Irodaházak funkcióváltása: így kerülhetőek el a jogi buktatók

Az alábbiakban Szabó Levente Antal, a LeitnerLaw partnerének írását közöljük.

A tulajdonosok és a kivitelezők értéket keresnek a funkcióváltásban, az irodák lakóépületté, szállodává vagy rugalmas, bérlők által vezérelt létesítménnyé átalakításában. Szerencsére ez a megközelítés javítja a tranzakciós piacot, de nagyon fontos, hogy a funkcióváltásban gondolkodó vevőnek érdemes sokkal nagyobb figyelmet fordítani az akvizíciót megelőző építészeti, műszaki, pénzügyi és jogi átvilágításra.

Ráadásul az új építészeti törvény átalakítja a megszokott szabályozási környezetet. Legfőbb rendező elve a fenntarthatóság, az emberközpontúság és az örökségvédelem, de egyszerűsíti az eljárásokat is. Ugyanakkor bizonyos korábbi nemzeti szabványokat 2027. június 30-ig párhuzamosan lehet használni az újakkal, ezért most különösen fontos a tervezés és ütemezés.

A funkcióváltás jogi checklistje az ötlettől a zöld lámpáig:

1. A koncepció és területrendezési megvalósíthatóság nagymértékben függ a helyi építési szabályoktól (HÉSZ) és a kerületi szintű tervektől, ezeket kell tehát először megvizsgálni. Az önkormányzatok fokozott szerepet játszanak a helyi építészeti értékek és a kulturális örökség védelmével kapcsolatos kérdésekben, ezért kell már a koncepció kidolgozásának szakaszában egyeztetni az illetékes főépítésszel.
2. A fenntarthatóságnak már a tervezésben meg kell jelennie. A törvény ösztönzi az éghajlatváltozásnak ellenálló, energiahatékony döntéseket és a városi zöldterületek és anyagok teljes életcikluson át történő gondos kezelését. A TÉKA a korábbiaktól jelentősen eltérő előírásokat tartalmaz a zöldfelületek, vízmegtartás és közösségi területek vonatkozásában. Ennek köszönhetően egy „könnyed” átalakítási terv, amely eredetileg nem lenne engedélyköteles, végül építési engedélyezési eljárást tehet szükségessé. Érdemes ezeket a lehetséges költségeket és eljárásokat feltételesen beépíteni a költségvetésbe és az ütemezésbe.
3. Vegye figyelembe az örökség- és utcaképvédelmi szempontokat! A felhasználás megváltoztatása gyakran kerül összeütközésbe a helyi műemléki előírásokkal. A törvény frissíti az örökségvédelmi eljárásokat és tisztázza, mikor kezdeményezhető vagy bővíthető a védelem, ami kockázatot jelenthet. Ezért érdemes időt szánni az örökségvédelmi véleményekre és a régészeti lelőhely minősítésből eredő következmények feltárására. Gyakran előfordul, hogy a korábbi dokumentáció és az ingatlan-nyilvántartás nincs összhangban, így régészeti lelőhely jelleg nem is derül ki az ingatlan-nyilvántartás adataiból; és a jóváhagyási folyamat, a dokumentáció mélysége és az építési módszerek ugyanis a védettségnek megfelelően változnak. Fontos ellenőrizni azt is, hogy van-e a magyar államnak építészeti örökség, régészeti lelőhely miatti vagy világörökség alapján fennálló elővásárlási joga.
4. Készítsen engedélyezési stratégiát és ütemezést! Mivel több végrehajtási rendelet csak nemrég lépett hatályba, kezelje az engedélyezési ütemtervet élő dokumentumként. Határozza meg, hogy standard építési engedély, ütemezett megközelítés (bontás, vázszerkezet, belső kialakítás) vagy a kulturális örökséghez vagy infrastruktúrához kapcsolódó speciális eljárásrend szükséges. Igazítsa ehhez a beszerzést, a tervezői felelősséget és a felügyeleti feladatokat figyelembe véve a régi és az új műszaki normák közötti átfedéseket.
5. Ismerje meg a vonatkozó építési előírásokat! Az átalakítások rejtett kihívásokat hordoznak a régi épületekben. Gondoskodjon átfogó felmérések elvégzéséről (tűz, szerkezet, közművek, veszélyes anyagok, energetikai tanúsítvány frissítése), és építse be a feltárási mechanizmusokat, az árkiigazítást és a programkönnyítést fővállalkozási szerződésébe. A tervezőknek meg kell határozniuk a szállodákra vagy lakóépületekre vonatkozó, aktuális szabványok által előírt követelményeket (pl. kijárat, akusztika, akadálymentesség), amelyek gyakran szigorúbbak, mint a régi irodák esetében.

A „szokásos” átvilágítás funkcióváltás esetén nem elegendő. A tulajdonjog, engedélyek és bérleti szerződések mellett a felhasználás céljának megváltoztatását tervező vásárlónak emiatt érdemes a tranzakciót strukturálni: az aláírást és a zárást szétválasztani, végső határidőt és ár/költség-megosztási szabályokat meghatározni arra az esetre, ha például az elővásárlási jogot gyakorolják. Alternatív vevővédelmi intézkedések mérlegelése is szükséges lehet (pl. bontási díj, költségtérítés), arra az esetre, ha a tranzakció meghiúsulna.

Mindezeken túl össze kell hangolni az épület kiürítésének dátumait a bontási és az átalakítási munkák időszakaival, és érdemes tájékozódni arról, hogy van-e lehetőség a jelenlegi bérleti szerződésekben a korábbi felmondásra vagy a bérlő áthelyezésére. Ahogy érdemes lehet a közművektől és közlekedési hatóságoktól előzetesen írásos megerősítést beszerezni a tervezett funkció igényeinek lehetséges kielégítéséről is, hiszen az átalakítások általában megváltoztatják a hulladék, a parkolás és a közterület-hozzáférés terhelését. Ha pedig az önkormányzatoknak fenntartásai vannak a funkcióváltás miatt, a támogatás megszerzése érdekében hangsúlyozza a helyszín minőségének javítását és a fenntarthatósági szempontokat.

Az építőipar számára tehát

a legkevésbé konfliktusos növekedés, ha a már létező épületeket újítják fel,

amihez az új jogszabályi környezet biztosítja a támogató jogi hátteret, de magasabb követelményeket támaszt a felkészüléssel kapcsolatban. Az azonban bizonyos, hogy megéri előre gondolkodni: azok, akik lépésről-lépésre eltervezik a teendőket a koncepció megvalósíthatóságától, az örökségvédelmi feltételeken és a bérleti szerződések jelentette korlátokon át az engedélyezési stratégiáig, azok gyorsabban fognak tudni reagálni, amikor jó lehetőség adódik.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images