Az AI tükröt tart és optimalizál - de mihez kezd ezzel a vezetés?

Az AI beépítése a napi működésbe az egyén felelősségével kezdődik, hol van az a pont, ahol folytatódik a vállalatéval az eszközök kiválasztásában, használatában és ellenőrzésében? Milyen attitűdöt és tanulási hajlandóságot várnak a munkavállalóktól, milyen stratégiai döntéseket a cégektől?

Az AI-t nem pusztán technológiának látom, hanem olyan partnernek, amellyel a mindennapokban szimbiózisban működünk. A Telekomnál nemcsak használni tanuljuk az AI‑t, hanem a mindennapi gyakorlat részévé tesszük, még ha ez folyamat‑átalakítással jár is. Ez nem egy új eszköz, hanem szervezési paradigmaváltás, amely a hétköznapi munkát is átrendezi.

Hogy kié a felelősség? Mindkettőnké. Az egyénnek tanulnia és kísérleteznie kell, nem csak "kipipálni" egy tréninget, hanem beépíteni az AI‑t a napi rutinba – aki nem ezt teszi, lemarad. A vállalatnak pedig biztonságos eszközöket és tanulási ökoszisztémát kell biztosítania, személyre szabott fejlesztési utakat, munkahelyi, éles helyzetben történő gyakorlási lehetőséget, és olyan kultúrát, ahol lehet gyorsan tanulni, hibázni és korrigálni is. Nagyon fontos, hogy nem baj, ha hibázunk! Ez a tanulás természetes velejárója. A gyorsan változó környezetben a fejlődő szemlélet és a hibákból tanulás nélkül nincs előrelépés.

Milyen hatással van az AI a csoportdinamikára, és hogyan rajzolja át a vezetés felelősségi köreit?

Ma már egy AI‑asszisztens segít a projektcsapat időpont-egyeztetésében, a résztvevők naptárai alapján kiválasztja és ajánlja a legjobb közös idősávot, a korábbi megbeszélések alapján napirendet és akciópontokat javasol, sőt jelzi, az elvégzésre váró feladatokat.

Ez nem veszi el a vezetés szerepét, inkább átalakítja: a csapatok önszerveződőbbé válnak, a vezető pedig stratégiaibb feladatokra fókuszál. Nem "mindenek megmondója", hanem irányt, kereteket és prioritásokat ad, miközben az AI elemzései támaszt nyújtanak a döntésekhez.

A csapatok nagyobb önállóságot kapnak, és noha a teljesítmény és a kézzelfogható eredmények továbbra is alapvető fontosságúak, felértékelődik az empatikus, együttműködésre építő, felhatalmazó vezetői stílus.

Ennek a lényege, hogy a vezető világos célokat és elvárásokat fogalmaz meg, megfelelő eszközöket és tudást biztosít. Jellemző a döntési jogkörök delegálása, a magas fokú bizalom és a rendszeres visszajelzés, illetve az akadályok elhárítása és a felelősség számonkérése. Ilyenkor a vezető inkább coach és facilitátor, mint ellenőr.

Mivel a vezetői kompetenciák a keretek, prioritások és bizalom felé tolódnak, változik‑e ezzel összhangban a teljesítményértékelés rendszere és a mindennapi működés kultúrája?

Igen, mindenképp. Az AI állandó elérhetősége miatt tudatosan kell határt húzni munka és magánélet között.

Ha valaki gyorsabb az átlagnál, könnyen ráragad a "mindent rábízhatunk" szerep – ebből lesz a túlterhelés és a kiégés. Szükség van fókuszidőre, pihenőidőre és egyéni terhelési korlátokra, a vezetőknek pedig figyelniük kell, hogy ne a "sztárokra" terheljenek mindent, hanem fenntartható tempót biztosítsanak a csapatnak.

Mivel az információ előkeresése és összefoglalása pillanatok műve, önmagában az "információ birtoklása" már nem érték, a versenyelőnyt a tudás megosztása és közössé tétele adja. Az AI‑jal átláthatóbbá válik a működés: a rendszer a naptár- és feladatkezelő adatok alapján elemzi, hogyan haladnak az egyes feladatok, mennyi a feladatra fordított megbeszélés vagy fókuszmunka, tekintettel a határidőkre, átfutási időkre, lezárási arányra. Így a vezetők komplexebb képet kapnak a csapat működéséről és könnyebben szervezhetik újra, ha szükséges.

Így a hangsúly még inkább a kézzelfogható produktumon lesz, vagyis, hogy mennyire releváns, amit előállítunk. A teljesítmény a lényeg: aki ugyanazt a munkát kevesebb idő alatt elvégzi – akár AI‑t használva –, vagyis hatékony, azt nem érheti hátrány – így például az anyákat sem, akik a gondozási terhek miatt esetleg többet dolgoznak otthonról.

Az AI felértékeli azokat a 'soft skilleket', mint az empátia és az érzelmi intelligencia, és mivel a változás gyors és folyamatos, ezért fontos az alkalmazkodóképesség és a folyamatos tanulás is.

A diploma továbbra is jó szemléleti alap, de hosszú távon az számít, ki milyen készségeket fejleszt, és mennyire tudja a technológiát beépíteni a mindennapi munkájába.

Mely munkaköri elemeket veszi át az AI, hol növeli az ember hozzáadott értékét? Kell tartanunk munkahelyek megszűnésétől?

Az AI‑jal nem lecseréljük az embert, hanem megtámogatjuk. A monoton, adminisztratív feladatokat – például adatbevitel, rögzítés, időpont‑egyeztetés – egyre inkább átveszi, az elemzést és a döntéselőkészítést felgyorsítja, ötleteket ad. Ettől még a lényeg emberi marad: kritikus gondolkodás, empátia, együttműködés. A rendszer javasol, mi mérlegelünk, felelősen döntünk, és ha kell, korrigálunk.

Ez a váltás természetesen átrajzolja a munkaköröket is. Lesz, ami beszűkül vagy eltűnik, és közben új szerepek születnek – például AI‑etikai vagy adatminőségi szakértők.

Egy példával illusztrálva, amikor megszűntek a távírdák, az ott dolgozó nők és férfiak munkája valóban eltűnt, de helyette más, korszerűbb feladatok jelentek meg. Most is ez várható. Korántsem fog megszűnni minden pozíció, de sok átalakul, és néhányból kevesebb kell majd. A hangsúly azon lesz, ki tud gyorsan tanulni, problémát megoldani, és az AI‑t a mindennapi munkába rutinszerűen beépíteni.

A tempó gyors, a technológia időnként téved, és pont ezért értékelődik fel az emberi ítélőképesség. Aki ebben partnerként használja az AI‑t, annak az értéke nő, a többieknek pedig átképzéssel, nyitottsággal van esélyük lépést tartani.

Ha az AI hibázik, ki hozza meg a végső döntést és ki viseli a felelősséget? Hogyan épül fel a kontrollrendszer (például emberi jóváhagyás, eszkalációs protokoll, audit), és HR-szinten mely kockázatok – például hallucináció, torzítás adatkezelés – a legégetőbbek?

Szerintem az AI‑t nem lehet "felelőssé" tenni: a döntés és a felelősség mindig annál van, akire a feladatot rábíztuk. Épp ezért nem szabad egy az egyben megbízni a gépben, kritikus, elemző, adatalapú gondolkodással kell használni.

Nálunk a folyamatban mindig van kötelező emberi ellenőrzés, az AI kimeneteit mindig kontextusban, emberi felügyelet mellett értelmezzük, szükség esetén felülvizsgáljuk, és nem engedjük, hogy az AI önjáróan "döntsön" helyettünk.

HR‑szemszögből a jogi‑etikai megfelelés a kulcs. Egyértelmű szabályok rögzítik, milyen adatok vihetők a rendszerbe, mikor szükséges előzetes hozzájárulás, és milyen kontrollokkal biztosítjuk a GDPR‑kompatibilis működést.

A tipikus kockázatok közül leggyakrabban a "hallucinációval" találkozunk, ezért van szükség a fact‑checkingre és az emberi jóváhagyásra. Megemlíteném még a nem megfelelő adatkezelést is, ami már önmagában HR‑ és jogi kockázat. Ezekre nagyon kell figyelni.

Segít-e, és ha igen, hogyan, az AI abban, hogy a házon belüli tehetségek gyorsabban megtalálják a nekik való új feladatokat és új projektekhez, feladatokhoz jussanak?

Igen, az AI kézzelfoghatóan gyorsítja a belső mobilitást. Az egyéni kompetenciák az AI térnyerésével egyre nagyobb szerepet kapnak. Nagyvállalatként fontos, hogy legyen egy olyan platformunk, ami nyilvántartja a vállalatunknál elérhető kompetenciákat, a nyitott pozíciókat és segít ezek összevetésében. Jó esetben egy ilyen rendszer segítségével a közös adatokra támaszkodva vezető és munkatárs együtt tud "jövőbeni irányokat" tervezni. De emellett számos más területen is segítségünkre lehet az AI:

én például már kipróbálhattam egy ún. AI‑coachot is – ráadásul magyarul is –, amely mintegy "elő‑coachingként" segíti a vezetőket és a kollégákat. Egy adott helyzet rövid leírása alapján forgatókönyveket vázol, empatikus visszajelzést ad és konkrét opciókat kínál.

Előnye, hogy sokkal több kolléga jut hozzá ehhez a fajta fejlesztési módszertanhoz. A tesztelés során jó tapasztalatokat szereztem, előfordult, hogy a válaszai kifejezetten próbára tettek, és közben új megoldásokra és más nézőpontra ösztönöztek. Fontos ugyanakkor, hogy a személyes, vezetői coachingot ez nem váltja ki, hanem kiegészíti és megtámogatja.

A cikk megjelenését a Magyar Telekom támogatta.

Címlapkép forrása: Portfolio