Jézusom, így olt tüzet a kormány?!

Csak ennyire futotta?

A kormány úgy nyújtotta be a 2016-os költségvetést, hogy azzal egyáltalán nem teljesítette a stabilitási törvényben szereplő adósságképletet. A jelenleg feltételezett paraméterek mellett ugyanis ez a szabály legalább 700 milliárd forintos megszorítást követelne meg jövőre. Ezért már várható volt és a Portfolio előre is vetítette, hogy a kormány hamarosan lép az ügyben, átalakítja a költségvetési túlköltekezést megakadályozni hivatott, gyenge szabályrendszert. A 2016-os költségvetést megalapozó salátatörvényben a Nemzetgazdasági Minisztérium ezt meg is tette, de még hogy.

A szaktárcának több lehetősége is volt: teljesen új adósságszabályt ír a rendelkezésre álló nemzetközi tapasztalatok alapján, teljesen eltörli, vagy módosítja. A szerdán beterjesztett törvényjavaslat alapján a kormány az utóbbit választotta: beépített a szabályba egy még kezdetlegesebb előírást, ahelyett, hogy egy új, rendesen alkalmazható rendszert dolgozott volna ki. Ezek szerint ugyanis csak abban az esetben kell alkalmazni a régi adósságképletet (infláció mínusz a tervezett növekedés felével növekedhet a nominális adósság), ha a tervezett infláció és növekedés is 3% felett van.

A stabilitási törvény a következővel egészülne ki ugyanis:

Ha a költségvetési évre előrejelzett infláció és a bruttó hazai termék reál növekedési üteme közül legalább az egyik nem haladja meg a 3%-ot, a központi költségvetésről szóló törvényben az (1) bekezdésben foglalt értéket (deficitszámot - a szerk.) oly módon kell meghatározni, hogy az államadósság-mutatónak a viszonyítási évhez viszonyított csökkenése legalább 0,1 százalékpontot érjen el.

Ezt elolvasva hasít belénk a kérdés: tényleg csak ennyire futotta?!

Álságos indoklás

Kezdjük a törvény indoklásával. Ez már önmagában is álságos. Azzal indokolja az adósságképlet módosítását, hogy különleges helyzet következett be "korszakváltás" következtében. Tegye fel a kezét az, aki bármennyire is különleges gazdasági helyzetnek érzékel egy 2%-os inflációt és 2,5%-os gazdasági növekedést. Ezt a hatást egy olajársokk és a a kormány által generált hatósági árcsökkentés simán kiváltja, ebben nem lehet semmi rendkívüli.

A részletes indoklás így szól:

Ez az adósságképlet megfelelt annak a helyzetnek, amelyben született, amikor is a gazdaság teljesítménye jóval gyengébb, az infláció mértéke pedig jóval magasabb volt.

2011-ben egyébként a kormány el is halasztotta az alkalmazását, bár akkor még nem voltak "rendkívüliek a körülmények", most hogy már rendkívüliek a körülmények megint el kell halasztani. Ebből is jól látszik, hogy az adósságképlet alkalmatlan.

Majd így folytatódik az indoklás:

A magyar gazdaságban azonban korszakváltás történt: a várakozásokat is meghaladó gazdasági növekedés és a nagyon alacsony infláció időszaka köszöntött be. Ilyen körülmények között a szabályból következő hiány olyan egyenlegjavulást kívánna, amely a nemzetgazdaság teljesítőképességét indokolatlanul visszafogná és számos egyéb negatív következménnyel járna. Ezért annak új, az Alaptörvénnyel összhangban álló meghatározása indokolt.

Vagyis a kormány most azzal menti fel magát a képlet alkalmazása alól, hogy a szabály 2011-es megalkotásakor nem lehetett előre látni, hogy jobb lesz a gazdasági növekedés és alacsonyabb az infláció. Eleve olyan szabályt kellett volna alkotni, ami a gazdaság természetes ingadozását leköveti és ehhez alkalmazkodik. Ez most így csak utólagos mentegetőzésnek tűnik.

Sok a baj vele

A legnagyobb baj azonban nem a hibás adósságképlet elhagyásához fűzött gyenge indoklással van, hanem a most megalkotott nevetséges, primitív, értelmetlen szabályozással, ami ráadásul más, már létező szabályokkal is szembemegy.

• Az Alaptörvény kimondja, hogy tartós és jelentős gazdasági visszaesés esetén el lehet tekinteni az államadósság csökkentésétől. A stabilitási törvény új szabálya viszont gazdasági visszaesés esetén is ugyanúgy 0,1 százalékpontos csökkenést ír elő. Ezért nehezen lehetne ezt a szabályt az "Alaptörvénnyel összhangban" lévőnek nevezni, ahogyan ezt az indoklás teszi.
• A legalább 0,1 százalékpontos adósságcsökkentési előírás az Európai Unió által elvárt egyhuszados szabállyal sem összeegyeztethető.
• A gazdaság ciklikusságából fakadó következményeket ez az egyszerű statikus szabály továbbra sem képes kezelni. Például a gazdaság gyorsabb növekedése esetén egyre nagyobb költségvetési hiányt enged meg, pedig éppen ebben az időszakban lehet szükség, hogy az államadósságot gyorsabb ütemben csökkentse a kormány. Számításaink szerint (a kormány GDP-re és államadósságra vonatkozó feltételezéseit elfogadva) a 0,1 százalékpontos adósságcsökkenés jövőre nominálisan 1185 milliárd forintos adósságnövekedést enged meg, ami leegyszerűsítve 3,4%-os költségvetési hiányt jelent. Vagyis a most megalkotott új szabály nem ír elő semmilyen szigort a 2016-os költségvetésre nézve.

• Természetesen az olyan - az adósságszabályokkal kapcsolatban elvárható - feltételek teljesítésének a közelében sincs az új magyar ötlet, mint például a középtávú tervezési periódus, vagy annak az igénye, hogy megkülönböztethető legyen a tervezési, végrehajtás és ellenőrzési szakasz, beépítve a korrekció lehetőségét.
• Vegyük például azt az esetet, amikor a kormány várakozásai szerint a következő évben 2,8%-os infláció mellett 2,9%-os gazdasági növekedés várható. Ez alapján úgy készíti el a következő évi költségvetést, hogy legalább 0,1 százalékpontos adósságcsökkentés valósuljon meg. Az azonban már csak a végrehajtás évének vége felé derül ki, ha esetleg az infláció és a gazdasági növekedés is 3% felett alakult, ami megkövetelte volna az eredeti adósságképlet alkalmazását.
• Az már csak hab a tortán, hogy a salátatörvény értelmében még több költségvetési adat nem lenne nyilvános (például bizonyos háttérszámítások 10 évig). Pedig a fiskális szabályrendszer és költségvetési fegyelem szempontjából rendkívül fontos a transzparencia, vagyis, hogy a költségvetés tervezése és végrehajtása ellenőrizhető és számon kérhető módon történjen. Az új módosításokkal ez az elvárás is sérül.

• Címkék:
• költségvetés,
• ngm,
• makrogazdaság,
• madár istván,
• vélemény,
• csiki gergely