A legfontosabb elemzések és exkluzív tartalmak a fa alá. Akár az utolsó pillanatban is megajándékozhatsz valakit egy éves Portfolio Signature előfizetéssel. Ha pedig egyszerre több ismerősnek, barátnak, családtagnak vásárolsz éves előfizetést, akkor van lehetőség mennyiségi kedvezményre is. Így azon túl, hogy az ünnepekre hasznos ajándékkal készülsz, még a minőségi gazdasági tartalomgyártást is támogathatod. Tudj meg többet
A körbejáró befektetés vagy roundtripping esetében a hazai tőke külföldiként tér vissza egy másik országban működő cégen keresztül: a befektető külföldön alapít egy vállalatot, ami azután az eredeti küldő országban lesz tulajdonosa egy cégnek.
Vagyis ebben az esetben külföldi befektetésként szerepel egy valójában hazai eredetű beruházás.
Mi lehet a motivációja a körbejáró befektetőnek? A szakirodalom szerint a legfontosabb az adócsökkentés lehetősége, az adókulcsok különbségeinek kihasználása, amit alátámaszt, hogy a „körbejárásba” bevont másik ország általában kedvező adókulcsokkal, vagy valamilyen más, az adócsökkentésre lehetőséget adó szabályozással rendelkezik.
Érdemes lehet még ilyen befektetést megvalósítani azért, hogy
- külföldieknek járó kedvezményeket vagy kiemelt kezelést vegyen igénybe a befektető vállalat,
- kedvezőbb üzleti környezethez, magasabb színvonalú vagy „rugalmasabb” (esetleg „diszkrétebb”) pénzügyi szolgáltatásokhoz jusson hozzá,
- függetlenedjen valamelyest a túlzottan beavatkozó hazai üzleti környezettől,
- eltitkolja a befektető valódi kilétét vagy a vállalathálón belüli pénzügyi áramlásokat.
Nem véletlen, hogy az ügyletbe bevont közvetítő országok egyrészt általában adóparadicsomok, másrészt valamilyen kedvező szabályozással rendelkező fejlett országok (Hollandia, Írország, Luxemburg, Svájc), vagy harmadrészt a tőkeküldő (majd később fogadó) országgal speciális kapcsolatban (ami általában egy bilaterális beruházási egyezmény) levő ország. Ez utóbbiak érdekes szoros bilaterális tőkekapcsolatokat hoznak létre, például Európában Oroszország és Ciprus vagy Ukrajna és Ciprus között, Ázsiában India és Mauritius, vagy régebben Kína és Hongkong között, vagy Dél-Amerikában Brazília és néhány Karib-tengeri adóparadicsom között. Az elől szereplő országokról már régóta tudjuk, hogy jelentős náluk a tőke „körbejárása”, különféle becslések alapján Oroszországban az ott befektetett közvetlentőke akár 70%-a, Ukrajnában akár egyharmada, Indiában egytizede, míg Kínában 2008-ig 30-50%-a lehetett körbejáró befektetés.
Miért lehet érdekes gazdaságpolitikai szempontból a körbejáró befektetés? Mivel általában adóparadicsom vagy kedvező adózású ország a közvetítő ország, így
az adóalap erózióját okozza a végső küldő és egyben fogadó országban.
Hozzájárul ehhez, hogy mint külföldi befektető, olyan kedvezményeket kaphat meg a cég, ami hazaiként nem lenne elérhető neki. Így összességében csökkenti a gazdaságpolitika és az azt közvetítő intézményrendszer hatékonyságát. Fontos még, hogy a tőke valódi és közvetlen küldő országa különbözik – így a tőke viselkedése meglepő lehet, nem a (papíron) küldő ország gazdasági-politikai fejleményeit tükrözi-követi. Vagyis addicionális bizonytalanságot visz a rendszerbe.
A fizetési mérleg módszertanának változása 2014-től valamelyest megkönnyíti a roundtripping követését. Ugyan még csak 17 OECD-ország közli a körbejáró befektetések adatát, már így is érdekes összehasonlításra adódik lehetőség. Az ábra néhány kiválasztott OECD-tag esetében mutatja a körbejáró befektetések részesedését az összes beáramló közvetlentőke-befektetés állományából, 2017-ben vagy 2018-ban, attól függően, hogy az adott ország esetében melyik a legfrissebb elérhető adat. Nagyok az eltérések, vannak nótórius „körbejárók” – meglepő módon Csehország, Észtország vagy Németország, és vannak olyan országok, melynek befektetői csak igen mérsékelten használják ezt a lehetőséget, például Magyarország vagy Szlovénia.
Érdekes lehet a két „extremitást”, Csehországot és Magyarországot összevetni, miért tér el ennyire a körbejáró befektetések nagysága és részesedése a teljes befektetés-állományból az alapvetően két hasonló helyzetű országban? Milyen tényezők magyarázzák azt, hogy Csehország „OECD-bajnok” ezen a területen, Magyarországon viszont váratlanul kevés a tőke körbejárása? (És itt hangsúlyoznunk kell, hogy külföldre vitt és ott tartott vagy visszahozott pénzről és vagyonokról nincsen szó, csak a közvetlentőke-befektetésekről.)
Csehországban már 2014-ben jelentős volt a befektetések körbejárása, de egy nagy ugrást látunk 2017-18-ban. 2019-ben kb. 13 ezer cseh cég tulajdonosa működött adóparadicsomban, kb. 14 milliárd USD tőkebefektetéshez kapcsolódóan.
A magyarországinál jóval vagyonosabb cseh oligarcháknál a „top tíz”-ből nyolc irányítja a vagyonát külföldi holdingból.
Így a Csehországban befektetett külföldi tőke valószínűleg több mint egytizedével kisebb, viszont a cseh vállalatok-tulajdonosok által külföldön befektetett tőke jóval több lehet, mint amit a fizetési mérleg adatai jeleznek. Magyarországon ugyanakkor nagyon kicsiny a tőke körbejárása, néhány vállalati esetet azonosíthatunk (pl. a TriGránit vagy a KÉSZ), de ez nem módosítja érdemben a közvetlentőke-befektetés és -kifektetés adatait.
Csehország esetében a magyarázatot a voucheres privatizáció adja, amelynek szabályozatlan második-harmadik szakaszában néhány oligarcha felvásárolta a lakosság kezén levő vállalati részvényeket. Ezek egy részét külföldi holdingokba transzferálták, és onnan irányítják (illetve onnan eszközölnek harmadik országokban közvetlentőke-befektetéseket, vagyis ezért lehet jóval több a végső soron cseh kézben levő kifektetett tőke állománya a fizetési mérlegben jelzettnél). Ezen felül egy külföldi cég igen liberalizált üzleti környezetet élvezhet Csehországban: OECD-összevetésben a negyedik legliberalizáltabbat, tehát jó ott külföldi cégnek lenni. Ugyanakkor az effektív átlagos nyereségadókulcs az OECD adatai szerint 20,6% - tehát érdemes lehet „adóoptimalizálni”, akár körbejáró befektetésekkel. Magyarországon ezzel szemben egyrészt jóval kisebbek a magánvagyonok, a közvetlentőke-befektetések környezete ugyan liberalizált, de OECD-összevetésben csak tizenkettedik, és néhány területen érezhető szigorodás. Az effektív átlagos nyereségadókulcs viszont sokkal alacsonyabb a csehnél: mindössze 9,9 %. Így hazánk befektetőit kevésbé érdekli a körbejárás. Ugyanakkor Magyarország valószínűleg inkább közvetítő ország lehet, a nagyon kedvező nyereségadó és más szabályozások miatt.
A szerző a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének igazgatója.
A vendégszerzőink írásai a szerzők véleményét tükrözik, és azok nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio álláspontjával.
