Európa átveheti az USA szerepét, de ehhez komoly reformokra van szükség

Jelenleg nem lehet enélkül elkezdeni egy interjút, hogy milyen változásokat hozott Donald Trump elnök új kereskedelempolitikájával és azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a kialakult szabályokat. Milyen globális gazdasági következményei lehetnek az új vámoknak és protekcionista lépéseknek, különösen a nyitott piacok és a protekcionizmus közötti egyensúly szempontjából?

Mint tudjuk, óriási a bizonytalanság. Néhányan megjegyezték, hogy a tényleges vámok mértéke alacsonyabb a hivatalosan kommunikált számoknál, de így is hatalmas bizonytalanságot okoznak.

Ma például új foglalkoztatási adatok jelentek meg, amelyek azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban csökken a munkahelyek száma. Ennek egy része Trump protekcionista politikájának köszönhető, különösen olyan határ menti államokban, mint Michigan, amely szorosan integrált Kanadával. Az autóalkatrészek például folyamatosan átlépik a határt, oda-vissza.

Ez olyan, mintha Németország és Magyarország egymás ellen vámokat vezetne be, és vámot kellene fizetni a Magyarországon gyártott és Németországba szállított autóalkatrészek után, vagy fordítva. Rendkívül zavaró hatású.

Globális szinten a következmények egyelőre kevésbé súlyosak, mint amire számítottunk. Sőt, arra is ösztönözhet más országokat, hogy javítsanak a kereskedelmi kapcsolataikon, és elkerüljék azt, amit az Egyesült Államok csinál.

Ma például a Sanghaji Együttműködési Szervezet nagy csúcstalálkozója zajlott Tiencsinben. Látványosan megmutatta, hogy a világ nagy része továbbra is szabályalapú rendszert szeretne. Még kisebb országok, például Szingapúr és az Egyesült Arab Emírségek is új tárgyalások és megállapodások létrehozását szorgalmazzák kisebb nemzetek között világszerte. Sok szempontból úgy látom, hogy az Egyesült Államok furcsa kísérletbe kezdett. Ez nem megy jól, és lehet, hogy az USA-nak át kell majd gondolnia a megközelítését. Így minden turbulencia ellenére továbbra is viszonylag optimista vagyok a globális gazdaságot illetően.

Úgy gondolja, hogy olyan országok, mint Kína, valóban szabályalapú rendszert akarnak, vagy ez inkább opportunizmus, hogy új piacokat találjanak és csak akkor működjenek együtt, amikor az nekik kedvez?

Azt hiszem, ez bizonyos értelemben őszinte, mivel még egy olyan hatalmas gazdaság, mint Kína is felismeri, hogy nem lehet önellátó. Az egyik megdöbbentő tény, amire az utóbbi hónapokban rájöttünk, hogy a világon egyetlen ország sem önellátó élelmiszerből, egyetlen kivétellel: ez a pici Guyana.

Portfolio Budapest Economic Forum 2025

Merre tart a vámháború? Milyen lépésekre készülhet még Trump? Hogyan hat majd mindez Magyarországra? Többek között Harold James is vendégünk lesz október 7-én a Budapest Economic Forumon.

Információ és jelentkezés

Kína nem önellátó, az Egyesült Államok sem. Kiegyensúlyozott élelmiszerellátáshoz kereskedelemre van szükség. A komparatív előny klasszikus elvei ugyanúgy érvényesek, akár autoriter államról, akár demokráciáról van szó. Oroszország sem lehet önellátó. Mindenki függ a kereskedelemtől.

Az USA ebben hibázott. A csúcstechnológiai iparágai nagymértékben függnek a Kínában termelt ritkaföldfémektől. Ezeket valószínűleg az USA-ban is lehetne termelni, és folynak is erőfeszítések a termelés növelésére, de ez nem megy gyorsan. Jelenleg tehát valóban függő helyzetben vannak. Olyan elemek nélkül, mint a diszprózium, gallium vagy germánium, az amerikai gazdaság megbénulna.

Neil Shearing, a Capital Economics vezető közgazdásza a Financial Timesban megjelent írásában azt állította, hogy a globalizáció inkább átalakul, mintsem visszafordul. Egyetért ezzel?

Igen, teljes mértékben. Meg fog változni a globalizáció jellege. Talán csökkenhet a tömeggyártott termékek szállítási volumene, mivel ezek egy részét hazatelepítik.

Viszont több lesz a magas hozzáadott értékű termékek és különösen a szolgáltatások globalizációja. Úgy gondolom, hogy a szolgáltatások terén lesz a legerősebb a globalizáció.

Az Európai Unió lehet ennek a globalizációnak az új motorja? Trump megválasztása óta az Európai Bizottság több kereskedelmi megállapodást is aláírt, például a Mercosurral, Japánnal, Indiával, miközben az USA a protekcionizmus felé fordult.

Igen, és az, amit az Európai Bizottság csinál, teljesen helyes.

Ugyanakkor Európának belsőleg is többet kell tennie, hogy liberálisabbá váljon, és eltávolítsa azokat a szabályozásokat, amelyek akadályozzák a növekedést. Több jelentés is készült erről – például a Draghi-jelentés és a Letta-jelentés –, amelyek Európa termelékenységének növelését szorgalmazzák. Ennek része a pénzügyi innováció, például a nagyobb mértékű értékpapírosítás.

A Draghi-jelentés egyik figyelemre méltó hiányossága, hogy nem ismeri el Kelet-Európa sok részének dinamikáját – például a balti államokban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában.

Ezekben az országokban jelentős dinamizmus tapasztalható. Európának tanulnia kellene ezeknek a viszonylag kevésbé szabályozott kelet-európai országoknak a példájából.

Gondolja, hogy ez az új globális rend rákényszeríti az EU-t, hogy valóban megnyissa és kihasználja a belső piacát, amely még mindig nem teljesen egységes és nyitott, annak ellenére, hogy ez az EU egyik legnagyobb vívmánya?

A belső piac nem működik teljesen, különösen az energia területén. Közös európai energiapolitika kidolgozása óriási feladat, de ha Európa nem lépi meg, súlyos hátrányba kerül. Európának több pénzügyi nyitottságra is szüksége van, és nyitottabbnak kell lennie az új technológiákra. A vállalatoknak képesnek kell lenniük alkalmazni a mesterséges intelligencia vívmányait.

Jelenleg ennek korlátai vannak. Ez egy ébresztő Európa számára. Az év elején eufória volt, hogy Európa átveheti az USA szerepét, de ehhez komoly reformokra van szükség.

Mennyi ideje van Európának ezek megvalósítására? Évtizedekről vagy évekről beszélünk?

Ez gyors változtatást igényel, mert a technológia példátlan ütemben fejlődik. Minél gyorsabban lépünk, annál jobb. Ha évekről vagy évtizedekről van szó, Európa rengeteg lehetőséget elveszít. Sok innováció zajlik, de Európának nincs meg az a vállalati struktúrája és finanszírozási rendszere, amely lehetővé tenné a cégek gyors növekedését. Nincsenek európai megfelelői a Metának, a Google-nek vagy a nagy kínai techcégeknek. Óriási lehetőség rejlik itt az innovációban.

A gazdasági oldalon deregulációra van szükség, de etikai szempontból sok brüsszeli döntéshozó úgy véli, hogy több szabályozás kell, mert ezek a cégek adatokat lopnak, saját célra használják azokat, és világszerte erősítik a populizmust. Hagyjuk, hogy azt tegyenek, amit akarnak, mint az USA-ban vagy Kínában, vagy szükség van szabályozásra?

Szerintem a hangsúlyt kevésbé kellene az adatlopásra és a védelemre helyezni, inkább alternatív megoldások kialakítására. Jó példa erre a kínai DeepSeek idei látványos sikere. Ez a cég olyan AI-terméket fejlesztett, amely ugyanolyan erős, vagy még jobb, mint az OpenAI megoldása, de töredéknyi befektetéssel. A technológia olyan gyorsan változik, hogy hatalmas lehetőségek vannak az innovációban. Engedni kell, hogy ezek a cégek gyorsan növekedhessenek.

Ön említette a DeepSeeket, amelyet én egy európai céghez, a Mistral AI-hoz hasonlítok. Egyes tanulmányok szerint a Mistral AI még fejlettebb és erőforrás-hatékonyabb, mint a DeepSeek, mégis szinte senki sem hallott róla. Hogyan segíthetne Európa az ilyen start-upok felfuttatásában?

Ez nagyon jó példa. Ezeknek a cégeknek meg kell teremteni a lehetőséget, hogy finanszírozást szerezzenek és gyorsan bővüljenek. Az USA-ban és Kínában ez lehetséges. Európában sokkal nehezebb, mert a tőkepiacok kevésbé fejlettek.

Tehát az EU teendőlistájának első helyén a Tőkepiaci Unió bevezetése áll?

Pontosan. Erről Draghi úr már több mint egy évtizede beszél. Nem új téma, de jól mutatja, hogy Európában gyakran rengeteg szó esik arról, hogy mit kellene tenni, de valójában kevés történik a célok megvalósítása érdekében.

Harold James

Princeton University, Professor of History and International Affairs

Tovább

… Tovább

Milyen hosszú távú következményei lehetnek annak, ha a politika beavatkozik a jegybankok függetlenségébe, különösen Trump Fedet érintő legutóbbi lépései után?

Osztom ezt az aggodalmat. Sok neves szakértő figyelmeztetett már, hogy a Fed függetlensége az egyik sarokköve a nemzetközi gazdasági rendszernek. Ha az Egyesült Államok ezt aláássa, annak azonnali következményei lesznek: nőni fognak az amerikai államadósság finanszírozásának költségei, elapadnak a külföldi források, és az ország elszegényedik. Ez fiskális-monetáris válsághoz vezethet.

Ebből már volt ízelítőnk az 1970-es évek végén, Carter elnökségének utolsó szakaszában.

Carter végül irányt váltott, és kinevezte Paul Volckert, aki nagyon kemény politikát vezetett be az infláció megfékezésére. Brutális volt, de szükséges. Most megint közeledhetünk egy újabb „Volcker-pillanathoz”.

Átterjedhet ez más országokra is, ösztönözve a vezetőket, hogy beavatkozzanak saját jegybankjaik működésébe?

Bizonyos mértékig igen. A koronavírus-járvány idején világszerte óriási állami költekezési csomagok születtek. A fiskális és monetáris politika közötti egyensúly eltolódott, és a monetáris politika bizonyos értelemben csapdába került. Ez a kísértés mindenhol jelen lesz. Már most láthatjuk ezt Európában és az Egyesült Királyságban is. Ha ez elterjed, új pénznemek jelenhetnek meg, amelyeket stabil, kis, nyitott gazdaságok – például Szingapúr, Norvégia, Svájc, Új-Zéland vagy Kanada – devizái fedeznek majd.

Tehát Trump lépései ahhoz vezethetnek, hogy a dollár elveszíti domináns szerepét?

Igen, pontosan. A dollárt alapjaiban fenyegeti ez a fiskális expanzió.

A 10 és 30 éves kötvényhozamok emelkedését látjuk. Ez Trump politikájára adott reakció, vagy egyszerűen a piac reagál a globális hiányszintek növekedésére?

Ez mindenhol zajlik. Japán volt az első példa. Japánnak nagyon magas az adósságszintje. Sokáig azt hitték, hogy fenntartható, mert a tartozás nagy része belföldi kézben van. Most azonban egyre drágább a hosszú távú adósság finanszírozása.

Ez általános jelenség, és Európa is kockázatokkal néz szembe, különösen olyan országokban, mint Franciaország.

A francia költségvetési helyzet rendkívül feszült, és valószínű, hogy a kormány a jövő héten összeomlik. Ez is rávilágít a költségvetési kiigazítás és a fenntarthatóság szükségességére.

Aggódnunk kell Franciaország miatt? Olaszországban gyakoriak a kormányválságok, mégis működik az ország. Most Meloni kormánya stabilabb, de korábban nagyon ingatag volt.

Olaszország most valóban stabilabb, de a növekedési teljesítmény továbbra is gyenge. Senki sem akarja, hogy Franciaország ezt a mintát kövesse.

Franciaország még így is jobban teljesít, mint Németország, amely feladja a hagyományosan konzervatív költségvetési politikáját. Ez felpörgetheti az európai gazdaságot, vagy történelmi hibának bizonyulhat?

Németországnak több fiskális mozgástere van, mivel az elmúlt 15 évben nagyon ortodox, szigorú politikát folytatott. A „fekete nulla” politikát sokan kritizálták, de most lehetővé teszi Németország számára, hogy többet tegyen a legtöbb európai országnál egy mély válság idején.

Címlapkép forrása: Portfolio

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.