Becslések alapján jelentős környezeti hatásai lesznek a debreceni akkumulátorgyártásnak

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A következőkben egy ilyen becslésre teszek kísérletet Debrecen esetében, ahová több, akkumulátorgyártással kapcsolatos cég települ. Ezen cégek biztonsági jelentései, környezethasználati hatástanulmányai tartalmaznak olyan adatokat, amiket maguk a cégek adtak meg, saját gyártási folyamataikra vonatkozóan. Persze ezen adatok is sokszor előzetes becsléseken, terveken vagy más üzemek gyakorlatán alapulnak, amit nagyon jól érzékeltetnek a CATL 1 (a gyár első üteme) biztonsági jelentésében található sorok:

„A Biztonsági Jelentés a Rendelet adta lehetőséggel összhangban „csökkentett tartalommal” készült. Ennek oka, hogy a technológiai és az építészeti tervezési folyamat a Biztonsági jelentés elemzési munkáival párhuzamosan zajlott – és jelenleg is folyamatban van. Emiatt nem volt minden adat végleges és hozzáférhető formában felhasználható a Biztonsági jelentésben. Ebből eredően nem álltak rendelkezésre teljeskörűen tervezési adatok az épületekről (méretek, tűzszakaszok, nyílások/átjárók, tűzoltó rendszer, szellőzés stb.)” (Hiánypótlással egységes szerkezetű biztonsági jelentés 2023 január 3, 39.old.).

Az 1. táblázat Debrecen két ipari parkjában található, akkumulátorgyártással kapcsolatos üzemek egyes adatait tartalmazzák, melyek forrásai a gyárak biztonsági és környezethasználati hatástanulmányai. A CATL-nek még csak az első üteméről vannak információk, ez 40 GWh teljesítményű lesz. Ezeket az adatokat alapul véve becsültem a 28 GWh-s Eve Power gyár adatait (hivatalos számok még nincsenek). 

Nézzük meg, hogyan tudjuk értelmezni például a vízfelhasználást és a szén-dioxid kibocsátást, mihez lehet viszonyítani ezeket a számokat.

Vízigény

Az EcoPro Global katódgyár megadott vízigénye szinte pontosan annyi, mint a CATL 1 által megadott átlagos vízigény (lásd 1. ábra). Az EcoPro 364 oldalas összevont hatásvizsgálati eljárás és egységes környezethasználati engedély iránti kérelem-dokumentáció 88.oldalán ez olvasható: „A gyár üzemelése a nagyarányú iparivíz használat miatt jelentős mennyiségű felszín alatti víz kivételével, használatával, tisztításával, majd párolgási veszteségként a légkörbe, illetve tisztított szennyvízként a felszíni vizekbe juttatásával jár… A felszín alatti vízkészletek hosszú távú és jelentős megcsapolásával annak mennyiségi és ez által akár minőségi romlását okozhatja… Felszín alatti vizek szempontjából a hatás terhelő.”  (A katódgyár 31 oldalas környezethasználati engedélyében  a „terhelő” szó már nem található meg).  A táblázatban látható gyárak összesített vízigénye közel tízszerese az EcoPro által felhasználtnak (kb 30 ezer köbméter naponta), és a két ipari parkban még sok más gyár is van, amelyik vizet használ. 

Debrecen esetében a város vízellátása jelenleg főleg a felszín alatti vizeket veszi igénybe és kis részben a Keleti főcsatornából jön. A debreceni vízmű három vízműtelepet működtet. A város vízigénye átlagosan 40 000 köbméter, aszály idején 60 000 köbméter naponta. Tegyük fel, hogy aszály ezentúl gyakran lesz, adjuk hozzá a 60 ezerhez a 30 ezret, plusz még más gyárak (a déli ipari parkban pédául a Krones, Vitesco, Deufol, BHS, ITK) vízigényét, de ezeket nem ismerjük, tehát legyen alsó becsléssel napi 100 000 köbméter Debrecen jövőbeli vízigénye az iparral együtt. A Debreceni Vízmű közlése szerint kapacitásuk most elméletileg napi 105 000 köbméter. Ez egyelőre elméleti lehetőség, mert jelenleg 87 ezer a kapacitás. Ráadásul, a debreceni II. vízműtelep termelése korlátozott, mert területén „a talajvíz és a sekély rétegvíz alapvetően szennyezett. A Biogal Rt. területén történt (korábbi) szennyezés már a mélyebb vízadó rétegeket is elérte. A terület kármentesítése folyamatban van”.

Honnan lesz tehát elegendő víz? Azt tudjuk, hogy a végső szakaszban járó Civaqua program nem az iparnak hoz vizet a Keleti főcsatornából, hanem a Nagyerdő és a víztározók vizeit pótolja.

Gyakran emlegetik a tisztított szennyvíz használatát. Ez először csak a CATL 1 kapcsán került szóba (a gyár szerint a felhasznált víz 70%-a ilyen lesz), de legutóbb az Eve Powernél is ez hangzott el (itt már 95%-ban). A többi gyárnál nem terveznek ilyet (nem csoda, mert nagyon drága). Ez év április végén jelentették be, hogy Debrecen vízközmű-rendszerének, szennyvíztisztítóinak felújítására a kormány 108 milliárd forintot ad. A CATL beruházás költségeit az adófizetők számára tehát a szennyvíz tisztítása, elvezetése is növeli. A természetvédelmi szempontokra ügyelni kellene, de például a gödi akkumulátorgyár bővítése miatti vízközmű építés természetvédelmi területeket rombol, maga a debreceni CATL pedig részben korábbi ökológiai hálózati folyosóra épül.

Ha feltesszük, hogy a CATL összes üzeme és az Eve Power is a vízszükséglete nagy részét szennyvízből fedezi és ezt a maximálisra becsült számot (lásd 2. ábra) levonjuk, akkor is napi 85 000 köbméternél tartunk.  Az alapvető probléma, hogy a rétegvizek nehezen pótlódnak, a csapadék az utóbbi évtizedekben átlagosan egyre kevesebb. „A debreceni vízbázisokon jelentkező vízigények egy-két éven belül a felszín alatti víztestek igénybevételi határértékeinek közelébe érhetnek” -írja a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság véleménye, ami után az igazgatót felmentették.  

A felszín alatti víztestek Magyarországon egyre fogynak.

Egy debreceni vízkészletekkel foglalkozó írás rámutat az illegális kutak, vízkivétel jelentős mértékére is és arra, hogy az 1960-as évekhez képest a 2000-es évek elejére „a lokálisan lényeges, víz utánpótlást biztosító áramlások megszűntek, illetve ellenkezőjükre fordultak.” Köztudott ráadásul, hogy a város alatt depressziós tölcsér van, aminek következtében fokozott vízkivétel esetén Debrecen süllyed.

Szén-dioxid

Az akkumulátorgyárak, ahogy sok más gyár is, jelentős mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak ki. Példának nézzük meg Komáromot, ahol az SK működik évek óta. Az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) adatbázis adatai szerint 2018 és 2020 között a város ipari CO 2 kibocsátása hatvanhétszeresére nőtt (lásd 3. ábra). 2020-ra a telephely és tevékenység szerinti adatokból látható, hogy az SK kibocsátása teszi ki a 98%-ot.

Debrecen város ipari szén-dioxid kibocsátására az utolsó megbízható adat az OKIR adatbázisban a 2019-es évre 587 790 tonna. Debrecen klímastratégiájából tudható, hogy a közlekedéssel, mezőgazdasággal, energiafogyasztással együtt a város 1 029 221 tonna CO2-t bocsátott ki ebben az évben. A dokumentumban lefektetett cél, hogy a város ehhez az adathoz képest 2030-ra 44,5%-kal csökkentse a CO2 emissziót. Ahogy azonban a gyárak adataiból látszik, a debreceni ipari parkok esetében jelentősen nő tovább majd a szén-dioxid kibocsátás, megsemmisítve a városi (és az országos) klímastratégia céljait. A cégekhez köthető CO2 egyenérték egy (esetenként nagy) része egyébként nem helyben keletkezik, hanem az energiatermelés illetve teherforgalom kapcsán valahol máshol. A CATL 1 esetében például az üzem területén 10 kazán működne, szén-dioxid kibocsátásuk 288 000 tonna évente. A kapcsolódó forgalom 50 000 tonna kibocsátást jelent, de nem csak helyben, a villamosenergia fogyasztás miatt pedig még 169 000 tonna szén-dioxid kibocsátás számolható el, de ez ott történik, ahol az áramot termelik. A CATL 1 tehát helyben kb. 300 000 tonna széndioxidot termel évente, a többi gyárral együtt pedig akár 1 millió tonnányit, vagy többet, amit az Ültessünk 10.000 fát! és a Véderdősítés program összesen csak 172 tonna CO2 megkötésével tud ellentételezni.

Hangsúlyozom, hogy a fenti számok részben becsléseken alapulnak. Később derül majd ki, hogy valójában mennyivel nagyobbak még ennél is az egyes adatok. (Nem említve az energiafelhasználást, zajt, veszélyes anyagok kezelését, egyéb szempontokat). A szalámi nem olcsó, de a szeleteket összeadva egy olyan rudat kapunk, amelynek környezeti hatásait nagyon drágán megfizetjük.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép: Getty Images