Az USA harmadik legszegényebb állama lenne az EU – ez a versenyképességi válság gyökere

Ha csak a nyers GDP-adatokat nézzük, az Európai Unió katasztrofális lemaradásba került az Egyesült Államokhoz képest az elmúlt évtizedben. Az EU bruttó hazai összterméke 2013-ban 15,9 ezer milliárd amerikai dollár volt, amely 2023-ra 18,3 ezer milliárd dollárra emelkedett (folyó árakon számolva).

Az euróövezet GDP-je hasonló tendenciát követett, 2013-ban 13,1 ezer milliárd dollárról 2023-ra 14,5 ezer milliárd dollárra nőtt, ami mintegy 11%-os emelkedést jelent.

Az Egyesült Államok GDP-je 2013-ban 16,7 ezer milliárd dollár volt, amely 2023-ra 27,4 ezer milliárd dollárra emelkedett, ami több mint 64%-os növekedést jelent egy évtized alatt. Ez a jelentős növekedés az USA gazdaságának dinamikus fejlődését tükrözi, amelyet a technológiai innovációk, a munkaerőpiac erősödése és a fogyasztói kiadások növekedése hajtottak. Összehasonlítva az EU és az euróövezet növekedési ütemével, az USA gazdasági bővülése lényegesen gyorsabb volt ebben az időszakban.

Ha állandó árakon nézzük – vagyis ha az inflációt is figyelembe véve a reál-GDP-növekedést nézzük –, akkor 2013 és 2022 között az USA 14,45 százalékon nőtt, míg az EU 3,92 százalékos növekedést produkált.

Ugyan az Egyesült Államok és az Európai Unió termelékenysége között is jelentős különbség figyelhető meg, de az egy ledolgozott órára jutó GDP alapján a lemaradás már nem ennyire éles.

Eközben 2014 és 2023 között az Egyesült Államokban a termelékenység folyamatosan nőtt, és az amerikai GDP per munkaóra értéke a 2014-es 68,8 dollárról 2023-ra 77,8 dollárra emelkedett mostanra. Ez jóval meghaladja az Európai Unió átlagát, amely ugyanebben az időszakban 51,7 dollárról 55,5 dollárra nőtt. 

Az EU hátrányának növekedése tehát a termelékenység alakulásában is meglátszik, a vizsgált időszakban közel kétszer nagyobb tempóban nőtt a termelékenysége az USA-ban (13 vs. 7%).

Ez a különbség a munkaóránkénti gazdasági teljesítményben, vagyis a munka hatékonyságában is tükröződik, ami azt sugallja, hogy az Egyesült Államokban alkalmazott technológiai fejlesztések, a munkaerő termelékenysége és a gazdasági struktúra hozzájárulnak a magasabb termelékenységi szinthez.

Mivel cikkünknek nem témája, ezért csak röviden megjegyezzük, hogy Magyarország termelékenysége az európai uniós és tengerentúli mutatónál természetesen lényegesen alacsonyabb, de az elmúlt évtizedben szintén növekedést mutatott. 2014-ben a magyar GDP per munkaóra értéke 34,5 dollár volt, amely 2023-ra 40,88 dollárra emelkedett. Ez a 18,6 százalékos növekedés gyorsabb, mint az EU 7 százalékos bővülése, és érdemben (bár ilyen időtávon nem látványosan) meghaladja az Egyesült Államok 13 százalék körüli növekedését is. A saját régiónkon belül ugyanakkor a magyar termelékenységnövekedés alacsonynak mondható. 

Miért marad le Európa?

A legutóbbi időszakban – főként a koronavírus-járvány óta – a különbség állandósult, a korábbiakhoz kisebb mértékű volt a termelékenységnél a lemaradás. Az Európai Központi Bank nem rég megjelent kutatása rámutatott, hogy ezt részben az magyarázza, hogy a pandémia kezdete óta az eurózónában a munkatermelékenység óránként csupán 0,9%-kal nőtt, míg az Egyesült Államokban 6,7 százalékkal. 

Az eltérés hátterében strukturális és ciklikus tényezők állnak:

míg Európában munkaerő-megtartási programokat alkalmaztak, az Egyesült Államokban jelentős elbocsátások voltak, ami hozzájárult a termelékenység gyorsabb felpattanásához.

Az európai iparban a gázárak emelkedése – amit az orosz-ukrán konfliktus súlyosbított – hosszabb ideig és erőteljesebben éreztette hatását, ami visszavetette a termelékenység növekedését.

Az European Centre for International Political Economy (ECIPE) kutatása emellett azt állítja, hogy ez a termelékenységi szakadék mélyebb strukturális problémákra vezethető vissza. Az Egyesült Államok vállalatai többet költenek kutatás-fejlesztésre (K+F), gyorsabban növekszik az immateriális tőkébe történő beruházások száma, és a cégdinamika, különösen az új vállalkozások létrejötte és megszűnése, sokkal gyorsabb. Az európai gazdaság ezzel szemben túlzottan statikus, és az EU-piac jellemző merevsége miatt a források nehezebben áramlanak a leghatékonyabb vállalatokhoz. 

Az ECIPE jelentése szerint az Európai Unió 2024-ben került olyan állapotba, hogy ha az Egyesült Államok része lenne, akkor a vásárlóerőparitáson számolt GDP/fő mutató alapján a harmadik legszegényebb lenne az 50 tagállam között.

Az Európai Unióban a szolgáltatási szektor termelékenysége az elmúlt években csupán 3,8%-kal nőtt, szemben az Egyesült Államok 12,4%-os növekedésével. A digitális infrastruktúra és a professzionális szolgáltatások, mint az információs technológiák, jelentősen nagyobb mértékben járultak hozzá az amerikai termelékenység növekedéséhez, ahol az információs és kommunikációs szektor 27,2%-kal bővült, míg az európai megfelelője csak 6,5%-kal. Európában az ipari termelékenység gyengébben teljesített: 

míg az Egyesült Államokban a munkatermelékenység az iparban 8,8%-kal emelkedett, az eurózónában csupán 0,8%-kal.

Ez az energiaárak jelentős növekedésének, valamint a lassabb foglalkoztatási struktúraváltásoknak is köszönhető.

Európában a vállalkozói kultúra is rossz

A strukturális tényezők mellett a politikai és gazdasági döntések is fontos szerepet játszanak. Az ECIPE jelentése alapján az Európai Unióban sürgető szükség van a K+F-be való beruházások fokozására és a digitális infrastruktúra kiépítésére. Ezzel összefüggésben az ECIPE javasolja, hogy az EU GDP-arányos K+F kiadását 2040-ig növeljék 4-5%-ra. 

Az EU-ban 2022-ben a kutatás-fejlesztési kiadások – az állami és céges kiadásokat is számolva – csak az amerikai ráfordítások 77%-át érték el, így az innovációs szakadék folyamatosan tágul. Ennek eredményeképpen az Egyesült Államokban a technológiai fejlődés – amely a termelékenység egyik kulcsfontosságú hajtóereje – gyorsabban fejlődik, amihez az újonnan szabadalmaztatott technológiai fejlesztések száma is hozzájárul. 

Az Európai Unióban évente átlagosan 45 ezer új szabadalom születik, míg az Egyesült Államokban ez a szám az utóbbi években 56 ezer körül alakult.

Lakosságszámra vetítve így az USA-ban 69%-kal több szabadalom jut 1 millió főre.

Az amerikai gazdaságban az immateriális eszközökbe – mint például az informatikai rendszerek és a szellemi tulajdon – történő beruházások gyors ütemben növekedtek. A tengerentúli vállalatok már a 2000-es évek elején nagyobb hangsúlyt fektettek az ilyen befektetésekre, így ezek aránya az össztermelési értékben az USA-ban jelenleg 23%, míg az euróövezet kilenc vizsgált országában csak 17%.

Az európai piac további kihívása, hogy a vállalkozások alapításának és megszűnésének aránya – azaz az üzleti ciklus során bekövetkező vállalati fluktuáció – alacsonyabb az európai országokban, mint az Egyesült Államokban. Az amerikai gazdaságban a 2008 és 2020 közötti időszakban a vállalati fluktuáció (churn rate) magasabb volt, ami azt jelzi, hogy az Egyesült Államok gyorsabban képes reagálni az új piaci lehetőségekre, és a források hatékonyabban csoportosulnak át a legversenyképesebb ágazatokba. Az EU-ban, különösen Dél- és Nyugat-Európában, az új és gyorsan növekvő cégek aránya közel 10 százalékkal csökkent, ami visszafogja a termelékenység növekedését.

Az EKB tanulmánya kiemelte, hogy az EU-ban az iparági és strukturális változások kevésbé járultak hozzá a termelékenység növekedéséhez. Bár a pandémia okozta termelési átrendeződések pozitív hatással voltak a termelékenységre, a hatás rövid életű volt, és 2020 után gyengült. A munkatermelékenység növekedéséhez a szektorokon belüli fejlesztések járultak hozzá, nem pedig az ipari szerkezet megváltozása. A digitalizációs beruházások, amelyek például a mesterséges intelligenciába való befektetéseket is magukban foglalják, szintén jelentős potenciállal bírnak.

Míg az USA-ban ezek a befektetések 2024-ben elérik a 100 milliárd dollárt, addig Európában az összeg mindössze 2 milliárd dollár körül alakul, amelynek jelentős részét a német SAP vállalat által bejelentett 1 milliárd dolláros befektetés teszi ki.

Nem minden veszett el az európai álomból

A nemzetközi kereskedelem és a külföldi közvetlen befektetések szintén fontos tényezők a termelékenység növelésében. Előbbiben (bizonyos mérőszámok szerint) az EU teljesít jobban, utóbbiban viszont az Egyesült Államok. Az unió jelenleg nagyobb arányban vesz részt a globális értékláncokban, hiszen az euróövezet tagállamainak exportjához a külföldi hozzáadott érték aránya 18%, szemben az Egyesült Államok 7,5%-ával. 

Az EU jelentős mértékben épít a nemzetközi kereskedelemre, azonban a külföldi közvetlen befektetések terén az USA előnybe került. Az amerikai gazdaság az utóbbi években nagyobb mértékű külföldi tőkét vonzott be, miközben az EU-ból származó külföldi befektetések is csökkentek. Az ECIPE kutatása szerint ezek az eltérések hosszú távon akadályozzák az EU termelékenységi növekedését, amelyekre a nemrég bemutatott Draghi-jelentés rövid távon nem, hosszabb távon is csak korlátozott mértékben jelent gyógyírt.

Az olyan kezdeményezések, mint a tőkepiaci unió megvalósítása ugyan 12 000 milliárd eurónyi európai megtakarítást terelhetnek magánfinanszírozásként az uniós gazdaságba, a digitalizáció és a K+F ösztönzésére további forrásokra lesz szükség az EU közös költségvetéséből a 2028-2034-es ciklusban. Ugyanígy az is fontos, hogy a romló európai demográfiát kezelő technológiai fejlesztések, robotizációs törekvések is 800 milliárd eurónyi finanszírozást igényelnek a következő öt évben. 

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.