Dobjuk el a forintot? Csak ha végleg lemondunk az alkoholról!

1 2 3 4 ›

Az alábbi cikkben az MNB új kritériumainak tükrében vizsgálom meg az eurócsatlakozás kérdését, és nem foglalkozom az eurózóna intézményrendszerének stabilitásával és annak változásaival kapcsolatos kérdésekkel.

A témában eddig megjelent cikkeink:

Sorozatunkban szívesen helyt adunk más véleményeknek, elemzéseknek is.Az optimális valutaövezetek elmélete, valamint a valutaunió létének eddigi, gyakorlati tapasztalatai alapján semmi szükség nincs olyan szigorú követelményeknek megfelelni, mint amilyeneket az MNB támasztott.

A legnagyobb visszhangot az váltotta ki, hogy Magyarországnak előbb el kell érnie az eurózóna egy főre jutó GDP-jének 90%-át, és csak utána lépjen be a valutaunióba. Ezt a szintet azonban teljesen biztos, hogy még évtizedek alatt sem fogjuk elérni. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy egy ország lehet sikeres viszonylag alacsony egy főre jutó GDP-vel is az eurózónában, és lehet sikertelen a valutaunióban akkor is, ha eléri az eurózóna gazdasági teljesítménynek 90 vagy akár 100%-át.

A balti államok, noha egy főre jutó GDP-jük továbbra is jelentősen elmarad az EU-átlagtól, dinamikusan képesek fejlődni az eurózónában, ahogy Szlovákia is. Csehország vagy Lengyelország pedig jó példa arra, hogy saját fizetőeszközzel is lehet gyorsan felzárkózni.

Szlovénia és Magyarország példája pedig azt bizonyítja, hogy önmagában sem az euró, sem a saját deviza nem garantálja a gyors fejlődést.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a válság után ugyan lassabb növekedési ütem jellemző az EU tagországainak többségére, de ezt elsősorban a korábban felépülő egyensúlytalanságok, a magas adósságok okozzák, amelyeknek a leépítése tartott az elmúlt években.

Az eurózóna gazdaságának válság után mutatott teljesítménye alapján leginkább azt láthatjuk, hogy amelyik országok sokszor saját devizával is egyensúlyhiánnyal és növekedési problémákkal küzdöttek, azoknak a közös pénz sem hozta el a megváltást. Sőt, hosszú ideig a valutaunión belül az euró "védőernyője" miatt a piac nem kényszerítette ki a strukturális változásokat, a költségvetések rendbetételét, vagy éppen a versenyképességi problémák megoldását.

Kétségtelen, hogy a fiskális alkoholizmussal küzdő és a szükséges reformokat meghozni képtelen országok számára az eurózóna-tagság akár nehezebb is lehet, mint a saját valuta fenntartása.

Ugyanis amit saját valutával a piac "kiigazításként" elvégez, azt a valutaunión belül csak belső leértékeléssel lehet megvalósítani. Ugyanakkor a felelős költségvetési gazdálkodást (anticiklikus gazdaságpolitikát), a bankrendszer stabilitását garantáló, és a megfelelő makroprudenciális szabályokat alkalmazó országok legalább olyan sikeresek lehetnek a valutaunióban is, mint azon kívül.

• Címkék:
• eurózóna,
• Magyarország,
• makrogazdaság,
• hornyák józsef,
• vélemény,
• euróbevezetés,
• fiskális politika,
• euró

Ez a cikk folytatódik

• 90 lett, maradhat?.
• Sokkal fontosabb az "irány", mint a "szint".
• Mit mondanak még a jegybankárok?.
• Most akkor előnyös vagy hátrányos?.