval. A cél az, hogy ez egy olyan konstrukció legyen, mintha létezne egy kelet-európai startup-ökoszisztémára épülő ETF.

A diverzifikáció az egyetlen ingyen ebéd, ahogy a mondás tartja, minél több, egymástól különböző eszközosztályt vagy történetet teszünk a portfólióba, annál stabilabbá válik hosszú távon a teljesítmény, miközben a kockázat csökken. Mi úgy gondoljuk, hogy az STRT részvénye hosszú távon másként fog viselkedni, mint a kötvények vagy a hagyományos részvények, mert a mögötte lévő vállalatok dinamikája teljesen eltérő. Ez adja a részvényünk egyediségét.

Nagy István: Emellett azt is reméljük, hogy mindez a jövőben a számainkban is megjelenik majd, és tartósan jelentős hozamot tudunk biztosítani. Nálunk kicsi az esélye annak, hogy egyik napról a másikra duplázódik vagy megfeleződik az árfolyam, nem egy ilyen drámai eszközről van szó. Viszont mindig történik valami a portfólióban, egy nagy portfóliónál folyamatosan vannak felértékelődések, tranzakciók, fejlődő cégek. Ezeknek az összessége egy stabil, kiszámítható, de folyamatosan növekvő értéket eredményezhet.

Ami eddig elhangzott, az nem feltétlenül a kisbefektetők kedvence. Egy összeesett piacon, hosszú távon fektettek be, nagy hibázási arány mellett, nagy kockázatokkal, bizonytalan kimenetellel.

Balogh Petya: Valóban, amivel mi foglalkozunk, az a szakirodalom szerint a vagyonkezelésnek egy különleges cserebogara, nagyon magas hozam, de sok nehézséggel. Illikvid, nagyon hosszú távú, nagy individuális rizikóval. Ha egy magánbefektető angyalbefektetést végez, akkor szinte biztos, hogy a pénzét az utolsó fillérig elbukja, de ha esetleg mégis jól fektetett be, akkor is csak 10-15-20 év múlva kapja vissza a pénzét. Mi viszont ezt a tőzsdén keresztül tesszük elérhetővé, egy nagyon széles portfólión keresztül, ami a diverzifikáció miatt a matematikai modellek alapján porlasztja a rizikót, és ezzel együtt nem eltünteti, hanem növeli az elvárt vagy realizálható profitot. Mi lehetőséget látunk a hazai kockázati tőkepiacban, van magyar innováció, vannak jó cégek, vannak világraszóló sztorik, de ha ennek a finanszírozásában nem vesz részt a magántőke, akkor lemarad az elérhető hozamokról, és közben az ország is lemarad az elérhető versenyképességről. Ebben gazdasági és társadalmi hatások együttesét látom.

Mit üzennél a lakossági befektetőknek? Miért érheti meg beszállni az STRT-be?

Balogh Petya: A történetünk lényege, hogy a piac egy különleges szegmensével foglalkozunk, innovatív vállalkozásokat finanszírozunk, és vezetőket képzünk. Mindkét területen azt látjuk, hogy Magyarországon nagyon alacsony a verseny, így van tér a gyors növekedésre. Emellett olyan szakértői csapatot építettünk fel, amely tapasztalatban, kockázati tőkebefektetésben és vezetőképzésben egyaránt kiemelkedő, és nehéz lenne olyan szereplőt találni, akinek erősebb vagy összetettebb háttértudása van ezekben a témákban. Ráadásul a számok már most bizonyítják, hogy ez a terület valódi értéket teremt, és hosszú távon is megéri vele foglalkozni.

És milyen kockázatokat mérlegeljenek a potenciális befektetők?

Balogh Petya: A kibocsátás előtt mindenképpen érdemes elolvasni a kockázati tényezők listáját a kibocsátási prospektusunkban, mert ebben a befektetési kategóriában valóban bármi megtörténhet. Az amerikai befektetői kultúrában ennek a típusú kockázati tőkés befektetésnek komoly hagyománya van, de jellemzően még ott is az történik, hogy a vagyonos magánbefektetők a vagyonuk nagyjából tíz százalékát teszik ilyen eszközökbe, legyenek akár angyalbefektetők, akár alapbefektetők. Másképp fogalmazva, akinek összesen egymillió forintja van, az ne tegye az egész egymilliót ebbe a kategóriába, és ezt úgy mondom, hogy ezzel látszólag magam ellen beszélek. Szerintem egy egészséges portfólióban helye van az ilyen jellegű befektetésnek, de csak a teljes vagyon egy kisebb szeleteként.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a diverzifikáció részeként kifejezetten hasznos, ha a portfólió tartalmaz különböző eszközosztályokat is. Azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy ahhoz képest, hogy például sokan kriptóba tesznek pénzt, mindaz, amit mi építünk, összehasonlíthatatlanul valósabb és értelmesebb. Itt munkahelyek, új technológiák, világszínvonalú magyar innovációk születhetnek abból a tőkéből, amit a befektetők ránk bíznak, és ez a gazdasági értékteremtés az, ami hosszú távon megtérülést hozhat. Ezzel szemben egy értéktelen kriptoeszköz, egy shitcoin csak arra épít, hogy majd jön valaki, aki még drágábban veszi meg. Ehhez képest ez a befektetés sokkal megalapozottabb, valódi tevékenységre, növekedésre és társadalmi haszonra épül.

Szerintem az is fontos szempont, hogy olyan vállalatokba fektessünk, amelyek az országunkat is előreviszik. Ha az európai vagy a magyar befektetők a megtakarításaik nagy részét amerikai tőzsdére viszik, az ugyan lehet jó pénzügyi döntés egyénileg, de attól sem Európa, sem Magyarország nem lesz erősebb. Itt viszont olyan cégek építését támogathatjuk, amelyek itteni értéket teremtenek.

Címlapkép forrása: Portfolio

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.