Oszd meg te is a történetedet! A Portfolionál várjuk a különböző olvasói sztorikat, legyen az pozitív vagy negatív az új lakás vásárlással kapcsolatban. Van egy jó történeted? Elégedetten átvetted a lakásod, vagy éppen már azt is megbántad, hogy belefogtál a vásárlásba? Írj nekünk az ingatlancsapat@portfolio.hu címre.
Olvasónk problémája a regisztrációs szerződés megkötését követően, az előszerződés aláírásakor kezdődött. Olyan jogszerűtlen okiratot tettek le eléjük, amely alárírhatatlannak bizonyult, a szerződés ugyanis bizonyos pontjaiban a beruházó számára probléma esetén szokatlanul és indokolatlanul egyoldalú előnyöket tartalmazott, a foglaló is hol foglalóként, hol pedig előlegként szerepelt. Egyes pontokban lehetetlen feltételeket fogalmaztak meg a vevőkkel szemben, például hogy a vevő szerződése akkor is hatályos marad és köti, ha a beruházás későbbi ütemeit nem az eladó, hanem esetlegesen létrehozott másik projekt társaság valósítja meg, mivel egy még létre sem jött céggel semmilyen szerződést nem lehet kötni. A szerződésben szerepelt, hogy sérelem esetén a vevők lemondanak a bírói útról, jogorvoslatról, mindennemű és bármifajta kártérítésről, szavatossági jogról, illetve szintén szerepelt, hogy a vevők a szerződésteljesítéstől függetlenül a beruházó jóváhagyása nélkül nem tehetik közzé a történetüket.A ma kiemelten fontos, hogy a vevők, eladók és fejlesztők minél jobban ismerjék az újlakás-piac helyzetét, és kilátásait. Ebben segít a Portfolio a Lakás Konferencia 2018 megrendezésével. Gyere el május 4-én Te is!
Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a történet csak az előszerződés megkötéséig jutott el. A végleges szerződés megkötéséhez szükség volt a társasház alapítására, amit a beruházó a felvonulásinak használt régi épület lebontásáig nem tudott megtenni. (A telket csak ekkor lehetett átminősíteni építési telekké.) Ahhoz, hogy lakóházként vásárolhassák meg a vevők az ingatlant, el kell indítani a földhivatalnál a társasházi bejegyzést, olvasónk pedig nem akart építési telket vásárolni lakás helyett. Az előszerződésben a fejlesztő vállalta a régi épület lebontását a megadott határidőig, valamint a társasház alapításának elindítását.
-20180326.jpg)
Az előszerződésnél próbálták a lehetetlen feltételeket megváltoztatni, több kevesebb sikerrel. Ügyvéddel nézették át az iratot, bíztak abban, hogy bizonyos pontok kiszedésével nem éri majd őket túl nagy hátrány, és kisebb kockázattal jár az irat aláírásakor a kért összeg átadása. Bíztak abban is, hogy mivel az építkezés zajlik, a tervek megvannak, a beruházónak is érdeke minél hamarabb befejezni az építkezést. Megtekintették a fejlesztő korábbi projektjeit, amik szintén ígéretesnek tűntek.
Míg olvasónk az előszerződésben megadott határidők szerint utalt, az előszerződés aláírása után a beruházó, semmilyen email-re, telefonra nem reagált, lényegében "eltűnt". Az építkezés nem haladt a megbeszélt ütemek szerint. Az ingatlan állapota (alapozás+földszinti falak) lényegében nem változott semmit az előszerződés megkötése után. Végül 3 hónappal később, több megválaszolatlan email után sikerült elérni a fejlesztőt, email útján ügyvédei közölték, hogy a beruházó huzamosabb ideje külföldön tartózkodik, és ők sem érnek rá, majd újabb egy hónappal későbbi időpontot ajánlottak fel személyes találkozóra. Itt nem sikerült érdemi eredményt elérni, a fejlesztő nem bontotta le a feltételül szabott felvonulási épületet, annak ellenére, hogy erre még külön engedélyre sem volt szüksége, és állítása szerint csak az ő döntésén alapult a bontás elmaradása.
Közben az előszerződés lejárt, a befizetett pénz pedig eltűnt. A beruházó még a lejárat előtt pár nappal felajánlott ugyan egy sokkal rosszabb helyen lévő és kisebb értékű csere ingatlant, de ezt olvasónk érthető okokból nem fogadta el. Később a fejlesztő a pénz visszafizetését egy általa megfogalmazott újabb szerződés aláírásától számított 80 napon belül ajánlotta, késedelem esetén pedig a jegybanki alapkamat felének megfelelő kárpótlást biztosított volna. Ezt olvasónk nem érezte megfelelőnek, így ügyvédhez fordult.
A beruházó ezután többszöri felszólításra sem reagált, az ügyvédei sokkal későbbi válasz levelükben, csak azt vitatták, hogy a foglaló jogkövetkezményeit alkalmazva a foglaló kétszeresét szerették volna visszakapni a pórul járt vevők. (A duplázást olvasónk véleménye szerint indokolná, hogy a beruházó nem teljesített a szerződésben vállalt feltételeket a saját hibájából, hiszen a meglévő épület elbontása nem volt engedélyhez kötve, csupán a beruházó egyéni döntése okán nem történt meg, így a szerződés feltételeinek teljesülését és az építkezés haladását tudatosan késleltette.) A maradék befizetett vételárrészekről egy szót sem ejtettek, csak annyit, hogy a korábbi visszafizetési ajánlatot fenntartják. Olvasónk érzése szerint a beruházó az átvert vevők pénzéből, kamatmentesen hitelezteti magát, így lehet Budafok egyik legnagyobb magántőke-finanszírozású ingatlanfejlesztője.
A történetben nagyon fontos kérdés, hogy vajon a beruházó bontási szándéka a felvonulási épületet illetően mikor változott meg, a szerződés megkötése előtt vagy után? Ez előbbi esetén ugyanis tudatosan tévesztette meg a vevőket, és nem járt el korrektül. A vevők végül eljárást indítottak a beruházóval szemben, és jelenleg a pénzük visszaszerzéséért küzdenek.
A történet ismét felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire nem mindegy a vételárrészletek megfizetési ütemezése. Minél több pénzt kell a lakás elkészülte előtt kifizetni, annál nagyobb kockázatot vállalunk vevőként. A történetből az is látszik, hogy még a korábbi fejlesztések felkeresése sem mindig elég, a most hatalmasat kaszálni igyekvő fejlesztők könnyen elkalkulálhatják magukat, és a saját csapdájukba esve egyes projektek felfüggesztésére kényszerülhetnek a likviditási gondjaik miatt. Szintén látható, hogy a magántőkéből történő finanszírozás nem jelent garanciát, sőt. A banki finanszírozás esetén ugyanis előny lehet, hogy a bank már egyszer részletesen megvizsgálta a projekt számait, hitelt pedig csak akkor ad, ha mindent rendben talált.
