A tankmítosz és a valóság
Mióta az első világháborúban megjelentek az első harckocsik vagy tankok, azóta övezi egyfajta misztikum ezeket a katonai járműveket, ezt a második világháború különösen megerősítette, amikor a szovjet T-34-esek vagy éppenséggel a német Panther és Tiger tankok tehetséges harckocsizók kezei alatt nem egy csatát döntöttek el. Rendkívüli tűzerő, jelentős páncélvédettség, impozáns megjelenés, a harckocsik felépítése és funkciója – legalábbis a laikusok szemében – nem sokat változott az évtizedek alatt.
Az irányított páncéltörő fegyverek, rakéták, drónok megjelenése a modern harctereken azonban nagyon más világot teremtett. Ez éppenséggel kiválóan látszik az orosz-ukrán háborúban is, ahol a páncélos-veszteségek jelentős részét valójában rejtőzködő gyalogsági páncéltörős alakulatok, kamikaze-drónok és a tüzérség okozza, miközben extrém ritka az, hogy tankok ellenséges tankokkal közvetlenül veszik fel a harcot. Az elsősorban szovjet eredetű technikai eszközöket használó ukrán és orosz haderő harckocsi-veszteségei egyaránt súlyosak: 1646 orosz és 449 ukrán harckocsi-veszteségről van bizonyított felvétel (a valós szám vélhetően mindkét oldalon lényegesen magasabb) – a veszteség elhanyagolható részét okozta azonban az, hogy ellenséges tankok tesznek harcképtelenné más tankokat.
Absolutely mental stuff from Russnya tankers. pic.twitter.com/prmBRNUSmM
— 3-3-3 (@ZaTritsa) November 23, 2022
Mindenesetre, vélhetően elsősorban a tankok körüli misztikum volt az egyik elsődleges indoka annak, hogy Ukrajna nyugati szövetségesei mintegy 11 hónapon át ódzkodtak attól, hogy modern, nyugati tankokkal támogassák a kijevi erőket, Oroszország pedig most rendkívül vehemensen kommunikálva próbálja rávenni Washingtont, Berlint és Varsót, hogy gondolják át a dolgot. Pedig az igazság az, hogy még a legmodernebb tankoknál is sokkal nagyobb tűzerőt képviselő, úgymond „provokatívabb” fegyverrendszereket – élen az M142 HIMARS, M270 MLRS rakétarendszerekkel, illetve a Panzerhaubitze 2000-es, CAESAR vagy éppen Krab önjáró tarackokkal -, már hónapokkal ezelőtt küldtek Ukrajnába az ország nyugati támogatói. Mégis úgy tűnik, hogy a tankok körül most sokkal nagyobb a „balhé,” mind nyugati, mind orosz részről, mint bármilyen más fegyverrendszer miatt.
Intriguing scenario in development. US pushing Germany so Leopard2 is the first foreign tank to be destroyed in Malorossiya. But Germany, weakly resisting, wants American Abrams MBT take place.In any case, foreign tanks dont live long on Russian soil. pic.twitter.com/gwTUtw7Olk
— Russia (in) January 21, 2023
Jelen állás szerint úgy tűnik, egy éven belül Ukrajna körülbelül 100 Leopard 2-es harckocsit (most úgy tűnik, főleg 2A4 és 2A6 variánsokat), körülbelül 30 M1 Abrams harckocsit és 14 brit Challenger 2-est fog kapni nyugati támogatóitól. A harckocsik pontos felszereléséről, de az Abramsek esetén még csak a típusváltozatról sincs konkrét információ.
„Csodafegyver, ami eldönti a háborút?”
Az egész „tankdrámával” kapcsolatosan két dolgot fontos leszögezni:
- a német Leopard 2-esek és az amerikai M1 Abrams harckocsik valószínűleg lényegesen jobbak, mint az orosz tankok jelentős többsége,
- ugyanakkor nem csodafegyverek, és különösen nem olyan fegyverek, amelyek önmagukban el fogják dönteni a háborút.
A tankok elsődleges funkciója más páncélozott járművek, megerősített fedezékek, állások támadása, felszámolása; kiválóan alkalmasak tehát arra, hogy például egy adott település támadásában támogassák a gépesített gyalogsági alakulatokat, ezért is érezte fontosnak Ukrajna, hogy a közelgő tavaszi offenzívához minél több NATO-tankot szerezzenek.
Ugyanakkor a tankok
- Megfelelő gyalogsági támogatás nélkül rendkívül sérülékenyek városi harcok során; ilyenkor ugyanis egy jól elhelyezett IED (improvizált robbanóeszköz) vagy egy rejtőzködő, rakétagránátvevővel, páncéltörő fegyverrel felszerelt gyalogos is harcképtelenné tudja tenni ezeket az eszközöket. A modern háborúkat döntő ütközetek jelentős része pedig egyáltalán nem nyílt terepen, hanem városok, települések kül- és belterületein zajlik.
- Megfelelő aktív és / vagy passzív kiegészítő védelmi rendszerek nélkül a tankok könnyen esnek áldozatul az irányított (kifejezetten a felülről érkező) páncéltörő rakétákkal szemben – ez a NATO-tankokra ugyanúgy igaz, ahogy a szovjet tankokra is.
- Kevésbé alkalmasak arra, hogy hatékonyan számoljanak fel a háború szempontjából döntő fontosságú logisztikai és döntéshozói központokat. Konyhanyelven fogalmazva: nem tudnak mélyen a frontvonal mögé „belőni,” mint egy nagy hatótávolságú tüzérségi rendszer vagy egy precíziós csapásmérő eszköz.
- Nem tudnak megfelelő védettség mellet a stratégiai célpontok elfoglalásához szükséges gyalogságot és felszerelésüket szállítani, csupán tűztámogatásban tudnak részesíteni olyan eszközöket, alakulatokat, melynek megvan erre a képessége. Tehát sokkal kevésbé tudnak önállóan lényeges harctéri sikereket elérni, mint például egy gyalogsági harcjárművekkel felszerelt rohamlövész-alakulat.
Kifejezetten mind a Leopard 2-esekről, mint az Abrams-harckocsikról elmondható, hogy
- fő fegyverük, a Rheinmetall Rh-120-as harckocsiágyúja kiválóan alkalmas arra, hogy gyakorlatilag bármilyen orosz harckocsi páncélzatát szinte bárhol átüsse, beleértve a legmodernebb, T-90M harckocsikat is. Ugyanakkor, ahogy korábban is hangsúlyoztuk: direkt tűzharc nagyon ritkán alakul ki ukrán és orosz harckocsik közt. Széljegyzeten annyit érdemes még megjegyezni, hogy a brit Challenger 2-es nem rendelkezik olyan tűzerővel, mint az Abrams vagy a Leopard 2.
- A Leopard 2-esek és Abramsek, valamint a brit Challenger 2-esek megfelelő páncélvédettséggel rendelkeznek ahhoz, hogy akár tornyukkal, akár homlokpáncéljukkal felfogják a legtöbb orosz 125 milliméteres harckocsiágyú szinte bármilyen lövedéktípusát és kifejezetten az Abrams páncélzata a legtöbb rakétagránátvető támadásának is ellenáll.
- Ugyanakkor a modern, irányított páncéltörő fegyverek hatékony kivédéséhez szükséges aktív és passzív védelmi rendszerekkel számos NATO-tank nem, vagy csak minimálisan rendelkezik. Az Egyesült Államok és Németország is mindössze 2021-ben kezdett el kísérletezni a Trophy aktív védelmi rendszerrel, nagy meglepetés lenne, ha ezzel felszerelt tankokat küldenének Ukrajnának. Nem kizárt, hogy kapnak az ukránok a 2006-ban városi harcra optimalizált M1A2 Abrams TUSK variánsból is, de valószínűnek ez sem mondható, ahogy az sem, hogy a tengerészgyalogság AN/VLQ-6 „softkill” védelmi rendszerével ellátott Abramseit kapják meg. Ezek a védelmi rendszerek pedig nagyon jelentősen javítják a harckocsik túlélőképességét a beérkező páncéltörő rakéták megsemmisítésével vagy eltérítésével, de érzékeny technológiának számítanak, melyet az Egyesült Államok nem biztos, hogy ki akar adni a kezéből.
- Különösen a NATO-tankok rendkívül nehéz eszközök (50-70 tonnára kell gondolni, miközben egy szovjet tank 38-45 tonna körül mozog), ezért a saras, mocsaras, jeges ukrajnai időjárás lényegesen korlátozza mobilitásukat. Emellett a harckocsik szállításához újfajta logisztikai eszközökre is szükség van.
The American M1 Abrams tank, regiments of which are scheduled to be sent to Ukraine to support the armored forces and ground support, cannot get out of the mud in the American desert, so what will it do in the harsh mud on the Ukrainian front? #RussianUkrainianWar
— AHMED (HELA) January 25, 2023
- A legtöbb nyugati harckocsi szofisztikált elektronikus eszközöket és műszaki berendezéseket tartalmaz, amely lényegesen hatékonyabbá teszi őket az orosz harckocsiknál, ugyanakkor karbantartási és alkatrész-ellátási igényük is sokkal magasabb. Ez különösen igaz az amerikai Abrams-harckocsira.
Összességében tehát elmondható: hiába jó egy tank (és az Abrams-család, valamint a Leopard 2-esek tényleg jók), önmagában nem „háborúdöntő tényező" egyik harckocsi-típus sem, különösen nem a modern csatatereken.
Ahhoz, hogy egy tank vagy egy harckocsizó alakulat hatékonyan tudjon működni, jól szervezett összfegyvernemi támogatásra van szükség, ahol egyebek mellett a gépesített gyalogság, a légierő és a tüzérség is támogatást nyújt nekik. Emellett jól szervezett és hatékony-alkatrész-ellátás, a kezelők hosszas és sokrétű képzése és folyamatos karbantartás szükséges, ennek híján csak nagyon rövid ideig, korlátozott körülmények közt tudja egy NATO-tank érvényesíteni technológiai fölényét az orosz haditechnikával szemben.
Különösen légierő-képességeknek pedig az ukrán haderő jelenleg igencsak híján van, hiszen 3 darab ősrégi Sea King közepes szállítóhelikopteren kívül semmilyen NATO-technikát nem kaptak még, a Donbaszt pedig körülbástyázták légvédelmi rakétarendszerekkel az oroszok. Annak érdekében pedig, hogy igazán hatékonyan tudják támogatni a tankokat, negyedik generációs vadászbombázókra és páncéltörő rakétákkal felszerelt harci helikopterekre is szükség van.
Kaptak az oroszok időt a felkészüléshez
A fenti technikai paraméterek mellett már csak azért sem érdemes háborúdöntő tényezőként kezelni a tankokat mert
- körülbelül 100, maximum 150 tankot kap Ukrajna, ami az ukrán katonai vezérkar szerint is kevés Oroszország több ezer tankjával szemben, függetlenül a fennálló technológiai fölénytől,
- a tankok leszállítása még rengeteg idő: a Leopard 2-esek leghamarabb tavasszal, az Abramsek jó eséllyel az év vége felé kerülnek majd az ukrán frontra.
Ez pedig igencsak jelentős időt hagy az oroszoknak arra, hogy felkészüljenek a páncélosok elleni harcra, legyen szó akár újabb páncéltörő eszközök gyártásáról, akár újfajta harctéri taktikák kidolgozásáról.
Az nagyjából kezd körvonalazódni, hogy az oroszok milyen képességekkel készülnek a NATO-tankok elleni harcra, ilyen lehet
- a páncéltörő robbanófejjel felszerelt Lancet kamikaze-drón,
- a Marker típusú, páncéltörő rakétaindítóval felszerelhető UGV,
- a brit NLAW és az amerikai Javelin lemásolása, melyen állítólag Iránnal közösen dolgoznak most az oroszok,
- a Kornet típusú páncéltörő rakétafegyver gyártásának felpörgetése.
Nem mellesleg érdemes arról is beszélni, hogy például az orosz Kornet páncéltörők már hatékonynak bizonyultak a jemeni konfliktus során a szaúdiak által használt Abrams harckocsik ellen.
The invincible Abrams pic.twitter.com/GmHWSf8cyF
— Zlatti71 (@djuric_zlatko) January 24, 2023
De a Leopard 2-esek is felsültek, amikor a török haderő az Iszlám Állam ellen használta őket megfelelő légi és tüzérségi támogatás nélkül, a szíriai Al-Bab településnél, 2016-ban. A csatában Törökország 10-12 régebbi Leopard 2A4-est vesztett részben páncéltörő rakétatámadások, részben improvizált robbanóeszközök miatt.
A Leopardokat ráadásul régebb Konkursz és Metyisz, valamint amerikai TOW páncéltörőkkel lőtték ki, az előbbi két fegyvertípusból Oroszország is jelentős készlettel rendelkezik, lévén szovjet eredetű fegyverek.
Quando un Leopard 2A4 incontra il sistema anticarro Konkurs ATGM #Russia
— ️Siciliano (Ergo) January 26, 2023
Összességében tehát nagy kérdés, mit látunk majd a modern, NATO-tankoktól Ukrajnában: ha megszervezik a megfelelő összfegyvernemi támogatást, képzést, logisztikát, alkatrész- és lőszerutánpótlást ahhoz, hogy ezek az eszközök hatékonyan működjenek, fontos szerepük lehet a Donbasz és a Krím visszaszerzésében. Ez a folyamat azonban időbe telik - sok időbe.
Ha viszont Ukrajna és nyugati támogatói kapkodnak és a fenti előfeltételek nem teljesülnek, hiába van ott a technika, az egész világ szeme előtt felsülhetnek ezek a modern NATO-fegyverek, ezt pedig a német és amerikai hadiipari szereplők nem fogják megköszönni, nem is beszélve a frontvonalon történő emberélet és technikai eszközveszteségekről.
Így tehát elmondható: biztosan segítség az ukrán haderőnek az Abrams, Leopard 2 vagy éppen Challenger 2-es harckocsicsalád, de egyikre sem érdemes úgy gondolni, mint a háborút önmagában eldöntő csodafegyver.
Ettől függetlenül persze nem kizárt, hogy ahogy a Bayraktar TB2 típusú csapásmérő drón köré, úgy majd a NATO-tank köré is kiépül majd valamiféle mitikus szerep, melyet a valóság vagy alátámaszt, vagy nem.
Címlapfotó: lengyel Leopard 2A4-esek gyakorlaton. Fotó: Wikimedia Commons
