A három alapfeltétel ahhoz, hogy jobb legyen végre a magyar egészségügy

‹ 1 2 3 ›

A jelenlegi adatok szerint a norvégoknál csak a svájciak költenek több pénzt egészségügyre egész Európában. Ezek alapján adódik a kissé egyszerű kérdés: tényleg mindenre van pénz?

Sehol a világban nem igaz, hogy mindig mindenre van pénz az egészségügyben. Az viszont tény, hogy a rendszer nagyon magas szinten működik itt.

Sokkal jobban fel van töltve szakemberekkel Magyarországhoz képest és ezek a szakemberek sokkal magasabb színvonalú környezetben és szervezettséggel dolgoznak, mint otthon. Időegység alatt kevesebb beteggel kell foglalkozni, így magasabb szintű munkát végezhetnek, valamint napi szintű fogyóeszköz-problémák sincsenek. Az olajárak 2014-es drasztikus csökkenése miatt azonban Norvégiának fel kell készülnie egy sokkal költségtudatosabb időszakra. Ennek feltétele egy nagyon jól működő adatelemzési rendszer, és ezt segíti, hogy a norvégoknak legalább olyan jó egészségügyi ellátási adatvagyonuk van, mint a magyaroknak (egészségügyi regiszterekből pedig még annál is jobb).

Ma már azt mondjuk, hogy Norvégiában az adat lesz az új kor olaja, az adatfeldolgozási és elemzési metodikák új, a világban is eladható értéket teremthetnek.

Ha ennyire magas szintű a rendszer, akkor adódik az ésszerű következtetés, hogy nincs is akkora leterheltség az intézményeken.

Többen gondolják úgy az otthoni kollégák közül, hogy akkor Norvégiában a magasabb átlagéletkor, az egészségtudatosabb életmód és a jobban szervezett egészségügy nyomán

kevesebb a beteg ember. Erre az a válasz, hogy az egészségesebb életmódtól és a jobb egészségügyi ellátásról önmagában nem csökken a betegek száma - csak idősebb korban jelentkeznek a betegségek, mint nálunk, és/vagy az időben nyújtott, megfelelő kezelések nyomán magasabb kort élnek meg, jó életminőségben. Jelentős különbség tehát két dologban látható: egyrészt mindent megtesznek a korai felismerésért és a gyors ellátásért, másrészt a "végzetes" stroke-ot vagy szívinfarktust nem 60 évesen kapja meg valaki, hanem 80-90 évesen.

Ma már nem annyira a magas átlagéletkor minősíti egy társadalom (és benne az egészségügy) jó működését, hanem az egészségben eltöltött életévek számítanak, illetve az elkerülhető (értsd: időben való felfedezéssel és megfelelő kezeléssel megelőzhető) halálozások száma .

Míg átlagéletkorban mi magyarok nem vagyunk annyira elmaradva az európai átlagtól, addig az egészségben eltöltött életévek és az elkerülhető halálozások területén riasztó és rettenetes képet látni. Márpedig e két tényező mutatja ma egy társadalom túlélőképességét és versenyképességét, és ha ebben nem javulunk, lemaradásunk Szlovákiával szemben tovább nő, és még Románia is hamarosan megelőz bennünket - pedig korábban elképzelhetetlennek tartottuk ezt, olyan mélyen voltak.

Van megfelelő szakember gárda Norvégiában, vagy lehet hatékonyságot javítani a digitalizáció elterjedésével, hol tart Norvégiában a digitális egészségügy?

Ahogy a lakosság öregszik, és így egyre több egészségügyi ellátásra van szükség, növekszik az igény az orvosi és szakdolgozói szolgáltatásokra. Erre - a szakemberlétszám növelése mellett - két felelete van a norvég egészségügynek: ami a korábbi orvosi gyakorlatból rutinná vált, azt inkább magasan képzett szakasszisztensekre bízzák, hogy az orvos tényleg csak orvosi munkát végezzen el. Emellett a technológiai döntéstámogatásra helyeznek nagy hangsúlyt. A teljes forradalom, amikor a betáplált adatok alapján a számítógép, mesterséges intelligencia dönt az orvos helyett, (állít fel diagnózist, javasol terápiát) nem működik, de az, hogy egy orvos a döntéséhez minden szükséges információhoz, kivizsgálási és kezelési elvekhez könnyen hozzáférjen, működik. Félállásban gyakorló orvosként is dolgozom, hozzáférésem van az összes szakmai iránymutatáshoz, az összes gyógyszer-adatbázishoz - és ha ez nem lenne elég, nem ciki kérdezni sem. Nem kínos azt mondani egy kollégának, hogy én még nem láttam ilyen beteget, vagy épp bizonytalan vagyok és segítséget kérek.

Nagyon fejlett a távmedicina, főleg itt északon, ahol hatalmasak a távolságok, nagyon sokat kell utazniuk egyes betegeknek ahhoz, hogy létrejöhessen egy orvos-beteg találkozás - ennek kiváltására egyre inkább teret nyernek a digitális képtovábbító megoldások, legújabban a videókonzultációk.

A betegek körében is egyre népszerűbb, hiába kell például a háziorvosi ellátásban ugyanannyi önrészt (vizitdíjat, kb. 250 koronát, azaz 8 500 forintot) fizetni a videókonzultáció esetén, mint a hagyományos vizsgálat során: a betegek nagyon sok időt és fáradtságot takarítanak meg azzal, hogy nem kell utazniuk, s ha a kezdésre valamiért várakozni is kell, azt is otthon teszik, ahol a várakozási időt hasznosan tölthetik.

A norvég modellbe hogyan ágyazódtak be a magánellátók?

A magánegészségügyi ellátók az állami kapacitásokat egészítik ki azokon a területeken, ahol az állami intézmények valamiért nem tudnak az igények szerinti mennyiségű ellátást biztosítani, és a várakozási idők emiatt jelentősen emelkednek. Ha egy kórház egy szakterületen ilyet tapasztal, akkor azt jelzi a régiónak, és a régió nyilvános pályázatot ír ki a magánszolgáltatók részére. A sikeres pályázókkal a régió köt szerződést, ebben rögzítik, hogy mennyi ellátást és milyen díjazás mellett nyújthat a magánszolgáltató. A betegek (ha azt szeretnék, hogy az ellátásuk közfinanszírozott legyen) nem fordulhatnak közvetlenül a magánszolgáltatókhoz: ehhez vagy háziorvosi vagy kórházi beutaló szükséges.

Magánszolgáltatóknak leginkább a járóbeteg szakellátásban van komolyabb szerepe, például a szemészetben, fül-orr-gégészetben, bőrgyógyászatban, de a képalkotó diagnosztikában (röntgen, ultrahang, CT, MR) is jelentős közfinanszírozott kapacitást működtetnek. Ezzel párhuzamosan a magánbiztosításoknak nagyon kicsi a súlya a norvég rendszerben, bár az ezeket kínáló biztosítók nem győzik hangsúlyozni, hogy a magánegészségügyi biztosítások száma és összértéke ha lassan is, de évről évre növekszik.

• Címkék:
• egészséggazdaság,
• egészségügy,
• egészségügyi interjú,
• magánegészségügy,
• makrogazdaság,
• egészségügyi reform,
• norvégia,
• csiki gergely,
• interjú

• Mit tudnak a norvégok és ebből tanulhat-e Magyarország?.
• Norvég modell, digitalizáció, távmedicina.
• A magánszolgáltatók erősödése bele van kódolva az egészségügy mostani működésébe.