Sinkó Ottó: óriási haszna lenne annak, ha Magyarország bevezetné az eurót

Bő három éve stagnál a magyar gazdaság. Az ipar ugyanennyi ideje csökken. Nem néznek ki túl jól a kilátások sem.

A magyar gazdaság rendkívüli módon beágyazott a nemzetközi rendszerbe. Nagymértékben függünk az exporttól, a gyenge európai kereslet pedig negatív hatással van a magyar ipar teljesítményére is. De miért csökkent az európai kereslet? Nos, ez már lényegesen bonyolultabb kérdés. Az alapvető probléma az, hogy Európa elveszítette a versenyképességét, ami minket is magával ránt. Ráadásul, hogyha nekünk különutas politikánk van, akkor az egy újabb pofont jelent a gazdaság számára. Az egyébként is szűkülő lehetőségeken belül nekünk elképzelhető, hogy még kevesebb jut.

Mit értesz a különutas politika alatt?

Az EU-val való folyamatos szembehelyezkedés nem jó, ami ráadásul egy bizonyos idő után nyilvánvalóan egyre nagyobb kört tölt el aggodalommal. Azokra a szintekre is leszivárog, ahol a hétköznapi élet döntéshozói vannak. Azt látják, hogy Magyarország ezt sem úgy csinálja, azt sem úgy csinálja, mint mások, és a problémák megoldására a szándéka sincs meg. Éppen ellenkezőleg, egész Európát szeretné a maga képére formálni, ami természetesen nem következik be. Így pedig az EU-források sem érkeznek, és ezek híján a potenciális GDP-nk 2-3%-kal alacsonyabb.

Akkor marad a gazdasági stagnálás és az ipar vesszőfutása?

A magyar ipari termelés problémája alapvetően az Európai Unió ipari termelésében gyökerezik. A gond az, hogy Európa jelentős mértékben elveszítette a versenyképességét. Ennek vannak globális okai, strukturális okai, és azt gondolom, hogy vannak olyan okai is, amiket el lehettek volna kerülni a világhoz való eltérő megközelítésünkkel.

Lehetett volna csökkenteni a hatását, talán lehetett volna előrelátóbb politikát folytatni, de ez már a múlt. Ahol Európa szerintem óriási baklövést követett el, az az volt, amikor kihúzta a szőnyeget a saját, robbanó motorokra épülő autóipara alól, amiben világviszonylatban piacvezető volt. Amikor Európa a klímaválság élharcosává vált, amelynek részeként be akarta tiltani a hagyományos autókat, elbizonytalanította a nagy autógyárakat és az autóvásárlókat is. Ennek lett az a következménye, hogy jelentős mértékben visszaesett az európai autóipar.

Ráadásul strukturális adottság, hogy náluk kevesebb olyan alapanyag van, ami az akkumulátorokhoz szükséges. Vagyis az akkumulátorok, az elektromos autók fejlesztésében azt a fajta vertikális integrációt, amit Kína megvalósít, nem tudjuk megtenni. Kína tudatosan épített erre hosszú távon is. Erre a problémára tehát rátett egy lapáttal a robbanómotoroknak az előre jelzett korai kivezetése, ami az egész világban kirívóan gyors volt, és Európa versenyképességének újabb pofont adott.

Ez megmagyarázza, hogy az ipar miért van bajban. De nemcsak az ipar, hanem a gazdaságunk többi része is gyenge. Az egy főre jutó fogyasztásban az EU sereghajtói között vagyunk.

Az elkölthető jövedelemben sajnos az Európai Unió sereghajtói között vagyunk. Romániával és Bulgáriával karöltve az utolsó helyek egyikén foglalunk helyet, valamelyik évben kicsit előrébb vagyunk, máskor hátrébb.

Ráadásul Magyarországot az EU-s országokhoz képest fokozottan sújtják a megélhetési költségek, az egy főre eső jövedelem nagyon nagy részét költjük el élelmiszerre, rezsire, hitelre, lakhatásra. Ezeknek a kifizetése nem döntés kérdése, lakni, fűteni, enni, világítani mindenkinek kell. Vagyis a jövedelemnek csak egy kis része marad, ami fölött szabadon rendelkeznek. Ez egy óriási probléma a fogyasztás növekedése szempontjából.

Ehhez jön hozzá, hogy a jövőbe vetett bizalom alacsony.

Aki kisebb-nagyobb mértékben megteheti, az most megtakarít, és nem fogyaszt, mert bizonytalanságot érez és tart a jövőtől. Ez magas megtakarítási rátát eredményez. A magas megtakarítás hosszú távon pozitív, rövid távon azonban csökkenti a GDP legnagyobb komponensét, a fogyasztást.

Miért gyenge a fogyasztás? Alacsonyak itthon a bérek vagy magasak az árak?

Az élelmiszerárak sokat emelkedtek, sőt fel is zárkóztak az EU-hoz. Eközben az EU átlagnál sokkal alacsonyabb bérek ugyan infláció felett nőttek az elmúlt évek átlagában, de az emberek mégis azt látják, hogy a pénzük nagy része az alapszükségletek kielégítésére megy el. Eközben a környező országok egyre jobban elhúznak mellettünk. De hadd induljak egy kicsit távolabbról.

Negyedszázaddal ezelőtt a bulgáriai gyárunkban kicsit több, mint fele annyit fizettünk a dolgozóknak, mint Magyarországon. Ma ez az arány az itthoni 80-85%-a.

Abszolút értelemben véve nőttek a magyar bérek, a relatív helyzetünk romlott. Egyébként Bulgária sokkal kevésbé van eladósodva, és a bérekre rakódó járulékok sokkal alacsonyabbak, az árszínvonal is kicsit kedvezőbb, így a dolgozóknál megmaradó nettó kereset még közelebb van az itthonihoz.

Hogyan lehetne ezen a helyzeten javítani?

Hatékonyságot mindig lehet javítani. A gyártási folyamatok jobb szervezésével, az informatika eszközeinek a bevezetésével, automatizálással számtalan lehetőség van erre. De a cégek nem biztos, hogy meglépik ezeket a döntéseket, ha nem látják a kiszámíthatóságot és a megtérülést. Ha van egy ország, amelyik azt gondolja, hogy sokkal okosabb, mint az ő közvetlen szövetségi rendszere, az EU, akkor az ritkán jár jól.

Ez így borzasztóan nehéz, mert a dacoskodó politikát nem szeretik azok a pragmatikus emberek, akik beruházásokról döntenek.

Persze tudjuk, hogy alapvetően a döntéseket jelentős részben szubjektív alapokon hozzák meg az emberek, vannak, akik arról döntenek, hogy melyik kenyeret vegyék meg a boltban, az olcsót vagy a drágát, mások pedig arról, hogy itthon bővítsenek-e gyárakat. Mindegyik hatással lesz a gazdaságra, csak másképp. De mindegyiküket befolyásolja a politika.

Deglobalizáció van a világban. Nap mint nap döntenek az EU cégei arról, hogy melyik beszállítót válasszák, és arról is, hogy hol termeljenek. Elvigyék a Távol-Keletre, vagy maradjanak inkább Európán belül? Ha Európában maradnak, akkor miért jobb Magyarország, mint más régiós ország? Ha feltesszük ezeket a kérdéseket, akkor meg is van a válasz, hogy miért nem jó az EU-val való szembenállás és harc. Elképzelhető, hogy ennek köze van ahhoz, hogy a többi, hozzánk hasonló jövedelmi pozícióban lévő régiós országhoz képest egyre inkább lemaradunk.

Szerinted van, aki elviszi innen a gyárát emiatt?

Ezt nem hiszem. De amikor arról döntenek, hogy a következő termékverziót hol gyártsák vagy a régi-új EU-s gyártásukat hova telepítsék, akkor a különutasságunk hátrányos. Nekünk azért kell küzdeni, hogy aki Kelet-Európai gyártásban gondolkodik, az minket válasszon. Ha nincs meg a megfelelő bizalom egy adott országgal szemben, akkor az a hétköznapi döntéseket is befolyásolja. Végső soron ez tehát versenyképességi kérdés. Felveti, hogy mennyire vagyunk elkötelezettek a szövetségi rendszerünk felé.

Ennek egyik fontos eleme, és világos üzenet volna, ha elköteleződnénk, hogy majd bevezetjük az eurót.

A közös pénz átvételi szándékának kinyilvánítása geostratégiai, geopolitikai részét képezné az erőviszonyok tisztázásának és az európai helyzetünket is megerősítené.

Ilyen nagy haszna lenne az eurónak?

Volt olyan időszak, amikor nagyon közel álltunk a maastrichti kritériumok teljesítéséhez. Most azonban évek óta távolodunk, tehát rövid távon be se tudnánk vezetni. Azonban azt gondolom, hogy mindenképpen óriási haszna lenne az euró átvételének, illetve a bevezetés irányába tett lépéseknek. Emlékezzünk vissza, hogy a 2004-es EU-csatlakozás milyen nagy gazdasági hasznot hozott, már azelőtt is, hogy beléptünk. Óriási lökést adott a magyar gazdaságnak már maga a szándék is. Meg kell nézni, hogy milyen teljesítményt nyújtottak azok az országok, amelyek az elmúlt években bevezették az eurót.

Amikor beléptünk az EU-ba, nem gondoltam volna, hogy Horvátország és Bulgária előbb vezeti be a közös pénzt, mint mi, mégis így történt. Bulgária 10 éves államkötvényeinek a hozama 3,1%, a magyar 7%. Ők teljesítik a maastrichti kritériumokat, amikből, még ha nem is tökéletes indikátorok, látszik, hogy milyen nagy hatása van a fegyelmezett politikának. Ha nem lennének fegyelmezettek, nem léphetnének be az eurózónába. Azt gondolom, hogy Bulgária gazdasági teljesítményét érdemes lesz figyelni a következő években.

Nagyon hosszú út áll előttünk, hogy teljesítsük a költségvetési, az adósság és az inflációs kritériumokat. Ha most elkezdenénk ezzel foglalkozni, akkor sem menne gyorsan. Másrészt sajnos, szerintem az EU sem várna minket tárt karokkal. A maastrichti kritériumok teljesítése csak a lehetőségét teremti meg a csatlakozásnak, nem vagyok biztos benne, hogy be is tudnánk lépni. Abban azonban biztos vagyok, hogy ahogy az EU-s csatlakozás, úgy az euró átvételének már a szándéka is sokat segítene a gazdaságnak és sok kételyt oszlatna el.

Irányt mutatna a befektetőknek, hogy merre tart Magyarország?

Én onnan közelíteném meg ezt, hogy olyan változásokat látunk a világban, amelyekre nekünk is reagálni kell. Az elmúlt öt évben láttuk, hogy mekkorát változott a világ. A Covid, az orosz-ukrán háború, a gázai háború, de még a sokak által elfelejtett Ever Given teherhajó esete is világosan mutatta, milyen sérülékennyé vált a globális gazdaság. A deglobalizáció elindult, amire mindenkinek reagálnia kell. Rengeteg olyan folyamat van a világban, ami a geopolitikai feszültségek eszkalálódását mutatja. A szállítási távolság kockázattá vált, így egyre jellemzőbb, hogy a termelés közelebb jön a fogyasztás helyszínéhez. Régebben szinte csak a termelési költség számított, ma már a geopolitikai kockázat is szempont. Ebben a tekintetben méginkább kiemelt fontosságú, mely országok számítanak biztosabb pontnak, és hol kell óvatosnak lenni.

Ez ellentmond annak, hogy Magyarország viszont inkább abban hisz, hogy mindenkivel „jóban van”. Amerikával is, Kínával is, Oroszországgal is.

Magyarország híres arról, hogy kétkulacsos politikát folytasson. Ha visszatekintünk a történelemre, akkor azt mondhatjuk, hogy ez sosem volt kifizetődő. Megértem, hogy valamilyen szinten jóban kell lenni Oroszországgal, amíg tőlük kapjuk az energiát, azt viszont nem értem meg, hogy közben a kormány „Brüsszelt”, az EU-t támadja. Az orosz függőség sem maradhat így az idők végezetéig. A Trump-Orbán találkozón elhangzottakra nagyon úgy néz ki, hogy eltérően emlékszik a két fél az orosz energiaszankciók alóli mentességet illetően, de kétségtelen tény, hogy diverzifikálnunk kellene. Magyarországnak az EU-ban és a NATO-ban a helye, ez a szövetségi rendszerünk, ezen értékrend mellett kell világosan elkötelezni magunkat, bárki is van kormányon. Egészen egyszerűen nincsen más választásunk, a magyar nép népszavazáson nyilatkoztatta ki mindezt. Én Európában képzelem el a jövőnket, az EU és a NATO kötelékében, ahogyan szerintem az ország messze túlnyomó többsége is.

Többször említetted a NATO-tagságot. Benne van a pakliban, hogy háború lesz?

A direkt összecsapás valószínűsége remélem, hogy még mindig nagyon kicsi, de sajnos abban biztos vagyok, hogy nagyobb lett, mint korábban. A geopolitikai feszültségek éleződését semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy a NATO-országok is egyre többet költenek védelmi kiadásokra. Korábban a GDP-arányos 2%-os cél elérésére is sokan húzták a szájukat, ma viszont már az 5%-ra is egyre többen bólogatnak.

Az orosz fenyegetettség azt váltotta ki a nyugati szövetségből, hogy sokkal jobban koncentráljanak a hadi iparra. Az ember akár azt is gondolhatná, hogy az olyan nagy cégek, mint a Videoton, profitálhatnak ebből. Azonban egyrészt nagyon úgy tűnik, hogy minden ország igyekszik házon belül tartani ezeket a fejlesztéseket, beruházásokat, másrészt, ha el is viszik külföldre, akkor teszik ezt olyan baráti országba, amelyikben feltétel nélkül megbízhatnak. Mi is ilyen ország kellene, hogy legyünk.

Címlapkép forrása: Portfolio/Stiller Ákos

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.