Hurráoptimizmus vagy földbe állás: mi vár idén a magyar munkaerőpiacra?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Fizetések

Minden tiszteletem ellenére kételkedem abban a szakértői előrejelzésben, amely az idén 8 százalékos átlagbéremeléssel számol. A minimálbér 4 százalékkal emelkedik, bónuszt nagyon kevesen és keveset kaptak a tavalyi eredmények után. A Randstad közel 300 HR-vezetőt kérdező felmérése szerint pedig minden ötödik cég egyáltalán nem emel fizetést, körülbelül fele az inflációt követi, és csak minden negyedik tervez infláció feletti növelést. Hol van akkor az a bizonyos 8 százalék? Persze vannak kivételek, a Bosch például valóban 8 százalékkal emelt. Fehér hollót is láttak már.

A cégek, akik infláció felett emelnek, két csoportra oszthatók:

• Az elsőben azok vannak, ahol tavaly nem emeltek semmit, mert például április-áprilisi ciklusban dolgoznak, és a Covid-robbanásakor befagyasztották a 2020-as emelést. Most két évet pótolnak, pótolgatnak.
• A második csoportba, ahol infláció felett emelnek, az exportáló cégek tartoznak. A Nemzeti Bank megtette azt a szívességet, hogy elengedte a forint árfolyamát, és 360 forint felett kell fizetnünk egy euróért. Azaz a tavalyi és az idei béremelést nagyvonalúan a jegybanktól kapják az exportban dolgozók, mert a cégüknek euróban egy centtel sem kell több bért fizetni.

A 3,1 százalékos hivatalos inflációt a magyar dolgozók kétkedve fogadják, hiszen a benzin 150 forinttal lett drágább, az élelmiszerboltban meg egyenesen sokkot kap, aki végig nézi az árakat. Egy lakás ára, ha egyedülálló az ember lánya vagy fia, teljesen megfizethetetlen, az új Suzuki Swift alapmodelljének a listaára pedig 5 millió forint felett van...

A jegybank arról beszél, hogy 4 százalékos infláció alatt nem lép közbe. Pedig az infláció réme a leginkább nyomasztó most.

A nemzeti fizetőeszközünk gyengülése, a vásárlóerőnk vesztése feszültséget okoz. Az emberek hozzászoktak az infláció feletti növekedéshez, ezért most frusztráltak, a szakszervezetek pedig nem értik, hogy a cégük gazdasági helyzete gyökeresen megváltozott, és ugyanazt a lemezt hagyták fenn, amit két éve játszottak. Fenntartom tehát tanácsom a kétlépcsős béremelés mellett: így lehet a bizonytalan inflációra reagálni a második félévben.

Munkaerőigény

A Covid-válság katalizátorként gyorsította fel a munkaerő világának átalakulását. A nagyvilágban azt látjuk, hogy az igazi vesztes a középfokú végzettséggel rendelkező munkavállaló: nincs szükség annyi irodai titkárnőre, a könyvelést vagy AI (mesterséges intelligencia) intézi vagy kiszervezik egy shared service-be Magyarországra, a ruhabolti és műszaki eladókra meg az online vásárlás robbanása miatt csökkent az igény. A középkategória jövője a mobilitáson és az átképzésen múlik; tudnak-e olyan ágazatokban helyet találni maguknak, ahol szükség van rájuk. Elhelyezkedhetnek szociális munkásként, a beteg- és idősgondozásban, a pedagógiában (hány titkárnő eredeti képzettsége tanár?), az online kereskedelemben stb. Az átképzés finanszírozásában a fejlett világban az állam nagy szerepet vállal, legyen az az oktatás maga vagy az oktatás ideje alatti juttatás.

• Meglepő módon az alacsony szintű munkákra nagyobb igény lett most a Covid alatt: logisztikai központokban dolgozó komissiózó, kiszállító sofőr, betegmozgató sok kell Nyugaton. Az automatizáción, a munka ésszerűsítésén ott már túl vannak.
• A magas képzettségűek között IT és mérnöki területen továbbra is mindenhol hiány van jó szakemberből. Ha azt akarják, hogy gyereküknek biztos fizetése legyen, most gondolkozzanak el azon, hogy szerettetik meg velük a STEM (Science, technology, engineering, and mathematics) tárgyakat, a természettudományokat. A jó hírem a menedzsereknek, hogy rájuk is egyre nagyobb számban van szükség.

Magyarországon a helyzet kicsit más. A képzettséget nem igénylő munkásokat eddig a nemzetközi és a hazai cégek is nagyszámban alkalmazták. Nem voltak rákényszerítve a hatékonyság növelésére az alacsony bérek miatt, nem kellett automatizálni, digitalizálni. A mostani válság észszerűségre neveli őket, elkezdtek automatizálni, racionalizálni a munkát, felesleges pufferek nélkül. Nagyon sok betanított munkást küldtek el. A mezőgazdaság, amely értékben jól teljesít, gyorsan gépesít, ezért nem szívja fel ezt a felszabaduló tömeget.

Vannak állások, amelyek a válság után visszatérnek. Hiszen elindulnak a turisták, akiket altatni, etetni, szállítani, szórakoztatni kell. Kétlem azonban azt, hogy az üzleti célú utak visszatérnek az eredeti volumenben, amely nagy baj, hiszen ők utaztak business osztályon, aludtak a négy-ötcsillagos szállodákban, ettek a prémium éttermekben. A meetingeket megoldják digitálisan, legalábbis az esetek jelentős részében.

Apropó, digitális meeting, essen szó a home office-ról. A „new normal” erősen formálódik. A kormány viszont megmakacsolta magát, nem akarja a home office-t szabályozni hosszú távon, a Covid utáni időkre is. Olyan kormányhangokat hallani, hogy ha a „magyar ember dolgozni jár, azt munkahelyen teszi”. Ezzel lehet, hogy a fiataloknál nehezen kivívott, adókedvezménnyel megvásárolt népszerűséget lenullázzák. A home office munkabiztonsági, költségelszámolási részét fontos lenne szabályozni, nem beszélve arról, hogy környezetvédelmi szempontból mennyit segítene, ha kevesebbet közlekednénk. Ha pedig vállalkozásindításán gondolkoznak, a tanácsom az, hogy a budapesti irodaépítést és az irodanegyedi étterem nyitását egyelőre kerüljék el, biztos, ami biztos.

Kik és kiket toboroznak tehát ma Magyarországon?

A Randstad által megkérdezett cégek 38 százaléka tervez bővülést állandó vagy kölcsönzött munkavállalón keresztül. Az okok között láthatjuk a pozitív gazdasági helyzetbe, bővülésbe vetett hitet.

Kit keresnek?

Nincs jó hírem a marketingeseknek, beszerzőknek, HR-eseknek és pályakezdőknek általában. Megint a mérnök, a fizikai (képzett) munka keresett, de kell pénzügyes, értékesítő is.

Összefoglalva tehát a szárnyaló cégek és iparágak mellett sajnos sok vállalkozás és egész gazdasági ág beleállt a földbe.

Nagyon sok változás irreverzibilis, maradandó marad. A kulcs céges és egyéni szinten is az alkalmazkodás. Ne készüljön senki, hogy 40 évig egy munkahelye, egy szakmája, egy beosztása marad. Aztán persze lehet, hogy ő lesz a fehér holló...

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. 

Elindult a Portfolio Vélemény rovata, az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók. 

Címlapkép: Getty Images