Szomorú számok érkeztek: 3 millió magyar él lakhatási szegénységben, íme a megrázó részletek

Ennek leküzdésére a Habitat szakértői átfogó lakáspolitikát sürgetnek, amely a lakásvesztés megelőzésére, a költségek csökkentésére és a minőség javítására fókuszálna. Központi forrásokra lenne szükség a karitatív, civil és önkormányzati programokra és szociálisan célzottá lenne szükséges szánni a támogatások nagyobb részét, hogy a rászorulókhoz kerüljenek, és ne hajtsák fel az árakat. A szociális bérlakásprogramokat pedig hosszú távon, az uniós támogatási ciklusokon túl is fenn kellene tartani, a szervezet szerint.

A Habitat jelentésének első részét ebben a cikkben dolgoztuk fel részletesen.

A lakhatási válság három kulcstényezője:

1. a vásárlást vagy bérlést illető megfizethetőség,
2. a lakók összes kiadása az alapvető szükségletekhez képest,
3. a lakások minősége.

A Habitat for Humanity Magyarország elemzése szerint tavaly közel 2,9 millió ember, vagyis a népesség 30,3 százaléka élt lakhatási szegénységben.

Akik a lakhatás minőségére, hozzáférésére, elhelyezkedésére, valamint az energiaszegénységre vonatkozó indikátorok közül legalább egyben érintettek, lakhatási szegénységben élőnek tekinthetőek.

Ezzel párhuzamosan 2010 óta Magyarországon nőtt a legnagyobb arányban az ingatlanok ára az EU-ban a Az Eurostat adatai alapján, erről többek között itt írtunk korábban. Nominálisan lényegében megháromszorozódtak, reálértéken mintegy két és félszeresére emelkedtek az árak, a KSH szerint 2025 első negyedévében Budapesten a használt lakások átlagos négyzetméterára már 1,2 millió forint körül volt, ami éves alapon 5,7 százalékos növekedés.

A nettó reálkeresetek egy év alatt 4,9 százalékkal emelkedtek, a lakásárak ennél jóval gyorsabban drágultak. Míg az állami programok egyelőre nem javították a hozzáférést, további probléma, hogy a helyi önazonosság védelméről szóló törvényt több településen a hátrányos helyzetűek diszkriminációjára használják – idézi a Habitat az Utcajogász Egyesület értékelését.

Zsugorodó önkormányzati bérlési programok

A bérleti díjak növekedése csak az elmúlt időszakban kezdett enyhülni az Otthon Start Program hatására, erről itt írtunk. A 2015-ben megszüntetett központi lakásfenntartási támogatás óta csak az önkormányzatok segítenek, de a 2024-ben átlagosan kifizetett évi 30 234 forint érdemi enyhülést nem hoz – írja a Habitat. Az állam szándéka nem a bérlés támogatása, hanem a lakásvásárlás segítése, az önkormányzati bérlakásállomány pedig folyamatosan zsugorodik. Már százezer alatt van az önkormányzati lakások száma, és csak töredéküket adják ki szociális alapon. Akik sem tulajdonhoz jutni, sem piaci áron bérelni nem tudnak, egyre kevésbé számíthatnak önkormányzati segítségre.

Ezt célozta volna többek között a Felzárkózó Települések (FETE) program, amely eredetileg 2000 szociális bérlakás építését tűzte ki, de végül várhatóan ebből csak néhány száz valósul meg. A bérlők legfeljebb 5 évre költözhetnek be, intenzív szociális munkával kísérve. Az MR Közösségi Lakásalap, amelyről itt írtunk, a megszűnt Nemzeti Eszközkezelő 6600 lakását vette át, és kedvezményes bérlési lehetőséget kínál alacsony jövedelmű, de rendszeres keresetű családoknak.

Elviselhetetlen költségek

A lakhatási költségek sok háztartásnál jelentenek elviselhetetlen terhet.

2024-ben a városiak 11,3, a kistelepüléseken élők 7,3 százaléka költötte jövedelme több mint 40 százalékát lakhatásra.

A legalsó jövedelmi ötödben 27,2 százalék volt ez az arány, a medián 60 százalékánál kevesebbet keresők harmada szembesült ilyen mértékű teherrel.

A növekvő költségek eladósodási kockázatot jelentenek. A háztartási hitelek növekedési üteme meghaladja az európai és regionális átlagot. A személyi kölcsönök és folyószámlahitelek nemteljesítési aránya 5 százalékra emelkedett.

Rezsitartozása 2024-ben a népesség 7,1 százalékának volt.

Tavaly 1488 dokumentált lakásvesztés történt: 985 ingatlant árvereztek el, 503 esetben kilakoltatásra került sor. A valós szám ennél magasabb lehet, mert az informális kényszerköltözések nem jelennek meg a statisztikákban.

A megfizethetőségi gondok minőségi hiányosságokkal párosulnak. 2024-ben a háztartások 14,6 százaléka élt túlzsúfolt lakásban; a piaci bérlők körében 23,8, a kedvezményes bérlőknél 31 százalék volt ez az arány. A 0-17 évesek 26 százaléka zsúfoltan él.

A formális lakhatásból kiszorulók számáról nincs megbízható statisztika – írja a jelentés Ámon Katalin kutatása alapján, de szakértők több százezres kört becsülnek. Sokan szerződés nélküli albérletekben, rokonoknál, átmeneti otthonokban vagy hajléktalanszállókon élnek. 2024-ben a családok átmeneti otthonaiban több mint 7000 gyermek lakott, és ezeket az intézményeket sokan tartós megoldásként kénytelenek használni. Tavaly 8802 ember élt a hajléktalanellátásban.

Ahogy az ábrán is látható, a 2022-es népszámlálás szerint több tízezer lakás nincs közművesítve, és az állomány 30 százaléka nem éri el az összkomfort szintjét.

A háztartások 12,6 százalékánál beázik a tető vagy penészesek a falak, 6,1 százalék nem tud megfelelően fűteni, 22,7 százalék nem képes lecserélni az elhasználódott bútorokat.

A Habitat jelentése két olyan esettanulmányt említ – Durst Judittal, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársával készült szakértői interjú alapján – amelyek szerint alacsony jövedelmű, kistelepüléseken élő családok Babaváró hitellel, falusi CSOK-kal és piaci hitelekkel jutottak tulajdonhoz, de a magas rezsiköltségek miatt már egy rövidebb betegség is válságot okozott, újabb személyi kölcsönökhöz vezetve és adósságspirált indítva, hiszen az ingatlanok gyakran rossz állapotúak és túlárazottak voltak, de felújításukra és megfelelő fűtésre nem maradt forrás, a halmozódó hitelek pedig akár évekig, akár évtizedekig meghatározzák a családok életét.

A kormány 2025-ös, a megfizethető lakásbérletre irányuló intézkedései – a rövid távú lakáskiadás korlátozása, a munkáltatói lakhatási támogatás és a Lakhatási Tőkeprogram – átfogó állami lakhatási stratégia vagy koncepció nélkül születtek, és a Habitat hangsúlyozza, hogy nem világos, milyen megfizethetőségi célokat tűznek ki és milyen eredményeket vár az állam ezektől az eszközöktől. Ennek megfelelően a Habitat szerint az sem látható, hogy hogyan segítenék ezek a lakásbérlet megfizethetőségét.

Címlapkép forrása: Mehes Balazs via Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ