Ezért jön Magyarországra az ázsiai nagytőke

Hogyan látják a külföldi működőtőke-beáramlás trendjeit a következő 1–2 évben, mi lesz a fő mozgatórugó?

Horváth Gergely: A pályám elején főként brit, német, francia és amerikai partnerekkel dolgoztunk, az elmúlt 5–10 évben azonban trendforduló következett be, előbb a koreai, majd egyre inkább a kínai befektetők váltak meghatározóvá. Nem látom jelét, hogy ez rövid távon változna, az ázsiai tőke aktivitása velünk marad, miközben az elmúlt hetekben az amerikai jelenlét újbóli élénkülésére utaló jeleket is érzékelni lehet.

Krüpl László: A megbízóink döntően külföldiek – keletiek és nyugatiak egyaránt. A nyugati befektetői attitűd vegyes, van, aki túl turbulensnek tartja Magyarországot, ugyanakkor az energetikában erős a kereslet, és a hálózati kapacitások újraosztásánál több nyugati szereplő már a rajtvonalnál vár. Az ingatlanpiacon különösen élénk a budapesti hotelszegmens, amely más CEE-országokhoz képest is jól teljesít.

Noha vannak befektetők, akik aggódnak esetleges politikai kockázatoktól Magyarországgal kapcsolatban, végső soron a hozam dönt, és jelenleg ez a terület régiós összevetésben is kiemelten vonzó.

A régió országaihoz képest miben erősebb Magyarország befektetői szemmel, miért vonzóbb a tőke számára

H. G.: Magyarországon a kiemelt beruházások erős hátszelet kapnak, a támogatási csomagok és adókedvezmények mellett a "fast track" engedélyezés és a hatósági koordináció látványosan rövidíti az átfutást.

Itt a nagy értékű, stratégiai beruházások hatósági ügyeit kiemelt prioritással, lerövidített határidőkkel és összehangolt eljárásrendben intézik.

Nem arról van tehát szó, hogy kevesebb szabálynak kell megfelelni, hanem arról, hogy ugyanazokat a szabályokat gyorsabban, egyablakos és párhuzamos folyamatokkal alkalmazzák. Míg például Ausztriában helyi érdekképviseletek akár évekre megakaszthatnak projekteket, itthon egy környezetvédelmi engedélyezési eljárás néhány hónap alatt lezárul - szemben a kinti akár 2-3 évvel.

Befektetői szemmel a gyors, áramvonalasított folyamat és a kiszámítható megvalósítás az igazán vonzó. Emellett Magyarországon több, a magyarok számára magától értetődőnek tartott rendelkezés igazi versenyelőnynek számít a régióban. Ilyen például a történelmi gyökerű, teljes körű és hozzáférhető ingatlan‑nyilvántartás, vagy a cégalapítás 1–3 munkanapos átfutása, a célzott állami támogatások és a gördülékeny engedélyezés.

Ezek a "kicsi" elemek a befektetői döntéseknél összeadódnak. Ehhez társul a rugalmas, munkáltatóbarát munkaügyi környezet, amely – minden normatív vita mellett – kiszámítható mozgásteret ad a vállalatoknak.

K. L.: Az ügyfeleink gyakran más országokban használt eszközökkel csökkentik a kockázatot, például title insurance-szel, vagyis tulajdonjog biztosítást szeretnének, amely olyan egyszeri díjas biztosítás ingatlanvásárláskor, amely akkor véd, ha utólag kiderül, hogy a megvásárolt ingatlan tulajdonjoga nem tiszta, például rejtett terhek, be nem jegyzett jogok, hamisított okirat, elfelejtett örökös vagy határvita miatt.

Magyarországon az ingatlan-nyilvántartás nagyon megbízható, emiatt ilyen tulajdonjog biztosításra jellemzően nincs szükség, általában akkor merül fel, ha az eladó cég kivonul az országból és nem akar szavatossági kockázatot vállalni. Összességében a magyar rendszer ebből a szempontból kifejezetten jó.

Fontos mérföldkő az új, teljesen elektronikus ingatlan-nyilvántartás is, aminek egyelőre korlátozott hatása van, mivel egy átmeneti időszakban vagyunk, amikor még párhuzamosan használjuk a régi papír alapú rendszert. Ugyanakkor nagyon komoly, a befektetők szempontjából kedvező fejlesztések várhatók.

Jelenleg csak tulajdoni lapot lehet lekérdezni, valamint a földmérők névjegyzékét megnyitni. A következő fejlesztési kör jogosultsághoz kötött, bővített kereséseket, "ügyleti" tulajdoni lapmásolatot és térképes — akár 3D — felületet hoz, gyorsítva az átvilágítást. Zászlóshajó az automatikus döntéshozatal, egyszerű, banki finanszírozás nélküli ügyleteknél a rendszer 24 órán belül bejegyez vagy töröl, az ügyfél pedig 8 napon belül kérheti a teljes eljárást. Ez jelentősen rövidíti az átfutást, ugyanakkor a csökkenő emberi kontroll miatt az ügyvédi szerep fontossága még jobban kiütközik majd. A külföldi ügyfeleink viszont kifejezetten örülnek, hogy az ingatlanügyletek kapcsán egyre több lépést tisztán elektronikus módon, személyes megjelenés nélkül tudunk intézni.

Mely szegmensekben látják ma a legnagyobb befektetői aktivitást Magyarországon, és mi állhat e mögött?

K. L.:

Az ipari beruházások, ezen belül az autóipar és az akkumulátor‑ökoszisztéma viszik a piacot, nagyjából kéthetente érkezik egy új, többnyire keleti befektető, aki valamelyik nagy gyártóhoz csatlakozna.

Ez ingatlanvásárlási, közműfejlesztési és foglalkoztatási igényt hoz, a volumen 2020 előtthöz képest látványosan felpörgött. Az irodapiacon eközben alig van mozgás, leszámítva néhány tranzakciót, de általánosságban elmondható, hogy a befektetői fókusz máshol van. A retail szegmensben a plázastop szabályok miatt ritkák a fejlesztések, egyébként ettől eltérő okból az adásvételek sem gyakoriak. A turizmus erős, de a piac motorja továbbra is az ipar, elsősorban az autóipar, és élénk mozgást látunk az építőanyag gyártás területén is.

H. G.: "Darabszámot" tekintve a naperőmű és villamosenergia-tároló beruházások egyértelműen kiemelkednek, mivel itt sok viszonylag kicsi, jellemzően 5-50 millió EUR értékű projektről van szó. Itt élénk versenyt látunk mind a hazai, mind pedig a külföldi befektetők és bankok részvételével. Az energetikában az elmúlt 10 évben gyakorlatilag új iparág nőtt fel, lényegében megduplázódott a beépített termelés kapacitás, bár az új, időjárásfüggő napelemes teljesítmény nem ugyanazt a folyamatos termelést adja, mint a hagyományos erőművek.

Regionális összevetésben Magyarország a naperőművi kapacitás terén az élmezőnybe tartozik, míg több szomszédos országban a szél- és vízenergia hangsúlyosabb. Trendforduló előtt álunk: a naperőművek után a villamosenergia‑tárolók kerültek előtérbe.

Új üzleti modellek, bevételi mechanizmusok és szerződéscsomagok jelennek meg, amelyeket a piac gyors tempóban tanul. Közben a 2–3 éve még pörgő vállalati PPA‑k, vagyis hosszú távú villamosenergia‑vásárlási megállapodások körül kevesebb a figyelem: enyhült az árvolatilitás a 2022–23-as sokkhoz képest, a "zöldítési" nyomás is mérséklődött. Ezzel párhuzamosan viszont igen aktív az ún. "co-located" villamosenergia-tárolók piaca. Ezek olyan ipari méretű akkumulátorok, amelyeket egy meglévő erőmű vagy ipari fogyasztó mellé telepítenek annak érdekében, hogy az adott termelői vagy fogyasztói görbét optimalizálja. Így jelentős profit növekedés illetve költség-csökkenés érhető el, ráadásul most egyes szereplők számára állami támogatás is elérhető az ilyen beruházásokhoz.

Izgalmasnak ígérkezik az új versengő hálózati csatlakozási kapacitáskiosztási rendszer első kiírása, amelyre – többszöri halasztást követően - 2026 első felében kerülhet sor. Sok befektető már évek óta rajtvonalon állva várja, hogy új megújuló energia projekteket indítson azonban erre, csatlakozási lehetőség hiányában, igen korlátozott lehetőség volt.

Miközben szárnyal az autó- és akkumulátoripari beruházási hullám, a hírekben sorra jelennek meg helyi tiltakozások több településről. Ilyen környezetben milyen eszközökkel és garanciákkal lehet elnyerni a közösségek támogatását a vitatott ipari projektekhez?

K. L.: Zöldmezős beruházásoknál eleve nehéz a pálya, a helyi építési szabályzat módosítása és a közmeghallgatások miatt a lakók érdemben beleszólhatnak, korlátozhatják a befektetői akaratot.

A bevett megoldás településfejlesztési megállapodás az önkormányzat és a beruházó között, közösségi vállalásokkal, például út-, körforgalom-, híd- vagy közműfejlesztéssel. Az olyan, projekthez kevésbé köthető fejlesztések, mint egy óvoda építése, könyvelési okokból problémásabb lehet, bár ESG‑szempontból vonzóak lehetnek. Cserébe a közösségek többnyire támogatók, hiszen javul az infrastruktúra és nő az iparűzési adóbevétel.

Kivétel, amikor környezetvédelmi aggályok kerülnek előtérbe – ezek könnyen hatósági vitákhoz, akár bírósági ügyekhez vezethetnek.

H. G.: Tapasztalatunk szerint az önkormányzatok alapvetően nyitottak és együttműködők, ha a beruházó időben megkeresi a polgármestert, jelzi a partnerségi szándékot és a közösségi előnyöket, szinte kivétel nélkül támogatók – nem érdekük gáncsolni a projekteket. Sok nagy, erősen formalizált cégnek ez nem evidens, ezért gyakran mi kezdeményezzük az első egyeztetést. A közvetlen párbeszéd rendszerint gyorsan kézzelfogható megállapodásokba torkollik.

Említették, hogy a hazai munkajogi környezet rugalmas és munkáltatóbarát, ugyanakkor az iparban szűk a piac, kevés a jó műszaki szakember és mérnök, a termelő szektorban erős a verseny a munkaerőért. Ebben a közegben milyen munkaerőpiaci akadályokba ütköznek a beruházók a megvalósítás során?

K. L.: Szektortól függetlenül általános a szakemberhiány. Komoly kihívást jelent, hogy egy adott helyszínen sokszor rövid idő alatt akár több ezer megfelelően képzett munkatársra lenne szükség. Az autóipari beruházók ezért gyakran saját, egyetemekhez kapcsolt képzési programokat indítanak vagy támogatnak a közelben, hogy célzottan a szükséges kompetenciákat termeljék újra.

H. G.: Egy nagy ipari beruházás látványosan felpörgeti a helyi életet, munkahelyeket teremt. A projektfejlesztés korai szakaszában ugyanakkor kulcskérdés a menedzsment és a magasan képzett szakemberek gyors és jogszerű beutaztatása, a hazai szabályozás ma már több rugalmas beléptetési opciót kínál erre.

A tartós szakemberhiány kezelése sokszor munkaerő‑kölcsönzéssel és vendégmunkás‑programokkal történik. Itt finom egyensúlyt kell tartani a vállalati igények és a társadalmi érzékenység között. A magyar jogalkotó olyan megoldást választott, amely a munkaerő‑bevonzást lehetővé teszi, miközben az állam széles jogosítványokkal szabályozhatja a tartózkodás feltételeit. A gyakorlatban ez eddig többnyire működő kompromisszumnak bizonyul.

Mi várható az ügyvédi piacon a következő 1-2 évben? Az AI gyors térnyerése mellett miben marad pótolhatatlan az emberi ügyvéd szerepe?

K. L.: Gőzerővel építjük a legal tech és AI-alapú megoldásokat, célunk, hogy e tekintetben regionális úttörők legyünk. Gyakorlatilag negyedévente integrálunk új funkciókat, kézzelfogható anyagi előnyt szerezve ezzel az ügyfeleinknek.

H. G.:

10–12 évvel ezelőtt voltam ügyvédjelölt, amikor a jelölti munka nagy része fordításból és meglehetősen hosszú szerződések átolvasásából állt. Ma ezeket döntően az AI végzi, az ügyvéd pedig 20–30 perc alatt ellenőrizni tudja a gép munkáját.

A korábbi 6–8 órás fordítás vagy 60 oldalas szöveg összefoglalása ma 2–3 órát vesz igénybe, hónapról hónapra bővülő automatizálással. Bár a rendszerek nem hibátlanok, a hatékonyság‑nyereség már most kézzelfogható: jelentős díjmegtakarítást jelent az ügyfélnek, hiszen mi jellemzően óradíj alapú elszámolás alapján dolgozunk. És persze sokkal gyorsabb a reakcióidőnk is.

K. L.: Ugyanakkor a jogi szakmát belátható ideig nem váltja ki az AI.

A döntéseket az ember hozza és a felelősség is az embereket, ez esetben az ügyvédeket terheli. Az ügyfelek pedig továbbra is emberrel akarnak tárgyalni, az emberi kapcsolat és együttműködés elengedhetetlen.

Az AI főként az előkészítő, ismétlődő feladatokban, például átvilágításban, iratok összefoglalásában, fordítások készítésében erős, de szükséges a humán ellenőrzés. A verseny viszont éleződik, aki nem használja ezeket az eszközöket, hatékonyságban és árban is lemarad.

A cikk megjelenését a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda támogatta.

Címlapkép forrása: Portfolio