Élesedik-e a verseny a Tisza és a Fidesz között?

Rendszeres hó végi áttekintésünk legfontosabb kérdése most az, hogy valóban csökkent-e a Tisza Párt előnye a kormányzó Fidesszel szemben. Novemberben viszonylag kevés kutatás jelent meg a nyilvánosságban, ezek eredményei a szokásos mintát hozták: akik eddig stabil kormánypárti fölényt mértek, most is ezt tették, akik az utóbbi egy évben Magyar Péter pártját mérték népszerűbbnek, azok továbbra is ezt tették. Ennek ellenére első pillantásra a különbség a két politikai alakult között jelentősen szűkült, közel bezáródott:

A fenti ábra viszont ugyanattól a hibától szenved, mint a Politico hasonló, a héten nagy visszhangot kiváltott (és módosított) grafikonja: mivel a közvélemény-kutató intézetek nagyon élesen két táborra szakadtak, a felmérések átlagaiból képzett trendvonalak mozgását alapvetően az határozza meg, hogy az utolsó mérések készítői milyen arányban kerülnek ki az egyik, illetve másik csoportból.

Éppen ezért a két csoportot külön választva is meg szoktuk nézni a tendenciákat. Az alábbi ábra a következetesen Fidesz-fölényt mérő intézetek eredményeit mutatja.

A grafikon vége nem mutat különösebb változásokat, de azért a nyár végi, ősz eleji mérésekhez képest a Fidesz és a Tisza is kissé feljebb került. A különbség ugyanakkor nem sokat változott, bőven hibahatáron belüli ingadozásokat látunk.

Kicsit más tendencia rajzolódik ki a Tisza-előnyt mérő közvélemény-kutatók eredményeiből. Ezekben azt látjuk, hogy az ellenzéki erő támogatottsága historikus csúcson van, viszont az ősz során nem nőtt tovább. A Fidesz népszerűsége viszont kissé nőtt, a biztos szavazó pártválasztók körében 40% felé közeledett.

Vagyis a nagy képből stabilizálódó Tisza és kissé javuló, de még mindig lemaradó Fidesz rajzolódik ki ebben a kutatói körben.

Ezt a tendenciát egyébként a legutóbbi Medián-felmérés is visszatükrözi. A közvélemény-kutatónál a Fidesz a nyár eleje óta 4 százalékpontot javult, a Tisza 1 százalékpontot rontott.

A Tisza Párt előnye a biztos szavazó pártválasztók között még mindig jelentősnek látszik, ha ezt a kutatói csoportot nézzük. Ugyanakkor az itt regisztrált 9-10 százalékpontos előny (részben egyszerű aritmetikai okokból) a teljes népességre vetítve 5%-ra szűkül. Vagyis a magukat elszántnak mondó 100 szavazó közül ugyan 45-50 szavazna a Tiszára, és 35-40 a Fideszre, de a teljes népességben ezek a számok inkább 35-40, illetve 30-35. A két párt szinte ki is adja azok arányát, akik a teljes népességből szavazni szoktak menni (mintegy 70%-os a megszokott részvételi arány), emellett van 100 magyarból 20 bizonytalan, akiknek a többsége nem megy el szavazni, de azért közülük is az urnákhoz lehet csalogatni valamennyit (miközben a részvételüket biztosra mondó szavazók egy része távol fog maradni).

Innen nézve elég élesnek tűnik a választási verseny, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a választási rendszer a Fidesz javára torzít.

A két nagy párt összességében erősödő támogatottsága azt is jelzi, hogy a kis pártok bejutási esélyei romlottak. A Mi Hazánk a határon ingadozó párttá vált, a másik két párt bejutási esélyei pedig még kisebbek. A legutóbbi tíz nyilvános felmérésből a DK-t csupán egy mérte bejutási küszöb fölé, és három tette éppen a határra. A Kétfarkú Kutya Párt számai jelenleg ennél is rosszabb esélyeket sugallnak.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images