András Bence

Most sem ússzuk meg a lufi pukkanását?

A monetáris politikában továbbra sincs jól kipróbált gyakorlat arra, hogy az eszközárbuborékokat kezeljék és ha az elmúlt évtizedet nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy sem Ben Bernanke, sem Alan Greenspan korábbi Fed-elnök nem tudta megakadályozni a piaci lufik kialakulását, majd kipukkanását. A mennyiségi lazítás kivezetésének időszakában akár Janet Yellen is szembekerülhet még ilyen időszakkal és a most látott piaci nyugtalanságokat elnézve, talán előbb is, mint gondolnánk.

Szakítás után jöhet az ír whiskey?

Az írek megcsinálták! Tavaly december 15-én véget ért az úgynevezett trojkával (EU-IMF-EKB) kötött megállapodás, aminek a feltételeit egytől egyig teljesítették. Még csak készenléti hitelmegállapodást sem kötöttek már az IMF-el, ugyanis megtehetik. 20 milliárd eurónyi tartaléka van az államnak és egyre sikeresebb kötvény-aukciókat rendeznek, ahol a befektetői árazás azt mutatja, hogy tulajdonképpen a piac pár év után már nem is néz rossz szemmel egy olyan országra, aki rekordsebességgel triplázta meg az államadósságát. Ez azt jelenti, hogy elhiszik az íreknek, hogy a 124 százalékon kicsúcsosodó adóssághegyet le tudják építeni fegyelmezett fiskális politikával, méghozzá olyannyira, hogy az országkockázatot jelző CDS-feláruk már 100 bázispontig esett. Pedig ők csak 2015-ben tudnak majd 3 százaléknál kisebb deficitet felmutatni és az államadósság még 2016-ban is bőven 100 százalék fölött lesz az előrejelzések szerint. Az ír jegybank nem aggódik az EKB stressz tesztje miatt, pedig átlagosan 27 százalék a nem teljesítő hitelek aránya a jórészt állami tulajdonban lévő bankrendszerben. Az ír pénzügyminisztérium szuper optimista, de ottjártunkkor hallottunk olyan elemzői véleményeket is, hogy az ír papírokkal kereskedők egész egyszerűen ostobák.

A Portfolio.hu az Európai Bizottság meghívására járt Írországban és vett részt a kilátásokról és tanulságokról szóló panelbeszélgetéseken.

Történet egy szamurájról, aki felvirágoztatta országa részvénypiacát

A változás szele fújt a felkelő nap országában tavaly novemberben mikor is az előrehozott választásokon elsöprő győzelmet aratott pártjával Sinzó Abe, aki választási ígéreteihez híven hatalomra kerülését követően azonnal harcba szállt országa felemelkedéséért. A modern kor szamuráját a fiskális és a monetáris politika teljes fegyverarzenálja szolgálta akaratának érvényesítésében, melyeket látva a piac elismerően fejet hajtott. A fiskális és monetáris stimulusok ugyanis célba találtak, és a jen elképesztő ütemű leértékelődését vonták maguk után, kiváló helyzetbe hozva ezzel az exportorientált szektorok vállalatait, melyek évek óta csipkerózsika álmukat aludták. Mindez pedig azt eredményezte, hogy Sinzó Abe politikájának hála, a japán részvénypiac minden képzeletet felülmúló erősödést produkált 2013-ban, maga mögé utasítva a világ vezető tőzsdéit.

Hosszú szülés volt, de jól sikerült

A Fed fél év után végre belekezdett a rekordnagyságú mennyiségi lazításának visszafogásába, ami az évek alatt 4 billió dollárig hizlalta mérlegét. Ugyanakkor, ahogy szeptemberben, úgy most is meglepte a piacokat a döntésével, de talán a legnagyobb meglepetés az, hogy ez milyen jól sikerült. Míg szeptemberben pusztán a tapír feltételezésére is meginogtak a hosszú hozamok, addig tegnap a hús-vér állat jelenlététől sem ijedtek meg. Sőt, az S&P 500 konkrétan ralizni kezdett, ami arra utal, hogy a Fed kommunikációja jelentős sikert ért el: már elhiszi a piac, hogy a tapering nem jelent monetáris szigorítást.

Tapasztalt öreg rókát ültetnek a Fed-elnöknő mellé

Janet Yellen jövőre átül a Fed elnöki székébe és az így megüresedő alelnöki posztra egy igazi nagyágyút hoznak a fehér házi értesülések szerint. Stanley Fischerre esett ugyanis a választás, aki többek között Ben Bernanke jelenlegi Fed-elnök doktori témavezetője volt az MIT-n, de tanította még Mario Draghi EKB-elnököt is, amellett hogy megjárta a Világbankot, az IMF-et és a Bank of Israel elnöki székét is. Kell ennél jobb önéletrajz?

Tapír vagy nem tapír: az itt a kérdés

Óriásira hízott a Fed mérlege, ami miatt már régóta ígérgetik, hogy fogyókúrát kezdenek, de ez eddig még nem következett be. Most viszont a munkaerő-piaci körkép sokkal szebb, mint szeptemberben volt, amikor is már mindenki azt hitte, hogy elkezdődik a pénzcsap visszatekerése. Bár a csalódást követően azt gondolták a piacon, hogy 2013-ban így már nem is lesz lassítás, a vártnál jobb múlt pénteki adatok mégis sokak várakozását megváltoztatta. Ezek fényében most áttekintjük a legfontosabb szempontokat és megpróbáljuk minél jobban magunkra aggatni a Fed szemüvegét.

Elemzésünk legfontosabb megállapításai:

• A 193 ezres átlagos havi bővülés a foglalkoztatottságban relatíve erősnek tekinthető, de
• a munkanélküliségi ráta jelenlegi 7 százalékos szintje még mindig messze a természetes rátája fölött van,
• és a Fed Nyíltpiaci Bizottságának tagjai többségében galamb beállítódásúak,
• a kibocsátási rés továbbra is negatívnak látszik, ami még a vártnál jobb harmadik negyedéves eredmények fényében sem zárulhat be idén,
• a Fed által figyelt személyes fogyasztások árindexe (PCE) 0,7 százalékon van és 2015-ig nem várható a célérték elérése, tehát inflációnak továbbra sincs se híre, se hamva,
• a december 10-i költségvetésről szóló megállapodás a jövő év eleji politikai kockázatot jelentősen mérsékli, de meg nem szünteti.

Az EKB nem csinál majd semmi merészet

Az eurózónában még 2015-ben is messze az Európai Központi Bank célja alatt lesz az infláció és emiatt sokan további lépéseket várnak a jegybanktól. Ugyanakkor Mario Draghi EKB-elnök csütörtöki szavaiból arra lehet következtetni, hogy a negatív betéti ráta egyre esélytelenebb és jelenleg semmilyen új eszköz mellett nincsenek igazán elkötelezve, vagyis egyáltalán nem számíthatunk merész lépésekre. Talán emiatt történhetett, hogy bár az elnök arra próbálta helyezni a hangsúlyt, hogy készen állnak mindenre, az euró mégis nem kívántan erősödött.

Fegyvereket készít a Fed a szigorításhoz

A Fed számára nem pusztán a hosszú hozamok kordában tartása jelent nagy kihívást, hanem a jövőben várható szigorítás kapcsán a pénzpiaci hozamoké is. Ehhez kapcsolódóan tesztelnek egy új eszközt, aminek a bájosan csengő angol megnevezése az, hogy "Fixed-Rate, Full Allotment Overnight Reverse Repo Facility". Egyszerűen megfogva ez nem más, mint egy fordított Repo a jegybank részéről, amivel a rövid hozamok felett alakítana ki nagyobb kontrollt a jövőben. Simon Plotter, Fed-tisztségviselő szerint ez az eszköz kulcsfontosságú lehet a monetáris politika számára, amikor megkezdik a szigorítást és állítása szerint a piac is elégedett a most látott mechanizmussal.

Japán végre kezd felülkerekedni a defláción

Jó hírrel szolgált Japánnak a statisztikai hivatal: úgy néz ki, hogy tovább emelkedik az infláció a szigetországban, ráadásul már nem csak az energiaáraknak köszönhetően. Ugyanis az összes volatilis árú terméktől szűrt fogyasztói árindex is immár a pozitív tartományban mozog, vagyis a reflációs (inflációt generáló) törekvések sikeresnek látszanak. Kockázatok természetesen továbbra is vannak, méghozzá olyannyira, hogy maguk a japán jegybankárok közül is többen pesszimizmusuknak adtak hangot a legutóbbi ülésükön.

Egyre kevesebbre képes az eurózóna

Siralmasan néz ki az eurózónás növekedés, ráadásul ami még kiábrándítóbb, hogy ez a most látott szint nincs is annyira messze az egyáltalán elérhetőtől. Legalábbis amíg jelentős strukturális reformok nem mennek végbe az egyes eurózónás tagországokban, hogy gyógyítsák az elmaradt beruházások és a lemorzsolódott munkaerő indukálta sebeket a gazdaságban. Az Európai Központi Bank fél százalékra becsli a régió potenciális növekedését, ami az 1999-es szint ötöde, ehhez képest az USA-ban már fentről záródik a kibocsátási rés. Európa rosszabbul teljesít.

Meddig lehet modernizálni a kommunizmust?

Nyilvánosságra hozták a kínaiak a reformterveik részleteit, amikkel fenntarthatóvá kívánják tenni az ország növekedését. Nagyon átfogó választ kívánnak adni a problémák egész sorára: szabadabb árak lesznek, több gyerek, több környezetvédelem, de továbbra is rengeteg állami monopólium. Ez utóbbi pedig mindezek 2020-as teljesülését követően is jelentősen visszafoghatja az egyébként egyre inkább nyugati kapitalizmust imitáló ázsiai óriást. Bár a bejelentett intézkedések megvalósítása egyelőre még távolinak tűnik, a piaci szereplők megelőlegezték a bizalmat, ugyanis a hétfői kereskedésben a kínai indexek jelentősen felülteljesítették a társaikat.

Még nem dőlt el a japánok csatája

Központi kérdésnek számít, hogy sikerül-e a japán gazdaságpolitikának végre legyűrnie a gazdaság vérét oly régóta szívó deflációt. A jegybank áprilisban soha nem látott méretű mennyiségi lazításba kezdett és sok piaci jelentésből azt szűrhettük le, hogy az infláció is megindulni látszik. Márpedig ez így nem teljesen igaz sajnos. Valójában a headline infláció emelkedéséhez leginkább a fukushimai katasztrófa miatt folyamatosan emelkedő energiaárak járultak hozzá és ezek egyelőre még nem gyűrűztek kellően tovább a gazdaság többi részébe. Ne higgyük el tehát a korai sikerjelentéseket, már csak azért se, mert jelenleg még a japán jegybank saját előrejelzései szerint sem teljesül az inflációs cél 2015-ig.

Tanuljunk a válságból, ne hagyjuk a tüzet terjedni

A válságok máig velünk élnek és ciklikusan recesszióba taszítják a világot, de feltétlenül így kell-e ennek lennie? John Maynard Keynes gondolataiból kiindulva arra juthatunk, hogy a koordináció bukása és a várakozásokkal kapcsolatos probléma az, ami mindennek a kiinduló pontja. Ezek ugyanakkor nem biztos, hogy kiiktatható problémák, ám nem jelenti azt, hogy ne lehetne őket a mai helyzetnél ésszerűbben kezelni. Kenneth Arrow, Nobel-díjas közgazdász szerint nem hagyatkozhatunk a Greenspan-féle utólagos takarítás módszerére, jobb ötlet volna a tüzek terjedését megakadályozni, mint utólag oltani. Ehhez pedig sokszor érdemes más tudományok eszközeit megvizsgálni és elgondolkozni például azon, hogy a gazdasági rendszerek esetében elképzelhető-e a modularitás. Arrow segítségével most az alapoktól a legújabb Nobel-díjjal kitüntetett elméletekig jutunk és olyan kérdéseket is áttekintünk, mint a túl nagy tőkeáttétel szerepe a pénzpiaci fertőzésekben.

Kenneth Arrow október végén a Rajk László Szakkollégium meghívására járt Magyarországon és az alábbiakban az előadása, illetve az azt követő vele folytatott beszélgetéseink alapján foglaljuk össze a Nobel-díjas tudós gondolatait. A cikksorozat első részét az alábbi linken olvashatják el:

2013.11.03 14:00 Vissza az alapokhoz - a közgazdaságtan egyik alapítójának gondolatai